Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-25 / 39. szám
Thursday, Sept. 25, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 KUTYA TÖRTÉNET “Nincs olyan rossz, aminek jó oldala ne lenne” •— szokta mondogatni nagyanyám, amikor valami csapás érte háza táját és ebben a tudatban máris rózsaszínű gondolatokkal várta a holnapot. Ez jutott eszembe, amint nézegetem magam előtt ° fényképet és cikkem anyagának jegyzeteit, ami a közelmúltban hozott kutya-rendszabályozó rendeletnél kezdődik és ott végződik, hogy mégis csak használt ez a törvény, bármennyire is rosz- ízaltuk azt mi kutyaszerető emberek. Virágos városunkban, Miamiban történt, hogy az egész megyére szóló törvénnyel tiltották el a kutyák szabadságát, melyszerint csak odahaza, megkötve, lakásba zárva élhetnek, vagy csak pórázon sétáltathatjuk az ember legjobb barátját: a kutyát. Persze a kutya-szabadság megsértése miatt nagyon sokan tiltakoztak, nemcsak a helybeli újságoknál, hanem még küldöttségeket is menesztettek a hivatalos helyekre, de hiába! A hivatalos emberek nem engedtek és erre százával vitték a kutyákat a sintérhez, azzal a megokolás- sal, hogy ők nem fogják sem egész napra megkötni, sem pedig bezárni kedvenc állataikat, inkább könnyezve megválnak tőlük a sintér urra bizva további sorsukat, akinek egy intésére kinyílik a gázkamra ajtaja és a következő pillanatokban már a másvilágon várja, példátmutató hűséggel, gazdáját az eltávozott. . . A kutya-törvénybe azt is beleillesztették, hogy a szabadon talált kutyákat összefogdossák és ha gazdája nem jelentkezik három napon belül, — nem felelnek érte, . . Mrs. P>arnának ez adta azután azt az ötletet, hogy most ő is megszabadulhat “Spotty-tól”, ettől a minden színnel kevert “foltos-tói”, akinek őseit még egy hivatásos eb- doktor sem tudná megállapítani. Legalább nem lesz belőle szobakutya, nem vedb szőrét a szőnyegre, no meg az ágyba sem bújhat egy. kicsit Marihoz, .meg rLajcsihoz egy rövid, alvás előtti birkózásra. Feltárcsázta a sintért. Mire a két gyerek hazajött az iskolából, Spottynak már hült helye se volt. Nem várta őket az utca-sarkon. Mindkét gyerek szaladva érkezett haza, sejtve, hogy valami baj van. Mrs. Barna azzal próbálta őket vigasztalni, hogy a kutya elcsavargott, majd hazajön. . . Késő estig keresték a gyerekek, eredmény nélkül. Majd mindketten vacsoraevés nélkül mentek szobájukba. Mari elkezdett hangosan imádkozni, kérve az Istent, hogy segítse haza négylábú kis barátját. A második nap is kereséssel telt el. A harmadik napon már Mrs. Barna is letört a lelkiismeretfurdalás következtében és délfelé kocsiba ült és lehajtott a sintérhez. Kérte a kutyát. A ketrec, ahová elhelyezték, már üres volt és éppen azt akarta mondani a főnök ur, hogy Spotty már nincs életben, amikor a gázkamrához vezető ajtó kinyílt és a halálra várók utolsó csoportjából az ismerős hangra kiugrott a kutya. Mrs. Barna megkönnyebbülten lélegzett fel és szinte látható örömmel vitte kutyáját a kocsihoz, mert hiszen százszor megbánta már, hogy annyi bánatot okozott a gyerekeknek. Hazafelé menet megállóit egy üzlet előtt a város egyik legforgalmasabb utcáján, hogy a vacsorához szükséges dolgokat megvásárolja. Spotty a nyitott kocsiajtó ablakából kidugott fejét jobbra-balra hajtogatva figyelte a járókelőket és az ajtót, ahol Mrs. Barnát eltűnni látta. Egv néger asszony nagy kíváncsisággal szemlélte a kirakatba rakott árukat, mellette két év körüli kisgyermeke tologatta kocsiját. Egyszercsak a kis gyerek megunta a kocsit, elhatározta, hogy átmegy az utca túlsó oldalára. Meg is indult nagy sietve, mintha valaki nivta volna. A járdaszélen elhibázta a lépést, hasraesett, hangtalanul felkelt és nyugodtan tovább ment, mig az első automobil, melynek vezetője alig, hogy észrevette az álló kocsi mellől kibújó kisgyereket, fékvisitva meg nem állott. Ebben a pillanatban Spotty kiugrott a kocsiból és mire a gyerek a másik sorban szaladó kocsi elé kerülhetett volna, elkapta hátulról a nadrágját és visszahúzta a járda felé. Csak akkor sirt fel a gyerek, amidőn esés közben a járda kemény