Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-22 / 21. szám

Thursday, May 22, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7_ Jelentés Brüsszelből A világkiállítások a civilizáció fejlődésének be- val. Ez utóbbiban hullámzó viz mutatói. Céljuk a népek egymásiránti barátságé- val tölti meg a pavilont, nak növelése egymás teljesítményeinek és élet­módjának megismerése által. Minden ország igyekszik teljesítményeinek leg­javát bemutatni, kezdve a pavilonnal, mely az ország sokirányú karakterét tükrözi vissza, foly­tatva a belső berendezéssel, a kiállított tárgyak­kal, mely a termelésben, a nép életmódjában el­ért fejlődési fokról tesz tanúságot és a kulturá­lis programmal, mely az eszmei fejlődést, az em­beriséget, a nép kulturszinvonalát mutatja be. Sokat lehet élvezni és sokat lehet tanulni egy világkiállításon, ha meglátogatjuk a különböző országok pavilonjait. Bár megtehette volna a Ma­gyar Szó, hogy egy munkatársát elküld je Br’üsz-' szelbe, hogy személyes tapasztalatai nyomán szá­molján be mindenről, ami ott van. Sajnos, hogy érthető okokból ezt nem tehettük meg, igy hát más lapok tudósításait böngésszük, hogy olvasó­inknak egy kis ismertetést adjunk. Voltak jelentések az ünnepélyes megnyitásról és a tömeges látogatásokról. A szomszéd orszá­gokból, Angliából. Franciaországból, Hollandiá­ból szombat-vasárnaponként özönlenek a látoga­tók mindenféle jármüveken. A távolabbi orszá­gokból és Amerikából is sokan jönnek és a nyári hónapokban a vakációzok útja Brüsszelen keresz­tül fog vezetni. Látogassunk most eL a Times tudósítójával a különböző pavilonokba. Amint várható, az ame­rikai pavilonnal kezdi, de mindjárt összehasonlít­ja az orosszal, mintegy kihangsúlyozva a két or­szág között világméretekben folyó versengést. • A szovjet komoly hatást keltő, négyszögletes acél, aluminium és üvegfalú hatalmas pavilonja mellett az amerikai köralaku épület könnyed és csillogó. A Szovjetunió sok teljesítményét mu­tatja be, hogy — a hivatalos nyilatkozat szerint — “megmutassa, hogy a Szovjetunió népe ho­gyan él, hogy a kommunista párt vezetése alatt milyen gazdasági és kulturális fejlődést ért el és hogy 40 év folyamán mennyire emelkedett az életszínvonala”. Evvel szemben az amerikai kiállítás — habár célja éppen úgy az Egyesült Államok előnyös be­mutatása — kiterjedésében szükebb és válogató- sabb és arra szorítkozik, hogy “bemutassa az or­szág jelentősebb karakterisztikus elemeit, alá­húzva országunk és népünk fontosabb jellegzetes­ségeit”. A tudósítás leírja egy amerikai és egy orosz csoport benyomásait, amit országuk pavilonjai­ban rendezett kölcsönös látogatás alkalmával nyertek. Az oroszok a gépekre, technikára és új tudományos fejlődésre voltak kiváncsiak. Meg­nézték a kiállított amerikai szavazógépet, az óri­ási agy-automatát, fiatal művészek absztrakt festményeit, automata- és atomenergiát fejlesztő gépeket, a gyermekek részére felállított termet, ahol a látogatóban levő gyermekek szabadon gya­korolhatták alkotó képességüket. Ez igen meg­nyerte tetszésüket. Megnézték még a “Circarama”-t, a köralaku, széles mozivetitő vásznat, mely elviszi a nézőt egy 19 perces Egyesült Államokbeli körútra. A látogatók megdicsérték a kiállítást, különö­sen a pavilont és kijelentették, hogy több újdon­ságot vártak, különösen a gépek és tudományos felfedezések terén. Egy kilenc tagú amerikai csoport viszonozta a látogatást az orosz pavilonban. A csarnokban egy 60 láb magas Lenin-szobor áll, előtte két mi­niatűr sputnik és egy kozmikus sugárral hajtott légür-állomás, körülötte “egy növekvő ipari óriás teljesítményei, amelynek technikai és tudomá­nyos képességét többé nem lehet alábecsülni”. A terjedelmes és gazdag kiállítás automobilo kát. számos gépet —» egy texasi mérnök elisme­réssel szemlélte a 40 tonnás földemelő truck-ot — textilárut, változatos szőrme készítményeket, ruházati