Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-18 / 38. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. IS, 1958 Indonéziában felelősségre vonják a lázadásban részt vett Masjumi-párti vezetőket Szuprafo, Indonézia főállamügyésze bejelentette, hogy Natsirt, a Masjumi-párt volt elnökét, Sjarif Usmann képviselőt és Sjajruddint, az “ellenkormány” miniszterelnökét, Masjumi-párti vezetőket, letartóztatták és törvényes eljárást indítanak ellenük. Ez az első eset, hogy Masjumi-vezetőket felelősségre vonnak a lázadásban való részvétel miatt. Nasution vezérkari főnök rendeletet adott ki, amelynek értelmében Tapanuli, Nyugat-Szumát- ra, Riad, Észak- és Közép-Celebesz körzetében betiltotta a Masjumi, a Parkindo (keresztény párt) a szocialista és az Ipki nevű párt tevékenységét. A rendelet azzal kapcsolatban jelent meg, hogy a fenti pártok és helyi vezetőik segítették a lázadókat, illetve a lázadás szervezésében aktivan részt vettek. lőtt, egyiket megölve, egy másikat súlyosan megsebesítve. Soustelle erős szóvivője Algéria és Franciaország egyesítésének és egyike volt azoknak, akik májusban Algériába repültek, kezükbe véve a politikai irányítást, amely DeGaullet hatalomra juttatta. Algériának és Ománnak joga van az önrendelkezésre % Az Arab Liga tanácsa jóváhagyta a liga politikai bizottságának javaslatait. Határozatot fogadtak el az algériai és omani ügyről. Az algériai kérdésről elfogadott határozat ismét hangoztatja, hogy a UN alapokmányának, elvei szerint az algériai népnek joga van az ön- rendelkezésre. Az Arab Liga elitéli az uj francia alkotmánytervezetet, amely Algériát Franciaország részének tekinti. Elitéli azt is, hogy Algériában is népszavazást tartsanak a francia alkotmánytervezetről. A határozat leszögezi, hogy ezek az intézkedések törvénytelenek és nem kötelezőek az algériai népre. Az Arab Liga felhívja az Egyesült Nemzeteket és minden békeszerető népet, hogy hiúsítsák meg ezeket a kísérleteket és tegyék lehetővé az algériaiaknak, hogy szabadságban és békében élhessenek önrendelkezési jogukkal. Ez a nemzetközi béke és biztonság javát is szolgálja. Az Ománról szóló határozat hangsúlyozza, hogy az omani népnek joga van a szuverénitásra és függetlenségre. Elitéli az Oman ellen elkövetett állandó angol agressziót és felhivja az Arab Liga valamennyi tagállamát, támogassa minden erejével az omani népet igazságos harcában. Algériában a francia katonai hatóság még juhosban kijelentette, hogy a közelgő népszavazásra való tekintettel koncentrált kampányt fog indítani a nemzeti függetlenség harcosai ellen. Igyekeznek elszigetelni őket a mohamedán lakosságtól, mert tartanak attól, hogy referendum bojkottálására való felhívásuk hatással lesz a lakosságra. A forradalmárok ellenállása és támadó aktivitásai fokozódtak. Először arról jött hir, hogy felrobbantottak egy olajcső vonalat, mely a Szaharái olajföldeket kapcsolja össze Touggourt vasúti gócponttal. Ugyancsak felrobbantották a vasútvonal egy részét, amelyen az olajat a tengeri kikötőkhöz szállítják. Fegyveres összeütközések voltak a forradalmárok és a francia haderők között Algéria keleti részén és a fővárostól nyugatra 35 kilométer távolságban. A franciák 171 algér szabadságharcos megöléséről jelentettek. A saját veszteségüket, mint rendesen, most sem jelentették be. Franciaországon belül az algériaiak ellen folytatott hajsza 220 letartóztatást eredményezett a múlt héten. ★ A belügyminisztérium a fő útvonalakon őrjáratokat állít fel, hogy feltartóztassanak olyan kocsikat, amelyeknek utasai algériaiak. A kocsikat ki fogják kutatni esetleges fegyverszállitmá- ry okért. ★ Jacques Soustelle-t, a francia tájékoztató mi- risztert szeptember 15-én, amikor kocsiján a hivatalába