Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-08 / 19. szám

Thursday, May 8, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ l!lllll!lll!lll!!!li:!liiÍ!l!í!Ílilílliii!!iitiSi!!i!í:!!l>!!!liníi!!iii.i OLVASÁS IŐZBEN írja: Márky István itílllüiiililililíiiliiíiíiiiiiiiililiiiiiiíjliiiilíiiiiií líl Üiíiiu lílt Nagy általánosságban a tudomány fejlődése, a kémiai, villanyerő, nukleáris fizika, s a terme­lés idejének megrövidítése századunk és az em­beri történelem legnagyobb teljesítménye. Soha azelőtt egy generáció sem látott és tapasztalt annyit élete során, mint mi, a ma élők, ilyen rö­vid idő alatt. Ezt a gyors ütemű fejlődést azon­ban az emberiség legtöbbje sajnos nem érti meg, gondolkodásával nem tudja felfogni azt a hatal­mas társadalmi és gazdasági fejlődést, amelynek keretében ez a változás létrejöhetett, s amely teljesen uj alapokra kell, hogy helyezze ugv az elosztás, mint a termelés rendjét. Ez a változás a gyapot, gyapjú, selyem, gumi. len, — hogy csak néhány fő dolgot említsünk — és egyéb nyersanyagok rovására történt, mivel ezeket a kémikusok lombikjaikban mesterséges anyagokkal helyettesítették, s amelyek révén nemcsak gyarapodott a tudomány, hanem köze­lebb hozta a szakembereket a molekulák megis­meréséhez is és ezek összpontosításával határo­zottan befolyásolták mindennapi életünket, me­lyek révén jobb kilátásokkal kecsegtet bennün­ket a jövő. Jelenleg azonban a villamosság és a nukleáris fizika még a mindennapi életünk-kényelmesebbé tételének csupán a határán mozog és egy szép napon még azt is megérjük, hogy a körül keringő sputnikok hangját nemcsak másodpercenként hallhatjuk, hanem teljesen nélkülözhetjük a szén­ből nyert erőt és meleget, a petróleumból nyert világosságot. Sőt még az is valóra válik, hogy babszemnyi atom-pirula hajtja majd automobil­jainkat, mozdonyainkat, vagy akár egy egész gyárat üzembe tartó gépeket, ami lehetővé teszi számunkra, hogy néhány órás napi munkával minden szükségletünket kielégítő dolgot megter­melhessünk. Napjainkban máris tanúi lehetünk a távolság legyőzésének, a minimumra való csökkentésének és ha a sputnik minden órában megkerülheti egy­szer ezt a földgolyót, akkor ez azt bizonyítja, hogy az emberi agy képzelő és alkotóképessége szinte határtalan és sebességében felülmúl min­den edigi elképzelést. És ennélfogva, a jelen társadalmi rendnek ok­vetlenül meg kell változnia, ha az emberiség tu­dásának eme előretörése révén kíván élni. — nem pedig elpusztulni. Ennél a pontnál érünk ahhoz a fordulóhoz, amidőn a háborús célokat szolgáló tudást nem lehet azok kezében hagyni, akik ennek egyedural­mát óhajtják és a bombákat használni szeretnék. Az atom- és hidrogénbombák tömegpusztítása után annak mérgező hatása még sokáig kihat az emberiségre. A rádióaktiv strontium-por megtölti a légürt és évekig is eltart, amig leülepszik, vagy eső­cseppekkel keveredve nemcsak az ellenségre hull vissza, 'hanem azokra is, akik kilőtték az ilyen tipusu bombákat, s éppen ü?fy pusztítja és mérge­zi ezek földjét, mint az ellenségét. Hosszú évekre teljesen tönkre teheti a földeket, gazdag termő­földeket sivataggá változtathat, halomra ölheti állatainkat és lassú, de biztos halálra ítélheti magát a teremtés koronáját: az embert. Ki merne ilyen rettenetes gyilkoló eszközzel háborút indítani? Általános vélemény szerint csak egy őrült ember lenne képes ilyesmire, ezek használatára parancsot adni. Azonban a meg- oriilés lehetősége megtörténhet egyik óráról a másikra különösen akkor, ha a gyűlölettel szított propaganda oda élezte a helyzetet, hogy már ke­vés idő választja el a feleket az összecsapástól. Társadalmi szempontból Ítélve ez a technikai­lag hatalmasan fejlett óra ahhoz a ponthoz ju­tott, hogy az automatikus gépeink használata a gyárakban mellőzni tud rengeteg fizikai és szel­lemi munkást nemcsak a termelés, hanem az el­osztás terén is, amely gyökerében támadta meg az osztályokra tagozódó társadalmi rendet az ipa­ri országokban és akarva-nem-akarva dolgozó