Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, Jan. 30, 1958 A Az ebben a rovatban kifejtett néze- ; Olvasóink tek nem sziik cégszerűen azonosak $ hozzászólnak ;; , x„ , x., , í a közügyekhez \ a szerkesztoseg álláspontjával Lefizetik a munkásokat 1 . Tisztelt Szerkesztőség! Értesítelek benneteket, hogy jól vagyunk, sőt még jót is mulattunk a múlt vasárnap, amikor születésnapi összejövetelt rendeztünk. A megjelentek jól érezték magukat és jól megvitatták a helyzetet. Azután mindenki a zsebébe nyúlt s ötven dollár jött össze, melyet teljes egészében lapunknak küldünk, hogy meg legyen a Youngstown—Niles-i kvótára kivetett összeg. Még megemlítem, hogy itt nagyon sok munkást lefizettek már; én is legalól vagyok és megtörténhet, hogy én is kinn leszek. Sokan el van nak keseredve és várták, hogy az elnök majd igér valamit a munkásoknak, de csalódtak nagyon. Most minden nap arról folyik a vita, hogy mi lesz, hogy lesz holnap. Sok minden feljön a vitán, de mindenki megegyezik abban, hogy háborús munkát nem óhajtunk, inkább 2—3 napot dolgozunk hetenként. Már sokan mondják, hogy le kellene ülni az oroszokkal tárgyalni és el kellene ismerni a kinai népi kormányt, mert hiszen amikor Roosevelt elismerte az orosz kormányt, röviddel utána megindult a munka és most is úgy vélik, hogy ha elismerjük Kínát, több munkaalkalom volna. Már itt a legtöbb gyár két siftet .dolgozik, sőt még olyan is van, amely csak egy°t í három helyett, s csak 2—3 napot hetenként. Youngstowni vasmunkás Az utolsó óhaj - lapunk támogatása Tisztelt Szerkesztőség! Fájdalommal irok arról, hogy drága jó férjem cec. 17-én elhunyt. Emlékét örökre szivembe zártam és kivánságához híven fogom szeretett lapunkat erőmhöz képest — mindig támogatni. Az volt utolsó óhaja, hogy azt a lapot, amely a munkásságért mindig sikraszállt és csak az igazságot írja, amely nevel és tanít, soha el ne hagyjam. Az ő emlékére küldök 10 dollárt, fogadják szerezettél és ígérem önöknek, higy mig élek, az ő kívánságát mindig teljesíteni fogom. özv. Zsohár Józsefné Tiltakoznak az angyalok Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt pénteken jan. 17-én olvastam a St. Louis Post Dispa tchben egy kis cikket Magyar- országról. Egy amerikai riporter megkérdezte Münuich Ferencet, a Magyar Népköztársaság elnökhelyettesét. hogy fog-e a magyar kormány nyomást gyakorolni az amerikai követségre, hogy adják ki Cardinal Joseph Mindszentyt, aki ott menedékjogot élvez. Münnich Ferenc azt válaszolta az amerikai újságírónak, hogy “ott lehet egész addie\ amikor majd onnét a mennyországba fog menni’’. Taylor Szabó József Nem kell látogatnia az orvoshoz 1 Tisztelt Szerkesztőség! Eörsi Béla dec. 20-iki “Amerikai Életmód” c. cikke kényszerit, hogy tollat ragadjak. Én azon szerencsések közé tartozom, akik nem gyakorolják Eörsi szerint az amerikaiak legdrágább hobby ját, az egészségeskedést, mert én a természetes életmód hobby-ját gyakorlom és igy nagyon kevés alkalmam van az orvosi rendelőket tanulmányozni. Most már csak azt szeretném tudni, hogyan érzi magát az a Kaliforniába vándorolt egyén, aki a kedvező éghajlat miatt jött ide betegen? Mihez fogjon, hová menjen, hogy némi enyhülést kapjon idült reumájára, vagy gyomorfekélyére (ulcer) ? Mert orvoshoz nem mer menni a fenti cikk olvasása után, barátaihoz sem fordulhat tanácsért, mert azok esetleg diétás őrültek, vagy kuruzslók, vagy azokkal vannak összeköttetésben. Vagy 6—7 millióra tehető azok száma Amerikában, akik részben, vagy egészben vegetáriánus diétán