Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 5. szám
Thursday, Jan. 30, 1958 AMERIKAI magyar szó .72 Középutas India — Hihetetlen akadályok dacára is halad India iparosítása — A föld népességét figyelve mondhatjuk, hogy minden négy ember közül egy kínai. De ugyanígy mondhatjuk, hogy minden hét ember közül egy indiai. Kína és India a világ két legnépesebb országa, ebben a két országban lakik az emberiség 40 százaléka. Mindkét ország csak a közelmúltban függetlenítette magát s indult el az iparosodás utján. Nyilvánvaló, hogy Ázsia jövője ennek a két országnak a sorsától függ. India 1947 augusztus 15-én nyerte vissza függetlenségét a közel 200 évig tartó angol uralom alól. Az angolok azzal kérkedtek, hogy Indiát sokat fejlesztették a gyarmati korszak alatt. És mégis most (1957 végén) ugv találtuk, hogy Indiában laknak a világ legszegényebb nagy nép- tömegei. Pedig maga a föld gazdag, tele jó termőfölddel és mindenféle ásványokkal. A “Második Öt éves Terv” kutató gárdái újabb és újabb kincsekre bukkantak; március hóban például ráakadtak a föld legnagyobb “thorium” telepére, amiből atomenergiát lehet fejleszteni. Vasérce a leggazdagabb az egész világon; ott bányásszák a világ mica (csillám) készletének 80 százalékát; mangán-telepei harmadik legnagyobbak az egész világon, szénbányászatban is a nyolcadik helyre került; van sok bauxitja (aluminium-érc), chrom, só, mészkő, sőt még ezüst és aranya is. Van sok folyója, amelyek nagyon alkalmasak vízierőművek építésére; földjének 45 percentje művelhető; 3,500 mérföld hosszú tengerpartján sok az alkalmas kikötő; vasúti hálózata hosszra nézve negyedik az egész világon, — és mindezek dacára a nép nemcsak szegény, de a szó szoros értelmében borzalmas nyomor közepette él. Az utcán lakók Aki nem járt Indiában, nem hiszi el ezt az állításunkat. Pedig ezt a borzalmas szegénységet látni lehet mindenütt, nemcsak a vidéken, hanem még a legnagyobb városokban is. Calcutta utcáin járva nagyon figyelmesen kellett lépkednünk, nehogy rátapossunk a kövezeten alvó emberekre. Ezren és ezren laknak az utcákon, mert nincs otthonuk. Az utcán készítik és költik el szegény eledelüket. És ez nem Calcutta specialitása, igy van a többi városokban is A múlt januárban (1957) kiadott jelentés szerint a nagyobb városok lakóinak legalább 10 százaléka él ily leírhatatlan nyomorban. Repülőgépről lenézve India hasonlít Kansas vagy Missouri államokra; mindenütt falvakkal, városokkal tarkított jól megművelt földeket látunk. De közelről vizsgálva megtudjuk, hogy még 560,000 falunak és városnak (20,000 lakoson aluliaknak) nincs villanyárama. Jövedelem Semmi kétség, India népe koldus-nyomor színvonalon él. Ruházata is a legrongyosabb; élelme elégtelen s a lakásviszonyokról jobb, ha mitsem szólunk. És vegyük még hozzá, hogy a gazdaságilag igy elmaradt népnek 83 százaléka (nem számítva a 10 éven aluliakat) írástudatlan. A multévi kimutatás szerint a 380 milliónyi nép átlagos per-capita (fejenkénti) évi jövedelme 59 dollár volt, vagyis körülbelül 5 dollár havonta, azaz 17 cent naponta. Az átlagos indiainak ebből kell táplálkozni, ruházkodni, lakást fizetni és szórakozni - — Persze, ha öt dollár a havi “átlagos” kereset, akkor vannak sokan, akik még annyit sem keresnek. A fenti kimutatás szerint legalább 50 millió ember keresete nem lépi túl a havi két dollárt. A legszegényebb népréteg a falvakban lakik, ahol a per-capita jövedelem csak a fele, vagy egy- harmada a városi jövedelemnek. Minden öt paraszt közül négynek nincs semmi földje, ezek csak másoknak dolgoznak, ha alkalmuk akad. A farmok nagyon aprók, úgy a szerszámok mint a művelés módszerei igen primitívek, így nemcsoda, hogy a parasztság nagy többségének naponként csak egy szegényes étkezésre jut. Szarvasmarhák Indiában több szarvasmarha van, mint bárhol a világon, de az állomány éppenolyan szegény, mint maga a nép. Egy