Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 5. szám

Thursday, Jan. 30, 1958 AMERIKAI magyar szó .72 Középutas India — Hihetetlen akadályok dacára is halad India iparosítása — A föld népességét figyelve mondhatjuk, hogy minden négy ember közül egy kínai. De ugyan­így mondhatjuk, hogy minden hét ember közül egy indiai. Kína és India a világ két legnépesebb országa, ebben a két országban lakik az emberi­ség 40 százaléka. Mindkét ország csak a közel­múltban függetlenítette magát s indult el az ipa­rosodás utján. Nyilvánvaló, hogy Ázsia jövője en­nek a két országnak a sorsától függ. India 1947 augusztus 15-én nyerte vissza füg­getlenségét a közel 200 évig tartó angol uralom alól. Az angolok azzal kérkedtek, hogy Indiát sokat fejlesztették a gyarmati korszak alatt. És mégis most (1957 végén) ugv találtuk, hogy In­diában laknak a világ legszegényebb nagy nép- tömegei. Pedig maga a föld gazdag, tele jó termőföld­del és mindenféle ásványokkal. A “Második Öt éves Terv” kutató gárdái újabb és újabb kincsek­re bukkantak; március hóban például ráakadtak a föld legnagyobb “thorium” telepére, amiből atomenergiát lehet fejleszteni. Vasérce a leggaz­dagabb az egész világon; ott bányásszák a világ mica (csillám) készletének 80 százalékát; man­gán-telepei harmadik legnagyobbak az egész vi­lágon, szénbányászatban is a nyolcadik helyre ke­rült; van sok bauxitja (aluminium-érc), chrom, só, mészkő, sőt még ezüst és aranya is. Van sok folyója, amelyek nagyon alkalmasak vízierőművek építésére; földjének 45 percentje művelhető; 3,500 mérföld hosszú tengerpartján sok az alkalmas kikötő; vasúti hálózata hosszra nézve negyedik az egész világon, — és mindezek dacára a nép nemcsak szegény, de a szó szoros értelmében borzalmas nyomor közepette él. Az utcán lakók Aki nem járt Indiában, nem hiszi el ezt az állí­tásunkat. Pedig ezt a borzalmas szegénységet látni lehet mindenütt, nemcsak a vidéken, hanem még a legnagyobb városokban is. Calcutta utcáin járva nagyon figyelmesen kellett lépkednünk, ne­hogy rátapossunk a kövezeten alvó emberekre. Ezren és ezren laknak az utcákon, mert nincs otthonuk. Az utcán készítik és költik el szegény eledelüket. És ez nem Calcutta specialitása, igy van a többi városokban is A múlt januárban (1957) kiadott jelentés szerint a nagyobb váro­sok lakóinak legalább 10 százaléka él ily leírha­tatlan nyomorban. Repülőgépről lenézve India hasonlít Kansas vagy Missouri államokra; mindenütt falvakkal, városokkal tarkított jól megművelt földeket lá­tunk. De közelről vizsgálva megtudjuk, hogy még 560,000 falunak és városnak (20,000 lako­son aluliaknak) nincs villanyárama. Jövedelem Semmi kétség, India népe koldus-nyomor szín­vonalon él. Ruházata is a legrongyosabb; élelme elégtelen s a lakásviszonyokról jobb, ha mitsem szólunk. És vegyük még hozzá, hogy a gazdasá­gilag igy elmaradt népnek 83 százaléka (nem szá­mítva a 10 éven aluliakat) írástudatlan. A multévi kimutatás szerint a 380 milliónyi nép átlagos per-capita (fejenkénti) évi jövedel­me 59 dollár volt, vagyis körülbelül 5 dollár ha­vonta, azaz 17 cent naponta. Az átlagos indiai­nak ebből kell táplálkozni, ruházkodni, lakást fi­zetni és szórakozni - — Persze, ha öt dollár a havi “átlagos” kereset, akkor vannak sokan, akik még annyit sem keresnek. A fenti kimuta­tás szerint legalább 50 millió ember keresete nem lépi túl a havi két dollárt. A legszegényebb népréteg a falvakban lakik, ahol a per-capita jövedelem csak a fele, vagy egy- harmada a városi jövedelemnek. Minden öt pa­raszt közül négynek nincs semmi földje, ezek csak másoknak dolgoznak, ha alkalmuk akad. A farmok nagyon aprók, úgy a szerszámok mint a művelés módszerei igen primitívek, így nem­csoda, hogy a parasztság nagy többségének na­ponként csak egy szegényes étkezésre jut. Szarvasmarhák Indiában több szarvasmarha van, mint bárhol a világon, de az állomány éppenolyan szegény, mint maga a nép. Egy svájci