Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-30 / 44. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 30, 1958 Rendőr-állam felé- / A “Nation” nagyon figyelemreméltó cikke az FBI működéséről épület felügyelője a 'Walsh bizottság előtt ezt mondotta: “Az épület azon részében olyan nagy volt a bűz, hogy mi nem bírtuk ki”. —LAPSZEMLE— Az átlagos amerikai, — különösen a fiatalság, .— olyan tiszteletet adó áhítattal ejti ki ezt a három betűt : “FBI”, mint a nagyon vallásos ember egyháza alapítójának a nevét. Ezért ez év májusában országos feltűnést keltett, midőn az Egyesült Államok egyik leghatalmasabb iparbárója, a bányákkal, vasutakkal s másféle iparvállalatokkal rendelkező Cyrus Eaton, a 'televízión át7 adott interjújában nagyon lesújtó bírálatot mondott a “Federal Bureau of Investigation” (FBI) nevű országos (federal) titkosrendőrségről. A 76 éves többszörös milliomos többek között ilyesmiket mondott: “Úgy vélem, hogy azt a csodálatos népszerűséget, amit ma az FB,I élvez rendkívül felduzzasztott propagandával érte el. Engem azonban mindig meghökkent, mikor látom, hogy egy nemzet rendőri akciókkal lesz naggyá. Az FBI csak egyike azon tucatnyi rendőrszervezeteknek, amelyeket az Egyesült Államokban‘•kivizsgálásra, besugásra, egyesek kilesé- sére és beárulására alkalmaznak. Ez most félelmet keltő arányúvá lett”. J. Edgar Hoover, az FBI direktora, akit a nagy költségbe kefülő és nagy művészettel kezelt propaganda' valóságos nemzeti hőssé avatott, feljaj- dült Cyrus Eaton kijelentéseire. Sajtóügynökeivel erős ellentámadást intéztetett Eaton ellen, aztán mintha csak a messze távolból vizsgálná a dolgot, ezt a levelet adta közre: ^ "Dear Walter: — Csak most olvastam a Tri- bune-ban irt cikkedet, amelyben Cyrus Eaton- nal foglalkozol s amelyben leleplezed őt. Igazán I jó munkát végeztél. Eaton a legdühösebben támadja az FBI-t, de nem hiszem, hogy akadna olyan, aki komolyan venné. Ez az ember ki- [ esi rózsaszín (pink) álomvilágot épített, amiben élni akar.” Meg kell érteni, hogy ez a “pink” jelző itt arra utal, hogy ha Eaton nem is egészen VÖRÖS (kommunista vagy szocialista), de legalább is rózsaszínű (pink), vagyis rokonszenvező a vörösökkel. Régi módszer Nagyon régi és eddig még csaknem mindig bevált módszer az, hogy egyesek, sőt intézmények is, ha hivatalos hatalommal való visszaélésen, csaláson, megvesztegetésen vagy sikkasztáson érik őket, akkor a vádlókra igyekszenek rákenni a vörös (kommunista, anarkista, szocialista, IWW-ista, liberális, stb.) bélyeget. így a vádlókból egyszerre vádlottakat csinálnak, mialatt ők folytathatják népellenes cselekedeteiket. Ezért felvetődött a kérdés: mi igaz az Eaton vádjaiból? Az FBI-ról szóló irodalom erre nem sok adatot nvujt, mert annak túlnyomó többségét maga a titkos rendőrség gyártja és teszi közzé. Köztudomású, hogy ennek az intézménynek nagyszerű sajtóügynöksége van, amely nemWVWWWWWWWVWVWW**WWVVWWVVWWVV*AWWi FIGYELEM, OLVASÓK! ‘ NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap borítékján a név felett található dátumot. Ha ez a dátum ’58—10-nél, vagyis ez év okt.-nél korábbi az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olvasónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha ön is ezek között volna, kérjük, tegyen szívességet lapunknak és az alábbi szelvény felhasználásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors cselekedetétől! ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3. N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök .................................dollárt. Név: ......................................,..................................... csak az újságokat és a folyóiratokat rakja teli a hősi kultuszt szolgáló “sztorikkal”, hanem a rádiót és a televíziót is. Sőt eddig már két könyvet is adtak ki. Az egyiknek a cime: “Masters of Deceit”, szerzője maga J. Edgar Hoover; a másik pedig bizonyos Whitehead ^nevü sajtóügynöknek a munkája Elképzelhető, hogy ezekben az FBI ügynökök valóságos félistenek gyanánt szerepelnek. Az FBI-ról eddig még csak egyetlen tárgyilagos, komoly munka jelent meg. Ez az 1950-ben kiadott “The Federal Bureau of Investigation” cimü, amelynek szerzője Max Lowenthal. Ebben a szerző a jutalmat váró dicséretek helyett komoly kritikát mond a titkosrendőrségről és valószínűleg azért a könyv nem nyert nagy publicitást. , Ezért a newyorki “The Nation” megbízást adott az ily ügyekben már nagy jártassággal bíró Fred J. Cook újságírónak, hogy vizsgálja meg, mennyiben érdemli ki az FBI a nagy dicséretet, vagy az olyan bírálatot, aminőt Cyrus Eatontól kapott ? Ez a lelkiismeretes újságíró igen komolyan vette a megbízatást és meglepően érdekes értekezésben számol be vizsgálatairól. Annyira érdekes és nagy terjedelmű ez a vizsgálat, hogy a Nation az október 18-i teljes számát arra szenteli. Tények felsorolása Dacára annak, hogy ez a jelentés nagy terjedelmű, — könyv alakban kb. 230 oldalt tenne ki, — a szerző abban nem mond olyasmit, amit eddig ne tudtunk volna, mint ahogyan NEM IS AKAR OLYASMIT MONDANI, hiszen CSAK AZ ISMERT TÉNYEKET SOROLJA FEL. Mi inkább azon csodálkozunk, hogy az ilyen ismert, időközönként nagyon szenzációs tényeket miként felejthette. el az amerikai nép annyira, hogy az FBI-bán már nem csupán hősöket, hanem megmentő j ét látja? Mr. Cook nagy érdeme az események oly felsorolása és szembeállítása, hogy azok tiszta képet mutatnak. Abban a képben aztán már meglátja az olvasó, hogy Eaton miért nevezte az FBI-t “gesztapó” intézménynek; meglátjuk, hogy J. Edgar Hoover milyen állhatatosan igyekszik kiépíteni itt a rendőrállamot. Meglátjuk ezen adatokból, hogy Hoover miként játszott közre már az 1918-as úgynevezett hírhedt sorozási razziáknál, amelyek országos méretű felháborodást okoztak. Ugyancsak ő volt a fő- irányitója az 1919 április havában tartott gyalázatos Palmer-razziáknak; az agent-provokatő- röknek, stb., stb. Mindezeket Cook a Thomas J. Walsh szenátor által vezetett vizsgálatok adataival bizonyítja. Ártatlan bárányok És kitűnt az is, hogy amikor az FBI valami botrányosan káros vagy gonosz dolgot követett el, akkor azokért mindig valaki más, — rendesen elhalt, vagy elcsapott emberek — voltak a hibások, de SOHA SEM MR. HOOVER. < Kitűnt ez már .19^0-ben, amikor a neves történetíró, Mrs. Mary R. Beard (a férjével, Charles A. Bearddel együtt számos történelmi mü szerzője) megírta,-hogy az 1919—20-as évek politikai üldöztetéseiért a felelősség Hoovert terheli, hiába igyekszik azt a már elhunyt Palmer igazságügyminiszter és William J. Flynn, az akkori FBI direktorra hárítani. Szokásának megfelelőleg Hoover a sajtóban támadást intézett Mrs. Beard ellen, mire az a tudós alaposságával sorolta fel, miként szervezte újra Hoover a titkosrendőrség “General Intelligence Division” nevű osztályát, miként irányította az idegenek, a szocialista, a kommunista és a balszárnyi szakszervezetei? elleni razziákat, miként fogtak él ezer meg ezer embert, miként kínozták meg őket és végre miként gyűjtöttek össze mindenféle “vádló” (legtöbbször hazug) információkat több százezer emberről. Mr. Hoover tagadta, hogy neki része volt azokban a razziákban, amelyeknél a bántódások következtében többen öngyilkosságot követtek el; amelyeknél pl. Detroitban 448 négyzetláb területű cementes folyosón 800 embert (férfiakat és nőket együtt) tartottak napokon át bezárva, oly szorosan, hogy leülni sem lehetett. Az egyetlen toiletre állandóan 40—50 ember várakozott. Az