Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 9, 1958 Az ebben a rovatban kifejtett neze- «► Olvasóink í tek nem szükségszerűen azonosak $ hozzászólnak | , x„ , x., , $ a közügyekhez | a szerkesztoseg álláspont javat Akikéi sajnálok Tisztelt' Szerkesztőség! Nem hívom őket szabadságharcosoknak. Magam és a többi korombeli a 48-as szabadsághősök tradíciójában nevelkedtünk fel és nem kívánom megszégyeníteni ezt az előttem szent szót. Az amerikai sajtó — freedom fighter-eknek nevezte el őket, ragadjon rájuk ez a szó. Igaz, bevallom, nem találkoztam egyetlen emberrel sem, aki tényleg résztvett volna a harcban. Többhöz volt kétes szerencsém, de azok csak hazudoztak. Ezek az emberek mind kivétel nélkül hazudtak. Hazudtak veszedelmesen és csúnyán, sőt oly erővel, hogy talán maguk is elhitték a végén. Sajnálom ezeket a szerencsétlen embereket. Sajnálom azokat, akik felültek az amerikai híradónak, amely az amerikai életet mennyországként irta le, hogy Amerikában minden családnak 6 ezef dollár évi jövedelme van és két autója és házat lehet venni 5,000 dollárral. Sajnálom a gyenge embereket. Egy hölgy Írja Kanadából, hogy két embert beajánlott és elhelyezett. Mindkettőnek gazdasági főiskolai végzettsége volt. Szép jövő várt rájuk. A múlt héten a házaspár 40 dollár ára cigarettát lopott a helybeli üzletben és rajtakapták. Most egy barátunk (aki ismert jó munkástárs) igyekszik megmenteni az eltévelyedetteket. Nagy kisértés gyenge emberek számára a mindenfelé szabadon fekvő árucikkek. A 40 éves úriemberek, a gyermek és fiatal kort a Horthy-időben élték, élvezték az úri ember kiváltságait és erkölcseit. Sajnálom őket. Sajnálom a másik régi amerikai magyar nőt, aki azt Írja: “sohasem szégyeltem, hogy magyar vagyok. Ma nem merem említeni sehol, annyira elrontották az újonnan jöttek a hírnevünket”. Sajnálom azt a két gyermeket, akinek apja egy. gén jó állást otthagyott és feleségével, két gyer- nekével idejött. Most hazaküldték, mert irataién letagadta, hogy a kommunista párt tagja mit. Most már sem vissza nem mehetnek, élvezni t jó otthoni nevelést, sem más országba nem útnak. Mi lesz ebből a két kis gyermekből az nisztriai tábor fertőjében. Sajnálom azt az öreg tanult embert, akinek jó olga volt otthon, de el voltak ásva ékszerei. Azt itte, hogy azokat eladhatja drágán, jó dollárok-, rt, tehát kiszökött. Kisült, hogy itt alig ér vala- íit a képzelt kincs és majd a rokonai nyakán ag éldegélni. Sajnálom azt a pár fiatal 15—16 éves kisle- nyt, akik az hazudjék itt, hogy otthon érett- igiztek vagy felső iskolát végeztek. Elve- dtették a szülőotthon erkölcsi támaszát, itt a rabadságot éjjeli dőzsöléssel és cigarettázással ílvezik”. Ezek lesznek az -első áldozatai az pj azának. Nehéz otthoni jómód után, ahol cseléd ikaritott, mama főzött és gondoskodott, meglökni a nehéz életet, amely a nyelvet nem tudó mesterséget nem tanult nőkre vár. Sajnálom főként az amerikai magyar rokono- it, akik régi emlékek hatása alatt aláirtak nagy lelősséget vállaló iratokat. Ezek sinylik meg a ^jobban. Sajnálom az öreg embereket, akik fiatal em- reket hozattak ki és életüket elkeserítik az en léha, buta teremtések. Sokszor humor is van az ilven dologban. Egy zaspár éveken keresztül küldött pénzt egy fér- rokonnak. Sajnálták őt, a szegény árvát. Végmegjött, nagy az öröm. Aztán kikérdezték, gv élt, mire -költötte az amerikai pénzkülde- myt? Kisült, hogy a szegény vasfüggöny mö- tti árva férfi hetenkint borbélynál mosatta ha- és maniküröztette körmeit ezen a pénzen. Tumor van abban talán, amikor egy dédelge- t sportfiu ma nehéz gyári munkát végez, ami- • otthon tízezrek kiáltották a nevét, talán ab- í is, amikor az újonnan