Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 2. szám
Thursday, January 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 ( A drága kincs — A vízfogyasztás világszerte nagy emelkedést mutat — Az alanti cikk Kalendáriumunknak volt szánva, de anyagtorlódás miatt kimaradt belőle. Irta: SCHUBERT JÓZSEF Az ősember elgondolása szerint a világegyetem négy elemből képződött. Ezek: a föld, a viz, a levegő és a tűz. Ma már tudjuk, hogy ezeknek egyike sem elem vegyi értelemben véve; a tűz még csak nem is anyag, hanem csak az anyagoknak bizonyos állapota. Mindazonáltal ez a felfogás is mutatja, hogy az ősember nagyon hamar felismerte a viz nagy fontosságát. Ma már tudjuk, hogy VIZ NÉLKÜL NINCS ÉLET, — legalább is nincs itt a Földön, a mi planétánkon. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a Földön az élet a vízből indult ki sok-sok, nagyon sok millió évvel ezelőtt s viz nélkül hamarosan elpusztulna a Föld összes életvilága. Elpusztulna, mert a növényvilág legnagyobb részének 80—90 százaléka, az állatvilágnak pedig (közötte persze az embernek is) 70—80 százaléka vízből áll. Csupán az élő testek ily összetétele is elég döntő bizonyíték lenne a viz fontosságára. Még szerencse, hogy olyan nagyon sok viz van a Földön — mondjuk, amikor ráeszmélünk, hogy milyen égetően nagy szükségünk van arra az anyagra, ámennek igazi értékére csak akkor eszmélünk, amikor hiányosan kapunk belőle. Mert ez igen gyakran megesik dacára annak,, hogy a Föld felületének több mint kétharmadát viz borítja. A szaktudósok állítása szerint ha a tengerek, tavak és folyók vizeit egyforma mélységű rétegben terítenék ki a Földre, akkor annak egész felületét két mérföld mély viz boritaná. Dacára ezen rendkivüli nagy vízmennyiségnek, amig a Föld egyes helyein csaknem állandóan túlsók viz van, más helyeken pedig az év jelentékeny részében vízhiányban szenvednek. Ennek oka az, hogy az óceánok és a tengerek vizei mindenféle, — még mérges hatású — sókat is tartalmaznak és igy csak bizonyos fajtájú életet képesek fenntartani. A természet úgy segít ezen a bajon, hogy a tengerek vizeit elpárologtatja, amely természeti folyamat egészen azonos a mesterséges desztil- lációval, vagyis a sós viz megtisztul és a csapadék (eső vagy hó) már édes vizet szolgáltat. Vannak vidékek, ahol a csapadék túlságosan sok, máshol ellenben nagyon alacsony. Ez utóbbit nevezik vizhiányos, vagy SIVATAG vidéknek. A modern technika egyik legnagyobb feladata, hogy a tulbő vízzel rendelkező területek fölös vizét siv'atag területekre szállítsák. Erre igen nagy szükség van manapság, mert a vízfogyasztás a civilizációval arányosan emelkedik. Errevonatkozólag igen érdekes cikket találtunk az “The Atlantic” folyóiratban John Robbins nevű Írótól, aki a viz ipari használatát vizsgálta. Az ezen cikkben felsorolt adatok legnagyobb részét John Robbins tanulmányából vettük. Amerikai vízfogyasztás A Yale-egyetem 1939-ben végzett tanulmánya szerint az amerikai nép fejenkénti napi vízfogyasztása minimális 20 gallon volt. Ebből egy gallon esik ivóvízre! 6 gallon mosásra, öt gallon testi tisztántartásra (kád- és zuhanyfürdő nélkül) és 8 gallon a toilet használatra. Még ha időközönként vesz is az ember egy-egy 25 gallont emésztő kádfürdést, vagy annak megfelelő zuhanyt, a napi átlagos használat nem haladja meg az 50 gallont. Ezzel szemben most, 1957- ben, minden amerikai lakosra átlagosan 1500 gallon vízfogyasztás esik. Ennek a vízmennyiségnek a legnagyobb részét természetesen a földművelés és az ipari használat emészti fel. Amig az elvetett buzaszemek- ből a termelés, aratás és sütés utján egy karéj kenyér kerül az asztalunkra 