munkásokká fokozza le az úgynevezett középosz­tályt. Ugyanakkor, egyre nagyobb munkástöme­get Ítél tétlenségre. Ez a helyzet magában rejti a termelési és elosztási viszonyok gyökeres át­szervezésének szükségességét. Mindez dióhéjba sűrítve azt jelenti, hogy cél­szerű vezetés mellett a társadalmi rend átalaku­Bonnban elnapolták a parlamenti atomvitát A bonni szövetségi gyűlés április 24-én és 25- én folytatta az atomvitát. Miután a parlament befejezte a fegyverkezés költségeiről szóló más- félnapos vitát, áttért annak a szociáldemokrata javaslatnak a tárgyalására, amely népszavazást javasol az atomfegyverkezés kérdésében. A javaslatot Menzel szociáldemokrata képvi­selő terjesztette elő, aki rámutatott arra, hogy “a népszavazás nem csupán megfelel az alkot­mány szellemének, hanem végrehajtása az al­kotmány értelmében valósággal kötelessége.” A kereszténydemokrata unió szónokai vissza­utasították a javaslatot, sőt Schröder belügy­miniszter kijelentette, hogy a kormány minden eszközt felhasznál az egyes tartományokban és városokban esetleg megtartandó népszavazás megakadályozására. A rendkívül éleshangu vita másnap délelőtt folytatódott. A második napon polémikus össze­csapásokon kívül alkotmányjogi fejtegetésekre került sor. A szövetségi gyűlés a vita befejezé­sekor meglepetésszerűen nem tűzte ki a javas­lat további tárgyalásának időpontját. A szövet­ségi gyűlés legközelebbi ülése május 7-én lesz. A Nvugat-Németországban uralkodó hángu- latra egyébként jellemz’ő az a tömegtüntetés, amely a nyugat-berlini Kongresszhalléban zaj­lott Te az este. A többezres tömeg hatalmas tapssal fogadta Max von Laue Nobel-dijas atom­tudós kijelentését, aki közölte, hogy a göttin- geni atomfegyverellenes felhívás aláírói újabb nyilatkozattal lépnek a nyilvánosság elé. A többi szónokok is az atomfegyverkezés ellen szólaltak fel. NEKRUT NEM MENTIK FEL NEW DELHI, India. — Jawaharlal Nehru, In­dia miniszterelnöke arra kérte pártját, hogy mentsék fel a miniszterelnöki teendők alól. Pihe­nésre van szüksége és arra, hogy ideje és sza­badsága legyen a jövő problémáin gondolkozni. Nehru India önállósága óta állandóan hazája vezetője volt, úgyhogy pártja, a Kongresszusi Párt nagy megdöbbenéssel fogadta szavait. Neh­ru megjegyezte, hogy a párt határozatára bízza a végső elöntést. A Kongresszusi Párt tagjai már egy órán be­lül nyilatkoztak, hogy mindent el fognak követni, hogy Nehru maradjon hivatalában. A párt azon­nal rendkívüli gyűlést hivott össze a kérdés megtárgyalására kihangsúlyozva, hogy a nem­zetnek szüksége van Nehru vezetésére. Nehru már hetek óta hangoztatja barátai kö­rében, hogy rendkívül fáradt, úgy érzi, hogy el­lanyhult. Barátai észlelték, hogy a 68 éves mi­niszterelnök egyre szürkébben és fáradtabban néz ki nehéz munkája következtében és szeretne egy hosszú pihenőt venni magának. Pártja meg­értette, hogy ha hajlandó is tovább dolgozni, óhaja az, hogy mások is megosszák vele felelős­ségeit é< ne kelljen mindent egyedül vállalnia. Nehru ezidőszerint nem csupán miniszterelnök, hanem külügyminiszter és az atomenergia bizott­ság feje is, valamint a gazdasági tervek ková­csolja. Úgyszólván egyedül vezeti az egész kor­mányt, úgyhogy nenv marad ideje másra és a Kongresszusi Párt problémáival sem tud foglal­kozni, holott a párt elég rossz helyzetben van. Nehru végre engedett az ország határozott kí­vánságának és belegyezett abba, hogy egyelőre tovább szolgálja hazáját miniszterelnöki minő­ségében. A JAPÁN előkelőséget ismertető “Ki-kicsoda” (Who’s Who) könyv idei kiadásából kihagyták Douglas MacArthur generális nevét, amit könyv szerkesztője azzal indokolt meg, hogy Ja­pán volt kormányzóját ott annyira ismerik, hogy semmi szükség sincs a könyvbeni ismertetésre. lása nem szükségszerűen vezet erőszakos össze­csapásra a társadalmat alkotó,osztályok között. A fejlődés, a haladó tudomány, a gépek meg­gy engitik a jelenlegi társadalmi és gazdasági rend alapépítményét. — Ezen el kell, hogy gondolkodjon dolgozó és dolgoztató