Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-03 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 3, 1958 12 Magyarország | A MAGYAR IPAR NEHÉZSÉGEI: MINTHA SZANDIKKAL AKADÁLYOZNAK MUNKÁNKAT — Magyarországi riport — A Budapesti Pártbizottság vállalati igazgatókból, mérnökökből, közgazdászokból álló brigádja több napig vizsgálta Csepelen és a Lámpagyárban a varrógépgyártás ügyét s a következő helyzetet találta: Az idősebb testvér a Csepel Varrógépgyár öntvényeit a csepeli öntödegyár szállítja. A Lámpagyár hasonló öntvényeinek készítésére a Kohó- és Gépipari Minisztérium még 1955-ben üzemet jelölt ki Sopronban, Vácon és más helyen. Az öt Üzemben felszerszámozták a varrógép-alkatrészeket, de mivel nem volt kellő gyakorlatuk a gyártásban, állandó baj volt a minőséggel. Célszerűnek látszott a varrógépöntvények gyártásának összpontosítása egy helyre, a csepeli öntödegyárba. Ezért itt konvejor-sort létesítettek, vagyis áttértek a termelékenyebb szalagrendsze- rü gyártásra. A konvejor-sor 1956 szeptemberében elkészült. Igen ám, csak a KGM termelési főosztálya, amely elrendelte az öntödegyár kapacitásának bővítését, a lámpagyári öntvények fel- szerszámozásáról már nem gondoskodott. A Lámpagyár csöbörből vödörbe került. Az Öntvényszükségleteinek kielégítésére 1957-ben isidét kijelöltek öt üzemet. Öt uj üzemet ismét más helyen, Kisvárdán, Budapesten, stb. Kezdődött az egész élőiről: újból felszerszámozás, újabb bosszúságok. ' Ki gondolná, hogy ilyen bonyodalmakkal jár a varrógépgyártás? Amikor az öntvények elkészülnek, azokat meg is kell munkálni. Itt újabb kooperáció alakult ki, de ez már a két varrógép- gyár között. A Lámpagyár az első évben 3.8 millió forint értékű alkatrészt kapott a csepeli üzemtől. A lámpagyáriak sok hibát találtak a Varrógépgyárból szállított alkatrészeken. Nem volt kielégítő a szállítás időbeni ütemezése sem. Gyakran a miniszterhelyettesnek kellett közbelépnie, hogy a Lámpagyár teljesíthesse feladatait. Megelégelték ezt nemcsak a lámpagyáraik, de a KGM illetékes vezetői is és utasítást adtak: a Lámpagyár csökkentse le a kooperációját. Az üzem műszaki vezetői hozzáláttak a feladat megoldásához. Régi elavult gépeiket felszerszámozták, célgépekké alakitották át. Kibővítették az asztalosüzemet, hogy a varrógép-bútorokat is maguk készíthessék. A Lámpagyár a múlt év közepére elérte, hogy nem volt szüksége további alkatrész-kooperációra. Igen ám, csakhogy a csepeli gyár termelése közben jelentősen megnőtt és már nem csupán szállított, de maga is kapott alkatrészeket a Lámpagyártól. A csepeliek féltek attól, hogy visszakapják a kölcsönt, s ők kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Ragaszkodtak a kölcsönös kooperáció fenntartásához. Az alkatrész-kooperáció ügyben újabb — az előbbivel ellentétes döntés született a KGM iparpolitikai főosztályán: tartsák fenn a kölcsönös kooperációt, de vegyék figyelembe a gazdaságosság elvét. A két gyár technológusai leültek és vizsgálni kezdték az egyes alkatrészek költségkimutatásait, hol, melyik készül olcsóbban. Kiderült — erről a brigád agjai is meggyőződtek —, hogy egyik gyárban sem tudják számvitelileg reálisan kimutatni, me- yik alkatrész; mibe kerül. A kölcsönös kooperáció azért fennmaradt, sőt szépen terebélyesedett fsA Budapesti Pártbizottság brigádja képzett szakemberekből állt, mégsem volt könnyű dolga, amikor a két gyár rivalizálása közben tárgyilagosan próbálta felmérni a jelenlegi helyzetet ét annak eredőit. A levelezések, a műszaki dokumentációk tömegét kellett tanulmányozniok. De megérte a fáradságot, a brigádmunka több tanulsággal zárult. Melyek ezek ? A KGM gyakran nem az észszerüség határain belül alakítja ki az üzemek közötti együttműködést, szervezi meg a