élnek. Ezek statisztikailag is tudják bizonyítani, hogy közöttük a rákbetegség teljesen ismeretlen. Csak szenvedjen betegségben, mint én — írja Eörsi Béla, majd meglátja, hány orvosi tanácsot kap baráttól, rokontól, idegentől, csak az orvostól nem igen. Ez a néhány szó ad tartalmat az egész cikknek. Én ezt már 30 évvel ezelőtt tapasztaltam sajátmagamon és ezért kénytelen voltam más irányban megoldást találni. Azóta nem találkoztam orvossal, hacsak nem az utcán. Hiszek a természet azon szent törvényében, hogy “you are what you eat”. Az összemberiség túlnyomó része növényevő. A növényevő állatok 99 százaléka — ha beszélni tudna — undorral fordulna el a mi u.n. civilizációnktól, mire mi olyan nagyon büszkék vagyunk. Egészséges lélek csak egészséges testben lakhat. Sajnos lapunk nagyon keveset foglalkozik ezen életbevágó kérdéssel. . .Schubert J., Kalifornia Ami nincs a naptárban Tisztelt Munkástársak! A naptái’t megkaptam és már sokat olvastam belőle. Igen jó dolgok vannak benne, csak nekem hiányzik az, hogy a történelmi naptár kimaradt. Amikor ilyen öregek, mint én is, összejövünk néha, s szó esik olyan dolgokról, ami a történelmi naptárban benne szokott lenni, azzal tudtuk bizonyítani igazunkat. Máskülönben a naptár elég jó. Joseph Rad. EGY ÜGYVÉD KÁLVÁRIÁJA Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy mint ügyvéd, elmondjam hogyan üldöztek ki hazámból. Szegény szülők gyermeke voltam. Magam erejéből lettem azzá, ami lettem. Hozzászoktam a életküzdelmekhez. Azonban azt a sok igazságtalanságot és meghurcoltatást, poklok kínját, mit végigjárattak velem az ügyvédi kamarában, már nem bírtam elviselni. Testileg, lelkileg, anyagilag teljesen tönkretéve, sírva kényszerültem elhagyni szeretett feleségemet, családomat, testvéreimet, kartársaimat, egyedüli hivatásomat, az ügyvédséget, ügyfeleimmel együtt. A zsidótörvények sorozatos kijátszása miatt többször büntettek meg a Horthy éra alatt, közigazgatásilag és a MÜNE-isták, (ügyvédi szervezet), minek én tagja nem voltam, fegyelmileg. Bucsuzás Löwinger Szeréna ismételtem alkalmazása miatt 1944-ben a legsúlyosabban büntettek meg, kéthónapi elzárásra és 5000 pengő pénzbüntetésre, a fegyelmi bíróság pedig félévi felfüggesztésre. Oblát Margit gépirónőm még 1944 november végéig is sárga csillaggal járt fel dolgozni irodámba. A fasiszta újságok ökölnagyságu betűkkel hozták “megbüntették Dr. Virág Gyula ügyvédet a zsidó törvények ismételteni kijátszása miatt.” 1945 után újra-felvétellel éltem, aminek azonban a már demokratikus fegyelmi bíróság nem adott helyet. Végre is 1950 jan. 27-én, a fellebbezési bíróság elvi jelentőségű éllel kimondta, hogy: “a fasiszta jogszabályokba ütköző cselekvőségek már nem büntethetők, mert az demokratikus érdem inkább, sőt módot kell nyújtani arra, hogy a többi ilyen fegyelmi büntetésektől is szabadulhasson.” Mégis mindmáig nem törölték az ily büntetéseket/ Az ügyvédi kamara 1947 julius 11-én félévre felfüggesztett, amit a fellebbezés során megváltoztattak. 