Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-15 / 20. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday,' May 15, 1958 A tudomány lillllMlilllilililllllllliilllllilllllllllllllllllllllllNljillllllllllll világából GAZ ÉS POR A VILÁGŰRBEN A csillagászat régebben csak az égitestek látható mozgásával, majd a távcső fölfedezése után a bolygókon, a Napon és a Holdon megfigyelhető képződményekkel foglalkozott. Williams Her- schel, a 18. század második felének nagy csillagásza figyelt meg először a saját maga készítette óriástávcsővel alaktalan, világitó, gomolygó felhőkhöz hasonló képződményeket a csillagos égbolton. Ezeket, külső megjelenésükről azóta is ködfoltoknak nevezik. A világitó csillagközi ködökön kívül később sötét, fényelnyelő ködöket is észleltek. Közben a távcsövek egyre tökéletesebbé váltak, s mihamar kiderült, hogy a világitó ködök egy része csillagokból álló hatalmas rendszer. A másik részük azonban csillagokra bontható. Hovatovább nyilvánvalóvá vált, hogy a világminden ségben a csillagokon kívül, a csillagok közti térben is nagymennyiségű anyag található. Amikor a világitó ködök léte már bizonyosság volt, egymás után vetődtek fel a kérdések: miből vannak a világitó ködök? Mekkora a valódi kiterjedésük? Miért világítanak? A csillagok hatalmas gázgömbök, amelyeknek belsejében — meglévén a szükséges feltételek — atommag-reakciók mennek végbe, s ezért világítanak. De mi a helyzet a világitó ködökkel? A ködök anyagi összetételének és fényének rejtélyét a színképelemzés segít megoldani a kutatóknak. Ha — például — a világitó köd színképe megegyezik valamelyik közeli fényes csillagéval, nyilvánvaló, hogy a köd csupán azért ‘világit”, mert visszaveri az őt megvilágító csillagnak vagy csillagoknak a fényét. Más világitó ködök színképe viszont nem egyezik meg pontosan a megvilágító csillagéval. Miért? Azért, mert a ködöt alkotó, de a csillagnál sokkal hidegebb gáz a csillag fényéből — színképéből — elnyeli azokat a hullámhosszú sugárzásokat, amelyeket — ha izzó állapotban volna — jómaga is kibocsá- tana. Ha a csillag és a köd mozgásának iránya vagy a sebessége között különbség van, akkor a színkép egyes vonalai más-más helyzetet foglalnak el aszerint, hogy a csillagtól vagy a ködtől származnak-e. A csillag és a megvilágított köd sebességének különlegessége tehát lehetővé teszi, hogy a színképben elkülönítsük és felismerjük a ködtől származó vonalakat, s igy meghatározzuk a köd anyagi összetételét. A világitó gázködök tehát a közeli csillagok fényét nemcsak szétszórják, hanem meg is vámolják, s épp ennek az utóbbi jelenségnek a révén határozhatjuk meg anyagi minőségüket. Ezt az eljárást először 1904-ben Hartmann alkalmazta, amikor a Delta-Orionis nevű kettőscsillag színképében kimutatta a csillagközi térben finoman eloszló kalcium színképvonalait. A csillagközi anyag méretei és sűrűsége A vizsgálatok szerint a csillagok közötti térben — az úgynevezett intersztelláris anyagban — az elektronoktól az atomokon és a molekulákon át a bolygónvi nagyságú törmelékekig mindenféle méretű részecske megtalálható. Persze a porszerti csillagközi anyagban nem minden méretű részecske fordul elő egyforma gyakorisággal. Általában mennél nagyobb valamely részecske mérete, annál kevesebb van 'belőle. A porszerti csillagközi anyag zöme egyezred és tízezred centiméteres részecskékből áll. Ezt az * adatot a sötét ködök fényszórása és részleges fényelnyelése alapján számították ki, s megerősítik a meteorjelenségek során végzett fényességmérések, illetve az igy kiszámított részecske- méretek is. A csillagközi anyag a Tejútrendszeren .belül nem egyenletesen oszlik meg, s a gáz és a por nem mindenütt fordul elő vegyesen. Vannak tisztán gázból álló ködök, vannak tisztán porból állók s végül vegyes —- gázból és porból álló - - ugvftevezett gáz- és porködök. A csillagközi gázok összetételére vonatkozó adataink nem valami pontosak, de annyit mindenesetre megállapíthatunk, hpgy java részük hidrogén. A csillagközi tér minden köbméterére átlagosan 15 millió hidrogénatom jut, s ugyanakkor mintegy 100 nátrium, 15 kálium és 6 kalcium atom Jehet ugyanebben a térfogatban. Ez persze nagyon kevés. De ha figyelembe vesszük, hogy a csillagközi anyag roppant térségeket tölt be, azt mondhatjuk, hogy ugyanannyi anyagmennyiség van szétszórva benne, mint amennyi a csillagokba tömörült. Valószínűnek látszik, hogy aZ imént említett atomokon kívül, még ezeknél is kisebb mennyiségben hélium, oxigén, nitrogén és fémek valamint viz, illetve jég, ammónia és egyes szénvegyületek — cián stb. — is találhatók a csillagközi térben. A csillagközi anyag sűrűsége — miként a felsorolt adatok is elárulják — rendkívül csekély. 100 millió köbkilométeres térfogatra mindössze 1 grammnyi anyag jut. Földünk anyagának átlagos sűrűsége az intersztelláris anyagéval volna azonos, tömege nem volna több 3 grammnál. Hát a méreteik? Az egyik világitó ködnek, a Nagy Orion ködnek az átmérője 10 fényév, az alakjáról elnevezett Észak-Amerika-ködé pedig 40 fényév. így a csekély sűrűség ellenére a felhőkben annyi anyag van, amennyiből 1/100—10 Nap is kitelne. A világitó ködöknél nehezebben fölfedezhető sötét ködök sok bosszúságot okoznak a csillagászoknak. Negyven—ötven évvel ezelőtt még nem számoltak létezésükkel, noha jelenlétük elméletileg akkor sem volt kizárva. Mi okozza elsősorban a bosszúságot? A világmindenség távoli térségeiben levő csillagoknak a Földünktől való távolságát abból a fizikai törvényből vezetik le, hogy a fény erőssé ge a távolság négyzetével fordított arányban csökken. Ez a törvény azonban csak akkor érvényes, ha a csillag és a földi észlelő közt semmiféle olyan közeg nincsen, amely a csillag fényét gyengítené, tehát ha a csillag fénye kizárólag a távolság miatt gyengül. Ha azonban a csillag és a megfigyelő közt valamilyen fényelnyelő közeg — például sötét köd — van, a csillagász sokkal nagyobbra fogja becsülni a távolságot, mint amekkora a valóságban. A fényelnyelő sötét ködök azonban csak akkor mutathatók ki viszonylag könnyen, ha nagyon vastag rétegben vannak valahol, s emiatt a mögöttük levő távolabbi csillagok fényét teljesen elnyelik. Efféle sötét köd okozza, hogy—például — a Tejut kettéválásánál, a Hattyú csillagképben egy csillagokban szegény vidéket is megfigyelhetünk. Ezt nevezik Északi Szeneszsáknak. Hogy a sötét ködök mögött valóban vannak csillagok, azt már régebben bebizonyították infravörös fényképlemezekre vett fölvételekkel. S újabban a rádiócsillagászati megfigyelések is igazolták ezt. A csillagközi ködök fényelnyelő hatása erősen változékony. Egy bizonyos tömeget véve alapul annál nagyobb, mennél kisebb az eltérés a ködcn áthaladó fény hullámhossza és a porköd részecskéinek méretei közt. Mennél kisebbek a porré- szecskék, annál inkább gyengül a csillag eredeti színképében a kék és vele szomszédos színtartományok erőssége. Éppen ezért ezt az elnyelő hatást — mert a színképet más-más mértékben változtatja meg — részleges elnyelésnek vagy — szaknyelven — szelektív abszorbeálnak nevezik. A csillagok színképében ez a jelenség okozta vörösödés hasonló a porviharok alkalmával vöröses színben látszó kelő vagy nyugvó Nap fényének vörösödéséhez. A csillagközi anyag és a világ megismerése A csillagközi anyag sűrűsége kivált a lapos, lencse alakú Tejútrendszer középső síkja mentén nagyon nagy. E sik fölött és alatt 30 foknyira épp emiatt nem látunk ki a Tejútrendszerből, s igy ott, abban az irányban nem is tudjuk tanulmányozni a külső tejútrendszerek eloszlását és szerkezetét. A csillagászok a világegyetem e vidékeinek jellegére csak .a környékező térségek vizsgálatára alapozott statisztikus módszerekkel következtetnek. A csillagászok azt is megállapították, hogy a Tejútrendszer egyes részeinek szerkezete szorosan összefügg a csillagközi anyag Jelenlétével. Például a Tejut spirális karjaiban sok a csillagközi anyag, mig más vidékein egyáltalán nincsen. Azt is megállapították/hogy azoknak a távoli tejútrendszereknek, amelyeknek nincs csillagközi anyaguk, spirális karjaik sincsenek. Nyilvánvaló hát, hogy a csillagközi anyag és a tejútrendszerek szerkezete valóban szorosan összefügg. E jelenség okát különben ma még nem ismerjük. A csillagközi anyag mozgó, villamos töltésű részecskéi mágneses teret keltenek. Egyes föltevések szerint ezekben az elektromágneses erőterekben keletkezik a kozmikus sugárzás is. A csillagközi anyag nem ér véget a Tejútrendszer határainál, hanem -— a legújabb vizsgálatok szerint — jelen van a tejútrendszerek közti térben is. Ezt az újonnan fölfedezett tényt azonban ma még semmivel sem tudjuk megmagyarázni. Nem kétséges, hogy a probléma megoldása sokkal előbbre viszi majd a világ még ismeretlen jelenségeinek megértését. Sinka József a TTIT központi csillagászati és matematikai szakosztályának tagja CSEHSZLOVÁKIÁBAN SÁRGA SZÍNNEL JELZIK A VESZÉLYT Csehszlovákiában egy korábbi szabvány -a vörös szint foglalta le a tűzvédelmi berendezések számára. A forgalomban ugyanez a szin az “Állj”-t jelenti. A sárgát viszont a “Vigyázz!” figyelmeztetés jelzésére foglalták le. A csehszlovák szakemberek ugyanis az emberi látásmező tanulmányozása során megállapították, hogy a színek észrevehetőségének határa, küszöbe más és más látásszögnek felel meg. Legkorábban a kék szin tiinik föl az embernek. A kék azonban úgynevezett megnyugtató hatású szin, tehát éppenséggel nem alkalmas a figyelem fölzaklatására. Mindjárt mellette — csupán 2 fokkal kisebb szög alatt — jelentkezik a sárga, amely viszont elég feltűnő, kivált ha a vele jelzett tárgy (daru, horogkereszt stb.) 45 fok alatt dőlt csíkozással van befestve. Ezután következik csak a vörös, majd a zöld. A csehszlovák szakemberek szerint tehát az oldalról közeledőket leginkább a sárga szin figyelmezteti a veszélyes tárgyakra. 134 karátos gyémántot találtak Nemrég a dél-afrikai Kimberleyben egy 134 karátos, teljesen tiszta fényű gyémántot találtak A dél-afrikai gyémántbányák négy legjobb gyémántcsiszolójának 240 órai munkájába került e ritka nagyságú drágakő megfelelő csiszolása. • A gyémánt csiszolva is 60.44 karát súlyú, s átmérője 25 milliméter. Egy'keleti uralkodó — valószínűleg valamelyik indiai maharadzsa — vásárolta meg drágakőgyüjteménye számára, kilétét azonban eddig sikerült titokban tartania. Bambuszból kőolajvezeték A borneói dajakok már régóta használnak bambuszrudakat szerkezeti anyagként. A bambusznak két nagy előnye van: sok van belőle — a trópusokon még erdőket is alkot —, és köny- nyen megmunkálható. Ezenkívül még vízhatlan is, tehát nem rothad. E tulajdonságai miatt Brunei szultánságában kőolajvezetéket burkolnak vele. Ott — mint általában a trópusokon — nagy a nedvesség, úgyhogy a közönségesen használt anyagok nem tudnák megvédeni a vezetékcsöveket a korróziótól. Hogyan találhatjuk meg a viz vezeték-szivárgások helyét? A házi vízvezetékekben fellépő szivárgások helyének megállapítására ügyes műszert készítettek Németországban. Működése azon alapul, hogy a megvizsgált cs*ő mentén elhelyezett nagy érzékenységű mikrofon felfogja a szivárgás helyén keletkező hangot. Ennek alapján megállapítható a hiba pontos helye. A 3 kg súlyú készülék két mikrofonból, fejhallgatóból, telepből ésvezetékből áll.