átlagos tehén körül­belül 14-szer annyi tejet ád, mint az indiai, ame­lyeknek legnagyobb része a vallásos babona kö­vetkeztében csak arravaló, hogy trágyát készít­sen, amit az emberek összeszednek, megszárita- nak és azzal tüzelnek. Valójában ez rendkívül drága tüzelőanyag. A vidéken a munkanélküliek száma állandóan túlhaladja a 11 milliót, a városi 3 millióval együtt a számuk 14 millió körül mozog. Iskolába a gy ermekeknek még a fele sem jár­hat, mert nincs elegendő iskola. A 11—14 éves gyermekek közül 80 százalék nem jár iskolába; 14—17 évesek közül pedig 91 percent nem jut tanintézetbe. Elképzelhető, hogy ily szegénység és tudatlan- ség mellett az egészségi viszonyok is mily bor­zalmasak, amit csak tetéz az elégtelen táplálko­zás. A szegények leginkább csak gabonaféléken vagy keményítős növényi eledeleken élnek; húst, tejet, halat, tojást vagy gyümölcsöket nagyon ritkán látnak. A felnőttek átlagos napi kalória fogyasztása 1690, holott itt (USA) a minimu­mot napi 2200 kalóriában találták, vagyis az in­diai nép még a nagyon szegényes ételekből sem kap eleget. Ezért nem csoda, h-.gv amikor az átlagos cdet- kor ma már 69 és fC év az Egyesült Álla­mokban, Indiában még mindig csak 32. A fejlődés Az itt felsorolt adatok nagyon szomorú képet festenek Indiáról. És az indiai nép vezetői mégis azt mondják, hogy a felszabadulás óta már sokat fejlődött az ország, noha Kínával hasonlítva, a fejlődés nagyon lassúnak tetszik. Ezt a fejlődést a most már szent gyanánt tisztelt Mahatma Gandhi passzív ellenálló politikája akadályozta, noha lehet, hogy az adott viszonyok között az volt a legjobb. De Gandhivel együtt harcoltak az angol uralom ellen olyan gazdag indiaiak is, akik­nél a “szabadság” csak a saját gazdasági elő­nyeik tovább fejlesztését jelentette. Gandhi nem volt szocialista, mint az utódja, Nehru és a legtöbbje azoknak, akik a Congress Pártban egyesültek. India népén olyan nagy be­nyomást hagyott Gandhi “erőszakmentes” forra­dalma, hogy azt ma is követni kell. Azért nem lehet Indiában az iparosítás oly gyors és erősza­kolt menetét bevezetni, mint teszik például Kí­nában. De az is bizonyos, hogy a régi “szabad vállalkozás” módszerével sem lehetne iparosítani az országot, mert arra ott nincs se privát tőke. se szaktudás. Mindezeket csak az állam erejével lehet létrehozni. Azért a Nehru-kormány az ipa­rosítás terén megtűri, sőt támogatja a kisiparo­sokat, vagyis a privát-szektort, de ugyanakkor tervszerűen fejleszti a közös-szektort is. Kevert gazdaság Ezért mondják, hogy India “kevert” gazdasá­gi keretén belül fejleszti iparosítását. De még igy is nagy külső segítségre (kölcsönökre) van szüksége a vízierőművek, öntöző müvek, utak, gyárak, stb. kiépítésére. Indiának politikáját is ez a “kevert gazdasága” irányítja. Amint gazdaságilag a magánvállalko­zás és a szocialista termelés között foglal helyet, ugv politikailag is a kommunista és a tőkés or­szágok között helyezkedett el. Ez a speciális gazdasági helyzet magyarázza meg, hogy Nehru mindkét rendszerben meglátja i. jót éppenugy, mint azt, amit kritizálni kell. Talán ez az oka annak, hogy India az Egyesült Államoktól nem kap olyan nagy segítséget, mint például Dél-Korea vagy Formóza. Amerikai kor­mánykörökben India “semlegességét” bűnnek tartják azon az alapon, hogy ha “nem vagy ve­lünk, akkor ellenünk vagy”. (Monthly Review) Igaz. hogy Chang Kaj-sek geiilla rablói meg­támadtak és kifosztottak amerikai convoyokat, amelyek Chang Kaj-sek hadserege részére szál­lítottak felszerelést. Az ellopott anvagokat meg­osztották Chang kormányával. Megöltek amerikai katonákat is. Az amerikai (high command) fő- naranesoo^qá«' szemet hunvt e dolgok felett. Tom Chamales hadseregbeli kapitány Burmában emel­te esulyos vádakat, keserű csalódásaiban. Cha­males egy novellát irt, amelynek tárgyául a fenti eseményeket használta fel. KASZT RENDSZER isti — Nagyon nehéz végetvetni az indiai kaszt-rendszernek — , j Irta: P. K. PADMANABHAN ! A világ népe nagv csodálkozással olvasta az új­ságokban, hogy Indiában 1957 szeptember havá* uau a KUiónbuző néposztályok között véres zavar­gások voltak, amelyek csak Madras allamban több mint 50 ember életébe kerültek, a sebesültek száma pedig meghaladta az ezret. Csodálkozott a világ, mert úgy tartocia, ..ogy Indiában már megszüntették a kaszt-rendszert, törvénybe iktatták a népek egyenlőségét, tehát mi ok volt a zavargásokra? Tény, hogy Indiában törvényesen eltörölték a kaszt-rendszert, de na­gyon sok időbe fog kerülni, amig ezt a törvényt a gyakorlatban is teljes érvényre tudják juttatni. A madrasi zavargásokat a két legalsóbb kaszt (a “maravars” és a “sudars”) között a helyi vá­lasztások robbantották ki, mert abból a legalsóbb népréteget, az “érinthetetlenek” (untouchables) kasztját ki akarták zárai. A zavargások alatt a fanatikus tömeg több mint 3,000 lakóházat gyúj­tott fel, vagy rombolt le. Indiában a kaszt-rendszernek 3000 éves törté­nete van. Akkor kezdődött, midőn Közén- \vsia fensikjairól az árja népek Indiába özönlöt­tek s az eredeti lakosságot szolga munkákra kényszeritették. Évszázadok múltán India népe egymástól éles vonallal elválasztott négy kasztra (osztályra vagy rétegre) oszlott. Legfelül fog­laltak helyet a papok (Brahmins), utánuk jött a harcolók (Kshatriyas) osztálya. A harmadik kasztot a kereskedők és iparosok (Vaisyas) alkot­ták és legalulra kerültek a szolga munkát végzők (Sudras) kasztja. TÁRSADALMI REND A kaszt-rendszert még rettenetesebbé tesü az, hogy minden egyes kasztot még számos részre, al-kasztokra osztják rangfokozatok szerint. Mara­dandóvá lett a kaszt-rendszer, mert összekötötték a vallással. A hindu vallás szerint az ember ielke fokozatos lépcsőkön fejlődve eljut magához az istenhez, akivel egyesül. Minden lépcsőfok egy- egy életet jelent. Az a lélek, amely egy-egy ilyen életében, — akár növényben, állatban vagy em­berben tölti is el azt, — jól viseli magát a következő életében magasabbrendünek szü­letik. A lélek tehát ilyen vándorlás közben fejlő­dik, nemesedik és éri el végcélját, az isteni szel­lemmel való egyesülést. De mi történik, ha a lélek egyik vagv másik állomásán nem jól viseli magát? A felelet igen egyszerű: akkor egy fokkal alsóbb rendűnek szü- tik a következő életében. Ehven a borzalmas társadalmi rendben az ‘érinthetetlenek’ csoportja a legalsóbbrendii mely mar annyira számkivetett, hogy más embereket még az érintésük is elpiszkit. Sőt még az is, ha valakire ráesik az árnyékuk. Jobban elkülönítve élnek, mint a leprás betegek. Ha a városok utcá­in mennek, kiabálnak, hogy más osztályok tagjai elkerüljék őket, nehogy az árnyékukkal megfer­tőzzék a magasabb kasztok tagjait. FOKOZATOSAN Azt hinné az ember, hogy ezek a páriák csak a kényszer hatása alatt viselik a számkivétettség terhét. Dehogyis! A vallásos bigottság gondos­kodik arról, hogy sokszor ők ragaszkodnak hoz­zá legerősebben, mert attól tartanak, hogy láza­dás esetén lelkűk még alsóbb rendű lénybe, példá­ul egy varangyos békába kerül. A kaszt-renclszer eltörlésére sokáig sikertelen volt minden kísérlet. Mohandas Candhi.reform- mozgalma hozta az első sikereket ki az érinthetet leneknek a “Harijans” (Isten gyermekei) nevet adta. Gandhi agitációjának köszönhető, hogy az uj India állam alkotmánya eltörölte a kaszt-rend­szert. Az alkotmány meghozása és gyakorlati megva­lósítása azonban két különböző dolog. ITamara can kiderült, hogy azt csak fokozatosan, leginkább neveléssel lehet 400 millió néppel elfogadtatni. Hogy a “nevelés” milyen nagy feladat olya í nép­nél, ahol az Írástudók száma még mind - alig számottevő, azt el lehet képzelni,. . Fz?-*- Tndi.a vezetői a “fokozatos” beolvasztás elvét tv'--de tik és még sok, igen sok időt fog igáovbe ver,ni az in­diai kaszt-rendszer teljes megszüntetése. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!

Next

/
Oldalképek
Tartalom