Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 5. szám
Thursday, Jan. 30, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ___a. “A VILÁGOSSÁ® FIAINAK A SÖTÉTSÉG FIAIVAL FOLYTATOTT HARCÁNAK KÖNYVE” Miről tudósit a kétezer éves Holt-tengeri lelet? A régészeket és egyháztudósokat az egész világon tiz esztendő óta foglalkoztatja az úgynevezett holt-tengeri lelet. Nemcsak a tudományos lapokban, hanem a napi és hetisajtóban is sűrűn jelennek meg, gyakran szenvedélyes hangú cikkek, amelyek az egyes nyilvánosságra hozott adatokkal és a belőlük levont következtetésekkel foglalkoznak. Az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban, Kairóban és Tel-Avivben a tudósok egyaránt hevesen vitatkoznak ennek a leletnek értékeléséről. Ez a vita előreláthatólag eltart egy ideig, mert a teljes feldolgozása még hosszú éveket igényel és számítani lehet arra, hogy a további munka folyamán egyre uj és ismeretlen szövegeket tárnak majd fel időszámításunk előtti utolsó századokból. A holt-tengeri lelet első része 1947-ben került napvilágra, a Holt-tenger partjától nyugatra elterülő judeni sivatagban, nem messze Kirbest Kumrántól. Mohamed Dib beduin pásztor kecskéket legeltetett ezen a lakatlan területen, ahol régi épületek romjai és ókori temetők maradványai között, a tudósok mindaddig hasztalanul kutattak érdekesebb leletek után. Mohamed Dib követ dobott az egyik tátongó mészkőbarlangba. Csodálkozására széttörő fazék hangját hallotta visszaverődni. Bemászott a barlangba és ott nagy cserépedényeket talált, amelyekből bőrre irt tekercsek kerültek elő, a pásztor számára ismeretlen Írásjelekkel. A szakemberek első pillanatán megállapitot- tották, hogy a tekercsek részben ismert bibliai szövegeket, másrészt pedig ismeretlen, de az ószövetségi iratokkal kapcsolatos kommentárokat tartalmaknak. Valamennyi héber nyelven íródott. A 2000 éves bőlöket mindenekelőtt preparálni kellett, nehogy a tekercsek szétgöngyö- litésiik során elporladjanak. Egy vallásos-kommunista közösség kagyatéka Még alig ült el a fontos lelet megtalálásának szenzációja, amikor a barlang közelében végzett rendszeres kutató munka 1951-ben újabb, meglepő eredményt hozott. A magas homok alatt település nyomaira bukkantak. Az itt talált edények, háztartási cikkek, iratok és egyéb adatok alapján kétségtelenül megállapították, hogy ezek az újabb leletek az újszövetség tudomány szempontjából még fontosabbak, mint azok az emlékek. amelyeket a beduin pásztor négy év előtt talált. A feldolgozás két helyen, részben amerikai tudósok által, részben pedig a jeruzsálemi zsidó egyetem archeológiái múzeumában folyik. Ez utóbbi helyen őrzik az ókori település maradványában talált szektairatokat is, amelynek a tudomány ezt a címet adta: “A világosság fiainak a sötétség fiaival folytatott harcának könyve.” A héber nyelvű iratok egy késői (időszámításunk előtti második és első században élt) zsidó szekta szellemi termékei, ennek a szektának istentiszteleteivel és rendi életével foglalkoznak. A tudósok megtudták belőlük, hogy a szekta azért szakadt el az i. e. második században a zsidóságtól, mert az akkori hivatalos rabbinusi mértéknél sokkal szigorúbban kívánta betartani az ószövetségi törvényeket. A szekta az őskommunista vagyonközösség feltételei között tartotta össze tagjait, akik “örök szövetséggé” egyesültek és elzárkóztak a világ többi részétől, amelyet írásaikban a “sötétség birodalmának neveztek.” A szekta tagjai több néven nevezték magukat : a világosság isteni közössége, isten szövetsége. A közösség tagjainak neve: a szövetségesek. Ez nyilvánvalóan más szövetség fogadalma volt, mint az ószövetségi, mert nem a választott népre, Izráelre vonatkozott, hanem csak a közösség tagjaira, akik a menny gyermekeinek gyülekezete”, “szentek”, szemben a “sötétség fiaival”, a világgal. A szektán kívüli világot a szekta tagjai “isten