ment, algériai lázadók könnyebben megsebesítették. A lövöldözés az Arc de Triumph köreiében történt. Soustelle kocsijára néhány észak-afrikai gépfegyverrel lőtt. A francia rendőri kiséret rájuk Revansista uszítás Nyugat-Németországban A Bonn-i miniszter a Szudéta-vidék ' “visszaadását” követeli Nyugat-Németországban az állami szervek jóváhagyásával, sőt gyakran aktiv támogatása mellett minősíthetetlen hangú revansista uszítás folyik. Számos nyugatnémet városban — Dort- mundban, Bielefeldben, Marburgban és másutt — gyűlések zajlottak le, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Drang nach Osten eszméje, a kelet-európai területek meghódításának gondolata — Adenauer államában mindinkább olyan hangsúlyt kap, mint a Hitler-féle harmadik birodalomban. A dortmundi gyűlésen egy dr. Rinke nevű szónok egy revansista sziléziai egyesület nevében azt követelte, hogy egyszer és mindenkorra tiltsák meg, hogy az Oderán és a Neissén túli területeket Lengyelország részeként elismerjék. A szónok kijelentette, hogy a Lengyelországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételérők szó sem lehet. Egy hasonló jellegű gyűlésen Bielefeldben azt követelték, hogy a Sziléziából “számüzöttek” menekült kormányt alakítsanak. Felháborító uszító hadjárat indult meg ezeken a nagygyűléseken Csehszlovákia ellen. Több helyen a többi között nyiltan hangoztatták, hogy a Szudéta-vidékről kitelepített németeknek “joguk van szülőföldjükhöz”. Roppant sajnálatos és egyben jellemző, hogy a szociáldemokrata párt jobboldali vezetői csatlakoznak ezekhez a kelet-európai országok ellen irányuló területi követelésekhez. Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke&Rothenburgban tartott beszédében egy hatpontos revansista programot hirdetett meg. amelyben egyértelműen állást foglalt, a Csehszlovákia ellen irányuló követelések mellett. Ollenhauer kijelentette: “A szociáldemokrata párt elismeri a szülőföldhöz való jogot. Ezt a jogot senkitől sem szabad megtagadni”. Ez a szépen hangzó követelés azonban nem jelent sem többet, sem kevesebbet, minthogy a szociáldemokrata párt csatlakozik a Szudéta-vidékről kitelepített, soviniszta beállítottságú lakosság követeléseihez, vagyis ahhoz, hogy az úgynevezett szudétanémet problémát, a Hitler- féle megoldáshoz hasonlóan “oldják meg”. Ezeket az elképzeléseket leplezetlenül támogatják a hivatalos bonni kormánykörök. Ez egyebek között abban nyilvánult meg, hogy a lezajlott revansista gyűlések egy részén vezető kormánypolitikusok tartottak beszédeket. Marburgban a bonni közlekedésügyi miniszter, Seebohn, kijelentette, hogy a Szudéta-vidéket “vissza kell adni”. Bonn “nem mondhat le ezekről a területekről”. Franco is felelős Galindez haláláért Charles 0. Porter, oregoni képviselő, aki nagy érdeklődéssel viseltetik a Dr. Jesus de Galindez, volt spanyol tudós és a Columbia-egyetem volt tanára 1956-ban történt titokzatos eltűnésének felderítése iránt, azt a kijelentést tette, hogy Spanyolország diktátora, Francisco Franco keze is benne van e bűnügyben. Porter a Spanyolország közelében levő Saint- Jean-de-Luz francia határvárosban tartózkodó száműzött spanyoloknak tartott előadásában beszélt arról, hogy Dr. Galindez “harcolt Franco ellen, amikor még élt” és hogy meg van győződve arról, hogy a spanyol diktátor és Rafael L. Trujillo, dominikai diktátor “együttműködtek Galindez elrablásának és halálának előkészítésében”. A vád az, hogy Dr. Galindezt, aki írásaiban leleplezte Trujillo diktátor terroruralmát, New Yorkban elrabolták és Gerald L. Murphy new- yorki pilóta a Dominikai Köztársaságba szállította, ahol nyoma veszett. Később Murphy is eltűnt a dominikai fővárosban. Porter cseppet sem palástolta Franco iránti véleményét. “Senki