37.5 gallon vizet emésztett fel. Az a szarvasmarha, amelyből a mészáros a “sztéket” vágja ki, annyi 4000 gallon vizet fogyasztott el rövid életében, ahány fontot nyom. Ezt a vízmennyiséget részben a válvuból ital alakjában vette magához, részben pedig az általa elfogyasztott növényekben kapta. Minden tonna acél gyártásához 40,000 gallon vizet használnak el, vagyis 160-szor annyit, mint az acél súlya. Egy gallon sör főzésére, mire az üvegbe kerül, 8 gallon vizet használtak el és ebben még nincs is beleszámítva az a viz, amit a sör ténylegesen magában foglal. Hozzáértők becslése szerint az amerikai nép naponként 275 billió gallon vizet használ. Ennek kevesebb mint 10 százaléka megy házi használatra, amit kutak vagy városi vízvezetékeken át kapnak. A teljes mennyiségnek kb. egy harmadát az öntözés fogyasztja el, a maradék, — valamivel több, mint az egésznek a fele — az ipari célokat szolgálja. Nincs semmi okunk arra, hogy ez a rengeteg vízfogyasztás megijesszen bennünket. Amerika vízszükségletéről a természet elég bőven gondoskodik. Az Egyesült Államok átlagos évi csapadéka 30 incs. Ennek körülbelül 70 százaléka elpárolgás révén visszakerül a levegőbe. Kb. 8 incsnek felel meg az a mennyiség, ami a talajba szívódik, vagy pedig a folyókon át a tengerbe ömlik. Elosztás A víznek ez a csodálatos természeti körfolyamata körülbelül négyszer annyi vizet tartalmaz, mint amennyit felhasználunk. Azonban a természet nagyon egyenetlenül osztja szét a vízkészletét. Vannak államok, mint pl. Main állam, ahol az évi csapadék eléri a 40 incset, amiből csak 15 1936 január 29-én az Ohio állambeli Akron város gumigyárának egyik üzemében az éjszakai műszak elhatározta, hogy éjszaka 2 órakor leállítja a zakatoló futószalagot. A munkások a vállalatok által létesített szakszervezetektől kezdve az AFL szakszervezetig mindent megpróbáltak, de semmi sem állította meg a munkahajszát, és nem sikerült elérni tisztességes bért sem. Sokan már a CIO-hoz tartoztak, bár sok volt még a szervezetlen munkás. Most kipróbálják az uj stratégiát. Talán valamelyikük olvasta, hogy a francia munkások sikerrel alkalmazták. Telt az idő, közeledett 2 óra, s a feszültség egyre nőtt. Szinte tapintani lehetett a levegőben. Noha a művezető nem is sejtette, mi következik. valahogyan ő is érezte, hogy nagy dolog fog történni. Ruth McKenney igy Írja le az Egyesült Államokban lezajlott első nagy ülősztrájk kezdetét: “A művezető lassan végighaladt a munkások mögött, miközben szeme fürkészve kémlelt. Nem hallott egyetlen szót, nem látott egyetlen gyanús mozdulatot sem. Egyforma tökéletességgel mozgott minden: a munkáskezek villámgyorsan jártak, a hátak meghajoltak, a karok előrenyul- tak, minden mozdulat egyhangú, pontos. A művezető visszament kis asztalához és leült puha ülésü forgószékére. Feszengett, nem tudta mitévő legyen. Érezte, hogy valami ki fog robbanni. De mi? Az istenért, mi? 1936. január 29-e voit, éjjel 1 óra 57 perc. A gumikerék formázok lázas gyorsasággal dolgoztak, a verejték kiült a nyakukra, karjukra. A szij csattogott, az elviselhetetlen zaj és lárma, az egyforma, ütemes zakatolás és dübörgés egy percre sem szűnt meg. A délre néző falon az egyszerű, nagy óra mutatója megmozdult, azután a kettesre ugrott. A szalag végén álló munkás felnézett, látta, amint a mutató a kettesre szökik. A művezető csendesen figyelte a fényhasábok alatt dolgozó embereket. Odakünn a téli éjszakában a behavazott, néptelen utcákon tompán hallatszott a gépek zúgása. A száláé végén álló munkás nagyot nyelt. Keze megállt. Mindenki feszülten figyelt. A hatalmas helyiségben megtorpantak a kezek. A művezető látta