Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-22 / 21. szám

Thursday, May 22, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 IJ LEVÉL KONYHÁDRÓL Kedves Honfitársak! Igazán hálával és szeretettel köszönöm, hogy előző levelemet közölték lapjukban, örömmel tölt el, hogy írásom tetszett még ott is, az uj ameri- kások valamelyikének. Mi tudjuk, hogy valóban sokat elsodort az ár, elcsalogatott az a sok csillogó Ígéret, amit a Sza­bad Európa Hangja és az Amerika Hangja böm­bölt a legvészesebb pillanatokban is. Én munkás, 6 elemit végzett asszony vagyok, nem igen tudok szépeket Írni, s még szebbet ígérni. De azt tudom, hogy Magyarország a dol­gozók hazája és örömmel várja vissza mindig a becsületes, ártatlan embereket, akik nem pusztító szándékkal és tele bosszúvággyal jönnek, mint azt az ellenforradalom alatt a régebben kiszökött uracskák tették, akik elég hamar kimutatták a foguk fehérjét. (Lásd a sok ártatlanul kipuszti- tott embert és a sok anyagi kárt, amit dicső “se­gítő” működésük alatt végeztek.) Azóta már sok szegény ártatlan vértanú sir- hantján zöldült ki másodszor is a fü, enyhültek a fájó sebek is, a megbolygatott rend teljesen helyreállt és sok-sok ezer megzavart ember újra tisztán látja, hogy milyen csalóka szivárvány volt az, amiről ők és mi is sokan azt hittük, hogy az az igazság színe. De sajnos hamar meg­változott a szin és megmutatkozott az a sok ocs­mányság is, amit mögéje rejtettek. Én úgy látom, hogy ez a lecke — bármilyen ke­serű is volt— hasznos volt a magyar népnek. Hiába kiabálnak az úgynevezett “szabad rádiók” kígyót, békát, az élet sokat javult nálunk. Sok­szor, ha úgy véletlenül hallom őket — szeretnék azonnal visszafelelni egyes rágalmaikra. Milyen lelkiismeretesen ellenőrzik most kívülről, hogy a munkásoknak mit fizetnek! Milyen a munkaru­hájuk. szállásuk, élelmük! Bezzeg nem ellenőriz­ték ezek a jóságtól csepegő urak a Horthv-rend- szer alatt, hogy hány milliónak nem volt betevő falatja. Munkaruha? Igen, a csendőröknek, vas­utasoknak és talán a parádés kocsisoknak volt, hogy hirdessék gazdáik jómódját... Nem va­gyok elfogult, de állíthatom, hogy ma Magyaror­szágon egy koldusnak is sokkal jobb dolga van, mint volt a jó szakmunkásnak a múltban. An­nak nem volt hol dolgozni és ha dolgozott is, éh­bérért dolgoztatták. Mert volt egy helyett ezer és ezer, aki örült volna akármilyen csekély jöve­delemnek. Én ugyan nem vagyok közgazdász, de nem adok tiz évet, hogy itt minden ezredik em­bernek autója lesz. Persze csak úgy, ha békében hagynak dolgozni és termelni bennünket is. Könnyű Amerikának, mert amikor bennünket kis államot tönkretesznek 20 évenként a háborúk, ott ebből csak haszon van. Miért nem hagynak már egyszer bennünket is élni egy kicsit? Miért kell az a sok pénzt, amit leginkább a háborúk'árán tudnak szerezni? Csak azért, hogy egyes agyalágyult, rigolyás hülye a macskáira hagyja, vagy más hasonló őrültségre? Miért nem próbálnak azok a milliárdosok más­fajta üzletet is, mint a háborúkra való spekulá­ciót? Próbálják millióikat egészséges lakóházak­ra, vagy kórházakra költeni, hogy az emberiség zöme hasznát vehesse. Persze ez nem hozna olyan zsíros hasznot, mint a háború, mert ennek csak a dolgozó népek ezrei, talán tízezrei vennék hasznát! Itt a mi országunkban a széles néptömegek jóvoltáért folyik a harc. Ha a gyárak haszonnal termelnek, terven felül, annak a dolgozók veszik a hasznát. Higyjék el, hogy Kruscsevet nem meg­csinált lelkesedéssel fogadta a magyar nép, ha­nem tiszta szívből jövő örömmel, mint aki meg akarja szilárdítani a sok milliók békét óhajtó éle­tét, életének jobbra fordulását, amit már eddig is az ő országának köszönhet nemcsak a magyar nép, de az összes demokratikus országok is. Mi nem akarunk csalóka propagandát, hazug Ígéreteket küldeni szét a nagyvilágba. De jöjje­nek ide, győződjenek meg a mi csillogó szemű gyermekeink életéről, ami nekünk az igaz jövő Ígérete. Itt nem fekszenek páncélszekrényben jól őrzött milliók, de