Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-30 / 44. szám
Thursday, October au, tyo» AMÜK1KA1 JY1AUXAK SZO 5 ALÁÁSSÁK AZ ARAB EGYSÉGET Meglepett moraj futott végig a tárgyalóasztal körül ülő küldöttek soraiban. Ilyen váratlan fordulatra még nem volt- példa az Arab Liga tanácskozó termében. Tunisz küldötte beszélt, annak az országnak a delegátusa, amelynek tagfelvételéről folyt éppen a vita az Arab Ligában. S ez a delegátus olyan minősíthetetlen támadást intézett az Egyesült Arab 'Köztársaság ellen, hogy az Arab Liga küldöttei alig akartak hinni a fülüknek. A tuniszi küldött úgy vádaskodott, mintha beszédének szövegét akár Dullestől kapta volna. Az Egyesült Arab Köztársaság küldöttei felpattantak a helyükről, és tiltakozásképpen elhagyták az üléstermet. A tuniszi delegátus után Irak képviselője kért szót, s kemény hangon visszautasította az Egyesült Arab Köztársaságot ért rágalmakat. így robbant ki az az uj ellentét, melyet Washington utasítására, a tuniszi kormánykörök éleztek ki az arab egység ellen. Ez az incidens valóságos jeladás volt a tuniszi kormánykörök élénk aktivizálódására. A tuniszi politikusok szenvedélyes, a hisztéria által magasra felsrófolt hang- nemben intéznek kirohanásokat az Egyesült Arab Köztársaság ellen. S ez az incidens, mint hamarosan bebizonyosodott, nem véletlen eset, hanem olyan uj amerikai hadművelet nyitánya, amely- lyel Nyugat felől próbálják aláaknázni az anti- imperialista arab függetlenségi mozgalmat. Az arab világ keleti részén megrendültek az imperializmus hadállásai. Irakban a forradalom elsöpörte Nuri ßzaid amerikabarát rendszerét. Libanonban az amerikai csapatok jelenléte is nehezen tudja megakadályozni, hogy az ország egészséges erői elindítsák Libanont a függetlenségi politika utján. Jordániában pedig az angol megszállók szuronyaira épitett Husszein-féle királyság erősen megingott. Kelet felől tehát nagyon nehéz az imperialistáknak végrehajtaniok az Egyesült Arab Köztársaság elleni akciókat. A Szudán felől indított “déli hadművelet” sem járt sikerrel. A szudáni közvélemény erélyesen tiltakozott az Egyesült Arab Köztársaság elleni provokációs lépések miatt. S bár az utóbbi időben ismét felszították a viszálykodást Egyiptom és Szudán között a Nílus vizének elosztása miatti “A század leghüvösebb fogadtatása” Ha az angol kormány azt remélte, hogy a londoniak elfelejtik a történelem utolsó 50 évét és meleg fogadtatásban részesítik dr. Theodor Heuss nyugatnémet elnököt, akkor erősen csalódnia kellett. A londoniak úgy fognak visszaemlékezni erre a hivatalos látogatásra, mint a leghüvösebb fogadtatásra, amelyet az utolsó 100 évben idegen államfőnek adtak. Dr. Heusst néma csönddel és hideg, kiváncsi pillantásokkal fogadták az ut mentén állók. Még a Times is, amely az ilyen hivatalos alkalmakkor mindig igyekszik nagy lelkesedésről számot adni, kénytelen beismerni, hogy ez a látogatás más, mint a többi és azt Írja, hogy az ünnepi menet a Victoria Station-től a királyi palotáig “egy kissé csöndes dolog” volt. A polgári lapok, hogy némi lelkesedést szítsanak, hatalmas tudósításokkal, képekkel számoltak be a látogatás első napjáról, a királyi palotában megtartott bankettről, ahol a királynő Németország és a királyi család közt levő rokoni kapcsolatokról beszélt, majd kijelentette: az “elmúlt félévszázad tragikus eseményei” a múlté s nekünk most a jövőbe kell tekintenünk. Heusst kedden nagy pompával kisérték a londoni városházára s ott a hagyományos ceremóniával fogadták. A tiszteletére rendezett ebéden a londoni polgármester üdvözlő beszédében átugrotta a jelen századot és Waterloohoz tért vissza, 1815-höz, amikor — mint mondotta — angolok és németek váll váll mellett harcoltak a Waterlooi döntő ütközetben. Bár az angolok személy szerint nem viselkednek ellenségesen Heuss-szal szemben, azt tartják, hogy a kormány ezzel a látogatással meg akarja nyerni az embereket ennek a gondolatnak: “A múltat el kell felejteni és az uj Németországra rá lehet bízni az atomfegyvereket.” Ez a törekvés azonban nem ért célt. régi ügyben, ez a vita rrém nőtt akkora méretűvé, ahogyan az imperialisták Egyesült Arab Köztársaság elleni tervezett hadjárata megkövetelte volna. Ezért indult meg most a “nyugati hadművelet”. A tuniszi kormánykörök, amelyek azóta, hogy az ország függetlenné vált, mind “megértőbbek” lettek a washingtoni politika közép-keleti szándékai iránt — most is készségesen vállalták a kiosztott szerepet. Burgiba tuniszi elnök, akit az az egyáltalán nem titkolt becsvágy füt, hogy amerikai támogatással Nasszer ellenlábasaként az arab világ legnagyobb alakjává küzdje fel magát, igyekszik népével elfeledtetni azt a segítséget, amelyet Tunisz Egyiptomtól és Szíriától kapott önálló állami létének kivívásához. Burgiba egy kairói sajtóértekezlet megrendezése után, ahol az Arab Ligában vádaskodó tuniszi küldött megismételte kirohanásait az Egyesült Arab Köztársaság ellen, hazarendelte Kairóból a delegátust, sőt, a múlt hét folyamán Tunisz odáig ment, hogy megszakította a diplomáciai kapcsolatot az Egyesült Arab Köztársasággal. Burgibá- 'nak már a sajtóértekezlet idején tudomása volt arról, hogy az Arab Liga újabb ülésen akarja megvitatni a tuniszi vádakat. A tuniszi küldött azonban már teljesítette feladatát, elhintette az egyenetlenség és viszálykodás magvait, meghirdette az imperialisták által sugalmazott “nyugati hadműveletet”. Tehát semmi tennivalója nem volt immár Burgiba szerint Kairóban. Az Arab Liga ennek ellenére újból összeült. Ünnepélyesen felkérte az Egyesült Arab Köztársaság küldöttségét: foglalja el újra helyét az ülésteremben, s egyöntetűen megbélyegezte a tuniszi küldött magatartását. Ez az egységes határozat jól megmutatta, hogy az imperialisták uj hadművelete már a kezdet kezdetén lelepleződött. Bebizonyosodott, hogy az arab világban csak annak a politikusnak lelhet jövője, aki a függetlenségi politika mellett száll síkra. S Burgibának, aki a jelek szerint Nuri Szaid szerepére pályázik, vállalnia kell azt a kockázatot is, hogy az imperialistabarát iraki volt miniszterelnök sorsában is kell osztoznia. Sikertelen államcsíny-kísérlet A Bolíviai Falange Párt fegyveres csoportjai okt. 21-én hajnalban államcsínyt kíséreltek meg La Pazban. A fegyveres csoportok adott jelre megtámadták magasrangu kormánytisztviselők és a kormányon levő Nemzeti Forradalmi Párt vezetőinek otthonát. Humberto Villar, La Paz tartomány kormányzója a felkelők kezébe került. A nyomban beavatkozó katonai miliciaegysé- gek és a falangisták között több mint négyórás tűzharc folyt, amelynek halálos és sebesült áldozatai vannak. A falangisták sikertelen kísérletet tettek La Paz börtönének megostromlására. A kormány rádiója jelentette, hogy a hadsereg és a karhatalom egységei leverték a felkelést és teljesen helyreállították a rendet. Többeket letartóztattak, köztük Gustavo Chacon falangista vezért, aki 1946-ban a kormány tagja volt. La Pazban kihirdették a rendkívüli állapotot. A főváros utcáin fegyveres járőrök cirkálnak és katonaság őrzi a kormányépületeket. Az ország többi részében nyugalom van. A kormányon levő Nemzeti Forradalmi Párt országos bizottsága felhívást intézett a párt tagjaihoz, hogy álljanak fegyverbe és gyülekezzenek körzeteikben. Bolíviának csaknem négymillió lakosa van, ezek kétharmada indián. A falangisták hivei főleg a fehérek és a meszticek soraiból kerülnek ki. A falangisták májusban sikertelen államcsínyt kíséreltek meg a fővárostól 55 kilométerre levő Santa Cruzban. RÁKOSI NAGYBETEG Budapestről jelentik, hogy Rákosi Mátyás egy második szívroham következtében kritikus állapotba jutott és egy Moszkva melletti szanatóriumba szállították. Az orvosok szerint nem sok remény vari felgyógyulásához. ÁLLAMCSÍNY THAILAND8NEgyre^másra robbannak ki puccsok, s ezeknek közös vonása, hogy a hadsereg dönti meg a kormányokat, a parlamentáris rendszert katonai diktatúra váltja fel. Márpedig a Távol-Keleten a nyugati befolyás leginkább a hadseregben érvényesül, részint az Angliában, az Egyesült Államokban kiképzett nagyszámú tiszt, másrészt a SEATO révén. Pakisztán után most ilyenfajta “átalakulás” szintere Thailand is. Múlt héten, a thailandi hadsereg S. Thanarat tábornok vezetésével megbuktatta Kittikacsor kormányát. Katonai kormányzat alakult. Thanarat miniszterelnök hatálytalanította az alkotmányt, feloszlatott minden politikai pártot. A tábornok számára nem volt újdonság a katonai puccs megszervezése. 1957 szept. 16-án ugyancsak ő döntötte meg a hadseregre támaszkodva a Pibul Songram-kabinetet. Ezt parlamenti .választások követték, de a választások a 19 vetélkedő párt közül egyiknek sem hozták meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. A thailandi uralkodó körök azonban akkor úgy látták, hogy még nem időszerű a parlament felrúgása és a nyílt katonai diktatúra bevezetése. Thanarat tábornok, néhány nappal a választások után uj pártot alakított: a 283-ból csakhamar csatlakozott hozzá 210 képviselő. A parlamenti képviselőket nem is nagyon kellett kapacitálni. Egy részüket, szám szerint 123-at, a király nevezte ki. A névsort állítólag Thanarat állította ösz- sze. Mind a 123 belépett az uj pártba, rajtuk kívül a szeptemberi puccs során megbuktatott Songram pártjának 40 képviselője és mások. A bukott kormánypárt képviselői a folyamatosságot biztosították a pégi és a Kittikacsor tábornok vezetésével alakult uj kormány között. A szeptemberi fordulat a szó igazi értelmében nem is volt fordulat, legfeljebb őrségváltás. A vagy 30 nemzetiségből összetevődő mintegy 20 milliónyi lakosság sorsa semmivel sem lett jobb, az órszág gazdaságilag semmit sem fejlődött. 1951 és 1956 között az ország kb. 3 milliárd batot (150 millió dollár) veszített az amerikai kereskedelempolitika következtében a kaucsukon. A hatalmas hadikiadások és a szerencsétlen kereskedelempolitika következtében az ország adósságai elérik a 8 milliárd batot, azaz másfélszeresét az évi nemzeti jövedelemnek. Magától értetődik, hogy a terhek elsősorban a dolgozókat sújtják, helyzetük szemlátomást romlik — a megélhetési költségek ma 18-szorta magasabbak, mint a háború utolsó éveiben. Thailand a szegénységet, az üres államkincstárt, azt, hogy erejét felülmúló nagy hadsereget kénytelen fegyverben tartani, annak “köszönheti”, sogy sorsát az Egyesült Államok szekeréhez kötötte, csatlakozott az agresszív délkelet-ázsiai paktumhoz és hűségesen kiszolgálta amerikai “jótevőit”. A közvélemény soraiban terjedt az a felismerés, hogy az Egyesült Államok barátsága az ország szempontjából végzetes, s; erősödött a semlegességi törekvés. Az idén áprilisban azután a kormány kénytelen volt engedni: a közvélemény és az üzleti körök nyomására megszüntette a népi Kínába irányuló kereskedelem korlátozását. Az Egyesült Államok taiwani kalandorpolitikája szintén heves kifakadásokra és ellenszegülésre ingerelte a thailandi közvéleményt. Az uj kormány — a jelek szerint- —- -a ■ “kom* munista felforgatás” elleni harc ürügyével igyekszik csapást mérni a nemzeti erőkre, megkísérli tömegterrorral megfélemlíteni az ellenzéki erőket és durva katonai diktatúrát próbál meghonosítani az országban. Amennyire a gyér .információkból kiolvasható, a thailandi uralkodó körök a balfelé tolódás elől menekültek a katonai diktatúrához, hogy elejét vegyék olyanfajta fejlődésnek, mint amely a reakciós monarchia megdöntéséhez vezetett Irakban. A JÖVŐ évi nemzetközi hidegkonyhai és cukrászati kiállításra a magyar szakácsok és cukrászok megkezdték előkészületeiket. A világversenyt több hazai bemutató előzi meg. " • ★ TOSCANINI emlékére rendezett zenei fesztivál Pármában múlt héten kezdődött. December 31-éri Otto Klemperer vezényli a londoni filharmonikusok zenekarát. OLVASSA A MAGYAR SZÓT? |f SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! __ _____________________________ , __ ~ . . ____ _______________________ Külpolitikai Szemle