sem tagadhatja, hogy Franco egy zsarnok, és hogy Spanyolország ma egy rendőrállam, mely a zsarnokság eszközeinek, a terrornak és a kapzsiságnak köszönheti kétes létezését”. Porter ehhez elfelejtette hozzátenni a Dulles által adományozott dollármilliókat és a Spanyolország területén felépített és jól felszerelt amerikai katonai támaszpontokat. * 1 2 3 4 TŐKÉS JOGPOLITIKA A GYARMATOKON A gyarmati és félgyarmati elnyomott népek és országok nemzeti függetlenségi mozgalma és harca napjainkban uj szakaszhoz érkezett. Ma már az imperializmus ereje nem képes a mozgalom sikerét, győzelmét megakadályozni. A féktelen terror, az emberek tízezreinek bebörtönzése, a tömegmészárlás és más kényszer- intézkedések jelenleg csak meddő kísérletek a mozgalom elnyomására. Ugyancsak hatástalan az a jogpolitikai rendszer, melyet a gyarmat-tartó országok a gyarmatokon meghonosítottak. Célom ismertetni az egyes imperialista hatalmak gyarmati jogpolitikáját. Talán aktuálitás szempontjából'legnagyobb érdeklődésre az a jogpolitikai rendszer tarthat igényt, melyet “a szabadság, egyenlőség, testvériség hazájának ismert” Franciaország alkalmazott Algériában. De a büntetőjog, melyet az imperialista elnyomók gyarmataikra kényszeritettek, jellegét és tartalmát tekintve lényegesen eltér az anyaország büntetőjogától. Ugyanis, mig az imperialista hatalmak az anyaországban némileg megőrzik a polgári demokráciának formális jogbiztosité- kait, addig gyarmataikon a jog terror formájában jelentkezik és elvetik a bírói önkényt korlátozó formális garanciák kötelékeit. Ma már a francia imperialisták nem is leplezik azt a jogegyenlőtlenséget, amely az elnyomott gyarmati népek és a francia polgárok között a büntetőtörvények szempontjából fennáll. Az Algírban élő francia polgárokra az anyaországbeli büntetőtörvényeket alkalmazzák, a gyarmati lakosságra pedig külön büntető rendelkezések érvényesek. Az algíri főkormányző minden bírói eljárás mellőzésével, saját belátása szerint, bármely lakost, akit gyanúsnak tart, internálhat; ugyanígy megállapíthatja az őslakók egyéni és kollektiv felelősségét és egész törzsekre, vagy közösségekre kollektiv pénzbírságot szabhat ki. Nem érdektelen, hogy Algír területén az internálás jogát a két évre szóló száműzetés jogával váltották fel. A száműzetés a politikai harc hatékony eszköze, melyet főleg a forradalmi személyek ellen alkalmaznak. Az imperialisták gyarmati jogpolitikai rendszere a következő büntetési nemeket szokta alkalmazni : Halálbüntetés, életfogytiglani fegyház, 20 évig terjedő fegyház, bizonyos helyen való lakástól 20 évi időtartamra történő- eltiltás és súlyos pénzbüntetés. A politikai letartóztatottakkal szemben testi fenyítés is alkalmazható. A kínzások általában alkalmazott módjai a következők: 1. Talpraverés, melynek lényege, hogy órákig verik kötéllel a gyanúsított talpait, amig az kisebesedik s azután arra kényszerítik, hogy a börtönudvar hegyes kövezetén szaladjon. 2. Embertelen kinzási mód az úgynevezett “Lon-Me-Ga” — a test kihúzása. 3. Hangyák által történő elpusztítás sem ritka jelenség. 4. A kínzás válogatott módszerei közül a legembertelenebb a “száraz koszt”, amikor a gyanúsítottat erősen sózott hallal etetik s azután napokig nem adnak neki inni. Ez már sok embert az őrületbe és halálba kergetett. így fest a gyarmat-tartó országok, jogpolitikája. Politika ez, jog, erkölcs és igazság nélkül. Ez a jogpolitika egyfelől az emberek millióinak nyomorúságát, szenvedését, állati sorsban tartását eredményezi, másfelől a kizsákmányolok kezében eszköz, fegyver a kizsákmányoló rendszer fenntartására, mely rendszer felett a gyarmati népek most már véglegesen megkongatták a vészharangot, - Irta: Dr. V. Külpolitikai Szemle J|
