Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-02 / 40. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 2, 1958 f 4 AZ ACÉLMUNKASOK ORSZÁGOS KONVENCIÓJA A United Steelworkers of America kilencedik országos konvencióját tartotta Atlantic City, N. J.-ben az elmúlt héten. David J. McDonald központi elnök megnyitó beszédében visszautasi- totta az acéltársaságok támadását a szakszerve­zet ellen és kijelentette, hogy 1959-ben, amikor a jelenlegi szerződés lejár, az acélmunkások ké­szen lesznek jobb szerződésért, a munkabér fel­emeléséért, és több jóléti juttatásért harcolni, ha kell, akkor sztrájk árán is. I “Kijelentjük, hogy az acélmunkások szakszer­vezete nem hajlandó hátrálni, hanem eltökélt szándéka előre haladni”, mondja az elfogadott határozati javaslat egy pontja. “Tudjuk, hogy az acélipar egyes vezetői elérkezettnek találják az időt arra, hogy visszatolják az óramutatót. Azt hiszik, hogy a munkásellenes hisztériát felhasz­nálhatják arra, hogy sorainkban egyenetlensé­get keltsenek és igy megtörjék erőnket és a szer­ződéskötéshez szükséges egységünket. Vegyék tudomásul, hogy a USW egységes abban az elha­tározásban, hogy tagjai és családjaik részére ki­harcolja az igazságot.” l McDonald igen rossznéven veszi az acéltröszt támadását az unió ellen. Nemrégen még együtt­működési hajlandóságáról tett bizonyságot, ami­kor felajánlotta a “kölcsönös gondnokság” el­gondolását, amiről most is azt mondja, hogy “igazi amerikai fogalom”, de a gyárvezetők rutul visszaéltek jóindulatával. Az iparban 400,000 munkanélküli, vagy részidőt dolgozó munkás van, de a gyárosok a “right-to-work” törvényekkel és a McClellan-bizottság vizsgálataival felelnek er­A kaliforniai kerületi fellebbezési biróság al­kotmányellenesnek nyilvánította a San Benito megyei nyilt-üzem rendeletet, mint amely “lé­nyegesen meggyengítené a szakszervezeteket a munkaadókkal való tárgyalásokban”. A biróság egyöntetű véleménye, melyet Ray­mond E. Peters főbíró irt kimondja, hogy a me­gye “munkához-való-jog” rendelete olyan terület­re tör be, amelyről az állam már gondoskodott és elveszi a munkásoktól azt a jogot, hogy “sa­ját védelmükre” munkaszerződéseket kössenek. Már más kaliforniai megyékben is hoztak eh­hez hasonló rendeleteket. A rendelet eltiltotta volna az unió-üzemet és azt a követelményt, hogy a munkás tagja legyen egy uniónak. Habár a biróság határozata nincs közvetlen törvényes befolyással az állam 18-ik prepozíció­jára (nvilt-üzemre vonatkozik), mégis több mun­kás-szószóló véleménye az, hogy a szavazást bi­zonyos mértékben befolyásolni fogja. • Robert E. Craig, kaliforniai republikánus veze­tő szintén szakított Knowland szenátorral a “munkához-való-jog” törvényjavaslat kérdésé­ben. Craig, aki 29 részvénytársaság igazgatósági tagja és volt elnöke a kaliforniai republikánus “Assembly”-nek, bejelentette, hogy elfogadta a délkaliforniai “Citizen’s Committee Against Pro­position No. 18” egyik elnöki tisztségét. John Anson Ford, régi demokrata vezetővel (aki a fenti bizottság másik elnöke) együtt ki­adott nyilatkozatában Craig azzal vádolja ennek a gonosz sztrájktörő törvénynek a támogatóit, hogy “félrevezető jelszavakkal akarják elrejteni a valóságot e veszélyes törvényjavaslattal kap­csolatban”. • Robert B. Meyner, New Jersey kormányzója elitélte a “munkához-való-jog” törvényeket; sze­rinte azokat “naplopáshoz-való-jog” törvények­nek kellene inkább nevezni. A kormányzó az acélmunkások 9-ik konvencióján kijelentette, hogy ezek a törvények “minden embernek meg­adnák azt a jogot, hogy learassák a