svájci átlagos tehén körülbelül 14-szer annyi tejet ád, mint az indiai, amelyeknek legnagyobb része a vallásos babona következtében csak arravaló, hogy trágyát készítsen, amit az emberek összeszednek, megszárita- nak és azzal tüzelnek. Valójában ez rendkívül drága tüzelőanyag. A vidéken a munkanélküliek száma állandóan túlhaladja a 11 milliót, a városi 3 millióval együtt a számuk 14 millió körül mozog. Iskolába a gy ermekeknek még a fele sem járhat, mert nincs elegendő iskola. A 11—14 éves gyermekek közül 80 százalék nem jár iskolába; 14—17 évesek közül pedig 91 percent nem jut tanintézetbe. Elképzelhető, hogy ily szegénység és tudatlan- ség mellett az egészségi viszonyok is mily borzalmasak, amit csak tetéz az elégtelen táplálkozás. A szegények leginkább csak gabonaféléken vagy keményítős növényi eledeleken élnek; húst, tejet, halat, tojást vagy gyümölcsöket nagyon ritkán látnak. A felnőttek átlagos napi kalória fogyasztása 1690, holott itt (USA) a minimumot napi 2200 kalóriában találták, vagyis az indiai nép még a nagyon szegényes ételekből sem kap eleget. Ezért nem csoda, h-.gv amikor az átlagos cdet- kor ma már 69 és fC év az Egyesült Államokban, Indiában még mindig csak 32. A fejlődés Az itt felsorolt adatok nagyon szomorú képet festenek Indiáról. És az indiai nép vezetői mégis azt mondják, hogy a felszabadulás óta már sokat fejlődött az ország, noha Kínával hasonlítva, a fejlődés nagyon lassúnak tetszik. Ezt a fejlődést a most már szent gyanánt tisztelt Mahatma Gandhi passzív ellenálló politikája akadályozta, noha lehet, hogy az adott viszonyok között az volt a legjobb. De Gandhivel együtt harcoltak az angol uralom ellen olyan gazdag indiaiak is, akiknél a “szabadság” csak a saját gazdasági előnyeik tovább fejlesztését jelentette. Gandhi nem volt szocialista, mint az utódja, Nehru és a legtöbbje azoknak, akik a Congress Pártban egyesültek. India népén olyan nagy benyomást hagyott Gandhi “erőszakmentes” forradalma, hogy azt ma is követni kell. Azért nem lehet Indiában az iparosítás oly gyors és erőszakolt menetét bevezetni, mint teszik például Kínában. De az is bizonyos, hogy a régi “szabad vállalkozás” módszerével sem lehetne iparosítani az országot, mert arra ott nincs se privát tőke. se szaktudás. Mindezeket csak az állam erejével lehet létrehozni. Azért a Nehru-kormány az iparosítás terén megtűri, sőt támogatja a kisiparosokat, vagyis a privát-szektort, de ugyanakkor tervszerűen fejleszti a közös-szektort is. Kevert gazdaság Ezért mondják, hogy India “kevert” gazdasági keretén belül fejleszti iparosítását. De még igy is nagy külső segítségre (kölcsönökre) van szüksége a vízierőművek, öntöző müvek, utak, gyárak, stb. kiépítésére. Indiának politikáját is ez a “kevert gazdasága” irányítja. Amint gazdaságilag a magánvállalkozás és a szocialista termelés között foglal helyet, ugv politikailag is a kommunista és a tőkés országok között helyezkedett el. Ez a speciális gazdasági helyzet magyarázza meg, hogy Nehru mindkét rendszerben meglátja i. jót éppenugy, mint azt, amit kritizálni kell. Talán ez az oka annak, hogy India az Egyesült Államoktól nem kap olyan nagy segítséget, mint például Dél-Korea vagy Formóza. Amerikai kormánykörökben India “semlegességét” bűnnek tartják azon az alapon, hogy ha “nem vagy velünk, akkor ellenünk vagy”. (Monthly Review) Igaz. hogy Chang Kaj-sek geiilla rablói megtámadtak és kifosztottak amerikai convoyokat, amelyek Chang Kaj-sek hadserege részére szállítottak felszerelést. Az ellopott anvagokat megosztották Chang kormányával. Megöltek amerikai katonákat is. Az amerikai (high command) fő- naranesoo^qá«' szemet hunvt e dolgok felett. Tom Chamales hadseregbeli kapitány Burmában emelte esulyos vádakat, keserű csalódásaiban. Chamales egy novellát irt, amelynek tárgyául a fenti eseményeket használta fel. KASZT RENDSZER isti — Nagyon nehéz végetvetni az indiai