az ingadozást, érezte azon nyomban. Felines párolog el: ezzel szemben Arizona államban már az évi 15 incsnyi esőből 13.3 incs esik párolgásra. Nagyon sok államban az évi. csapadék és ax elpárolgás közötti különbség még egy incset isi alig tesz ki. A délnyugati államok egyes részeiben a leszivárgott viz felszíne egyre siilyed. Ennek oka az, hogy egyre több vizet fogyasztunk A Hoover Commission 1955-ös vizsgálata szerint amig 1950-ben az Egyesült Államok napi vízfogyasztása 185 billió gallon volt, 1955-re már 262 billióra emelkedett. És ez az emelkedés a?, iparok fejlesztésével és a lakosság emelkedésé vei arányosan egyre nagyobb arányú lesz. Felmerült tehát a kérdés, hogy meddig lehet ezt &. nagy szükségletet kielégíteni a természetes csapadékból? Mr. Robbins, mint sok más szakember is, arra a következtetésre jutott, hogy a tenger vizének felhasználása nélkül az lehetetlen lesz. Másszóval most már komolyan meg kell kezdeni a kísérlete Két arra, hogy miként lehetne a tengervizet gazdaságosan édes vízzé változtatni. Mert a jelenlegi módszerek még mindig nagyon kezdetlegesek és főleg nagyon költségesek Jelenleg kb. $1.50-be kerül 1,000 gallon tengervíz édes vízzé változtatása, ami harmincszorosait drágább, mint ahogyan ma a vizet messze vidékekről szállítani képesek. De ha tény az, hogy á Föld most hosszan tar tó szárazsági érába került, akkor ennek a kérdésnek a megoldása életszükséglet lesz az ország számos részében s valószínűleg ezt a problémát: is meg fogják oldani, bármilyen nehéznek mutat kozik is. ugrott, megállt asztala mellett, izgatottan jár- tatta körül tekintetét. Tehát ez volt az. De mi történik voltaképpen. Hogyan kezdődött az egész? Mozdulatlanul állt, szive hevesen vert, torka kiszáradt, amint a habozó kezeket, a munka megtört ritmusát figyelte. Ekkor a szalag végén álló kerékformázó a fő kapcsolóhoz lépett, mély lélegzetet vett, meg rántotta a nehéz fafogantyut. Erre a jelre i munkások a beléjük edződött mozdulattal, egy szerre hátraléptek gépeiktől. A zaj hirtelen elült. A helységben telje: csend uralkodott. A kerékformázók hosszú so rokban, szorosan egvmás mellett, teljesen moz dulatlanul. a Csendtől 'szinte megsiketülten áll tak. Egy perccel előbb még dolgozott a kézül még forogtak a kerekek, csattogott a szij, mc zogtak a kampók, villogtak a szerszámok. Möc tökéletes csend, nem mozdul semmi, nem ha latszik egy hang sem. Az ijesztő csendben, az ablak mellett felhang zott egy magas termetű munkás csodáihoz lángja: “Jézusom, olyan ez. mint a világ vége. . Szava megtörte a varázslatot, a csend büví perceit. Riadt szavai ugyanazt mondták mine egyikük számára. “Megtettük! Megállítottuk futószalagot! Biz’isten. megtettük!” S a szoka lan csendben felharsant az ujjongás, kiáltozá A munkások hosszú, inas karjukkal átfogtá szomszédjuk vállát, úgy kiáltották: “Megte ttik! Megtettük!’’ Valóban megtetteék és bennmaradtak a gyá ban. Három nap alatt győztek. A gyárosok cső kentették a munkaintenzitást, emelték az ala bért. Amit az AFL nem tudott elérni, azt kiviv az ülősztrájk. Amit nem tudtak nyélbeütni érv lés, tárgyalás és úgynevezett kollektív megfc szélés utján, azt kivívták az ülősztrájkkal. A SZUEZI CSATORNA 193 m'rföld boss: tehát csaknem kétszer akkora, mint a Panar csatorna. NORVÉGIÁBAN a kötelező bp'toiit-'' höv keztében minden 15 éven . felüli dn]-^- - cgy< nek van élet- és egészségügyi biztosítása. MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL: A ^világvége Akronhan” R. O. Bcyer és H. M. Morais “Tűzzel és vérrel” cimü könyvéből, amely az amerikai munkásság harcai val foglalkozik. v*w<ivw»< mvHWHWHMHvm mwvmwhhmw v\ vv\