szervezett munkásság által kiharcolt előnyöket anélkül, hogy magukévá tennék az unió-tagsággal járó kötelezettségeket”. j John M. Redding, a National Council for In­re. “Én előnyösebbnek tartom a békés egyezke­dést, de ha az acélipar hosszuranyujtott sztráj­kot akar, biztosíthatom, hogy a szakszervezet megadja neki”, jelentette ki McDonald. Kizárással fenyegeti a rank-and-file ellenzékei, McDonald élesen támadta a tagságban kifejlő­dött ellenzéki csoportot, melynek vezetője, Don Rarick a tavalyi választáson 226,000 szavazatot kapott McDonald 400,000 szavazatával szemben. Rarick egy múlt konvenciós ajánlat ellen szervez­te meg a tagságot, mely a 3 dolláros havi tagdi­jat 5 dollárra emelte. Az ellenzéki mozgalom vesz tett, amennyiben a jelen konvención a delegátu­sok többsége az 5 dolláros tagdíj mellett szava­zott. McDonald, a hagyományos szakszervezeti -zsar­nok szempontjából, nem tűr ellenzéket a szak- szervezetben. Támadásában a gyárvezetőséggel egyszintre hozta az ellenzéki csoportot, amikor “unionrombolóknak” nevezte őket, akik belülről akarják a szervezetet tönkretenni. A támadás annyira ment, hogy egyes felszólalók árulóknak bélyegezték őket és kizárásukat javasolták. A konvenció úgy határozott, hogy a vádlottak ügyét saját lokáljuk tárgyalja meg és ha bűnösnek ta­lálják őket, zárják ki a szakszervezetből. Rarick azzal vádolta McDonaldot, hogy azért emel vádakat ellene, hogy elfojtsa a tagság sza­vát és megakadályozza akaratának kifejezésre juttatását. dustrial Peace” igazgatója kigunyolta William T. Harrison, az országos “munkához-való-jog” bi­zottság titkárának azon kijelentését, hogy az el­hunyt Roosevelt elnök az 1941-es szénsztrájkvi- tája alkalmával olyan kijelentést tett, ami arra enged következtetni, hogy Roosevelt támogatta volna a “munkához-való-jog” törvényét. Harrison szerint Roosevelt a következőket mondta: “A U. S. kormánya és a kongresszus nem fog olyan törvénykezést elrendelni, ami az úgynevezett zárt üzemet előirja. Ez túlságosan hasonlítana Hitler metódusához a munkásmoz­galommal szemben”. John M. Redding kijelentette, hogy “Roose­velt elnök 1941-ben ellene volt annak, hogy a kor­mány elrendelje a zárt üzemet, vagyis ellenezte, hogy a kormány diktálja a munkás- és munkaadó közti megállapodás feltételeit. Ennek következté­ben tehát ellenezné azt is, hogy a kormány elren­delje a nyílt üzemet, ezzel teljesen semmibevéve a szakszervezet és a munkaadó kívánalmait”. Redding szerint Mrs. Roosevelt megvádolta a kaliforniai “munkához-való-jog” törvény támoga­tóit, hogy azok “szégyenletes csalást” követnek el, amikor úgy állítják be a dolgot, mintha Roose­velt elnök elvben támogatta volna az ő ajánlatu­kat. Majd hozzátette, hogy “Mr. Harrison szíve­sen megfeledkezik arról, hogy Roosevelt milyen lelkesen irta alá az 1935-ös Wagner Act-et, ami­vel megadta az unióknak és a munkaadóknak azt a jogot, hogy szerződési tárgyalásokat folytassa­nak nemcsak az unió-üzemről, hanem még a zárt- üzemről is”. • Washingtonból jelentik, hogy 1957-ben azon 18 államban, ahol a “munkához-való-jog” törvény érvényben van, a fejenkénti átlag bevétel $467-el volt alacsonyabb, mint országszerte. A kereske­delmi minisztérium adatai szerint országszerte az átlag bevétel fejenként $2,027 volt, mig a 18 sztrájktörő államban csak $1,560. Csak Névadóban (a szerencsejátékok államá­ban) volt az átlagbevétel magasabb: $2,423, mint országszerte; Jndianában pedig $2,010. A többi államokban az átlagbevétel $2,000-en alul volt, mig Mississippiben csupán $958. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Ragaszkodnak az ingyen kávéhoz A Beech-Nut Life Savers, Inc., Canajoharie, N. Y.-i kávé- és csecsemőétel termékeket gyártó cég kijelentette, hogy beszünteti a munkásai ré­szére munkaközben naponta egyszer felszolgált ingyen-kávét. Ezentúl 5 centet fog számítani egy csésze kávéért. A gyár 1,200 munkását képviselő Beech-Nut Association (kompánia-uniónak hangzik) panaszt emelt, hivatkozva arra, hogy a kávé jár a mun­kásoknak, mint jóléti juttatás (fringe benefit). Az állami egyeztető iroda egy ügyvédje ment a helyszínre kivizsgálni a panaszt. Kibújik a szeg a zsákból Az elmúlt kongresszusi időszakban benyújtott szakszervezet-ellenes törvényjavaslatok nem mentek keresztül, mert a Chamber of Commerce kifogást emelt ellenük. Akkoriban jeleztük, hogy a gyárosok nem találták elég erősnek a javasla­tokat a szakszervezetek gúzsbakötésére. De, hogy gúzsbakötésnél messzebbmenő céljaik is voltak, az most tűnik ki William A. McDonnell, a Cham­ber of Commerce országos elnöke kijelentéséből, amelyben a United Auto Workers feldarabolását követeli. Ezzel azt akarja elérni, hogy minden autógyárnak a munkásai más-más szakszerve­zetbe tartozzanak, ami nemcsak gyengítené szer­vezettségüket, hanem alkalmat adna a gyárosok­nak további támadással egyenetlenséget szitapi a munkások között. A United Auto Workers Union mult héten kö­tött uj munkaszerződést a Ford-gyárral. General Motors és Chrysler van most soron, amelyek ha­sonló juttatásokat fognak adni munkásaiknak. McDonnell szerint “ha egy ember kontrolálja egy ilyen óriási ipar minden munkását, az túl sok ha­talom egy kézben”. (A gyárosok kezében koncen­trált hatalom az rendben van!) Reuther személyén keresztül akarják romboló munkájukat elvégezni. Ezt bizonyítja egy másik oldalról megindított támadás is Reuther ellen. Kaliforniában Knowland szenátor, a munkásosz­tály esküdt ellensége, a “right-to-work” törvény pártfogója, egy hírhedt fasiszta által összeállí­tott Reuther-ellenes füzetet terjeszt, amelyben azzal ijesztgetik az olvasót, hogy maholnap Reu­ther veszi át az ország vezetését. Ha Knowland ezzel akar magának szavazatokat szerezni a kali­forniai munkásság között, minden valószínűség szerint megkapja a magáét, amit nem fog a ka­lapja mellé tűzni. Statisztika a bányászok életkoráról A keményszén bányákban dolgozó munkások átlagos életkora 46.8 év, az “Anthracite Insti­tute” bulletinjának adatai szerint. A munkások­nak kb. 57 százaléka 46 éven felüli. A bányászok átlagos életkora 47.9 év, a napszámosoké 43.9 év, fejtési munkálatokon dolgozóké 44.1 év. Másfaj­ta munkások átlagkora 48.1 év. FIGYELEM, OLVASÓK! NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap boríték­ján a név felett található dátumot. Ha ez a dá­tum ’58—9-nél, vagyis ez év szept.-nél korábbi az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olva­sónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha Ön is ezek között volna, kérjük, tegyen szíves­séget lapunknak és az alábbi szelvény felhaszná­lásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors csele­kedetétől! Tisztelettel A Magyar Szó kiadóhivatala. ALEX HŐSNEK, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörleszteni. Csatolva küldök ..............................dollárt. Név: ...................................................................... KIBONTAKOZIK A “RIGHT TO WORK” ELLENI HARC *________________________________________­▼ w » v * * v » v rr"y'f y ■ w1 ▼ v v v v r'rr^rrfT'T’fy wr w1 ▼' ^ 1 Munkásmozgalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom