Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-08 / 19. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8, 1958 Amerika szégyene... Végre az egész ország figyelmes lett a bevándorlási hatóságok túlkapásaira. Wil­liam Heikkila San Franciscoból való elrab­lása irányította a nemzet figyelmét a Walter-McCarran törvényre. Az 52 éves Heikkilát egész egyszerűen repülőgépre ültették és Helsinki, Finnországba vitték április 18—19-én. Egy hét sem telt el, mikor Joseph May Swing tábornok, a bevándorlási hatóságok feje, elrendelte Heikkila visszahozását. Ez a rendelet csupán azért történt, hogy megmentse a bevándorlási hatóságokat a bíróság iránti tiszteletlenség vádjától; ar­ról szó sincs, hogy belátták volna misze­rint helytelenül, törvénytelenül jártak el Heikkilával szemben, aki 11 év óta foly­tat harcot a deportálás ellen. Ügye a bí­róság előtt volt, mikor az utcáról ügyvéd­je és felesége értesítése nélkül valósággal elrabolták. Swing tábornok fogadást tett, hogy “deportál­ja Heikkilát, még ha 11 évbe kerül is”, ez is mu­tatja, hogy a hátóságok milyen dühvei kezelik ennek az embernek az ügyét. San Pedroban, a körzet igazgatója, Merril R. Toole támogatta a san-franciscoi igazgató, Bruce Barber eljárását, melyet a következőképpen ma­gyarázott : “A kommunisták és követőik ügyében gyorsan kell cselekednünk. Nagyszerűen tudják kihúzni ügyeiket... “Nem akarunk tovább kihúzó taktikájukból, a további perlekedésből,- tehát'' gyorsan cseleked­tünk anélkül, hogy féleségét, vagy ügyvédjét tu­dattuk volna”. A bevándorlási hatóságok attól félnek, hogy a bíróság nem engedi meg Heikkila deportálását, a Legfelsőbb Bíróság decemberi döntése értelmé­ben, mely a Rowaldt-ügyben történt. Heikkila 1929 és 1939 között tagja volt a kom­munista pártnak Minnesotában. 1947 óta ezen az alapon próbálják deportálni a bevándorlási ható­ságok. A Rowaldt-ügyben úgy döntött a Legfel­sőbb Bíróság, hogy hosszú, előző tagság a kom­munista pártban nem ok arra, hogy deportálhas­sanak valakit. Charles Rowaldt Heikkilával egy­idejűleg volt a KP tagja Minnesotában. A dön­tés óta sok deportálási eljárást beszüntettek. Van még vagy 300 ügy, amelyre hatással lesz a Ro­waldt döntés. ’ Heikkila ügye dramatizálja a bevándorlási ha­tóságok metódusát, melyre az ügyet tárgyaló bí­ró megjegyezte, hogy: “a Gestapo módszeréhez hasonló, a nyújtóra, az ujj- és köröm-szóritókra emlékeztet.” Ne higyje senki, hogy a Heikkila- ügy valami rendkívüli. A Bevándoroltakat Védő Bizottság los-angelesi osztálya úgy nyilatkozott, hogy márciusban Martin Jiminezt elrabolták a város utcáján és egyenesen Mexikóba szállítot­ok , I i 1%'MTJIII11 Öt mexikói munkás ellen viszont Los Angeles­ben maguk a bevándorlási hatóságok elejtették az eljárást, éppen a Rowaldt-döntés miatt. A 6-ik «gy a fellebbezési bíróság előtt várja a döntést. Miután ezen egyének ellen KP tagság volt a vád, mindegyiket a Rowaldt-határozat szerint bírál­hatják el, viszont a mexikói munkások ezreit sze­dik össze és elszállítják őket anélkül, hogy bárki is tudomást szerezne erről a tömegdeportálásról. Az Idegenvédelmi Bizottság 8-ik évi konferen­ciáján, március 22-én Los Angelesben jelentették, hogy 1957-ben 750,000 mexikóit deportáltak anélkül, hogy védelmezhették volna jogaikat a törvény előtt. Nem hívhattak ügyvédet, sőt arra aem adtak időt részükre, hogy a holmijukat összecsomagolhassák, vagy fizetéseiket felve­hessék. Ez mindennapi eljárás 1951 óta, mióta Eisenhower elnök west-pointi barátját, Swing tábornokot nevezte ki a bevándorlási hatóságok fejének. 1951-ben 518 ezer, 1952-ben 601,106, 1953-ban 876 ezret deportáltak. A repülőgép, mely Heikkilát San Franciscó- ból Vancouver, Canadába vitte, ahonnan egy másik repülőgép kelet felé, egyenesen Helsinki­be szállította, azon repülőgép-flották egyikéhez tartozik, melyeken a mexikóiakat állandóan de­portálják. Az egyik ilyen repülőgépen történt, — mely április 25-én hasonló módon nyolc em­bert deportált — hogy az egyik mexikói kiug­rott a repülőgépből, Arizona sivatagja felett. Nincs még egy olyan törvénye az országnak, amely vetekedhetne gonoszságban a Walter- McCarran-törvénnvel; mégis 1953 óta, mióta törvénnyé emelték, a kongresszus nem tett sem­mit, hogy liberálisabbá tegye ezt a törvényt. Emanuel Celler, newyorki demokrata képvise­lő, 28 képviselő aláirásával törvényjavaslatot nyújtott be megváltoztatására. Herbert Lehman amikor demokrata szenátor volt, kezdte el, de ez sem állitaná meg a jövő Heikkila-féle ügye­ket. Aláírói fel sem szólaltak, mikor április 21- én Walter képviselő védte a bevándorlási ható­ságok eljárását a Heikkila-ügyben a Kongresz- szusban. Celler képviselő állítólag kihallgatásokat kezd májusban az ügyben, de ez késő ahhoz, hogy ez év folyamán változásokat hozhasson létre a tör­vényhozásban. A Walter-McCarran-törvény szégyenteljes nemzetünkre nézve. A Bevándoroltakat Védő Bizottság az egyedüli, mely valóban harcot foly­tat országszerte e törvény ellen. Azért ezt a szervezetet is támadás alá vették, úgy a szövet­ségi, mint az állami hatóságok, azonban eddig még nem sikerült elfojtani hangjukat és nagy­szerű munkát végeznek, a 49 East 21-ik utcában New Yorkban. Az “American Committee for the Protection of Foreign Born” két újítást ajánlott elfogadás­ra, minden tisztagondolkodásu egyén részére: 1. Öt év után senki se legyen deportálható és szüntessenek meg minden eljárást arra nézve, hogy megvonják a polgárlevelet attól, aki előző­leg már megkapta azt. 2. Az Idegenvédelmi Bizottság 1954 óta várja törvényjavaslatának benyújtását, mely véget vetne a méltatlanságok és embertelenségek so­rozatainak, amelyeknek a mexikói munkásokat rendszeresen alávetik, mihelyt az aratással az Egyesült Államok délnyugati részében elkészül­tek. “MINÉL TOVÁBB TARTOTT ESMERETSÉGÜNK...” Részletek Rev. P. McCormack beszédéből a Sobell-üggyel kapcsolatban Alant közlünk részleteket McCormack lelkész beszédéből, aki a protestáns káplán szerepét töl­tötte be az Alkatraz fegyházban. McCormack ma a St. John Presbiterien egyház segéd-lelkésze San Franciscóban. Most 73 éves és 50 éve, hogy pap lett. Három éven keresztül, mikor Alkatrazban szolgált, naponta találkozott Morton Sobellel, úgyhogy tisztában van Sobell karakterével és az a meggyőződése, hogy Sobell becsületes ember, aki képtelen volna arra, hogy kémkedésre össze­esküvést kövessen el; már pedig ilyen vád alatt tartják fogságban. McCormack lelkész szerint Sobellt szabadlábra kellene helyezni, alá is irt egy kérvényt az elnökhöz erre vonatkozólag, és állítása szerint emiatt elbocsátották Alkatrazban betöltött állásából. A becsületes lelkész nyílt gyű­lésen beszélt Sobell érdekében New Yorkban, a Community Church helyiségében április 21-én. Vagy 6,400 amerikai polgár intézett kérvényt az elnökhöz, uj fellebbezést kérelmezve Morton Sobell kiszabadítására. “Engedjék meg, hogy önök elé tárjam annak okát, hogy miért vagyok ma New Yorkban. Nem óhajtok politizálni se a Sobell-ügy legális kérdé­séről beszélni. Azért jöttem csupán, hogy Morton Sobellról, az emberről beszéljek, ahogyan én is­merem öt. Valószínűleg csupán egy nevet jelent ez mindannyiunk előtt. Nem látták, nem ismerik öt. csupán az újság hasábjain hallottak róla. Mint lelkész, munkámnál fogva barátságot kötöttem Sobellel három éven keresztül és remélem, hogy továbbra is barátok