Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-22 / 21. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 22, 1958 Munkásmozgalom Bárhogyan is erőlködnek a függetlenek, ma már a tagságot nem az érdekli, hogy kinek milyen a színe, hanem az, hogy miként tudja szak- szervezetét megvédeni a Taft-Hartley-törvény és a munkaadók támadásaitól, akik minden uj találmányt felhasználnak az ipar automatizálására és arra, hogy minél több munkást tegyenek az utcára. A tagságot az érdekli, hogy miként tudja ismét elérni azt a magas bérszínvonalat, amely — nem is olyan régen — ezt a szakszervezetet a legelsők sorába emelte. Bárhogyan is erőlködnek a függetlenek, csúfos vereséget fognak szenvedni a delegátus-választásokon' és az elkövetkező konvención. Fekete jelvénnyel tüntettek a tanítók New Yorkban “Elismerést a Tanítóknak Napja” volt a héten. Ugyanakkor ünnepelte a Board of Education elnökének, Charles H. Silvernek ötödszöri megválasztását. A város tanítóinak semmi okuk nem volt az ünneplésre. De azért tömegesen vonultak fel az iskolaszék épülete előtt. A ruhájukra fekete gombot tűztek és a felirat azt mondta: “A Középiskolák Tiltakozó Napja”. Odabenn Mrs. Rose Russel, a tanítók szakszervezetének jogi vezetője felköszöntötte ugyan az elnököt, de megragadta az alkalmat arra, hogy a tanítók tiltakozását is kifejezze. “Az Elismerés Napját a tanítók visszautasítják. Neheztelnek azért, hogy csak szóval ismerik el őket és nem tettel. Túl felnőttek már ahhoz, hogy üres szavakkal elégedjenek meg”. A tanítók fizetésemelést követelnek és tiltakoznak a középiskolák elhanyagolása ellen. A KÖZVAGYON ÉS A SZABAD VÁLLALKOZÁS PETRILLO VISSZAVONUL-James Caesar Petrillo bejelentette, hogy 18 év utjín visszavonul állásából. Petrillo, a trombitás a 260,000 taggal biró zenész uniónak volt az elnöke 18 éven keresztül. 66 éves és úgy érzi, hogy' elfáradt és nem óhajt többé az American Federation of Musicians elnöki székében ülni. Junius 2- án, a szakszervezet philadelphiai konvencióján nyújtja be lemondását. Vannak, akik azt állítják, hogy a Los Angeles-i 47-es lokál támadása készteti a lemondásra. Petrillo szerint ez annyi, mint a légy az elefánton, miután a kaliforniai lokál mindössze 250 tagból áll, a 260,000 tag ellenében. A Petrillo-ellenes lokál, Cecil F. Reed vezetésével uj szakszervezetet kezdett, a “Musicians Guild of America” név alatt. Öt nagy hollywoodi filmtársasággal tárgyalnak, ha a National Labor Relations Board meghallgatja kérvényüket. Mr. Petrillo megtartja egyik állását, mely szerint a chicagói zenész lokálnak az elnöke. Ez évi 26,000 dollár fizetést hoz konyhájára, de elesik a másik 20,000-től, mely mint az országos Federation elnökének szintén kijár. “Őszintén remélem, hogy a tagság megengedi, hogy visszavonuljak”, mondta Petrillo. PERELI PHILBRICKET Egy másik hírhedt besúgót ért utói a végzete. Herbert A. Philbrick a “három életet élő” kémet és FBI alkalmalmazottat 120 ezer dollár megtérítésére pereli egykori ügyvédje és tanácsadója, Harry M. Lack. Szerinte 1949 óta Philbrick 250 ezer dollár szerzői dijat kapott könyve árusításából és televíziós előadásaiból. Megállapodásuk szerint az ebből Lack-nek járó százalék hátralevő összege kitesz 120 ezer dollárt. RÖVIDEN 1 Dúl a harc a nyomdászok szakszervezetében Az “International Typographical Union” most fogja megválasztani delegátusait országos konvenciójára, ahol uj elnököt választ a tagság. Köztudomású, hogy ebben az unióban két csoport áll egymással szemben: a “Progresszivek” és a “Függetlenek” csoportja. A progresszivek álláspontja az, hogy megvédjék szakszervezetüket a TafUHartley törvénnyel és a munkaadók union í'omboló törekvéseivel szemben. Az “ITU” az utóbbi években óriási erőfeszítéseket tett a National Labor Relations Board minden olyan törekvésével szemben, amely e szak- szervezet ellen irányult. A progresszivek ezt a harcot minden erejükkel támogatták, mig az úgynevezett függetlenek ölhetett kezekkel figyelték ezt a küzdelmet, sőt mindent megtettek, hogy a tagságot leszereljék. A “Függetlenek” azokat képviselik, akik “a kommunista veszélyben” látják a szakszervezet legfőbb problémáját. 