Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-24 / 17. szám
Thursday, April 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 HOGYAN LEHET A VÁLSÁGNAK VÉGET VETNI- ÉS HOGYAN NEM A Moisejev tánccsoporf new yorki előadásáról Az amerikai és a szovjet kormány néhány hóappal ezelőtt kulturális egyezményt kötött, melynek értelmében a két ország cserelátogatásra küldi énekeseinek, tánc- és szinimüvészei- nek tipikus képviselőit. Eme egyezmény keretében érkezett ide többheti amerikai művészi túrára a hires moszkvai Moiseyev népi tánccsoport. Ez az együttes a soknépü Szovjetunió népi táncait kultiválja. A new yorki sajtó ragyogó beszámolókat irt a megnyitó előadásról és már csak ezért is elmentünk az előadást megnézni. Megállapíthatjuk, hogy a N. Y. Times, a Tribune, de még a Post is ezúttal valóban hivatása magaslatán állt, illetve irt: amit ezek a fiatal szovjet táncosok müveinek a színpadon, azt csak egy szóval lehet jellemezni: fantasztikus. Persze ez csak technikájukra vonatkozik. Ami a táncok tartalmát illeti, az megható, szórakoztató. humoros, kedves, tanulságos, szóval amilyennek az igazi, tiszta művészetnek lenni kell. A program mintegy keresztmetszetét adja a Szovjetunió népei tánckulturájának. Természetesen ott, ahol egy ország valami 150 különböző népből áll, ott ez a keresztmetszet csupán néhány tipikus néptáncra szoritkozhat. De a tipikus számokon keresztül a közönség fogalmat alkothat a táncművészet magas színvonaláról és arról az odaadásról és tiszteletről, amellyel a kultúra e fajtáját a szocialista államban ápolják. Minden egyes programszám ragyogó, élvezetes és bravúros. Amit ezek a fiatalok végeznek, az szinte cáfolatának tűnik fel a gravitáció törvényeinek, de még az emberi test korlátainak is. Ezek nemcsak táncolnak, hanem repülnek, gurulnak, lovagolnak. Nemcsak lábukon, hanem térdükön, könyökükön táncolnak és hozzá tehetjük, lobban, mint sokan a lábukon. A N. Y. Times tudósítója is hangsúlyozza, hogy a több mint 100 főnyi csoport közül egyet sem lehet kiemelni, minden egyes tagja egyforma, utolérhetetlen magasságát érte el a táncművészet tökélyének. Hasonlóképpen nehéz kiemelni egyik vagy másik számot a sok közül. Nekünk végtelenül tetszett mindjárt a megnyitó, egy lassú, processziós jellegű légi orosz tánc. A fiatalság, szépség, költészet megtestesülése volt a hajadonok bevonlása. Itt megjegyezzük, hogy a táncelőadáshoz a zenekiséretet szolgáló hatalmas szimfonikus zenekar magába- véve is megérte az előadás árát. A szivárványként vonul végig az egész előadáson a humor, amely ellenálhatatlan erővel hat a közönségre. Ott van például az egyik táncszám, “Jurocska”, a csapodár fiatalember, aki akárcsak a méh, száll az egyik virágról a másikra, udvarol minden szép lánynak, aki útjába akad. De jaj, eléri a csapodárok végzete, addig csapodárkoidik, amig a lányok valamennyien faképnél hagyják és a szegény Jurocska lány nélkül marad. Mindez természetesen a néptánc eszközein jut ragyogó kifejezésre. A szipad, a világítás szinte drámai hirtelenséggel változik és elénk vetődik Középázsia, előttünk csaknem ismeretlen egyik népének-az adzsaroknak “khorumi” tánca, amelynek eredete több mint 1200 évre terjed vissza! Mindegyik- kritikus megegyezik abban, hogy az est egyik fénypontja a “Partizánok” tánca volt. “Belovagolnak” a színpadra a táncosok, legalább is azt az illúziót keltik, mintha lovagolnának, pedig — akárcsak Petőfi — csupán saját két jó paripájukon, saját lábaikon lovagolnak, de az illúzió csaknem tökéletes. Hogy hogyan csinálják, az az ő titkuk. A humor csúcspontját egy magánszám alkotta: “Két fiatal birkózik”. A közönség a szó legteljesebb értelemben gurult a kacagástól és a birkózás meglepő befejezése után harsány bravó kiáltásokkal jutalmazta a “művészt.” A “Mongóliái Magántánc” Kelet és Délkelet- ázsia népei kultúrájának volt ragyogó és amerikai szinpadon ritkán látott kifejezése. A moldvai táncokban felismerjük a román testvérnép zene és táncmotivumait, amelyeket népünk nagy fia, Bartók Béla annakidején oly nagv megértéssel és szakértelemmel kutatott és ápolt. A zárószámban, az ukrán táncokban, a Moisejev együttes tánctechnikája, mintegy klimak- tériumát érte el. A közönség tapsorkánokkal vegyes ámulattal, szinte hüledezéssel figyelte akrobatikus mutatványaikat, melyekhez hasonlót, a Az amerikai nagy hirdetővállalatok közös szervezete, az Advertising Council — miként a N. Y. Herald Tribune egyik számából értesülünk — országos reklámkampányt készít elő, hogy kirekla- mirozzon bennünket az üzleti pangásból, a recesz- szióból, depresszióból és ehelyett a progresszió irányába terelje nemzetünk közgazdaságának részben megfeneklett szekerét. A kampány címe ez lesz: “Bizalom a Növekvő Ameiikában”. Mr. Mortimer, a Tanács társelnöke kijeléntette: “Nem túlzás azt mondani, hogy a recessziók az emberek fejében kezdődnek és ott végződnek is. Egy kis idegeskedés a front office- ban és a teherszállítmányok mindjárt csökkennek. Egy kis bizalmatlanság az igazgatósági gyűlésen és máris növekszik a munkanélküliség. Az ország gazdasági helyzete nem más, mint az átlagos üzletember véleménye az üzleti kilátásokról”. Az a munkás, aki mondjuk tavaly ősszel elvesztette munkáját a gyárban és már ki is merítette a munkanélküliségi segélyét, most tehát megvigasztalhatja magát azzal, hogy az egész csupán képzelődés, csak az ő fejében van egy kis baj és már mehet is vissza jelentkezni muunkára. Ha a foreman azt mondja majd neki, hogy “Szári Dzsó, no Dzsáb”! a Joe azt válaszolhatja neki, hogy téved, a bósz csak azért küldte el a munkásokat, mert azon az igazgatósági gyűlésen egy kis bizalmatlanság volt (vagy talán a vezérigazgatót megcsalta a felesége és ezért rosszkedvű volt aznap), de most már mindent helyre lehet igazítani. Az egész dolog képzelődésen, lelkiállapoton alapul és ami őt illeti, ő hajlandó ismét munkába állani. Persze a legközelebbi fejlemény az volna, hogy a foreman már telefonálna is a kórházba, hogy küldjenek egy ambulánciát, az egyik munkanélküli alkalmazottjuk megőrült a munkanélküliségbe. De ha mindezt a Herald Tribune első oldalán tálalják fel a republikánus olvasóiknak, akkor az fontos gazdasági értekezés. Eisenhower szakértelme Köztudomású, hogy Eisenhower elnök nem éppen az az ember, aki szeret olvasni. A N. Y. He- íald Tribune állítólag az egyedüli napilap, amelybe néha belepillant. Lehetséges, hogy ilyen cikkekből meríti közgazdasági szakértelmét is, melynek mellesleg megjegyezve, a múlt heti sajtókonferenciáján a következő érdekes megnyilvánulásai voltak. A N. Y. Post tudósítója. Mr. Spivack a következő kérdést intézte az elnökhöz: — Elnök ur, szeretném megkérdezni Öntől, mi a véleménye, mit csináljon a nép, hogy megszüntessük a recessziót? Eisenhower: Vásároljon! Spivack: Mit vásároljon? Elnök: Akármit! Spivack: Hát ez az, amit meg szeretnék öntől tudni. Március 26-án ön azt mondta, hogy vásároljunk most. De a minap viszont Anderson pénzügyminiszter azt ajánlotta a népnek, hogy takaHerald Tribune tudósítója szerint, soha egyetlen más népi tánccsoport nem produkált még amerikai szinpadon. • Ennyit az előadás tárgyi részleteiről. Mit Írjunk a csoport amerikai utjának “politikai” jelentőségéről? Minden jóakaratu amerikai csak örülhet a hidegháborús enyhülés legcsgekélvebb jelének és megnyilvánulásának. És a csoport amerikai útja ennek tekinthető. Ez a 100 fiatal szovjet fiú és lány a békés szocialista alkotás munkájában elfoglalt szovjet nép igazi arculatát mutatja be az amerikai népnek. Épugy miként a Moszkvában a Csajkovszki zongoraversenyen első dijat nyert fiatal texasi: . Cliburn az amerikai népnek ezerszerte igazabb és méltóbb képviselőjeként szerepel, mint egy Dulles, egy Faubus vagy Eastland. Egy moszkvai zenerajongó az amerikai Sput- niknak nevezte a texasi zongoraművészt, Cli- burnt. Jöjjön el minél hamarabb az az idő, amikor a szocialista és a tőkés