kooperációt. Ha a varrógépöntvények gyártását egy üzembe koncentrálják, többszörös felszerszámozást megtakaríthattak volna, akárcsak a sok selejtet és a gondot, bosz- szuságot. A brigádvizsgálatnak is része volt abban, hogy a Lámpagyár és a Varrógépgyár öntvényeit még ez év második negyedévében egy helyen, a csepeli öntödegyárban készítik. A kooperáció szűkítése az alkatrészgyártásban is kívánatos, szükséges lenne. Nem volt helyes a KGM iparpolitikai főosztályának döntése a kölcsönös kooperáció fenntartásáról. A KGM- nek ösztönöznie, segítenie kellene a Csepel Varrógépgyárat, hogy rendezkedjék be az is önálló alkatrészgyártásra. Nagyon valószínű, hogy a különböző alkatrészek — ha a számvitel ezt pontosan nem is tükrözi — egyik helyen olcsóbban, másutt drágábban készülnek. Ezen a műszaki vezetők, szakmunkások tapasztalatcseréjével lehetne és kellene is segíteni. A lámpagyári tapasztalatok alapján Csepelen szintén átalakíthatnának elavult gépeket termelékeny célgépekké. De a Csepel Varrógépgyárban van az ország legkorszerűbb automata gépsora is. Az automata gépsort nem használják ki megfelelően, mert a berendezések pontatlanok, a szerszámok törnek stb. Az ilyen hibák felszámolására ösztönözzön a minisztérium, ne pedig a kényelmesebb megoldást válassza, a meglevő állapotot konzerválja, Kovács—Philip A lakáshiány vámszedöje: AZ ALBÉRLETI UZSORA Uzsora! Bántóan rossz csengésű szó ez. Hiszen azt jelenti, hogy valaki saját előnyösebb körülményei alapján kihasználja embertársa szorult helyzetét. Manapság általában egyre szükül a terület, ahol a nyerészkedő, önző embereknek módjuk nyílik ilyesmire. S az előnyös helyzettel való visszaélés különösen az albérlőkkel szemben mutatkozik meg. A tárgyilagosság kedvéért szögezzük le mindjárt: a visszaélések, a törvénybe ütköző lakásuzsora lehetősége a nehéz lakáshelyzetben gyökerezik. Ezzel a megállapítással semmiképp sem akarjuk azt mondani, hogy a nehéz lakáshelyzet indokolttá teszi a méltánytalanul magas albérleti dijakat. Hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy éppen a lakáshiány miatt ma különösen szükségesnek tartjuk az albérletet. És tudjuk azt is, hogy sok olyan főbérlő vari, aki tisztességes áron adja ki szobáját. A törvényrendelet ugyan szabályozza az albérleti jogviszony különböző körülményeit, de a lényeget illetően az albérleti megállapodás a polgári jog keretébe tartozik. A bérleti dij korlátozására, a fő- és albérlő különféle visszaéléseinek mtegakadályozására, stb. csak bírói utón van mód. A bírói ítélet végrehajtása azonban rendszerint nagyon nehézkes. Az albérlők kiuzsorázásának egyik kirívó példája, amely, sajnos, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ügyeinek tanúsága szerint nem is olyan ritka a következő eset: Héttagú család — 800 forintos albérletben 1956 nyarán uj lakó költözött a Veres Pálné utca 30. számú .ház földszinti 2. alatti egyszoba összkomfortos lakásba. Az uj lakó, dr. M. Z. feleségével és gyermekével együtt érkezett, de néhány holmi' elhelyezése után mindhárman eltávoztak. A férj nemsokára visszatért, bejelentkezett, sőt gyermekét is bejelentette —, aki azóta sem járt ott.— és néhány nap múlva hirdetést tett közzé az újságokban szoba-konyhás albérlet kiadására. Naponta tömegével álltak sorba a földszint kettő előtt a reménykedők, a rászorulók. Hosszas válogatás után dr. M. Z. egy héttagú munkáscsaládnak adta ki a lakást, ird és mondd: havi 800 forintért. A lakás teljes bére: havi 86 forint! G. S. és családja — az albérlők — megtudták, hogy a főbérlőnek van lakása a Zuglóban és ezért az általuk lakott szoba-kpnyhát a tanácstól kiigényelték. Az V. kerületi tanács helyt is adott a kérésüknek. Dr. M. Z. azonban megfellebbezte a döntést és^a fővárosi tanács illetékes