Lépésröl-lépésre Sorra veszi aztán a szerző azon eseményeket, amelyek alkalmat szolgáltattak a titkosrendőrség hatalmának emelésére. Ezt a rendőrséget valójában első ízben Theodore Roosevelt adminisztrációja alatt szervezték meg, akkor is csak elnöki rendelettel, miután az országgyűlés nem szavazta meg. Jóidéig azonban nem jutott jelentősebb szerephez. Az első világháború újból felszínre vetette a “biztonsági” problémát. Hoover sajtóügynökei elárasztották a sajtót a szabotálás rémhíreivel. Erre nagyobb összegeket szavazott meg nekik a kongresszus. Később aztán jöttek a különböző robbanások, amiket természetesen a vörösökre kentek. Ezeknek a hatása alatt újból meg újból emelték az FBI költségvetését. Később életre- hivták a “nemzetközi kommunista összeesküvés” rémhírt, amelynek valamilyen változatát mind a mai napig igen eredményesen használják az FBI költségvetés emelésére. A kommunista mumussal vagy az oroszok támadási szándékával képesek voltak olyan rémületet kelteni, hogy az alkotmány biztosította szabadságjogokat lábbal tiporva száz és száz embert állíthattak bíróság elé, ahol az elfogult esküdtek a betanított hamistanuk vallomására elmarasztaló ítéleteket hoztak. De azonkívül a titkos s legtöbbször hamis besugások alapján ezren meg ezren veszítették el megélhetési lehetőségüket, más esetekben igen sok áldozatot deportáltak. A rendőr állam Mindez az utóbbi években történt, nem kell tehát megismételnünk. És az is köztudomású, hogy az ország legfelsőbb bírósága, a Supreme Court, amikor végre a fellebbezések odakerültek, egymásután semmisítette meg az alsó bíróságok elfogult ítéleteit. Az egyik ilyen döntésben, — a Jenks-ügyben — a Supreme Court kimondotta, hogy minden vádlottnak joga van arra, hogy szembesítsék a vádlójával. J. Edgar Hoovernek nem tetszett ez a döntés. Noha igen nagy tiszteletben tartja a Supreme Court függetlenségét, — mondotta, — “mégis a bíráknak maguknak kell felismerni a realisztikus tényeket és kezet kell hogy fogjanak a rendőrközegekkel a társadaloni védelmére”. Közönséges nyelven ez azt jelenti, hogy nem a rendőrségnek kell a bíróság rendeletéit végrehajtani, hanem fordítva, a bíróság alkalmazkodjon a rendőrséghez. Ez az igazi rendőrállam! Fred J. Cook tényekből összerakott cikke igen tisztán, láthatóan bizonyítja, 'hogy J. Edgar Hoover, a nemzeti hős, az amerikai nép szabadságának az őre, az elhunyt Joseph McCarthy nagyon jó barátja, annak a módszereit alkalmazva törekszik a rendőrállam kiépítésére. Geréb József India kompromisszumos leszerelési javaslatot terjesztett elő a UN-ben Krisna Menőn, India ENSZ-küldötte múlt héten megbeszélést folytatott Cabot Lodga-zsal és Zorinnal. A leszerelés kérdésében kompromisszumos megoldást javasolt a 17 nyugati hatalom jelenlegi határozati javaslatának módosítása alapján. Menőn kompromisszumos javaslatának pontjai a következők: 1. Ama javaslat helyett, hogy az atomkisérle- teket az október 31-én kezdődő genfi értekezlet időtartamára függesszék fel, az ENSZ-közgyülés indítványozza, hogy tekintettel erre az értekezletre a kísérleteket azonnal szüntessék be. 2. Azokat az országokat, amelyek eddig még nem hajtottak végre atomkisérletet, felkéri, hogy ezután se tegyék. 3. A javaslat kéri, hogy a november 10-én, Genfben összeülő hatalmak jussanak megállapodásra, a meglepetésszerü támadások megelőzésének kérdésében. 4. Az ENSZ leszerelési bizottságát, amely nem tudott összeülni, helyettesítsék egy olyan bizottsággal, amely magában foglalja az ENSZ 81 tagját. A lapok rámutatnak, hogy a javaslat több vonatkozásban megegyezik az e kérdésben elfoglalt szovjet állásponttal. Menőn javasolta, hogy ezeket a módosításokat vagy egy javaslatban, vagy több különálló indítványban terjesszék elő.