ellenségeinek” tartották. A szekta oldalán áll a törvényekhez való hűség és igazság, ami azon kívül van, az mind hazugság és tévelygés. Rajtuk kivül mindenki “Béliál serege”; ez a sátánt jelenti. A közösség tagjainak feladata: “megtartani a hűséget”, és “tökéletes közösséget alkotni a tiszta tanban és a vagyonban.” Nincsenek hittérítő" céljaik, de hadiállapotban vannak az egész világgal. Szeretniök kell a világosság fiait, gyűlölniük kell a sötétség fiait “mindegyiket vétke szerint, isten bosszuállása alapján.” A szövetségbe olyan eskü alapján léptek be a tagok, mely hasonlít az esszeneus szekta esküjéhez. (Ezért egyes tudósok a feltárt települést az esszeneus szekta lakóhelyének tartják. Szerintük a megtalált tekercsek az ő irataik volnának, amelyeket a szekta tagjai a római légiók közeledésekor rejtettek el.) Vita az “Igazság tanítója” körül A megtalált tekercsekből kitűnik, hogy a szekta élén az “Igazság tanítók” címet viselő vezető állt, akinek az iratok különleges képességeket tulajdonítanak. A leletekkel foglalkozó tudósok egy része azt állítja, hogy ezt a vezetőt a szekta tagjai egyenesen az ószövetségben megígért Messiásnak tartották és meg voltak győződve arról, hogy halála után fel fog támadni. Ezek a tudósok határozott kapcsolatot vélnek felfedezni a szekta vezetője és Jézus személye között. Szerintük az újszövetség könyvei tulajdonképpen a szekta vezetőjére vonatkoznak és az újszövetségi szerzők később ruházták fel Jézus személyét az Igazság tanítója tulajdonságaival és formálták' a Megváltó alakjává. Ez a feltevés többek között arra támaszkodik, hogy a megtalált szektairatokban szereplő “Igazság tanítója” jóval Jézus születése előtt olyan tanokat hirdetett (szegénység, alázatosság, felebaráti szeretet), amelyekkel később az evangéliumokban találkozunk. A szekta vezetője is urvacsoraszerü szertartást honosított meg s hívei mint kiválasztottat és isten küldöttét tisztelték. Alaovető különbség volt azonban, hogy az “igazság tanítója” magát nem isten fiának, hanem embernek tartotta és azt sem kívánta, hogy tanai elterjednek. Ennek a felfogásnak védelmében legmesszebbre egy 35 éves angol tudós, John Allegro ment, akit emiatt nemrég el is bocsátották a manchesteri egyetemről. Allegro tudományos ellenfeleinek az a véleménye, hogy a most feltárt iratok szerzői és a szekta másfél évszázaddal Jézus születése előtt Keresztelő János fellépését készítette elő, aki a társadalmi bűnök által megrontott vallási vezetőkkel szemben a tisztaság, egyszerűség önkéntes szegénység tarait hirdette és a Messiás közeledését prófétait!. Ez a közösség is vizbemeritette tagjait, mint ahogy azt :ieresz:eló János a Jordán mellett tette. Ezek a tudósok azt tartják, hogy a holt-tengeri lelet sok adalékkal gazdagítja annak a korszaknak a képét, amelyben a római uralom és a iarizeus vallási vezetők elnyomása alatt szenvedő zsidóság sóvárogva várta a megjövendölt “isten országa” elkövetkezé- sét. , ~ Az eddig feldolgozott iratokból ez a kép alakult ki: Az a szekta, amely a Kirbet Kumranban feltárt helyen lakott, a makkabeusok korában keletkezett. A farizeusoktól való elszakadása után telt meg misztikus és gnosztikus elemekkel. Bűnbánati mozgalomként indult, amelyben papok és laikusok az igazság tanítójának vezetésével elzárkóztak a többiektől és szent életre egyesültek. Küzdöttek a kor három főbűne: a pénzimádás, a paráznaság és az ószövetségi törvények elhanyagolása ellen. Kemény fellépésükkel sok ellenséget szereztek a többi vallási irányzat hívei között. Alexander Jannai zsidó főpap (i. e. 103—76) lépett fel ellenük legerélyesebben és ebben a harcban pusztult el valószínűleg az Igazság tanítója is. A szétszórt közösséget valaki összegyüjthette és elvitte a mai Damaszkuszba, ahol autonómiát kaptak. Itt rendi szervezetbe tömörülten laktak. Később visszatérhettek Palesztinába a Holt-tenger sivár és elhagyott vidékén építettek maguknak települést, ahol római légiók dúlták fel lakóhelyüket, valószínűleg Kr. u. 68 táján. A legrégibb bibliai szövegmásolat A leletek másik nagy fontosságú eredménye: a köztük talált Ézsajás próféta könyve kétségtelenül az i. e. második században keletkezett másolat, tehát egy évezreddel régibb, mint az eddig legrégibbnek ismert Ézsajás-szöveg. Ennek tudományos jelentőségét felmérhetjük, ha tudjuk, milyen régiek a megmaradt bibliai szövegmásolatok. A Mózes öt könyvének legrégibb másolata az i. u. VIII. évszázadban keletkezett. Lényegesen régibb a meglevő zsidó nyelvű ószövetségi kéziratoknál a Septuaginta, az ószövetség görög nyelvi fordítása, amely i. e. 250-ben Alexandriában készült. Ennek ma meglevő legrégibb másolata az i. u. ötödik évszázadból való. Az újszövetségi kéziratok persze jóval közelebb állnak keletkezésük idejéhez. A Codex Sinaticus és a Codex Vaticanus az i. u. negyedik században keletkezett. Az egész újszövetségről kb. 170— az i. u. III. és IX. század között keletkezett — kézirat maradt. 1031-ben fedeztek fel olyan görög nyelvű papiruszkéziratokat, amelyek kétségtelenül az i. u. II. III. évszázadból származtak. Mindezeknél a ritka iratoknál is jóval légibb a mostani kumráni lelet. Ezek a bőrre és papiruszra irt kéziratok ugyanis kétségkívül az i. e. második évszázadból származnak. Az itt talált teljes Ézsajás-tekercs szövege egyezik az eddig ismert kéziratokkal. Még 38 ószövetségi kézirat van a leletek között, ezeknek feldolgozása folyik. Ettől a munkától azt várják, hogy sok tekintetben uj fény derül az i. e. utolsó két évszázad társadalmi viszonyaira, tisztázza annak a kornak a hátterét, amelyben a kereszténység keletkezett. Minthogy az ószövetség a zsidóságnak, a keresz- ténvségnek és mohamedánizmusnak egyaránt szent könyve, érthető, hogy világszerte foglalkoznak azokkal az ószövetség tudományi kérdésekkel, amelyeket a kumráni lelet vetett fel. A világ legcsapadékosabb területe cimet kétségkívül az indiai Cserra-fennsik s a rajta elterülő Cserrapundzsi — Asszám tartomány volt fővárosa — érdemk meg. Ott, a Gan- gesz deltájában, mintegy 300 kilóméternvire a Bengáli-öböltől, a Khasi-hegység 1200—2000 méter magas déli nyúlványaival közrefogott hegy- szorosnyi keskeny fennsíkon öt napon át napi 75 centiméteres esőt is mértek már. 1881 júliusának csapadeka ugyanott közel járt a 10 méterhez (929.64 cm. volt), s az évi átlag egy évszázadon át elérte az 1143 centimétert. A világnak e legnedvesebb táján egy ízben 9 hónap alatt összesen ?3 és fél méter eső esett, az egynapi csucsered- Mény pedig — 1876 junius 14-én — majdnem jgy méter (93.69 cm.) volt. Ez a hatalmas csapadékhullás különleges helyi jelenség. A hegyszoros szájában, Dakkában, Kelet-Fakisztán fővárosában, az évi csapadék alig haladja meg a másfél métert, s a Cseirátcl csupán 45 kilométernyire levő, alacsony fekvésű Sylhetben is ritka az évi 2 és fél métert meghaladó csapadék. A Cserra-fennsik bőséges esőzéseit az magyarázza, hogy a nedvességgel telitett mon- szum, amely a Bengáli-öböltől akadálytalanul törhet észak felé, a Khasi-hegység szűk hegy szorosához érve hirtelen fölfelé nyomódik, s a hűvös 1000 méternél magasabban ágaskodó sziklákon és a Cserra-fennsikon lecsapódik. A vízözön miatt a fennsik patakjai néhány óra alatt több mint 4 méteresre duzzadnak. Cserrapundzsi “csúcseredményét” csak a hawaii-szigeti Waialeale-hegyen mért csapadék- mennyiség közelíti meg. Ott ugyanis 28 esztendőn át évi 12 méter 41 cm-teres átlagot mértek, az egyévi csúcseredmény pedig 15 méter 85 centiül. volt, igaz hogy jóval egyenletesebb elosztásban. mint Cserrapundzsiban. a MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. |iiiiiiiii;iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiimiiiiiiiiiiillliiilliuillliw ................... | A tudomány im világából!
