Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-24 / 17. szám
Thursday, April 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 CSAK AZÉRT IS 400 Mr. Laval Pál, a Common Council ügyvezetője, kinek hozzánk intézett levelét április 10-i számunkban közöltük, még mindig azon aggódik, hogy nyugdíjon élő olvasóink közül senki meg ne károsodjék és azért bizonyítékkal igazolja azon állítását, hogy a havi nyugdíj “megengedem ritka eset", 400 dollárra is felmehet. Hogyan? Hát ugv, hogy ha 65 éves korunkig mindkét házasfél évi 4200 dollárt keres, akkor egyenként havi $108.50-re jogosultak. És ha vannak kiskorú gyermekeik, akkor elérhetik a 400 dolláros magasztos összeget. Mivel mi az igazság hívei vagyunk és főleg annak, hogy elöregedett munkástársaink mindent megkapjanak, ami nekik kijár, azért megpróbáltuk kiszámítani, hogy mi is szükséges ahhoz, hogy jogot formáljanak a havi 400 dollárhoz. Az az el nem titkolható hátsó gondolatunk is támadt, hogy akkor nyugdíjon élő olvasóink közül többen és többet juttathatnának szeretett lapjuk fenntartására és akkor olyanok is kifizetnék hátralékaikat. akiknek most ingyen küldjük a lapot, elismerésül azért a sokévi támogatásért, amit adtak, amikor adhattak. Tehát kell először is jó egészség és kitartás, na és munkaalkalom, hogy úgy a férj, mint a feleség dolgozhasson 65 éves koráig és keressen mindkettő 4200 dollárt évente. Ezért jár mindegyiknek külön-külön $108.50 vagyis összesen 217 dollár. Egy kiskorú gyermek az apa (vagy az anya) havi járulékának felét kapja, azaz $54.25-öt. A szülőknek járó 217 dollár és az elérhető 400 dollár között van 183 különbség. Ebből az összegből kijut három és egy nem-egészen-fél gyermek havi járuléka, mert 3x54.25 annyi, mint 162.75 dollár és marad 20.25 dollár. (Sajnáljuk, hogy nem tudjuk jobban kikerekiteni a 400 dollárt, talán Mr. Laval kisegíthet bennünket a pontos adatokkal.) Még csak az okoz nekünk fejtörést, hogy honnan vesz egy 65 éves korú házaspár három (a fél gyermeket kihagyjuk, túlságosan fantasztikus), azaz három kiskorú, 18 éven aluli gyermeket. ludjuk. hogy a természet néha csodákat müvei. Még azért található asszony, aki három utolsó gyermekét, 48, 50 és 52 éves korában szülheti meg. Mert hogy a legidősebb még ne legyen 18 éves, ahhoz az kell, hogy az anya nem előbb, mint 48 éves korában szülje. A másik kettő fiatalabb, tehát a normális két éves korkülönbséget kell tekintetbe vennünk. Amellett, hogy ezt a természeti tüneményt elkövesse (az újságokban néha találkozunk hasonló hírekkel), az idős anyának a gyerekek felnevelése mellett munkába is kell járnia, hogy megkereshesse az évi 4200 dollárt. hogy megkaphassák azt a havi 400-at. (Az a fél-gyerek mégis bántja lelkiismeretünket.) Egy másik lehetőség Egyik leleményes szerkesztőtársunknak az az ötlete támadt (nyilván őrá is hatottak a szenzációs hírek a szenzációs házasságkötésekről), hogy egy öregedő munkás fiatal feleséget szerez, aki még idejében boldogíthatja 3—4 csecsemővel. De a fiatalasszony időközben meghal és megmaradnak a kicsinyek. Mit csinálhat egy most már 65 évet elért munkásember? Újra nősül! De most már jobban meggondolja és olyan nőt keres és vesz el, aki szintén 65 éves, jól keres, (4200 dollárt évente) és igy meg van oldva a gordiusi csomó. Meg van a két jólkereső öreg, meg vannak a fiatalkorú gyerekek és meg van a havi 400. Mindenki elégedett? Van valaki, aki jobban meg tudja oldani a problémát ? “Takarodjatok...! Takarodjatok az asztalomtól...! “Ebben a, pilianatban Szabó Sándor felugrott és magából kikelve, érthetetlen szavak kiabálása közepette egy hatalmas ütést mért le Szi- gethy arcára...” igy számol be az iró egyik new yorki magyar lapban a Mrs. Terhes york- villei éttermében, április 6-án történt botrány egyik drámai jelenetéről. Habár lapunk ritkán foglalkozik botrányokkal és ilyfajta tettlegességekkel, mégsem hagyhatjuk ez esetben szó nélkül, mert az uj magyar emigráció posványába ad betekintést. A jelenet szereplői egyrészről Szigethy Ödön ujamerikás, aki betalált, amnnyiben férje lett Gábor mamának, a hollywoodi filmkolóniában kilengéseikről hires Gábor-lányok anyjának, másrészről Szabó Sándor ujamerikás magyar színész, aki otthagyta sikeres budapesti működését és ide “menekült” jobb szerencsét találni. Szabó Sándor kezdetben szintén azt hitte, hogy betalált. Hősként fogadták, televízión szerepeltették, ahol bemutatta, hogyan szavalta el október 23-án a “Talpra Magyar”-t Petőfi szobra előtt. Azóta magyar szinházalakitással próbálkozik több, hasonlósorsu szinésztársával. Vállalkozásának anyagi sikere előttünk ismeretlen, csak következtetni lehet abból, hogy Szigethy a saját asztalától parancsolta el Szabó Sándort és azt, aki vele volt a “takarodjatok” szóval. “Come sa di sale lo scendere le scale altrui”... Dante “Milyen keserves más kenyerét enni” . . mondja a fenti olasz költői idézet. Milyen keserű lehet a művészek élete, messze hazájuktól, ahol megbecsülték művészetüket jóval az anyagiakon felül. Milyen jövőnek néznek itt elébe? Hiszen itt a tehetségek ezrei róják az utcákat, hiába kopogtatnak az ügynökök aj- tain elhelyezésért, csak morzsák hullanak le néha a terített asztalokról egy-egy statiszta állás formájában. Szabó Sándoréknak is azt a kálváriát kell megjárni, amit elődeik jártak, a Jávor Pálék, a Págerék ? Hogyan emlékszik meg Jávor Pál itteni életéről egy magyarországi interjúban? “Mintha egy óriási szerkezet fogaskerekei közé hullana az ember. Nem is érzi, hogy van-e egyáltalán. És nincs egy lélek, akivel leülhetsz s megbeszélheted problémáidat. Nem a te fajtád. . . Mentünk a társulatommal, utaztunk, néha napi 800 kilométert is. Aggódva sokszor: megtarthatjuk-e az előadást; nem lesz-e éppen lakodalom abban a magyarok lakta városkában, ahova tartottunk, mert akkor nincs közönség. És vajon megkapjuk-e a termet? Micsoda egerek és patkányok rágta termekben léptünk fel! Miket játszottunk? Régi Színházi Életekből kivágott vígjátékokat, háromfelvonásossá kibővített kabarédarabokat. Van egy vékony rétege a kinti magyar közönségnek, amely jót igényel. De a többség, sajnos, a régi operettek színvonalánál nem akar jobbat. Isten ments, hogy ez legyen a színész ambíciója! Ez a halál! Ezt nem lehet sokáig bírni.” Az általános amerikai szinház-kulturának még szegényebb visszhangja az amerikai magyar társadalom hagy részének kultur-élete. Ez itteni életmódjának a következménye, mely ellen Szabó Sánldor és társai sem tehetnek semmit. _ Elvégre nem mindenki hajlandó, vagy tud Gábor Zsazsával konkurrálni. Temető gyalázók New Jerseyben Woodbridge, New Jersey-ből jelentik, hogy egy hónapon belül másodszor követtek el ismeretlen tettesek szentségtelenitést az ottani zsidó temetőben. Múlt héten a csütörtökről péntekre virradó éjszakán 250—300 sirkövet a náci swastika jelvénnyel és illetlen szavakkal bemocskoltak. Egyesekre sarló-kalapácsot és “Elvis”-t festettek rá. Pár héttel ezelőtt az East New Brunswick temetőben 175 sirkövet gyaláztak meg hasonlóképpen. Mindkét temetőben a második világháborúban a náciizmus elleni harcban elesett zsidó katonák fejkövei is áldozatai voltak a gonosztettnek. A rendőrség azt mondja, hogy már az első eset óta nyomoz a tettesek után, de nem leli őket. “Szabadság”, amit nem kerestek Mrs. Roosevelt ujságrovatában megemlékszik a magyar ,,menekültek”-ről, akik szabadon élvezik, itt — a munkanélküliséget. A “Professzionista Bevándoroltak Amerikai Tanácsát elárasztották a magyarok, akiket elbocsátottak állásaikból. Vannak közöttük