maradunk. Börtönök s foglyok régi keletűek, a történelem­ből ismert esetek is hasonlók a maiakhoz. Elő­ítéletek, politika és hamis tanúskodás sok he­lyen található. Jusson eszünkbe József régi tör­ténete. Féltékenység s hamisság Egyiptom börtö­nébe küldte és egy időre elfelejtett ember lett. Jeremiás, miután tiltakozott a magas helyen lévő korrupció ellen, börtönbe került, sőt ki is végez­ték. Szent Pált megkövezték, deresen verték vé­gig majd hajótörés érte, amint a római börtönbe akarták szállítani, végül mártír lett belőle. Jézus Krisztust árulással vádolták és keresztre feszí­tették. Az egyetlen igaz vád ellene az volt, hogy “járt-kelt és mindenütt jót tett”. De elég volt a példákból. 1955 márciusában találkoztam először Sobellel. Mint aki tudni akarja, mi történik körülötte, el­olvastam a sajtó jelentéseit Sobell ügyében. Mi­kor kineveztek protestáns lelkésznek ÁlkatrazbS, minden előítélet nélkül találkozhattam az em­berrel. .. Morton az első 20—25 között volt, akik megjelentek egyházi szolgálatom alatt Alkatraz­ban és azután is minden vasárnap ott volt a templomban. Figyelmes hallgatónak ismertem, aki megfigyelte prédikációmat és alkalom adtán szabadon tárgyalt velem az istentiszteletről, a vi­lági dolgokról és materialista tudományról. Morfon kicsit visszahúzódónak tűnt fel előt­tem, visszatartotta magát, hogy a többieknek is alkalmat adjon a kérdezősködésekre. Csendes, nyugodt, méltóságteljes volt a viselkedése. Min­denkor barátságos volt a többiekkel szemben. “Példás magaviseletü fogoly”-nak tartottuk. Gya­kori volt a panasz a foglyok részéről, ezt. hama­rosan megszokja az ember, de Sobell sohasem pa­naszkodott. Nem mutatott haragot senki iránt. Igaz, hogy nagyon lehangoltnak látszott néha, de csendes nyugodtsággal viselte- bajait, erőt adott részére az a gondolat, hogy egyszer majd kiderül ártatlansága, ismét szabad ember lesz és újból felveheti szép családi életét, melyet olyan gonosz módon törtek össze. Minél tovább tartott ismeretségünk, annál na­gyobbra nőtt Sobell szememben. Igazi kultivált egyén volt, hűséges, odaadó otthona és hazája legjobb érdekei iránt, becsületes ember, jóindu­lattal telve mindenki iránt, értékes munkaerő, aki hasznára lehetne hazájának, de akit 286 különbö­ző emberrel együtt bebörtönöztek és a “társada­lom ellenségének” minősítenek. Azt láttam, hogy valamennyinek tanácsra, bá­torításra és egy kis emberi megértésre volt szük­sége. Ezt próbáltuk megadni részükre hétről-hét- re Isten segítségével és biztos vagyok abban, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Három éven keresztül Alkatrazban volt a plé­bániám, sok értékes barátságot kötöttem ott és ezért mindig hálás leszek. Nem adom fel a re­ményt és imádkozni fogok azért, hogy ne csupán Morton Sobell, de mások is azok közül, akiket megismertem, visszatérhessenek társadalmunk- be az őket megillető helyre”. $ Moíseyev-iáncos8!í Ohioagoban Chicago, IlL-ban ünnepélyes lunch keretében üdvözlik a Moisevev-táncosokat május 17-én szombaton délben a Palmer House tánctermé­ben (State és Monroe). Az illusztris vendégek között ott lesz Mik­hail A. Menshikov, szovjet nagykövet feleségé­vel együtt. A tánccsoport tiszteletére rendezett ünnepély visszonozni kívánja azt a meleg és lelkes fogad­tatást, amiben a Szovjetunió részesítette a kul- tur-csereegyezmény alapján nemrég ott járt amerikai művészeket. Chicago több nemzetiségi csoportja fogja a táncosokat szórakoztatni az amerikai kulturális hagyományokat ismertető programszámokkal. Jegyeket a “Welcome to Moiseyev Dancers” bizottságnál lehet beszerezni, a 28 E. Jackson Blvd. Suite 610 címen, telefon WEbster 9-0959.

Next

/
Oldalképek
Tartalom