kaszt-rendszernek — , j Irta: P. K. PADMANABHAN ! A világ népe nagv csodálkozással olvasta az újságokban, hogy Indiában 1957 szeptember havá* uau a KUiónbuző néposztályok között véres zavargások voltak, amelyek csak Madras allamban több mint 50 ember életébe kerültek, a sebesültek száma pedig meghaladta az ezret. Csodálkozott a világ, mert úgy tartocia, ..ogy Indiában már megszüntették a kaszt-rendszert, törvénybe iktatták a népek egyenlőségét, tehát mi ok volt a zavargásokra? Tény, hogy Indiában törvényesen eltörölték a kaszt-rendszert, de nagyon sok időbe fog kerülni, amig ezt a törvényt a gyakorlatban is teljes érvényre tudják juttatni. A madrasi zavargásokat a két legalsóbb kaszt (a “maravars” és a “sudars”) között a helyi választások robbantották ki, mert abból a legalsóbb népréteget, az “érinthetetlenek” (untouchables) kasztját ki akarták zárai. A zavargások alatt a fanatikus tömeg több mint 3,000 lakóházat gyújtott fel, vagy rombolt le. Indiában a kaszt-rendszernek 3000 éves története van. Akkor kezdődött, midőn Közén- \vsia fensikjairól az árja népek Indiába özönlöttek s az eredeti lakosságot szolga munkákra kényszeritették. Évszázadok múltán India népe egymástól éles vonallal elválasztott négy kasztra (osztályra vagy rétegre) oszlott. Legfelül foglaltak helyet a papok (Brahmins), utánuk jött a harcolók (Kshatriyas) osztálya. A harmadik kasztot a kereskedők és iparosok (Vaisyas) alkották és legalulra kerültek a szolga munkát végzők (Sudras) kasztja. TÁRSADALMI REND A kaszt-rendszert még rettenetesebbé tesü az, hogy minden egyes kasztot még számos részre, al-kasztokra osztják rangfokozatok szerint. Maradandóvá lett a kaszt-rendszer, mert összekötötték a vallással. A hindu vallás szerint az ember ielke fokozatos lépcsőkön fejlődve eljut magához az istenhez, akivel egyesül. Minden lépcsőfok egy- egy életet jelent. Az a lélek, amely egy-egy ilyen életében, — akár növényben, állatban vagy emberben tölti is el azt, — jól viseli magát a következő életében magasabbrendünek születik. A lélek tehát ilyen vándorlás közben fejlődik, nemesedik és éri el végcélját, az isteni szellemmel való egyesülést. De mi történik, ha a lélek egyik vagv másik állomásán nem jól viseli magát? A felelet igen egyszerű: akkor egy fokkal alsóbb rendűnek szü- tik a következő életében. Ehven a borzalmas társadalmi rendben az ‘érinthetetlenek’ csoportja a legalsóbbrendii mely mar annyira számkivetett, hogy más embereket még az érintésük is elpiszkit. Sőt még az is, ha valakire ráesik az árnyékuk. Jobban elkülönítve élnek, mint a leprás betegek. Ha a városok utcáin mennek, kiabálnak, hogy más osztályok tagjai elkerüljék őket, nehogy az árnyékukkal megfertőzzék a magasabb kasztok tagjait. FOKOZATOSAN Azt hinné az ember, hogy ezek a páriák csak a kényszer hatása alatt viselik a számkivétettség terhét. Dehogyis! A vallásos bigottság gondoskodik arról, hogy sokszor ők ragaszkodnak hozzá legerősebben, mert attól tartanak, hogy lázadás esetén lelkűk még alsóbb rendű lénybe, például egy varangyos békába kerül. A kaszt-renclszer eltörlésére sokáig sikertelen volt minden kísérlet. Mohandas Candhi.reform- mozgalma hozta az első sikereket ki az érinthetet leneknek a “Harijans” (Isten gyermekei) nevet adta. Gandhi agitációjának köszönhető, hogy az uj India állam alkotmánya eltörölte a kaszt-rendszert. Az alkotmány meghozása és gyakorlati megvalósítása azonban két különböző dolog. ITamara can kiderült, hogy azt csak fokozatosan, leginkább neveléssel lehet 400 millió néppel elfogadtatni. Hogy a “nevelés” milyen nagy feladat olya í népnél, ahol az Írástudók száma még mind - alig számottevő, azt el lehet képzelni,. . Fz?-*- Tndi.a vezetői a “fokozatos” beolvasztás elvét tv'--de tik és még sok, igen sok időt fog igáovbe ver,ni az indiai kaszt-rendszer teljes megszüntetése. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