osztálya — helytelen intézkedéssel — felfüggesztette a kerületi tanács helyes döntését. A fővárosi ügyészség most a törvényesség megsértése címén óvást emelt. A közeljövőben megtartandó tárgyaláson döntenek a törvénysértő albérleti jogviszony ügyében. Egy-két évre előre . . . A rászorultak kihasználásának másik gyakori módja: a főbérlő egy-két évre előre kéri az albérlőtől a bérleti dijat. Később, ha bármelyik fél elhatározásából megszakad a jogviszony, az esetek egy részében a főbérlők nem adják vissza az albérlőt megillető összeget. A lakásínség, s némelyik főbérlő lelkiismeretlensége mellett lehetőséget nyújt a méltánytalan követelésekre az is, hogy az igényjogosultsá- gon felüli lakrészeket még mindig nem ellenőrzik kellő eréllyel és következetességgel a kerületi tanácsok s a fővárosi tanács sem. Igaz, vannak kiutalhatatlan, leválaszthatatlan lakrészek — átjáró szobák, stb. — is jócskán. Ezek albérletbe adását, illetve bérmegállapítását bírósági elvi döntés és törvény szabályozza. A többi között pékíüui az albérleti szoba dija nem haladhatja meg az egész bérlemény összegének másfélszeresét. Ezenkívül a bérlemény kétharmadát meghaladó mértékben nem szabad albérletet létesíteni. De amint a gyakorlat mutatja, a valóságban a főbérlők és albérlők is nap nap mellett áthágják e törvényes rendelkezéseket. Az albérlők — s a főbérlők — többsége általában teljesen tájékozatlan jogai, de kötelessé- ségei tekintetében is. Az albérlő örül annak, hogy szobát kap és a megállapodáskor nem törődik a következményekkel. A magánlakás persze szent — és nem is támadja senki. Az albérlet szükséges, jelenlegi viszonyaink között különösen szükséges intézmény. Nem is akarunk a törvényesen megengedett albérlet ellen szót emelni, de szót emelünk azok ellen, akik nélkülözhető lakrészeiket nem méltányos áron adják bérbe, akik uzsoraárakat szabnak a szobákért, és minden apró-cseprő mellékszolgáltatásért. Szót emelünk, mert a mi törvényességünk egyik alapelve: harc mindenfajta kizsákmányolás ellen, s igy egyes főbérlők k zsákmányoló törekvései és gyakorlata ellen is. . . Radnóti Edit. MM A “VARIÁLHATÓ BÚTOR” A bútoripar pillanatnyilag csak 65—70 százalékban tudja kielégíteni a vásárlók igényeit. Mit ígérnek a közeljövő tervei? — erről beszélgetünk a Könnyűipari Minisztérium bútoripari igazgatóságán. — Termelésünk növelésének egyik fékje műszaki elmaradottságunk — mondja Csányi László, a műszaki osztály vezetője. — Különösen a ragasztás és a felületkezelés területén van sok pótolnivalónk. Minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy iparágunkat, hagyományos kézimunka jellegét ápolva — fokozottabban gépesítsük. — Az Újpesti Asztalosüzemben a közelmúltban állítottunk be egy magasnyomású hidraulikus prést. A következő években további négy gyár kap majd egy-egy hasonló berendezést. Üzemeink termelőképessége növekszik. A felületkezelést is fokozatosan gépesítjük. Csupár. 1958-ban másfélmillió forintot költünk gépi berendezéseink fejlesztésére, tökéletesítésére. — Az idén mintegy öt százalékkal több bútort gyártunk — nyilatkozik Botka Zoltán, a terv- osztályvezető. — 1960-ra pedig körülbelül egyötöddel lépjük túl az 1957-es szintet. A választékot is bővítjük. Kísérletképpen úgynevezett variálható bútorokat szándékszunk készíteni. Úgy véljük a mai kombináltszekrény túlzsúfolt. A modern szoba úgyszólván minden kelléke megtalálható benne — az esetek nagy részében céltalanul. A parányi vitrin a bár- és könyvszekrény például — kis térfogata miatt — legtöbbször csak öncélú disz. Éppen ezért egyedileg vásárolható, de mégis a stilusegységhez igazodó, egymás mellé, vagy egymásra állítható önálló darabok gyártását tervezzük — mondja befejezésül Botka Zoltán tervosztályvezető.