kijöttek ömlengenek “rock-and-roH”-ról és egész nap a Western cowboy történeteket nézik a televízión— és ezt tartják annak a kultúrának, amelytől megfosztotta őket a kegyetlen kommunista uralom. Néha barátaimmal arról beszélek, hogy megváltozott-e az otthoni élet, vagy mi kaptuk a magyar kultúra bolondjait. Egy öreg bölcs barátom rámutatott arra, hogy minden társadalomnak van salakja és kidobja, mint hasznavehetetlent. A magyar események ezektől az emberektől szabadították meg az otthoniakat. Büszkén mondhatom, hogy egyetlen barátom, sőt rokonom sem hagyta el Magyarországot. E. B. Ami hiányzik a névtalsn levélből Tisztelt Szerkesztőség! Egy éve múlt december 13-án, hogy én ebbe a “boldog” országba érkeztem. Néhány hónapja olvasom már lapjukat, amellyel teljes mértékben egyetértek és csak azt Írhatom, hogy az itt Amerikában eddig olvasott magyar nyelvű lapok között ez a legtárgyilagosabb és legőszintébb. A névtelen levélre irt válaszukat elolvastam és teljes mértékben igazuk is van. Én szeretnék még egy mondattal felelni ennek a “szabad” embernek arra a kérdésére, hogy itt-ott dolgozott és mennyi sokat, hát mi kell még ahhoz, hogy kiérdemelje a “munkás” nevet? Feleletem erre az, hogy a munkásosztályhoz való őszinte hűség. Nekem két gyermekem van és mégTs, becsületes munkám után, tisztességesen megélte 1 otthon. Hogy miért jöttem ide? Arról cs. ' annyit, hogy nem önszántamból, csak életem . itettem meg a gyilkos golyóktól. Mindenesetre azt tudom Írni a Névte mek, hogy őnála nagyobb sötétségben nem igen vannak, csak hasonló egyének. Én igyekszem hazatérni, vissza szeretett hazámba, ahol hasznos épitő tagja akarok lenni a szocializmusnak. Mig itt leszek, addig is mindig elolvasom a Magyar Szót, az Igaz Szót! Kívánok igen boldog és eredményekben gazdag ujesztendőt, munkájuk sikeres folytatásához. Maradok tisztelettel: B. M., ujamerikás Hibát talál a tanban íé Tisztelt Szerkesztőség! Néhány sort szeretnék Balog Tuta munkástárs emlékére szánni. Amikor Geréb munkástárs megemlítette a lapban, hogy “Tuta, te is elmentél”, ez rosszul esett. Több, mint 50 éve ismertem s amikor családom 1921 feb. 6-án kijött New Yorkba, Balog István és Basky Lajos várták őket a kikötőben. Sőt, mivel nyolc dollár hiányzott az útiköltséghez, ők fizették meg azt amit én csak vagy két hónap múlva tudtam nekik megadni, mert 8 hónapig munkanélkül voltam. Balog Tufáról még annyit, hogy valamikor 19C5- vagy 1906-ban Budapesten vasárnap délután bejött a Munkás Otthonba s ahogy keringőztünk, a kezében volt az előfizetési szelvény, megállította az egyik fiatal párt és azt mondta: nagyszerűen táncol elvtárs, melyik lapot olvassa- Itt van a Népszava, rendelje meg,' akkor köny- nyebben fog táncolni, sokat fog tanulni belőle, hogyan kell forogni. Még meg akarom említeni, hogy egészségileg igen rossz állapotban volt. Arra már nem emlékszem, melyik évben, de mindenáron Abbáziába akart menni a munkásbiztositó intézet fürdőjébe* de az orvosa nem engedte. Bokányi Dezső volt az elnök, elküldték hozzá. Bokányi megmondta neki, hogy már nincs tüdeje, meg fog halni a vonaton. Erre ő azt mondta, hogy ha visszafelé jön a vonat, hozzák majd haza. Hat hónap múlva rendbejött, de abbahagyta a dohányzást. Hogy még meddig táncolt, azt mutatja a pár héttel ezelőtti halála. Most pedig köszönetét akarok mondani az iró munkástársaknak, akik a lapot olyan élvezetessé teszik. Geréb munkástársat maga a szerkesztőség is kiemelte, amikor előre bejelentette, hogy meglepetést fog írni. A kirakat-magyarok c. cikk művészies volt. A lap kitűnő, csak az a hiba, hogy egyszer egy héten jelenik meg. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy miért. Geréb testvér felhívására hogy hol vannak az öregek? Ott is a kassza hiányzik, akárcsak a lapnál. Boldog újévet kíván az öreg Hevesy, Kalifornia A gazdagnak gazdagodni kell... Tisztelt Szerkesztőség! Végre kimondhatatlanul boldogok lehetünk. Az amerikai nép lélegzetét visszafojtva türelmetlenül várt erre az eseményre. Sikerült! Mi is tudunk már milliószámra gyilkolni. Minek “egyszerű” fegyverekkel bíbelődni, mikor sokkal kényelmesebb egy csapással milliószámra pusztítani az embereket! Milyen nagy öröm! De hol vannak azok, akik prédikálják, hogy “ne ölj!” Hol van a pápa, a kardinálisok, a püspökök és a többi “isten szolgája”? Azt hiszik, hogy csak az ellenség fog pusztulni? (S ki törődik velük?) Végre a mi tudósaink is rájöttek, hogyan kell gyilkolni, mert hát nincs elég gyilkos nélkülük! Most ők ünnepelnek, már nem sajnálja az állam a pénzt, csak gyorsan állítsanak össze egy jobb Sputnikot. Most a tudósok zsebelnek s egy kívánságuk van: kihasználni az alkalmat. .Ha több pénz van a kasszában, nem látszik annyira a hiány. Nemrégen Írtam az elkobzott ingatlanokról Magyarországon és abba nagy hiba csúszott be. Az volt a gondolatom, hogy “akik a háború után lettek állampolgárok, azok nem fognak kapni megtérítést”. A dec. 19-i szerkesztői üzenetekben olvastam, hogy “céltalan a buvópincék építése”. Én már régen gondoltam erre. Mit ér a shelter, ha egy bomba elpusztítja a házat és az elbújtakat élve eltemeti? De van jó oldala is ennek a tervnek: sok a bizottság, albizottság, al-albizottság, azoknak legközelebbi hozzátartozói, rokonai, jóbarátai és igy tovább. Ebből a tömérdek pénzből van mit lopni is. Már több, mint tiz éve, hogy a népet; izgatják az attakkal és a nép még mindig vak és nem lát. Folyton gyártják a rengeteg, sokféle fegyvert és ehhez kell raktár is. Nemsokára ezek a fegyverek elavultak lesznek, újakat kell gyártani, a régieket majd az ócskavas-kereskedőknek eladják potom áron, ezek majd eladják azokat a Tegyver- gyárosoknak, akik majd a horribilis árakat újra felszámítják az államnak. S ki az állam? A gyárosok és igy fog ez menni, amig valahol kirobban a háború. S ki lesz az áldozat? A munkás, mert csak az ő kötelessége megvédeni a hazáját, a gazdagnak — gazdagodni kell, mert az isten úgy kívánja. Ahogy én ismerem a munkást, az önök munkája hiábavaló, mert a munkás képtelen gondolkozni, nem is akar. nem érdekli. Egy “frank” és egy Coca-Cola, vagy Pepsi-Cola kell neki és ezzel meg van elégedve; különösen az amerikai munkás visszamaradott. De a túlsó oldali társai sem jobbak. Mindszentytől várják a jobb életet, holott hallották már tőle: mindent vissza! Ha egyszer az úri gazemberek visszakerülnek —- jaj a szegény munkásnépnek. Hogy az itteni magyar munkás ezt nem képes megérteni! G. L. A lap számonkénti olvasója OZEH A SZERKESZTŐ B. I., Cleveland, O.— Azt kérdezi munkástárs, hogy mi az értelme a “Chacleton” szónak, ami neve az angol hajónak, aihelyik a déli sarkvidéken (Antartic) járva jéghegybe ütközött s a tudósok és a legénység egy részét más hajóra tették át. Ennek a szónak nincs “értelme”. Azt a kutató hajót Sir Ernest Chackleton hires angol sarkuta- zé tiszteletérenevezték el. Chacleton 1874-ben született, az angol tengerészet tisztjévé lett s már 1901—904-ben résztvett az R. F. Scott déli expedícióban, amikor a déli szélesség 821 fok és 17 percig jutott, ami akkor rekordtörő volt. Attól kezdve több déli expedíciót vezetett, közöttük az 19914—16-osat is, amikor elérte a déli mágneses sarkot és magát a déli sarkot 97 mér- földnyire közelítette meg. 1922-ben újabb felfedező útra ment, de útközben a South Georgia szigetek közelében meghalt. 4?eí/e/e AC a f^ey/íeJi-á/A<?£