végre tiszta és puha ágyacská- ban alkatnak a dolgozók gyermekei is. Mert az az idő csak rossz álomnak tűnik, amikor a cibere létől fonnyadt mellű anyák a mezőn hónaljig beás­va váró gyereket alig tudták táplálni, mert vissza kellett rohanni a munkába. A mai generáció szin­te el sem hiszi ezeket a dolgokat. Ma ingyen kór­ház, fizetett betegszabadság, három hónapi szülé­si segély, babakelengye ingyen, szülőotthonban való szülés teljesen ingyen, s más hasonló várja a munkásokat. Strengné, Magda, Bonyhád ADUI CLAYTON POWELL KÉPVISELŐ BŰNE A new yorki nagy esküdtszék felújította Adam Clayton Powell, new yorki demokrata képviselő ellen először 1952-ben adófizetés elkerülése cí­mén megindított viz$gálatot és vádat emelt el­lene a bíróságnál. Ennek' távolról sem az igazságosság az inditó oka. Az eljárásnak politikai háttere van, ami visszanyulik 1941-ig. Akkor, a roosevelti demok­rácia fénykorában, az egységfrontok napjaiban, Powellt először választották meg New York vá­rosi tanácsnoknak, azután országos képviselő­nek a republikánus, a demokrata és az amerikai munkáspárt (Labor Party) közös platformján. Négy évvel később a republikánus párt megsza­kította a harcias néger képviselő támogatását, aki azóta is a polgári jogok bátor harcosa volt a kongresszusban. ! 950-ben a Tammany Hall (new yorki demok­rata párt) követelésére Powell kilépett az Ame­rican Labor Party kötelékéből. Azóta saját po­litikai gépezetet épitette fel Harlemben, az Abis- synian Baptist Church, — melynek ő a lelké­sze — 10 ezer tagjára támaszkodva. Az 1956-os elnökválasztásnál, megvizsgálva a két párt programját a polgári jogokra vonatko­zóan, úgy találta, hogy egyik sem megfelelő, de a végén egy Eisenhowernél tett látogatás után nicgis, demokrata létére, a republikánus jelöltre. Eisenhowerre szavazott. Röviddel utána, a szö­vetségi esküdtszék, mely Powell adófizetési ok­mányait vette vizsgálat alá, a vizsgálatot abba hagyta. Úgy az elnök, mint a képviselő tagadta azt a hire^telést, hogy ezzel jutalmazták meg Eisenhower támogatásáért. A néger szavazók többsége, különösen Roose­velt óta, a demokrata párt támogatója. De ami­óta Eastland fasiszta szellemű ideái beszivárogtak a pártba és Stevenson csak tessék-lássék szólalt fel a faji megkülönböztetés ellen, sok néger sza­vazó támogatta Eisenhowert. Powell kilengését azonban Tammany főnöke, Carmine G. DeSapio, nem bocsátotta meg és várt az alkalomra, hogy visszaüssön. Az utóbbi időben Powell Eisenhower körében kegyvesz­tett lett. Ezt jó alkalomnak találta DeSapio, hogy más néger jelölt után nézzen a Harlem­ben, akit jobban lehet dirigálni. Egyes munkás­szervezetek kijelentették, nyilván Tammany nyomásra, hogy megvonják tőle az eddig nyúj­tott támogatást. A déli dixiekraták, a hirek szerint 200 ezer dollárt gyűjtöttek össze a Po­well elleni kampány költségeire. E héten a Har­lemi Demokrata Club-on keresztül DeSapio in­tézkedett Powell jelölése ellen. A “National Review” szélsőséges jobboldali közlöny december óta állandóan követeli, hogy a nagyesküdtszék folytassa Powell ügye kivizs­gálását. Az igazságügyi minisztérium végre en­gedett a nyomásnak. Powell ügyvédje fellebbe­zést nyújtott be azon az alapon, hogy a “Nation­al Review” a nagyesküdtszék tagjait azzal pró­bálta befolyásolni, hogy mindegyiknek eljuttat­ta a Powell ellen irt cikkeit. Kaufman biró (Ro- senbergék elitélője, megtagadta a fellebbezést. A nagyesküdtszék feje, Clarence J. Meyers, a N. Y. Life Insurance Co. igazgatója végre be­nyújtotta a vádat Powell ellen. 