cikkeket, lakás- és konyhafelszerelése­ket. a kultúra és közművelődés bizonyítékait tár­ja a szemlélők elé. A látogatókra mindez komoly, mély benyomást gyakorolt és egyikük azt a meg­jegyzést tette, hogy “jó lesz felébrednünk”. A kisebb országok kiállításai A kisebb országok nemzeti jellegzetességeik­re fektettek nagy súlyt kiállításaikban. Hollan­dia, mely a tengerrel folyó állandó küzdelemben él, ezt a témát emelte ki egy valódi gát, tengeri világítótorony és egy óriási üvegbura felállitásá­bármit az Egyesült Államok pavilonjában”. Magyarországot is megdicsérték a látogatók. Épülete kisebb, mint a csehszlovákiai. Fehérruhás kísérők fogadják a látogatókat és szolgálnak fel- a tenger zugásá- világositással számukra. A francia pavilon építészeti remekmű. A kö­zepén emelkedő acél- és betonoszlop tetejéről ki­nyúló karok tartják az épület mennyezetét és falait. Még nincsen teljesen készen, de a kiállítás tárgyai már helyükön vannak. Zsúfolt, színes és gazdag. “Szédítő eleganciája az igazi Franciaor­szágot tükrözi vissza”, mondja a jelentés, mely jellemzéssel szemben lehetnek kételyeink. Csehszlovákia az ország gazdasági és művészi vonatkozású életmódját mutatja be nagykiterje- désíi épületében. Óriási turbina, vízerőmű és ne­héziparának más jelképei, azonkívül a művészet, zene és kézműipar gazdag és Ízlésesen elrende­zett tárgyai teszik széppé és élvezetessé a kiállí­tást. “A textil és ruhanemű kiállítása vetekedik a francia kiállítás legjavával és messze felülmúl Az angol pavilon, a többihez hasonlóan magán viseli nemzeti jellegét. Komoly és tekintélyt árasztó. Az ipari részében az angol kormány az angol gyártmányok eladását szorgalmazza. Kultur kiállítás A kulturbemutatókon a legnagyobb népszerűsé­get a 200-tagu Szovjet Hadsereg Ének- és Tánc- együttes érte el. A Palais de Sport, a Madison Square Gardenhez hasonló helyiségben zsúfolt ház előtt folyik az előadás minden este. Sikerük vetélkedik az Amerikában körúton levő Moiseyev táncosok tüneményes sikerével. Az Egyesült Államok kultúráját eddig a “South Pacific” filmre vitt énekes színmű é3 legújabban Benny Goodman jazz-zenekara képvi­seli. CSATANGOLÁS A VILÁGKIÁLLÍTÁS BIRODALMÁBAN A megnyitás izgalmai után rendszeresebbé vá­lik a világkiállítás élete. Kialakul egy normális, bár ezer eseménnyel teli élet. Három történet a magyar pavilonból Kanadai szakemberek a magyar buzaszedő gép, svájciak a precíziós gépek, németek a kopireszter- gagép iránt érdeklődnek. Általános tetszést aratnak a gyújtógyertyák, melyeknek sikeréből mitsem von le az alábbi tör­ténet : Szilágyi István, a Gyujtógvertyagyár főmérnö­ke egy svájci társaságnak magyaráz a gyújtó- gyertyáról. Ám a társaság egyik hölgytagja hir­telen Szilágyi főmérnök valóban igen tetszetős cipőjére pillant , elismerően bólint és megkér­dezi : — Ezt hol vette? — Még Budapesten. — És milyen országból importálták? — Sehonnan. Ez magyar cipő. Mi tűrés-tagadás, ettől kezdve a gyújtógyertya körül összpontosult figyelem alábbhagyott, a svájci társaság, sőt az őket követő külföldiek cso­dálkozásának célpontja is Szilágyi főmérnök ci­pője volt. (Mint amikor a pesti utcán valaki tré­fából megáll, kémlelve az eget, s tucatnyi ember követi.) A második történet az emeleti, népmüvelődési részben játszódott le, s főképpen egy amerikai turista, aki látható gyönyörködéssel hosszasan álldogál a gyümölcsöskosarat a fején vivő pa­rasztasszony kerámiafigurája előtt. — Mennyibe kerül? — kérdezi. — Nem eladó. Ez kiállított tárgy. — De én ezt szeretném. Ha eladó volna, meny­nyibe kerülne? — 21 dollár — mondja pillanatnyi gondolko­dás után valaki. Hogy rövid legyek: az amerikai addig kért. könyörgött, mig kifizette a 21 dollárt azzal a fel­tétellel, hogy a világkiállítás befejezése után el­viheti a figurát. íme egy példa, milyen szívélyes viszony alakult ki a különböző országok műszaki emberei között: Egy érdeklődő holland mérnöknek Sváb Fe­renc, a Méréstechnikai Központi Kutató Labora­tórium mérnöke mutatja meg az ultrafotomé­tert. — Ilyen nagyérzékenységű és egyszerű fény- intenzitás mérőt még nem láttam — mondja a holland mérnök, akinek az oscilloseop is nagyon tetszik. — A maguk műszerei elérték a legjobb nyugati színvonalat — mondja, majd később ta­nácsot ad: — Csak vigyázzanak jobban a látszólagos ap­róságokra. Gyönyörű ez az oscilloseop, de miért van rajta textillel szőtt kábel — ez nálunk régen nem szokás. A fotométernek elegáns, nikkelezett a kábele. A bevezetésnél miért használják ezt a 4—5 centiméter piros PVC-csövet, hiszen eszté­tikai szempontból rontja a szürke szinü remek mii szer összhatását. Formába préselt műanyag-ká­belvéget kellene alkalmazni bevezetőként, ezt ajánlom, barátilag. Nagyon szép a közepén cölöpökön nyugvó oszt­rák pavilon, amelynek oldalai szinte a levegőben lebegnek. S a pavilon “tartalma” talán még szebb. Lehetne-e szebb dolgokat kiállítani, mint például Richárd Strauss Rózsalovagjának eredeti elsárgult kézírását vagy Mozart első és utolsó müvének fakuló hangjegyeit? Kivilágított havasok pompás képe fogad a svájci pavilonban, amelyben az óriási fehér na­gy itón át megcsodáljuk a világ legkisebb órá­ját. amely 15 milliméter átmérőjű és 1.3 milli­méter “vastag”. Remek képek A képrajongóknak is sokat ad a világkiállítás. Mexikó pavilonjában a leír^^rAPaU tv.-"--. o;_ qeirosé, Diego Riveráé. Az előbbi ágaskodó lovas« képe csupa élettel teli, nagyszerű alkotás, az utób« bi színei pedig mintha ezernyi virágból kipattan« va olvadnának össze valami csouctiatosaii urai harmóniába. A modern képek nemzetközi kiállításán külön öröm számunkra, hogy Csontváry Tivadar sziklás tengerparti lovaskorzót ábrázoló fantasztikus, szinpompás képe rögtön az első teremben fogad, Cezanne, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Monet mellett. Rengeteg, nagy elismeréssel nyilatkozó nézője van a szovjet festők müveinek; Gerasszi- mov, Jablonskaja, Laktionow, Brocsky már klasz- szikussá vált képei láthatók itt a 300 képremek között. Két belga büszkeség Az Atonium tornyára joggal büszkék a bel­gák. Fenséges alkotás. Ez a 102 méter magas, 2 millió kilós épitmény, amelyben a 9, egyenként kétemeletnyi magas gömböt mozgólépcső köti össze, s amelyben Európa leggyorsabb liftje szál­lítja az embert a legfelsőbb toronyba (másodper­cenként öt métert szádunk felfelé) — hü képet ad a többi között Belgium fejlett iparáról, s fe­lejthetetlen panorámát tár elénk a torony felső gömbjéből. És meseszép a másik büszkeség is: a régi bel­ga város csupa gonddal, művészettel épített má­sa, amely kivételként, a világkiállítás- befejezése után is a helyén marad. Az idillikus, régi belga házak és terek földszintjén 72 kávéhá-7, étterem büfé, bár hívogatja a látogatót. Van ebben a kis kulisszavárosban vizimalom, nyilazóterem (hatal­mas részvétel mellett), a gyönyörű tó part­ján függőágyakkal, s van — egv magyar ven­déglő is: oszlopokra épült üvegkalitka: a “csár­dás”, amelyben tegnap este is hajnali 4-ko” volt a záróra, mivel Miskolci Balogh János zenekará­nak hangjai mellett remekül szórakozott itt a .belga, a német, az amerikai, az angol közönség. A “hivatalos” magyar vendéglőnek tehát vetély- társa akadt. Nem baj, a siker a családban ma­rad. György István TÚLTERMELÉS nincs. Túl alacsony fogyasz­tás az van. Ha a munkabéreket fölemelik és az árakat leszállítják, minden kiegyenlítődik. Mert a több keresettel jut mindenre, amit meg kell venni, az árak leszállításával pedig elérjük, hogy többet vásárolhatunk. Ezzel azután többet kell termelni, lesz több munka, mindenki dolgozhat és a gazdasági válságot megoldottuk. A háború három serege hagy az országnak: a csonkultak, a gyászolók és a tolvajok seregét. (Német közmondás),

Next

/
Oldalképek
Tartalom