magas képzettségű mérnökök, vegyészek, kutató munkások a társadalmi tudományok számos terén”, mondja Mrs. Roosevelt. “Még nem dolgoztak elég hosszú ideig ahhoz, hogy munkanélküli segélyre legyenek jogosak. Se családjuk, se barátjuk, akihez segítségért folyamodhatnának. Azt hitték, hogy munkájuk állandó és elbocsátásuk nagy megrázkódtatást okozott számukra.” Mrs. Roosevelt a továbbiakban kifejezi afölötti félelmét, hogyha nem “fordítunk több gondot a szabadságharcosokra,” akkor azok arra a pontra fognak sülyedni, nogy “éhségtől és reményeik meghiúsításától” hajtva, “vissza fognak kívánkozni Magyarországra.” Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy igazol hatjuk Mrs. Roosevelt igazát azzal, hogy nemcsak “kívánkoznak”, hanem mennek is haza a becsapott magyarok. Ép e héten hivott fel bennünket egy fiatalember, aki a Középnyugatról indult vissza hazájába és boldogan búcsúzott el tőlünk. Meggátolták a Sobell-vacsorát A Morton Sobell kiszabadításáért működő bizottság nagyszabású vacsorát tervezett a védelmi munka kiadásainak fedezésére. A Central Parkban és a város ellenőrzése alatt álló Ta- vern-on-the Green étteremmel volt szerződése erre. — Robert Moses városi park-biztos követelésére az étterem megtörte a szerződést pár nappal a vacsora dátuma előtt. Sikerült egy másik helyet szerezni ugyanarra a dátumra, de bizonyos hatalmak ott is közbeléptek és két nappal a vacsora előtt a Sobell-bizottság még arra sem volt képes, hogy tiltakozó gyűlésre termet béreljen. A szólásszabadság alkotmányos jogának védelmében a Community Church (40 E. 35-ik utca) vezetősége átengedte a bizottságnak hatalmas templom-termét, ahol majdnem 500 — 24 óra alatt toborzott — résztvevővel tiltakozó gyűlés volt megtartva. A szónokok ismert közéleti vezetők voltak, köztük Peter McCormack, Alcatraz börtön volt káplánja, akit állásából azért bocsátottak el, mert megismerkedve So- bell-el, kifejezést adott azon véleményének, hogy Sobell ártatlan. 21 millió amerikai kap segélyt évente A társadalmi biztosítás országos megbízottja, Charles I. Schottland azt a kijelentést tette a Zsidó Országos Jóléti Szervezet konvenciójának megnyitóján, hogy Amerikában évente 21 millió egyén kap valamilyen társadalmi juttatást ösz- seesen 22 billió dollár értékben. A juttatások közé tartozik a munkanélküli segély, aggkori biztosítás, hátramaradtak segélyezése és a szükségben szenvedők megsegítése. Egyenlően elosztva ebből körülbelül 1047 dollár jutna évente minden egyes segélyre szorult- nak. * Nem létezik “tiszta” bomba a nyugat-német fizikus szerint BONN, Nyugatnémetországban Fritz Strass- man professzor, a Mainz-i egyetem Max Plank intézetének igazgatója úgy nyilatkozott, hogy teljes lehetetlenségnek tartja a “tiszta” hidrogén bombák készitését. Strassman professzor együtt dolgozott Otto Hahn professzorral, mikor 20 évvel ezelőtt először hasította szét az atomot. Professzor Strassman, 17 másik fizikussal együtt irta alá a Göttingeni manifestót, mely szerint Ígéretet tesznek, hogy soha sem fognak dolgozni a nukleáris fegyverek gyártásán és felhívást intéztek a német néphez, hogy tiltakozzon a .nukleáris fegyverek, illetve az azokkal való fegyverkezés ellen. Professzor Strassman, a szociáldemokrata sajtónak adott interjújában helyeselte a szocialisták abbeli törekvését, hogy népszavazást- szervezzenek Nyugat-Németországban a hadsereg nukleáris fegyverekkel való felszerelése ellen. Amerikai Magyar Szó Subscription in U. S. and Canada for one year ST.00, for six months $4.00. Foreign Countries for one year $8.00, for six months §5.00. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre S7.00, ’élévre S4.00. Minden már külföldi országban egy évre $8.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397