1952-ben az ő kezdeményezésükre és követelésükre beiktatták a szervezet alapszabályaiba, hogy minden uj tagnak egy “nem-kommunista esküt” kell tennie, mielőtt a szervezet tagjai sorába iktatják. De a vörösfalás ezzel nem ért véget és most már minden becsületes szakszervezeti vezetőt, aki ezt nem hajlandó elfogadni, szintén megbélyegzik. Például Elmer Brownt, aki az elnöki tisztségre pályázik és aki a múltban több “nem-kommunista” affidavitot irt alá a Taft-Hartley-törvény alapján, szintén vörösnek bélyegezték. Az amerikai tőkés osztály büszkén hirdeti, hogy Amerikában szabad vállalkozás van és csak nkarat kell hozzá (persze a tőkéről nem beszél), hogy mindenki meggazdagodhasson, mert az ut nyitva áll a vállalkozásra. Néha az újságok belső oldalain, eldugott cikkekben láthatjuk, hogy miként is működik ez a tőkés rendszer és milyen alkalmak kínálkoznak vagyonok harácsolására. A tőkések azt állítják, hogy a népi demokráciákban, a Szovjetunióban a nép az államot szolgálja és semmi joga nincs a vagyonhoz, az iparhoz, mig itt szabadon lehet vagyonhoz jutni és az állam nem avatkozik bele azokba a törekvésekbe, amelyek a vagyonharácsolást elősegítik. Mi még hozzátehetjük, hogy az állam mindent el is követ azért, hogy azokat az értékeket is a privát társaságok kezébe juttassa, amelyek a nép vagyonát képezik. Sőt a közvagyont potom áron odaadják nem a kistőkésnek, vagy kisiparosnak, hanem a nagy monopóliumoknak. A newyorki közlekedési vállalat Köztudomású, hogy New York városában 1940- íg az IRT és BMT magánvállalatok kezében volt a földalatti vasúthálózat. Ezek a csoportok kevés tőkét fektettek be a földalatti vasút modernizálására, kiépítésére. Az 50 éven át befektetett tőkéjüket sokszorosan visszakapták és amikor már nem volt további profitra lehetőségük, mert uj befektetéseket kellett volna eszközölni, akkor, a vasúti hálózatot s az erőmüveket, melyek árammal ellátják, jó áron eladták a városnak. New York városa ezt a felszerelést 317 millió 221 ezer dollárért vette meg 1940-ben, úgyhogy a bankoktól kötvények ellenében, 6 százalékos kamattal kölcsönvette az összeget. Például csak egy adatra akarunk rámutatni: New York városa 1957-ben 46,608,673 dollárt fize tett kamatokra és 92,166,413 dollárt törlesztett az adósságra, vagyis összesen 75 millió 775 ezer 86 dollárt költött kamat- és adósságtörlesztés címén. Ebből is láthatjuk, hogy amikor a tőkések gazdasági okokból már nem tudták saját kezelésükben tartani tulajdonukat, akkor az ócska felszerelést magas áron eladták a városnak. A város nagy építkezésekbe és befektetésekbe kezdett. Például az utolsó 11 évben 87,200,000 dollárt költött csak az erőmüvek modernizálására. A Consolidated Edison felfigyel Amikor 87,200,000 dollár költséggel az erőmüveket rendbehozták, a Consolidated Edison társaság felajánlotta a városnak, hogy 82 millió dollárért, 3 évi lefizetésre hajlandó megvenni azokat. Ez jó üzlet lenne és ehhez hasonlót kívánunk minden becsületes olvasónknak. A szerződésbe azt a kikötést is belevennék, hogy amikor a Consolidated Edison tulajdonában lesznek az erőmüvek, akkor azért az áramért, amelyet a városnak szolgáltatnak, bizonyos áremelést követelnének, amely 30 év alatt 250,400.