1948 április 10-én a Ü. R. 147 paragrafusa alapián felfüggesztettek, sőt 1950 február 12-én örökre elmozdítottak. Sorsom meg volt pecsételve. De megmozdultak mellettem munkás ügyfeleim, többezren adtak be az ügyvédi kamarához írásbeli nyilatkozatokat; mondván: “hogy bárcsak minden ügyvéd olyan volna, mint dr. Virág 'Gyula ügyvéd, ki nekünk annyi jót tett, nemcsak mint ügyvéd, de mint ember is, ki mindig demokratikus érzelmű és szociálisan gondolkozó volt.” Ugyanoda nyilatkoztak vallomásaikban az általam alkalmazott zsidó üldözöttek is, azonkívül a demokratikus társadalom színe java, tömegesen, kartársaim és a birák is. Erre a közmegnyilvánulásra és a szocialista igazság győzedelmeskedésére 1951 junius 10-én első, 51 szeptember 26-án másodfokon is visszahelyeztek jogerősen. Dacára ennek , nem adták ki a praxisra jogosító igazolványomat, hanem azt önkényesen és súlyos törvénysértésekkel visszatartották. Az akkori ügyvédi kamara följelentett zugirászat miatt, amit az ügyészség a jogerős visszahelyező Ítéletekre azonban megszüntetett. Hogy ne kelljen kiadni a kamara igazolványt 1952 november 1-én, mint még nem is visszahelyezettet, az Ü.R. 147 paragrafusa alapján, 1953 február 12-én újból elmozdítottak. Közbelépett azonban az igazságügyminisztérium ellenőrzési osztálya a törvénvsértő Ítéletre, minisztériumi autóval jöttek ki értem, hogy adjam elő panaszomat. Bár már a fellebbezési bíróság is megváltoztatta a feltűnően kirívó ítéletet, beavatkozott a legfőbb ügyészség is és 1953 szeptember 7-én meghozott óvásában megállapította, hogy a kamara kezdettől fogva súlyos törvénysértések egész sorozatát követte el, mire 1953 szeptember 23-án felmentéssel helyeztek vissza és kiadták arcképes igazolványomat is. A legfőbb ügyészség óvása alapján az igazságügyminiszternél tett panaszomban elfogultsági kifogást " jelentettem be, azonkívül kártérítési pert is adtam be. Alig száradt meg a tinta a legfőbb ügyészség óvásán. 1954 április 20-án újból és most már harmadszor elmozdítottak. Erre az igazságügyminiszter észlelte a törvénysértéseket, hivatalból perújítással éM, mire 55 november 21-én harmadszor is visszahelyeztek. A felmentő ítéletek kiemelik indokolásukban, hogy a zsidótörvények sorozatos kijátszása pozitív magatartás, úgyszintén a munkás, valamint a kisemberekkel szembeni iőtékony magatartás is s ezt rendkívüli enyhítő körülménvként veszi figyelembe. Harmadszori visszahelyező eljárás során a fe- gvelmi bíróság megvizsgáltatott, mint testileg, lelkileg agvongyötörtet. Dr. Kelemen orvosszak.- értő megállapította, hogv a hosszú éveken át tartó üldöztetésekből, üldözési és félelmi érzet ideg- ződött belém, melynek egyedüli gyógyító eszköze az üldöztetés megszüntetése és hivatásomban való békében hagyás. Ezen üldöztetési érzetnek erős befolyásolt sága alatt, továbbá a többheti óvóhelyi álmatlan éjszakák, táplálkozás hiánya, lakásomnak újbóli romos és kirabolt állapota miatt úgy láttam, hogy minden reménytelen számomra, féltem, hogy újból elmozdíthatnak minden ok nélkül ügyvédségemtől. Éppen egv hagyatéki ügyem volt Sopronban, amikor is fénves nappal minden akadály nélkül átmentem a határon. Röviden foglaltam össze kálváriámat, miért is itt volna a legfőbb ideje, hogy mint jobb sorsra érdemes, tisztességes, becsületes és szorgalmas ember szeretett hazámba visszatérve, végre is békében élhessek feleségem és családom körében, rehabilitáltassam magam egyedüli hivatásom folytatásában. Dr. Virág Gyula. A MUNKANÉLKÜLISÉG ELJUT BARÁTAINKHOZ IS Tisztelt Szerkesztőség! Első fájdalmam ebben az évben, hogy december 20-a óta én is növelem a munkanélküliek táborát. Ebből kifolyólag lakást is változtattam, mert igy egy dollárral kevesebbet fizetek. Elég nagy baj, ha már ebben a gazdagnak mondott országban is a fogához kell verni az embernek a garast. A lapra vonatkozóan annyit, hogv hiányolom a “Tudomány világából” c. rovatot. Yhhoz nem kell kommentár, hogy ez milyen font )s a mai időkben. Szeretném tudni, hogy mostanában miért maradnak ki a tudományos rovatok? Anti