1663 dollár 1952- ben esedékes adó meg nem fizetésével és a fele­sége adóbevallási ivének meghamisitásával vá­dolja. Mindkét vád öt évi börtön és tízezer dol­lár büntetéssel jár. A Powell elleni kereszteshadjáratot a néger közösség ugv tekinti, mint a faji üldözés meg­nyilvánulását. És dacára annak, hogy nem min­dig egyezik meg Powell politikájával, ez eset­ben valószínűleg segítségére fog jönni, hogy az őszi választásoknál Tammany Hall ellenére is uira képviselőjüknek válasszák, bizonyára mint független jelöltet. «»IHlIBSnaillIRHBIIHgillHHHIMIBail A MAG IAK SZÓ ELŐFIZETŐJE. EGY JC BB VILÁG ÉPÍTŐJE. I A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL MÁSFÉLTONNÁS SPUTNIK Csütörtökön, május 15-én, a Szovjetunió hirül- adta a világnak, hogy kilőtték a harmadik mü- bolvgót. Súlyra nézve ez a legnagyobb “sputnik”. A ma­ga 3,000 fontos súlyával éppen ezerszerte na­gyobb súlyú, mint a mi haditengerészetünk által kilőtt “Vanguard” és kb. százszorta nagyobb az első és harmadik amerikai mübolygónál, az Ex­plorer I.-nél vagy Ill.-nál. Moszkvai jelentések szerint a mübolygó akko­ra, hogy elhelyezhettek volna benne egy embert. De ehelyett három rendbeli tudományos műszer- csoportot helyeztek el benne a következő célokra: Az első műszercsoport az úgynevezett kozmi­kus jelenségek felmérését célozza, a nap sugár­zását, (mire a nap sugarai a földre jutnak, a föl­det körülvevő légburkolat következtében erede­ti jellegzetességük nagyrésze leszürödik) kozmi­kus sugárzást és a légürben száguldó miriádnyi meteorrészecskék magatartását. A második műszercsoport a föld légburkolatá­nak tanulmányozását célozza, amely a világűrből természetesen sokkalta hatásosabb módon esz­közölhető, mint a föld felszínéről. A tudomány számára eddig elérhetetlen információkat igye­keznek nyerni a légburkolat összetételéről, lég­nyomásról, ionizálásról, villanyos tünemények­ről és a föld mágneses vonzásának erejéről és vál­tozásairól. A harmadik csoport műszer, példátlan bonyo­lultságú automatikus szabályzó készülék, az első két csoRort működését szabálvozza és a felméré­sek eredményét továbbítja rádióleadások formá­jában a Szovjetunió területén s másutt elhelye­zett felvevő állomásokra. A roppant szovjet mübolygó felbocsájtásakor, Kruscsev megengedte magának, hogy dicsekedjen egy kicsit. “Nem akarom lekicsinyelni az Egyesült Álla­mok technikai képességeit, de nagyon sok na- rancsnagyságu mübolygót kell csinálniuk, ha utói akarnak érni bennünket”. “Hogy mikor lesz képes Amerika ekkora mü­bolygót a világűrbe kiküldeni, arra nézve a becs­lések egy és két év között mozognak, Írja a N. Y. Times az uj szovjet mübolvgóról irt vezércikké­ben. Tekintve azonban, hogy a Szovjetunió sem fog ez időszak alatt babérjain nyugodni, el lehe­tünk készülve rá, hogy legalább is a hatvanas évek elejéig ők fognak vezetni e téren. “Ez bizony nyugtalanító, mert arra mutat, hogy a Szovjetunió belátható időn belül képe3 lesz rakétát lőni a Holdba, vagy pedig televíziós megfigyelő állomásokat létesíteni a világűrben. Természetesen mi is készülünk minderre, de je­lenleg úgy néz ki a dolog, hogy a szovjet lesz az első, amely e terveket meg fogja valósítani. “Ha a politikai, lélektani, katonai és feltételez­hetően a gazdasági fontosságát tekintjük e lehe­tőségnek, nyilvánvaló, hogy Amerikának fokozni kell erőfeszítéseit e versenyben”. Uj eljárás uránium kivonására Angliában uj eljárást dolgoztak ki uránium­nak és tóriumnak kivonására olyan folvadékok­ból, amelyekben csak 2:1,000,000 részben talál­hatók. Noha az uj eljárást, amelynek az a lénye­ge, hogy egy különleges oldószert alkalmaznak, még csak laboratóriumi méretekben próbálták ki, azt állítják, hogy alkalmas ipari felhaszná­lásra is. A “robbanásálló” üvegablak Éi’dekes eljárást szabadalmaztatott egy pitts- burghi üveggyár. Az ablakkeretbe illő üvegtáb­lát átlós irányban elvágják, s a négy részt haj­lékony ragasztó tapassza! összeerősitik. Ha a te­remben robbanás történik, a ragasztószalagon levő parányi nyílásokon át a keletkező nagy nyo­mású levegő eltávozhat. A négy' táblarészt ugv foglalják a keretbe, hogy befelé fordulhatnak el. A kísérletek tanúsága szerint az igy készített ablakok nagy nyomást bírnak ki. De ha a túlnyo­más akkora, hogy a táblaüveg eltörne, a ragta­paszok elszakadnak, s a sajtolt levegő utat talál magának. Az ablakot ilyenkor újabb ragasztó ta­passzal megjavíthatják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom