Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-22 / 21. szám
Thursday, May 22, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 A Nixon fiaskó utóhangja Amikor lapunk multheti számát sajtó alá helyeztük, akkor Nixon alelnök még nem érkezett meg Venezuelába, eseménydus dél-amerikai utjának legutolsó megálló helyére. Venezuelában jutott el csaknem katasztrofális csúcspontjára. Délamerika népének tomboló tiltakozása a nagy amerikai monopóliumok embertelen kizsákmányolása és Washington diktátorpártoló politikája ellen. Azok a kétbalkezes politikusok, akik hazánk külpolitikáját intézték, nyilván, ezúttal is, áldozatul estek saját politikájuknak. Elhitték azt, hogy miután a jóformán pénzért vásárolt délamerikai politikusok támogatják Dullesék politikáját az Egyesült Nemzetekben és miután a délamerikai üzletemberek szívesen kötnek üzleteket az amerikai trösztökkel, a nép is lelkesedik irántuk és ahol van is egy kis félreértés, azt majd. az ügyes Nixon, (vagy ahogy itt Amerikában is hivják: “Tricky Dick” Nixon) el fogja intézni. Ez katasztrofális tévedésnek bizonyult amint arról Mr. Nixon személyesen is meggyőződhetett. Venezuelában a tüntető tömeg megrohanta Nixonék kocsiját, csaknem minden ablakát bezúzták, szitkok halmazát szórták rá, leköpték az egész tái'saságot. Ha meg is értjük Délamerika kizsákmányolt, szenvedő népének elkeseredését és jogosnak tartjuk tüntetéseiket, de elvből ellenezzük és elítéljük a tettlegességet, miként elitéltük és elítéljük a lincseléseket Amerikában, miként elitéljük a little-rocki lincselési kísérletet, Peekskill-t és másokat. És Eisenhower elnök mintegy betetőzte a Nixon körútját megelőző és az alatt is előfordult ícomoly politikai hibákat azáltal, hogy caracasi tüntetések hírének vételére utasítást adott több amerikai ejtőernyős katonai egységnek a Vene- zuela-i partokhoz legközelebb eső délamerikai hadibázisokra való elszállítására, hogy “szükség esetén” megvédjék Mr. és Mrs. Nixont. Az amerikai nagytőke, Wall Street urait váratlanul érte Délamerika népének elemi erővel kitört Amerika-ellenes tüntetése. Lehet, hogy még mindig nem akarják levonni az egyedüli helyes konklúziót az eseményekből. Lehet, hogy még mindig nem hajlandók ráeszmélni politikájuk alapvető antidemokratikus, népellenes mivoltára. Ehelyett ismét kedvenc vessző- paripájukat nyergelték meg: a “kommunistákat” okolják a Nixon, azaz a Wall Street-ellenes tüntetésekért. Ezt az álláspontot szinte az eszelősséggel határos szélsőséges módon képviseli a N. Y. Herald Tribune ultrareakciós rovatirója David Lawrence (akit nyilván azért fizet ez a lap, hogy ellensúlyozzák vele másik rovatirójukat, Walter Lipp- mant, aki időnként leszedi a szentelt vizet Dulles külpolitikájáról). A “párizsi arany” elmélete David Lawrence a következőképpen “magyarázta” a dél-amerikai tüntetések okait: “A vörösök célja nyilvánvaló volt. Azt akarták, úgy tűnjön fel a dolog, mintha Latin Amerika népeinek visszatetsző lett volna egy magasrangu amerikai látogatása. Már pedig azt mindenki tudja, aki ismerős Latin Amerikában, hogy a kormány és a nép barátsággal viseltetik irányunkban. Persze mindig előfordulhat egy kis súrlódás különösen kereskedelmi és gazdasági ügyekben és nem nehéz amerikaellenes érzelmeket kelteni, ha elég pénzt költenek rá. A kommunistáknak nagy aranylerakaáuk van Párizsban. Onnan küldik aztán a pénzt különböző csoportoknak Latin Amerikába”. Nohát kérem! Most már nem is moszkvai arany, hanem párizsi arany! Milyen egyszerű! Hogy ez senkinek nem jutott eszébe! Szinte el tudjuk képzelni, amint a kommunista “ügynök”-ök egy nagy zsákkal a hónuk alatt, amely tele van arannyal, járnak házról- házra Montevideóban, H.uenos Ayresben, Limában, Caracasban a 'munkások és parasztok házaiban. Mindegyik markába odanyomnak egy nagy darab párizsi aranyat: Nesze ez a tied, ha holnap kimész tüntetni Nixon ellen! Na, igy néz ki a politikai hírelemzés, amikor a hírelemző maga is belebolondul saját propagandájába. Emlékszünk persze Forrestal esetére. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy maga Eisenhower elnök is, akinek pedig valóban tudnia kellene a való tényállást (Isten óvja Amerikát, ha nem tudja) érdemesnek tartotta a vöröshering előráncigálását — bár sokkal mérsékeltebb formában, mint D. Lawrence — Nixon hazaérkezte- kor mondott fogadó beszédében. Nixon hazaérkeztekor, a következőképpen elemezte a roppant tüntetéseket a sajtó- képviselői számára rendezett fogadásán: “A főproblémák gazdasági jellegűek. A kávé, a cink, a gyapjú, az ólom, a réz ára ideiglenesen megnövelték ezen országok gazdasági nehézségeit. A kommunisták felhasználják ezeket a természetes (!) gazdasági problémákat akkor, amidőn a józan ész és tárgyilagos magyarázat lecsillapítaná azt a félelmet, hogy az Egyesült Államok igazságtalan politikát követ. így aztán fellázították a közvéleményt az Egyesült Államok ellen.” Hogy a “józan ész és tárgyilagos magyarázat” miért nem tudta megérttetni Délamerika népével legalább is Roosevelt halála óta, hogy miért kell nekik nvomorogniok, miért kell nekik országaik gazdasági kincseit potom áron a United Fruitnak, a Standard Oilnak, a Cerro de Pasco- nak, az Anaconda Coppernek és a többi wall- streeti trösztnek eladni, azt viszont Mr. Nixon nem magyarázta meg. A dél-amerikai sajtó Mr. Nixon megállapításai nagyon vitathatók. (David Lawwence megállapításaival inkább egy elmeorvosnak kellene vitatkozni.) És vitatják is. Nemcsak mi progresszív emberek itt Amerikában, hanem azokban az országokban, ahol a Ni- xon-ellenes tüntetések előfordultak. A N. Y. Times rövid, de érdekes kivonatokat közölt a délamerikai sajtó kommentárjaiból. A jellemző a dologban az, hogy a legtöbb idézett lap konzer- \ativ, nagytőkés lap! Magától értetődőleg a Times nem idézett szocialista vagy kommunista lapot. De még igy is roppant érdemesek és figyelemreméltóak megállapításaik: Mit mond a brazíliai sajtó? A Diario Carioca, Brazília egyik legnagyobb kormánypárti lapja, melynek szoros kapcsolatai vannak a belföldi tőkével, a következő megjegyzéseket fűzi Mr. Nixon útjához: “A kontinens közvéleménye erősen helyteleníti a tüntetéseket. . . de ki kell jelentenünk, hogy ezek okait kommunista inspirációval magyarázni nem felel meg a teljes valóságnak. “Az ok egész sereg hibára vezethető vissza, amelyet Északamerika jelenlegi vezetői Délame- rikával szemben elkövettek. Ez a politika végeredményben megtagadása. . . Roosevelt jó-szomszédi politikájának, amely valóban megfelelt az Egyesült Államok nemzeti és nemzetközi érdekeinek. “Amerika mai kormánya képtelen a válság okait megérte ;ni, amelyet ők maguk növelnek napról napra. A jelenlegi kormány tehetségtelen embereket helyez ama kormányszervek élére, melyeknek a feladata volna a nyugati földteke és általában nemzetközi kérdéseket kezelni”. így ir a konzervatív brazíliai újság. Elképzelhetjük mit ir a baloldali sajtó! Egy másik polgári brazíliai újság Eisenhower elnök harcias csapatszállitási rendeletét kommentálta : “Sajnálva bár, de csatlakozunk Latin Amerika szabad polgárainak tiltakozásához az amerikai kormány ama intézkedése ellen, mely csapatszál- livásokat eszközeit Délamerika irányába és amelyet állítólag maga Eisenhower elnök rendelt el. “A csapatszállitás szomorú emlékeztető arra a korszakra, amikor az amerikai tengerész gyalogság ‘mariners’ képviselte az igazi hatalmat Közép- és Délamerikában. Ez bizony nagy tapintatlanság volt. Úgy néz ki a dolog, mintha az amerikai külügyminisztérium Kruscsevvel társult volna amerikaellenes hangulat keltésére”. Még Guatemala is tiltakozik A Dulles-fivérek által Guatemalára erőszakolt félfasiszta diktatúra sem volt képes a sajtót teljesen elnémitaní ebben a kizsákmányolt kis parasztországban. A baloldali Prensa Libre igjr irt Eisenhower csapatszállitásáról: “Szerencsétlen dolog volt Washington részéről a fenyegető