Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-24 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 24, 1958 I Külpolitikai Szemle | r A “MAGASFESZÜLTSÉGŰ HATÁR” Nemcsak a háború roppant magasfeszültsége sürtisödik Algéria és Tunisz határának csomópontján, nemcsak világpolitikai érdekek ütközésének villamos kisülései szikráznak ezen a tájon: voltokban is pontosan kifejezhető halálos áram von itt határt két testvérnép között. A szöges- drótakadályból gyilkos erő csap ki, ugyanaz a magasfeszültség, amely a náci koncentrációs táborok áldozatait zárta el a külvilágtól: ez a több száz kilométeres drótkerítés, amely egyébként a kolonialista vállalkozások legnagyobb üzlete, egész Algéi’iát akarja halál-lágerbe zárni. A két ország politikai határa és az árammal telitett sövények óvta határmenti vasútvonal között húzódó területet a francia hadvezetőség tilos övezetnek minősítette és hozzákezdett a “senki földje’’ elpusztításához. A világ azért tud erről a tilos övezetről, mert Szakiét bombázása, a francia—tuniszi viszály, a közvetítés formáját öltő angol—amerikai beavatkozás az algériai—tuniszi határra irányitotta a nemzetközi közvélemény figyelmét. De hány Szakiét volt már, amelyről nem tudott s nem tud a világ! Az algériai nemzeti felszabadító front, az FLN sajtója több százra becsüli a megtorló vagy megfélemlítő terrortámadások során bombázott és a szó szoros értelmében földig rombolt, teljesen elpusztított falvak számát. A határmenti senki földje sem “újdonság” — az algériai háború negyven hónapos véres történetében már nyolcszor zártak körül és pusztítottak el egy-egy összefüggő, olykor megyénél nagyobb “tilos övezetet” — a mostani már a kilencedik... A kolonistáknak már megvan erre a gyakorlatuk: ha egy-egy “felkelőfészeknek” Ítélt területen sem a legiszonyatosabb ratissage büntetőexpediciója, sem a katonai túlerő összpontosítása nem fojtotta el a szabadságharcosok mozgalmát, először a “gazdasági hurkot” vetették a halálra ítélt övezet nyakába, megtiltották a kereskedelmet, az áruforgalmat, éhínséget szerveztek, hogy a lakosság ne táplálhassa a felszabadító hadsereg katonáit és partizánjait, majd sor került a felperzselt föld, a tömegdeportálás “taktikájára”. Aki tudott, elmenekült a “tilos övezetekből”, aki maradt, koncentrációs táborokba került. Ezekkel a módszerekkel sem sikerült azonban döntő csapást mérniök a népi ellenállásra. Sőt — a dühöngő terrorra mindig a harc fokozása válaAmerikai kosárlabdázók Moszkvában és Magyarországon Vasárnap amerikai férfi és női kosárlabda (Basketball) csapatok indultak el Moszkvába három heti túrára. A férfi csapat tagjai között kettő 6 láb 9 incs és kettő 6 láb 8 incs magas. — Különleges méretű öltönyt kellett számukra csináltatni. A szovjet túra után mindkét csapat saját elhatározásából Magyarországba megy az ottani csapatokkal mérkőzni. Találkoznak az Elbe hősei Tizenhárom évvel ezelőtt, közel a 2-ik világháború befejezéséhez, Németországban az Elbe folyónál találkozott az Egyesült Államok és a Szovjet hadsereg élcsapata.. Az áttörés résztvevői azóta már többször találkoztak egymással az évfordulók alkalmával, úgy, hogy kölcsönösen meglátogatták egymást. Az idén az orosz veteránok jönnek az Egyesült Államokba az évfordulót megünnepelni. Az öt tagú delegáció vezetője Boris N. Polevoy neves szovjet iró, aki először irta meg az 1945 április 28-iki Elbe-i találkozó örömteljes részleteit. Shostakovich dicsérte Gliburn-t ' Dimitri Shostakovich szovjet zeneszerző dicsé- rőleg emlékezett meg Van Cliburn amerikai zongorista kiváló tehetségéről, amivel megnyerte a moszkvai Csajkovszky ünnepély első versenydiját. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok ban mennyi hasonló tehetség vész el, mert nem leap alkalmat arra, hogy érvényesüljön. szolt. A katonai erőfölény az algériai háborúban nem érvényesül. Még a husszoros túlerő sem biztosítja a kolonisták győzelmét: példa erre éppen “a magasfeszültségű határ” csatája. Az úgynevezett Morice-vonal háromszázhusz kilométer hosszúságban kanyarog hegyen-völgyön át. Két párhuzamos, nyolc-nyolc méter széles drótakadály-sáv és hasonló kiterjedésű aknamező fogja közre az egyvágányú vasutat, amely a Szahara olaját, Ouenza bányáinak vasércét viszi a tengerig. A drótakadály áramellátására egész sor elektromos centrálét építettek, ezek hétezer voltos feszültséggel telitik az egész szö- gesdrót-hálózatot. A vonal mentén 15 kilométerenként őrtornyok és elektromos reléállomások épültek. A tornyokból éjjel-nappal radarkészülékek pásztázzák a terepet, mindenütt jelzőlámpák és riasztócsengők jelzik, ha valahol átvágják a drótsövényt. Ha az áram megszakad, «adóztatják a vonal őrségét. Ezt az egyetlen vasútvonalat több, mint 40,000 francia, idegenlégionista és ejtőernyős őrzi. A vasút mintegy 60 kilométeren hegyeken vezet át, itt nincs is más ut. Ezen a hegyi szakaszon éjjel-nappal őrjáratoznak a páncél- sinautók, amelyeket különleges gumikerekekkel szereltek fel, hogy zajtalanul közlekedhessenek. Ez a hatalmas apparátus mégsem ért célt. Az algériai partizánok, sőt a felszabadító hadsereg századnyi egységei is rendszeresen közlekednek a drótakadályokon át. A kolonista sajtó panaszkodik, hogy az FLN katonái olyan vágóollókkal rendelkeznek, amelyekkel a húszezer voltos árammal telitett drótot is veszélytelenül el lehet vágni. (A Paris-Match szerint az ollókon “Made in Germany” felírás olvasható.) Az aknamezők ártalmatlanná tételében a birkák és a kecskék az algériai partizánok legjobb “segítőtársai”. Az aknazáron átkelő harcosok állatokat hajtanak vagy hordókat görgetnek maguk előtt. Az is előfordul, hogy egy-egy éjszaka szinte minden őrtoronyban szól a riasztó csengő. Tiz-husz helyen is elvágják a drótot, de nem tudni, hol kelnek át valójában a felszabadító hadsereg egységei... És mire a “repülő banánokon”, a nagy csapatszállító helikoptereken a felgöngyölített drótsövényhez, a felrobbantott vasútvonalhoz érkeznek a gyarmati gyalogság csapatai — a testvéri erdők, a hazájukhoz hü hegyek befogadják, az idegenek elől elrejtik fiaikat. .. A varsói felkelés 15-ik évfordulója Varsóban egy elpusztított terület közepén áll egy márvány emlékmű, mely jelzi a volt varsói ghettó helyét, ahol 15 évvel ezelőtt 600 gyengén felfagy v'erzett zsidó felkelést rendezett 2000 a legjobb fegyverrel, tankkal, műszaki és Gestapo segítséggel ellátott német katonai kirendeltség ellen. A német parancsnokság rendeletét, hogy három napon belül “földig kell lerombolni a zsidó negyed épületet”, egy egész hónapig tartott keresztül vinni. Német jelentés szerint 5,565 egyént öltek meg a felkelés alatt a 60,000 ott élő zsidóból és amikor a végén az utolsó men- helyet, a 18-ik században épült zsinagógát is lerombolták, az összes életben maradiakat koncentrációs táborba vitték. A ghettót gyűjtőhelynek használták a nácik és több, mint félmillió embert vittek onnan a gázkamrába. Tizenötezer ember zarándokolt az emlékműhöz és virágok halmazával emlékeztek meg a hős mártírokról. Az esti tömeggyülésen a háború és a német militarizmus megismétlésének meggát- lására volt a főhangsuly helyezve. • New Yorkban számos rabbi emlékezett meg a hősies varsói zsidó felkelésről, amely 1943 ápril- lis 19-én, husvét napján vette kezdetét. Rév. Dr. Maurice J. Bloom, a Tremont Temple és Rév. Dr. Israel Mowshowitz, a Hillcrest Jewish Center vezetője is emlékbeszédet tartott a zsinagógában A newyorki Manhattan Centerben 54 testvéri és kulturális zsidó szervezet megbizottaiból álló bizottság tartott emlék összejövetelt, amelyen Romuald Spasowski, amerikai lengyel nagykövet beszélt 4000 tagú közönség előtt. Támadják az országos költségvetést Londonban, a képviselőházban lefolyt költség- vetési tárgyalás folyamán a Munkáspárt szószólója éles kritika alá vette a konzervatív párt által 1958—59-re benyújtott javaslatot, 108 millió angol font (302 millió dollár) értékben adó- elengedést irányoz elő, de nem azon a téren, amely az inflációt megállítaná (vagyis a tőkések kapnák). Harold Wilson, a Munkáspárt gazdasági szakértője, legjobban azon a ponton támadta a kormányt, hogy az angol ipar termelése stagnál. Vagyis a termelés most is azon a színvonalon áll, amelyen 1955-ben volt. Menshikov az amerikai-orosz kereskedelem előnyeiről A Waldorf-Astoriában, a Gazdasági Club tagjai előtt, Mikhail A. Menshikov, a Szovjetunió itteni nagykövete csábitó képet festett azokról a piaci lehetőségekről, melyek a Szovjetunióban készen állnak amerikai iparcikkek befogadására. Az ipari pangás következtében lezárt gyárak és üzemek megnyitásához, a termelés újbóli megindításához és az elbocsátott munkások ezreinek mun- kábaállitásához csak az szükséges, hogy az Egyesült Államok uj kereskedelmi egyezménnyel helyettesítse azt, amelyiket 1951-ben a Szovjetunióval megszakított. A Szovjetunió fémvágó-gép műszereket, kohó- és présfelszereléseket, bánya- és erőmügépeket, acél-, vas- és vegyipar felszereléseket, továbbá műanyag rostokat és plasztikot vásárolna az Egyesült Államokban. “Mi csak olyan dolgokat exportálnánk ide, melyek önöket érdekelnek, anélkül, hogy ártanánk vele az amerikai iparnak vagy az amerikai munkásnak. Ilyen volna a mangán-, króm- és vasérc, platinum, vasötvözet, fatermék, szőrme, kaviár és tengeri rák”. Miután a Szovjetunió azt tervezi, hogy gőzhajtásos mozdonyait Diesel-motorra szerelje át, Menshikov megjegyezte, hogy “közlekedési felszereléseket is szeretnénk vásárolni.” Ezek termelésében is nagy leépítés történt az Egyesült Államokban. . A Menshikov által említett cikkek nagyrésze “tiltott áru” a Szovjetuniónak szállítható listán. Arra a kérdésre, hogy miért nem beszélhet ugyanígy az amerikai nagykövet is a szovjet nép előtt, Menshikov azt felelte, hogy reméli, hogy Mr. Llewellyn E. Thompson (U. S. követ) felhasználja az alkalmat ilyen tevékenységre, miután most erre lehetőség van a Szovjetunióban. Működik az amerika-ellenes bizottság Februárban megemlékeztünk arról a boszorkányhajszáról, amit az Amerika-ellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság rendezett Gary, Indianában és arról, hogy tervük nem sikerült, mivel a beidézett tanuk nem voltak hajlandók lemondani alkotmányos jogaikról és a kérdésekre nem válaszoltak. A Bizottság bejelentette, hogy hat tanú ellen készíti a “tiszteletlenség” vádját, amiért a választ megtagadták. A hat: Edward Yellin, Alfred J. Samter, Robert Lehrer és Victor Malis, akik Garyban és Paul Rosenkrantz és Elias Snitzer, akiket pár héttel később Bostonban idéztek be ^kihallgatásra. A kommunista párt megkapta a kért okmányokat A szövetségi fellebbezési bíróság Washingtonban helybenhagyta az Amerikai Kommunista Párt kérelmét, hogy a Louis F. Budenz 1945-ben, az FBI előtt öt napig tartó tanúvallomásáról készített okmányokat megvizsgálásra megkaphassa. Az igazságügyi minisztérium éveken át tagadta, hogy ilyen okmányok léteznek. Az FBI ezalatt bölcsen hallgatott. Ez év februárjában, amikor az igazságügyminisztérium ügyvédje Írott bizonyítékot kért az FBI-tól, hogy a kihallgatásról nem készültek okmányok, az FBI-nak kénytelen-kelletlen be kellett vallania, hogy igenis készültek. A kommunista párt harcol a McCarran-törvény azon szakasza ellen, mely regisztrálásra kötelezi a pártot. Ezzel kapcsolatban keresztkérdés alá akarja venni az ellene tanúskodott kormánykémeket és besúgókat, mint Budenz, Mary Markward és Benjamin Gitlow. A most rendelkezésére bocsátott okmányok ezt lehetővé fogják tenni. J—