széléhez zökkent és a kirakatot bámuló édesanyja is csak akkor vvette észre, hogy eltűnt mellőle. Kézitáskáját magasra emelve rohant az életmentő kutyának, mert azt gondolta, hogy a gyerek ennek harapásától sir. Az egyik járó-kelő azonban pártfogásába vette Spottyt és megmagyarázta, hogy mi történt. A csoportba verődött emberek között találta meg Mrs. Barna a kutyáját, amidőn csomagjaival kijött az üzletből. Egy fotóriporter is előkerült és lefényképezte a jelenetet. Dicsérték Mrs. Barnát, hogy milyen okos kutyát nevelt és lelkére kötötték, hogy vigyázzon reá, nehogy az automobil elgázolja. . . Aztán kérték, hogy a kutyával együtt álljon a fényképezőgép elé. Elvégre is, ennek az esetnek az újságok első oldalára kell kerülni, mert nem mindennapi dolog, hogy egy közönséges kutya a száguldó automobilok elől elhúzzon egy kis néger gyereket. Mrs. Barna felkapta a harminc fontos örömében lihegő ebet, de amikor a riporter arra kérte, hogy mosolyogjon, — inkább elsírta magát. A kutyáját magához szorító, siró asszonyt mutatott a fénykép, de ebben a szorításban megnyilvánult az a ragaszkodás és melegség, ami csak akkor mereviti meg igy az izmokat, ha valóban benne feszül a boldogság igaz érzése. Délután három órakor már ott várta Mrs. Barna a gyerekeket az utcasarkon. Spotty rnegfü- rösztve, díszes nyakörvhöz kötött, ezüstösen csillogó póráz végén táncolva-ügatva fogadta Marit és Lajcsit, legkedvesebb barátait. Kérdésekkel ostromolta édesanyját a két gyerek, mert tudni akarták, hogy mint került elő Spotty. A mama ott kezdte, hogy miután megtalálta a kutyát, be“Emberi jog arcátlan megtagadása” A Morton Sobell kiszabadításáért működő bizottság a sajtó rendelkezésére bocsájtotta írója beleegyezésével annak a levélnek a másolatát amit Carleton Beals iró s előadó, a kormány volt tanácsadója mexikói ügyekben, küldött Mrs. Morton Sobellnek, miután elolvasta a Rosenbérg- Sobell ügy bírósági tárgyalásainak jegyzőkönyvét és okmányait. Sobell 30 évi börtönbüntetését “hihetetlennek” és “ a legelemibb emberi jogok arcátlan megtagadásának” nevezte Br. Beái. Levelében Mr. Beái, aki elismert mexikói szakértő, rámutat arra, hogy “Morton Sobellt amerikai kormányügynökök segítségével rabolták el Mexikóban, brutálisan eszméletlenre verték és áttették a határon az Egyesült Államok törvényei és államegyezménye megsértésével.” A bizonyítékok hiányára vonatkozóan azt irta Mr. Beái: “Röviden, se szóbeli, se tárgyi de még közvetett bizonyíték sem volt a bíróságon bemutatva, amely bűnösségét vagy elitélését igazolta volna. Sem a mi, sem más ország jogi történetében sem találtam hasonló igazságtalanságot, az emberi jogok hasonló megtagadását. Hogy őszinte legyek, azzal a reménnyel kezdtem elolvasni a bírósági okmányokat, hogy abban a bűnösség tagadhatatlan bizonyítékát fogom megtalálni, mert szerettem volna megtartani azt az illúziómat, amit az amerikai igazságszolgáltatás nemes eljárásáról eddig tápláltam.” Télen-nyáron nap füti a házat A massachusettsi technológiai intézet mérnökeinek és építészeinek egy csoportja kétemeletes, háromlakásos házat épített, amelynek fűtésénél teljes mértékben hasznosítják a Nap melegét. iSugárgvüjtőként feketére festett aluminiumii- mezt és rászerelt kétrétegű üveget használnak. Az aluminium elnyeli a napsugarak energiáját, az üveg pedig, miután beengedi a napfényt — akárcsak a melegházaknál —, megakadályozza a hő gyors eltávozását. Az aluminiumlemezhez erősített rézcsövekben viz folyik és a Nap heve ezt felmelegiti. A viz hőcserélő berendezés keretében adja át a meleget a levegőnek, amely a lakóhelyiségek fűtését biztosítja. A PANAMA-CSATORNA, már nem felel meg a szükségleteknek, repülőgép anyahajók például nem tudnak áthaladni rajta. Jelenleg olyan tervvel foglalkoznak, hogy a mostanitól északra építik meg az uj Panama-csatornát, egy 260 kilométer hosszú, hegy bevájt alagút formájában. A Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő uj csatorna két 40 méter széles, párhuzamos ágból áll majd, amelyeket több helyen kisebb csatornák kötnek össze. tette a kocsiba és mig ő vásárolt, a