csapatszállitás. Ez egyszerűen a megfélemlítést célozta. Emlékeztetett bennünket az amerikai katonaság partraszállására Nicaraguában ... “Amerika csak önmagát vezeti félre, ha azt hiszi, hogy az illető országok népei megeléged* nek azzal, hogy a kommunistákat okolják a Nixon elleni kilengésekért.” Figyelmeztetés Argentínából A jobboldali, erősen konzervatív Buenos Ayresi lap, a “Blanco”, igy ir a tüntetésekről: “A caracasi Nixon elleni kitörést nem lehet ‘kommunista izgatás”-sal magyarázni. Ez a kitörés visszatükrözi a nyugati földteke lelkiállapotát, amely gondolkodásra kell, hogy késztesse Washingtont”. A baloldali ‘Propositos’ ennél tovább megy: “Az amerikaiak nagyszerűen megvolnának mindenütt, ha az Egyesült Államok saját ügyeivel törődne és ha hagyna bennünket függetlenül élni. Ha nem kényszerítenének bennünket hadiszövetségekbe, gazdasági paktumokba, Világbankba, stb.” A független panamai El Dia is beteszi a garast, röviden, de velősen: “Mr. Nixon útja kudarc volt. És e kudarcot Dullesék külpolitikája okozta”. Lima Peruban, ahol a caracasi incidensen kívül a legsúlyosabb kitörés történt, a baloldali La Tribune rámutat a gazdasági okok mellett a felháborodás politikai okaira: “A caracasi és limai tragikus események okait azokban a szenvedésekben látjuk, amelyekben a két ország népének a diktatúra évei alatt volt része. | - ! <j “Az Egyesült Államok kormánya nagyon sietett elismerni Jimenez 1948-iki katonai puccsát. És Eisenhower elnök kitüntetésben részesítette mindkét ország diktátorát a kommunista felfor gatók elleni harcukért. “Jellemző, hogy a legsúlyosabb tüntetések azon országok fővárosaiban történtek, amelyek előző diktatórikus kormányai Washington áldását élvezték.” Amint mondani szokás, ehhez sincs szükség kommentárra. No de azért nem kell Dulleséknek sem egészen búsulni. Volt egy kommentár, amely magáévá tette azt az álláspontot, hogy a tüntetéseket a “vörösök” inspirálták. És ez a lap — Batista, kubai diktátor lapja, a Havana Post volt: “A támadásokat kommunisták inspirálták. Az amerikai csapatok elküldése... teljesen jogos volt. Szó sincs arról, hogy ezt Venezuella bel- ügyeibe való beavatkozásnak lehessen minősíteni”. E sorok írásakor a másik nagy demokrata, Trujillo diktátor fővárosából még nem kaptunk sajtókommentárt. De meg vagyunk győződve, Trujillo osztja Batista nézetét. És talán már el is küldte a számlát érte az illetékeseknek. Németek pénzelik az algériai háborút A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatban foglalkozott a nyugat-német imperializmus szerepével. A bonni kormány magas kölcsönök folyósításával igen jelentősen hozzájárult a francia kormány algériai gyarmati háborújának folytatásához. A francia gyarmatosítók eddig összesen több mint 1 milliárd márka értékű anyagi támogatást kaptak algériai háborújuk folytatásához. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat arra, hogy francia katonai vezetők Colomb Béchar mellett, az algériai Szaharában rakétakisérlete- ket hajtottak végre és további kísérleteket terveznek nyugatnémet közreműködéssel atom- és rakétafegyverek kipróbálására. Ezenkívül szándékukban van a bonni hadsereg egy részét Líbiában atomfegyverek kezelésére kiképezni. Ezzel Nyugat-Németország halálos veszélybe dönti Észak-Afrika, Algéria lakosságát, sőt az egész afrikai népet. Az NDK külügyminisztériuma nyilatkozatában nagy nyomatékkai rámutat arra, hogy a bonni kormány támogatása nélkül lehetetlen lett volna tovább folytatni az algériai háborút. A nyilatkozat élesen elitéli a bonni kormány magatartását, amely minden tekintetben ellentétes a német nép érdekeivel. ö * fel. A BELOIANNISZ Híradástechnikai Gyár az idei beruházásra kapott összegen felül 3.5 millió forintos hitelt vett fel a Beruházási Banktól. Ezt’ az összeget a távfűtés bevezetésére használják fel. A szükséges energiát a Budapesti Erőműtől kapják. A távfűtést előreláthatólag már őszre bevezetik. u