- 000 dollárral lenne magasabb, mint amennyibe az áram jelenleg kerül a városnak. Valaki azt hiheti, hogy ez csak egy beteg agy szüleménye. De nem igy van. Ezek tényleges ajánlatok, melyeket megemlítenek ugyan a sajtóban, de a terv mögött meghúzódó részleteket nem nagyon hozzák nyilvánosságra. A sajtó beszámol arról, hogy a N. Y. Transit Authority szerint Consolidated Edison által ajánlott vételár nem elegendő, (szóval esetleg 100 millió dollárt már elfogadnának). Ilyen és ehhez hasonló érvekkel ellenzik az üzletet, de elvárhatjuk, hogy ha majd egy pár dollár kezet cserél, ezt is el fogják hallgatni. A szabad tőke úgy működik, hogy amikor a befektetés nem fizetődik már ki a tőkéseknek, akkor a tulajdonjogot ráerőszakolják a városra, amelytől magas kamatok ellenében kölcsönzött összegek után húzzák a profitot. Amikor a város óriási költséggel már modernizálta a felszereléseket, akkor olcsó áron és még hozzá olyan áron, amely ki sem fizetné a város által befektetett és óriási kamatok árán kölcsönvett összegekkel végzett beruházásokat, újra szeretnék azokat saját részükre kisajátítani. Amikor a városról beszélünk, akkor magunkról, a népről beszélünk, mely telekadóval, vizadóval, útépítési adóval, különböző engedély adókkal, három százalékos forgalmi adóval, lukszus adóval, stb. tartja fenn azokat a szolgálatokat, amelyek egy város életében szükségesek. A politikusok a néppel nem törődve, elherdálják a város vagyonát, kiszolgáltatják a népet a nagyvállalatoknak és azután ráadásul elvárják, hogy “éltessük a magánvállalkozást”. 1946-ban, amikor a kongresszust átszervezték, világot rengető szólamokkal hirdették, hogy az érvénybehozott egyszerűsítés sok költségmegtakarítást fog jelenteni. Külön fontosságot tulajdonítottak annak, hogy úgy a képviselőház, mint a szenátus bizottságainak számát le fogják szállítani. Az eredmény: a bizottságok száma akkor 112 volt, ma pedig 156, vagyis 44-el több. ^ ★ A. L. MILLER képviselő bejegyeztette a kongresszusi jegyzőkönyvbe, hogy az Egyesült Államok 23.2 uj villany telepet és óriási öntözőt (irrigation project) kezdeményezett 46 "idegen országban. De az Eisenhower-adminisztráció megakadályozta azt, hogy idehaza, saját hazánkban, hasonló építkezéseket kezdhessenek. ★ HELYÉNVALÓ KÉRDÉS: A Wall Street Journal vezércikkében érdekes kommentárt fűz ahhoz, hogy az adminisztráció ellenzi az adók leszállítását. A kormány most sokkal több adót szed be, mint valaha. Nincs háború, mint Roosevelt és Truman idejében, nincs depresszió (legalább is Eisenhowerék ezt állítják), mint Roosevelt alatt volt. S mégis az adminisztráció nem talál okot arra, hogy az adókat leszállítsa. „ ★ NAGY VITA folyik mostanában akörül, hogy a nemzetközi törvények vonatkoznak-e a Holdra? ★ . .OHIOBAN 250,000 ember van teljesen munka nélkül. Ezeknek tiz százaléka már teljesen kimerítette a munkanélküli biztosítását. Ezenkívül százezer munkás csak részidőt dolgozik. Az állami kereskedelmi kamara kérvényt terjesztett elő a “munkához való jog” törvényének életbeléptetéséért. De senki sem említi meg, hogy mit tegyenek a 250,000 munkát kereső ember munkához való jogáért. ★ SPOKANE, Washingtonban a kórházak átlag S2.50-el emelték a napi árakat azon a címen, hogy számításaik szerint a kórház fenntartásának költségei emelkedni fognak. Még nem tudják, hogy mennyivel, de ők már emelnek. ★ FRANCIAORSZÁGBAN a “grippe” és egyéb nátha-betegségek a múlt évben 11,800 embert öltek meg. — jelenti a francia statisztikai hivatal.
