Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-10 / 28. szám
Thursday, July 10, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5J MEGOSSZÜK-E ATOMISMERETEINKET A kongresszus ilyen irányú javaslatot akar elfogadni — Megnövekszik az atomháború lehetősége Amióta az első atomrobbantás megtörtént, vitás kérdéssé vált az, hogy megosszuk-e tudományunkat a velünk szövetséges országokkal? Ez vonatkozik úgy a békés mint a háborús célokra használható atomenergiára. Európában megalakult az EURATOM, Anglia, Belgium, Dánia, Luxembourg, Olasz, Francia- és Nyugat-Németország részvételével abból a célból hogy a villamos energia előállításához eddig használt, nagyon drága fűtőanyagot atomerővel helyettesítsék. Angliában már vannak ilyen telepek. EURATOM egy egész atomenergia 'hálózatot akar felépíteni, mely mind a hat országot szolgálná. Az Egyesült Államokhoz fordult segítségért. Eisenhower elnök már beadta a kongresszushoz javaslatát, melyben 135 millió dollár kölcsön folyósítását kéri az EURATOM részére reaktorok épitésére. Azonkívül uránium kölcsönzését és további 50 millió dollár kölcsön jóváhagyását kérte, amit kutatási munkálatokra használna fel EURATOM. Még nem tudni, hogy a Kongresz- szus elintézi-e a javaslatot mielőtt feloszlik. Atomfegyvert akarnak gyártani Mozgalom van folyamatban arra, hogy lehetővé tegyük egyes európai szövetségesünknek az atomfegyvergyártást. Erre azért van szükség Dulles szerint, mert “érthető ellenállás van a .szabad világ többi országai részéről egy nemzetközi egyezmény ellen, mely — ha nem is tudatosan, — de állandósítaná jelenlegi atomfegyver alárendeltségüket...” (ápr. 17 szenátusi bizottsági kihallgatáson.) Az Egyesült Államok eddigi álláspontja az 1946-os McMahon Atomenergia Törvényen alapult, mely megtiltja, hogy más nemzeteknek segítséget adjunk az atomfegyver gyártására. E törvény megváltoztatása céljából úgy a kongresszushoz, mint a szenátushoz módositó javaslatokat nyújtottak be, amiket a közös atomenergia bizottság kihallgatás formájában tárgyal. A módosítások Eisenhower kérésére lettek beterjesztve, aki “óriási pazarlást” lát abban, hogy nem osztjuk meg atomismereteinket más országokkal és ezzel arra kényszerítjük őket, hogy ugyanazokat a kutatómunkálatokat újból elvégezzék, amit mi már elvégeztünk. Hogy mire fog elnökünk megesett, áldott jó szive vezetni azt nem nehéz elképzelni. Anglia már régóta folytat önálló kutatást. Számos próbarobbantást is végzett a Csendes Óceánon, mindamellett, hogy nekünk is van egynéhány atombomba és rakéta bázisunk Anglia területén. Franciaország is atombombák segítségével akarja, visszaszerezni elvesztett nagyhatalmi tekintélyét. Az amerikai atombomba bázisok mellet saját telepeit is fel akarja állítani országa területén. A spanyol Franco biztosabban érezné magát diktátori székében, ha néhány atombombát halmozhatna fel az ágy alatt. Nyugat-Németország a Hitlerrel együtt elvesztett vezetőszerepét kapná vissza, ha saját bombáit gyárthatná és nem kell az ott állomásozó amerikai bombákra támaszkodnia. A béke angyala pedig bus elernyedéssel hagyná abba a kapu döngetését, amelyen keresztül a föld népeihez szeretne jutni, hogy áldásos hatását köztük terjessze A kongresszus közös atomenergia bizottságban többségben van ez a Dullest támogató vélemény, melyszerint nekünk segíteni kell a kb. 40 szövetségesünket, hogy résztvehessenek egy atomháborúban. A kihallgatáson nem sok ellenzésre találtak. Egy kis csoport Chet Holifield kalifornia képviselő és Anderson New Mexico-i szenátor (két demokrata) vezetésével kijelentette, hogy hajlandó támogatni a módosításokat bizonyos biztosíték ellenében. Két ilyen “safeguard” lett erre csatolva a javaslatokhoz. Az egyik az, hogy minden kormányegyezményhez arravonatkozólag, hogy más országnak felvilágosítást nyújtsunk atomfegyverek gyártására, a kongresszu beleegyezése szükséges. Efölött a közös atomenergia bizottság dönthet. 60 napon belül. A kongresszus közös határozattal visszautasíthatja a megegyzést. Ezt a hat ár oza-. tot az elnök nem vétózhatja meg. De ha a közös határozat nem készül el a 60 napos határidőn belül, akkor az egyezmény áll. Szakértők szerint könnyebb lesz a kormánynak ezzel a 60 napos “biztositék’-kal keresztül vinni amit akar, mint a most létező törvénnyel, amely azt mondja, hogy atomtitok átadását csak törvényjavaslat benyújtásával és elfogadásával — és az ezzeljáró körülményes eljárások sorozatával — lehet eszközölni. A kormány ugyan nem kapja meg a teljes cselekvési szabadságot, amit kért, de kap egy könnyebb eljárási módozatot, mint amit az eddigi törvény nyújt. 60 nap nem elég közös kongresszusi határozat meghozatalához. Lényeges haladás A második biztosíték, amit Holifield és Anderson kérésére a módositványhoz csatoltak az, hogy csak olyan országoknak adhatunk titkos adatot az atomfegyverkészitéshez, amely ország “már eddig is lényeges haladást mutat az atomfegyver fejlesztése terén.” Ennek a kitételnek az alkalmazása attól függ, hogy hogyan értelmezik ezt a 2 szót: “lényeges haladás”. A közös atomenergia bizottság ugyan a jelentésében körülírja, hogy ő hogyan értelmezi ezt, de az országos Atom Energia Bizottság (AEC) véleménye nem azonos. Az AEC vezetője, Starbird tábornok szerint: “ha egy ország nyilvánvalóan elérkezett ahhoz a ponthoz (atomfegyver gyártásához) s tovább akar haladni e téren oda, ahol közös védelmünkhöz és biztonságunkhoz lényegesen hozzájárulhat, akkor megtehetjük” (megoszthatjuk vele titkainkat.) Miután maga a módosítás nem fekteti le részletesen a “lényeges haladás” pontos értelmét, azért az AEC és a Defense Department fogja annak értelmét minden alkalommal megállapítani és elvárható, hogy a maga céljainak megfelelően. Azonkívül a “lényeges haladás” feltétele nem áll útjában annak, hogy más országoknak az atomfegyverkészitéshez szükséges olyan felvilágosítást és nem-nukleáris anyagot adjunk, amely elősegiti őket elérkezni ahhoz a ponthoz, amely né! már csak a végső felvilágosításra van szükségük. Maga Lewis Strauss (amikor még az AEC vezetője volt) azt irta Quarles helyettes védelmi (titkárhoz küldött levelében, hogy ha a nukleáris titkokon kívül minden más anyaggal és felvilágosítással ellátunk egy országot, akkor az már könnyen rájön az atomfegyver elkészítéséhez szükséges végső felvilágosításra. Tehát a módosítás lehetővé teszi azt — habár úgy állítják be a dolgot, hogy a közeljövőben arra nem kerül sor — hogy Atom és H-bomba alkatrészek kerüljenek olyan “megbízható” szövetségesünk kezébe, mint Chiang Kai-shek vagy Syngman Rhee. Ha a módosítás a kongreszus két házában keresztül megy, — amiben a kormánykörök nagyon bíznak — akkor egy olyan folyamatot fog megindítani, amely hatálytalanná teszi az atom- próbarobbantások beszüntetésére irányuló minden igyekezetét. Több és több ország lesz képes atombombát termelni anélkül, hogy próbarobbantásokat kelljen végeznie. A cél a fegyverkezési verseny kiszélesítése A fenti módositások igazi célja napvilágra került Harold Vance az AEC megbízottja feleletéből, amit a kihallgatáson adott a következő kérdésre: Pastore szenátor: “Milyen hatása lesz ezeknek a módosításoknak a lefegyverzési tárgyalásainkra? Vance: “A lefegyverzés kérdésében nem tudtunk megegyezésre jutni a Szovjetunióval, azért az Egyesült Államoknak más szükséges lépéseket kell megtennie. E törvénymódosítás az egyik ilyen lépés, mert ezzel: megvédjük szövetségeseink erejét.'’ A módositások azonban ennél mésszebbmenöek,' mert a szövetségesek leggyengébbje és legádá- zabbja. is képes lesz atomfegyverekre szert tenni, ezzel félelmet ébreszteni a szomszédok-országokban,"a megoszlott országokban, -gyarmati és félgyarmati országokban és azt a látszatot kelteni, hogy semmi menekvés nincs egy atomháború kitörése elöl. Tiltakozások az atomfegyverkezés ellen Számos európai ország nepe kifejtette tiltakozását az ellen, hogy atomfegyverekkel árasszák el az országot. Ilyen irányú mozgalmakról érkeztek hírek Angliából, Nyugat-Németországból és máshonnan. A N. Y. Herald Tribune Junius 22-iki számában közölt kimutatást egy Európában és Japánban végzett véleménykutatás eredményéről. A kérdés az volt, hogy ha az Egyesült Államok távlöveggel akarná ellátni az országot, támogatná-e, hogy az ország elfogadja? A válaszok a következőképen oszlottak meg százalék arányban: Nem hatáOrszág Igen Nem tudja rozatlan’ Japán 9 44 44 3 NyugatNémetország 17 54 26 3 1 Dánia 18 58 21 3 I Hollandia 24 57 4 15 Svédország 28 46 21 5 !} Olaszország 30 39 29 2 \ Anglia 40 40 17 3 ■ Az arányszám változatossága mellett is látható, hogy a népek túlnyomó többsége a fegyverkezés ellen van. Mi volt a három fő kifogásuk a véleménykutatás adatai szerint? 1. Távlöveg támpontok növelik a háború lehetőségét. 2. A hangsúlyt a lefegyverkezésre kell tenni, nem a haderő megerősítésére. 3. Ilyen segély elfogadása veszedelmes arányban növelné az Egyesült Államokra való támaszkodást. A háborútól való félelem volt az első és legerősebb kifogás Mrs. Josephine Pomerance, a Women’s International League for Peace and Freedom, a módosításokkal kapcsolatos kihallgatáson azt mondta: “Kormányügynökségek megállapították, hogy egy harmadik világháború első napjaiban aa Egyesült Államok lakosságának több, mint a fele meg fog halni vagy bénulni... minél több ember kezében lesz atomfegyver, annál nehezebb lesz az ellenőrzése... annál több lehetőség van tévedés elkövetésére, mint amit már saját hazánkban is tapasztaltunk. Két helyen is leejtettek atombomba részeket, egyet Florence, Dél Karolinában és egyet Sheybogan, Wisconsinban.” A United Vorld Federalists amerikai szervezet, mely az Egyesült Nemzetek által ellenőrzött világtörvényeket propagál. Eisenhowerhez küldött levélben az atomenergia törvény módosítását ellenzi. “Veszélyes kísérlet, hacsak nem kíséri nagyobb igyekezet az általános lefegyverzésre. .. ” George F. Kennan a Harper Magazinban februárban megjelent cikkében “veszélyes”. . .“életbevágó lépésnek” nevezi a módosítást, mert “a jelenlegi európai katonai feszültséget komolyan növelni fogja.” “Ha a nyugati országokat igy felszereljük, akkor bármilyen orosz visszavonulás Közép- és Ke- leteurópából egyszer s mindenkorra elképzelhetetlen, az egyszerű katonai óvatosság szempontjából is, elképzelhetetlen lesz tekintetnélkül arra, hogy a nyugati hatalmak mire készülődnek. “Minél több kézben lesz az atomfegyver, annál nehezebb lesz a teljes eltávolításuk az országos fegyverkészletekből nemzetközi egyezménnyel.’* A szovjet táncosok haza utaztak Igor Moisayev és a többi szoviet néni tá^-. sok julius 1-én az Idlewild repülőtérről hazautaztak. Hazautazásuk előtt meleg barátsággal beszéltek Amerika népéről, mely rendkívüli szép fogadtatásban részesítette a kiváló táncosokat. A televízión kivül 450 ezren nézték a táncosokat a színpadon. Mindenféle emléktárgyakat vittek magukkal. Mikor Moiseyevet tolmács utján megkérdezték, hogy ellátogát-e ismét az Egyesült Államokba, habozás nélkül azt válaszolta, hogy: “Szívesen jövünk' újra, ha meghívnak bennünket.” Érre Hűtők impresszárió azonnal válaszolt: “Most, azonnal ismét meghivorrr önöket.’'’