Foltos kiugrott a kocsiból és az utolsó pillanatban elhúzott egy kis néger gyereket a száguldó automobil elől. A holnapi újság is csak ennyit fog emliteni a történtekről... Látogatás a három spufniknái Moszkvában minden percben érheti élmény az uj benyomásokra fogékony látogatót. Közülük azonban jelenleg vitathatatlanul kettő a legnevezetesebb. Az egyik változatlanul: a technikájában és külsejében páratlan Metro, amelynek északi uj szakasza nemrégiben nyílt meg, s a legújabb déli nemsokára nyílik meg. A másik: a mezőgazda- sági és ipari kiállítás, a maga csodálatos érdekességével, szépségével és gazdagságával. A mesebeli “Kővirág” szökőkutról, az üzbégek fekete-szürke díszes oszlopairól, az örmények színes márványáról, nagy művészük, A. Pegoszjan almamagra, rizsszemre vésett képeiről — itt most nem beszélek. Gyerünk a sputnikokhoz! Megtalálni könnyű, akár a párizsi Louvre-ban a Mona Lisát: arra kell menni, amerre a soknál is többen tartanak. Ismerkedjünk meg German Lukasenjával, a fiatal fizikusmérnökkel, ő itt az I., II., III. Sputnik “garde dame”-ja. Érdemes meghallgatni, sok érdekeset hallhatunk tőle: ■ •. •<.• — Ez a négyszarvu, aluminium ötvözet gömb itt: a Sputnik I. De nehogy tévedjünk: nem modellje, hanem az összesen készült három darab közül az egyik — mondja. — Mint ismeretes, ikertestvére a kellő keringés után megsemmisült; a másik Brüsszelben van, ez a harmadik. Akár ebben a percben kilőhetnék ezt is. Nézzük a másik teremben fiatalabb és megtermettebb testvérét, a Sputnik II-t, az egyetlent a Földön. Egyletlen, mert a testvére Lajka kutyával a belsejében ugyancsak megtette a maga több millió kilométeres útját a Földön kívül, a Föld körül. Látja, ebben a fülkében töltötte a derék Lajka életének utolsó, oly nevezetes hét napját. Ebből a kis tartályból kapta a vizet, innen az eledelt. Ez a kis fehér henger a vérnyomását mérte, amaz a hőmérsékletét. A Sputnik II. csillogó teste fölött egy okos szemű kutyus nagy fényképe látható. Lajkáé, “aki” oly nagy szolgálatot tett a tudománynak, az emberiségnek. — Ez pedig itt, a Sputnik III. — vezet German Lukasenja a harmadik terembe. — A hatalmas, 1,327 kilogrammos, óriási torpedóra emlékeztető műhold a ragyogó terem közepén függ úgy, hogy kézzel is elérhető. Engedélyt kapok, hogy meg is fogjam, kezet szorítsak ismeretlen titkokat közvetítő kilenc rádiókarja közül az egyikkel. — Ez a Sputnik HL, amely rakétájának megfelelő részével együtt most is kering, s amelyet szabad szemmel egyszer-másszor az égen is megpillanthat — mutatja üvegpálcájával Lukasenja. Ezeket az antennákat abban a percben terpesztette ki, amikor elvált rakétájától. Ezek révén közvetíti rádiójeleit, egy részüket nem mindig, csak amikor a Szovjetunió fölött jár és a Földről ezt kérik tőle. Panaszkodom, hogy még nem volt szerencsén* látni a Sputnik III.-at, csak most először, s mo-ó is egy kicsit közelről. — Ne aggódjék. Még másfél évig kering, $ hordozórakétája is még fél esztendeig. Inkább nézze meg jól ezt a kozmikus laboratóriumot, legalább tudja majd, hogy mit lát az égen. Nézze itt ezeket a hosszú, illesztett részeket. Ez a sputnik szellőzőberendezése. Ha a hőmérséklet benn a szükségesnél több, körben mind kinyílik, igy. (S ebben a percben csakugyan rés nyílik a sputnik testén, majd újból lezárul.) — És most ezeket a matt üvegeket figyelje meg jól. Ez az ionizáló készülék, amely a felve t napenergiából táplálja a sputnik rádióleadójáí. Ebban tulajdonképpen már a jövő sputnik jának és űrállomásának lényege rejlik. Egy közepes nagyságú üvegszekrényhez vezet, amelyben már a jövőnek ez az űrhajója, pontosabban: űrállomása működik — kicsinyben. A felpattantott fény hatására mozgásba jön, s rádióján a sputnikok világfilrfe szert tett “bip-bio- bip” jeleit adja. Búcsúzóul Lukasenja meg megmutatta Pjosz- traját (Tarka) és Beljankát (Fehérke), a két kutyust, amelyeket rakéta-fekhelyükben 450 kilométer magasra lőttek fel és speciális ejtőernyő vei hoztak vissza a Földre. Mindketten egészségesek. i * fRajk András OLVASÁS KÖZBEN : T T t írja: Márky Istvánra ▼ ▼ ^