egyaránt, ha hisz abban, hogy a gép legyen az ember szol­gája, ne pedig az ember a gép rabja. A béke megszilárdítása mellett ez7el kell ma az emberiségnek legkomolyabban foglalkozni. Ausztria meg akar szabadulni tizenkétezer magyar disszidensfől Lindt, az ENSZ menekültügyi főbiztosa és Helmer osztrák belügyminiszter e napokban lá­togatást tett Traiskiichenben, Ausztria legna­gyobb disszidens táborában és megbeszélést tartott az illegálisan Ausztriába menekült ma­gyar állampolgárok képviselőivel. A magyar disszidensek elégedetlenek a hely­zetükkel és teljesen kilátástalannak tartják jö­vőjüket. Az osztrák kormány, amely mindin­kább kénytelen számolni az amerikai gazdasági visszaesés' itt is fenyegető következményeivel,, nem tud, de talán nem is akar több áldozatot hozni értük. A magyar emigráció további anyagi segélye­zése rendkívül népszerűtlen az osztrák lakosság körében. Ausztria végre pontot akar tenni a magyar disszidensek kérdése után. A jelenleg Ausztria területén tartózkodó 18 ezer magyar disszidens közül az osztrák ható­ságok, megbízható értesülés szerint, mindössze hatezernek hajlandók állandó letelepülési enge­délyt adni, 12 ezer disszidenstől pedig igyekez­nek minél előbb megszabadulni. Lindt, ENSZ-főbiztos ezután kötelező Ígére­tet tett, hogy a kivándorlók részére hat hónapon belül más államokba szóló beutazási vízumot szerez. Lindt és Helmer traiskircheni látogatása óta a szokottnál sokkal több disszidens jelentkezik hazatérésre, a bécsi Museum Strasse 7. szám alatt, a magyar konzulátus visszatelepítési ügy­osztályán. j Még a kém után is szaladnak LONDON. — A londoni “Sunday Dispatch” azt állítja, hogy az angol kormány ajánlatot tett a 48 éves Klaus Fuchs, elitéit atom-kémnek, hogy ha kitölti a 14 éves börtönbüntetést, amit rászab­tak, “álljon át a Nyugathoz” s teljesen rehabili­tálni fogják. Tekintettel a börtönben mutatott jóviseletére, Fuchs már 1959-ben ki* fog szabadulni, i Utólag Fuchs egyike a legkiválóbb atomtudósoknak és ugylátszjk, hogy a “Nyugat” hajlandó nregbo- csájtapi neki az állítólagos kémkedését, amit csak akkor ismert be, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy tagadással csak erősebb büntetést zudit magára. A tüntetek eltűntek, a polio megmaradt* ^ A polgármester hivatala előtt az anyák hosszú sora hangosan tüntetett egy amerikai nagy városban. Sokan gyermekkocsit toltak maguk előtt, vagy csecsemőt taitottak karjukon. Az. anyák fel voltak háborodva, mert tudták, hogy gyermekeik veszélyben vannak. Egyes piketelők plakátokat hordoztak: “Polio oltást követelünk!” “Védelmet követelünk a Polio veszedelmétől!” Más plakátokon súlyos vádakkal illették' a város vezetőit, mert nem, gondoskodtak elegendő oltószerről. Az anyák kétségbeesve követelték az oltószert. Két év előtt történt mindez, abban az időben., amikor a Salk-féle oltószerből még csak kis mennyiségeket készíthettek és a forgalomba- hozatal elsőbbségek szerint volt szabályozva. A. közönség elégedetlenkedett, mert az előző nyár­ról még mindenkinek emlékezetében volt a polio szörnyű veszedelme. Az emberek azonban hamar felejtenek. Elfe­lejtették a pánikot, amelv egész községeken úrrá lett, ahol a nyári járvány kitört. Elfelej­tették a túlzsúfolt kórtermeket, az elnéptelene­dett utcákat, a bezárt iskolákat és a kiürült játszótereket. Elfelejtették, hogy a polio nyo­mát elpusztult életek, megbénult emberi testek, nyomorba döntött családok jelzik. Elfelejtették, hogy azokra nézve, akik még nem kaptak ol­tást, a polio ma is éppen olyan veszedelmes, mint két évvel ezelőtt volt. Ma már nem kell piketelni, polio oltást köve­telve. Mindenki olcsón hozzájuthat. Minden férfi és nő védje meg nemcsak gyermekeit, hanem saját magát is, mielőtt még a poko lesújtana rá Az amerikai orvosok valamennvien eismerik a Salk olfások szükségességét, Meg's soVmillió emtei nem oltlatta be magát, holott csak egész kis erőfeszítésébe kerülne. Azonnal oltassuk be magunkat, mielőtt elkés­tünk volna! _____

Next

/
Oldalképek
Tartalom