világ törvényen ki- vül helyezve minden A és H-bombát — a tisztákat is beleértve, kizárólagosan a tánc, a zene, a kultúra s kereskedelem eszközeivel fog harcolni az elsőségért, az emberiség szivéért. ritsa meg a pénzét és vásároljon kötvényeket! Eisenhower: Hát kérem. Én nem mondtam azt, hogy meggondolatlanul vásároljunk. Azt mondtam, hogy legyünk válogatósak mit vásárolunk. Vásároljunk azt mire szükségünk van, akkor népünk, gyárosaink el lesznek foglalva gvártásuk- kal.” ★ Mr. Eisenhower és Mr. Mortimer közgazdasági elképzelései azon alapulnak, hogy a jelenlegi gazdasági visszaesésnek az oka egyszerűen az, hogy egy szép napon, Mr. Smith és Mr. Brown meg Mr. Kovács amerikai polgárok elhatározták, hogy egyelőre beszüntetik a vásárlást. Ha már most Mr. Mortimer, a Hirdetési Tanács és Mr. Eisenhower rá tudja beszélni Mr. Smith-et, Mr. Brownt és Mr. Kovácsot, hogy vásároljon, akkor a íecesz- szió úgy elmúlik, mintha itt sem lett volna. Hogy miből, azt nem mondják Mi nem vagyunk gazdasági szakértők, még annyira sem, mint Mr. Eisenhower és hívei is vagyunk annak, hogy Mr. Smith, Mr. Brown és Mr. Kovács vásároljon amennyi csak beléjük fér. Csupán azt szeretnénk megtudni, hogy mivel vásároljon az az 5 millió 200,000 Smith, Brown, Kovács, Papandrokus meg Finkelstein amerikai munkás, akik történetesen munkanélküliek? És különösen mivel vásároljanak azok, akik már a munkanélküliségi segélyüket is kimerítették? És hogyan várhatjuk el, hogy a Mr. Jones és Mr. White a szokottnál többet (és persze válasz- +zw-c1hhí<r.'> vásároljon, akinek két szomszédját és három jóbarátját ép a múlt héten tették le a műhelyében vagy irodájában? Megbocsát Mr. Eisenhower, de még Mr. Mortimer is, ha különvéleményt jelentünk be a gazdasági válságok okait illetőleg. A gazdasági válságok, tisztelettel legyen mondva, nem a fejekben kezdődnek. A gazdasági válságok a túltermelésben és a munkások kizsákmányolásában kezdődnek. A munkások képtelenek visszavásárolni mindazt, amit termelnek még itt Amerikában is, a^ol pedig tudvalévőén és elismerten a tőkésosztály pontosan a munkásosztály termelékenysége és egyéb gazdasági s társadalmi tényezők követ« keztében magasabb életszínvonalat tud biztosítás ni a munkásság egy részének. Az elkerülhetetlen válság Éz az alapvető jelenség fennáll annak ellenére, hogy az amerikai tőkésosztály — miután a munkásság képtelen visszavásárolni az általa termelt javakat — saját kormányát tette meg legfőbb customerének és gyárt nekik évente 20—30 billió dollárnyi katonai vasat és rezet (military “hardware”). A tőkés társadalmak történelme azt bizonyítja, hogy a gazdasági válságok nem ugv érnek véget, hogy az elnök, vagy a reklámcégek meggyőzik Mr. Brownt és Mr. Jonest, hogv ha okosak. plkezdenek vásárolni. Hanem úgy, hogy milliókat kidobnak ideiglenesen a termelés rolvamataból és amikor az igy leszűkített, megcsonkított termelési folyamat megszabadul az árufölcslegektői, akkor ui ciklus indul és lassan'ünt isme* felszívják a munkanéküliek egy részét sohasem az ősz- szességét. Minden jelentékenyebb recesszió vagy depresszió után a-óTo-n-i- ‘pm-i -1' tövbé nem kapnak munkát, akik a tőkés társadalom gazdasági élelmek «-m~» u, szegényházba, vagy — hullaházba kerülnek. Nekünk nincsenek sajnos olvan m í"''"-- íció- ink, mint Mr. Eisenhowemek és M’\ Mnrt1'mernek a gazdasági élet ezernyi mozzanatát és ínyeit illetően. Mi, mint egyszerű szegénv munkások, csunán a szocializmus tanaiból meritiük módszereinket, amelv tanok, tragikus ujraigazolást nyernek valahányszor a tőkés ‘ermelés természetétől elválaszthatatlan recessziók munkástársaink és polgártársaink millióit ítélik ideiglenes vagy sajnos tartós nélkülözésre és oly sok ezernyi esetben nyomorra és pusztulásra! A DEPARTMENT OF AGRICULTURE becslése szerint az Egyesült Államokban a gvom-fü- vek évenként 5 billió dollár kárt okoznak. ★ Van ötven barátja? — Az nem elég! Van egy ellensége? — Az túl sok! (Olasz közmondás) [
