Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-27 / 13. szám
14 AMERIKAI magyar szó rnursuay, íviaicn út, “NEVE ÉS MÜVE IS ÉLNI FOG SZÁZADOKON ÁF Marx Károly halálának 75-ik évfordulója volt március 14-én. Megemlékezésül közöljük a magyarországi Népszavában megjelent alanti cikket, melynek írója, Szakasits Árpád hosszú évekig volt a Szociáldemokrata Párt vezetője és jelenleg a Magyar Szocialista Munkáspárt egyik vezető tagja. Irta: SZAKASITS ÁRPÁD Hetvenöt esztendeje annak, hogy a XIX. század leghatalmasabb lángelméje, Marx Károly küzdelmes, szellemi értékekben és gyakorlati sikerekben ölj' gazdag élete kihunyt. Alig akad név, amelyet gyakrabban emlegetnének, mint az övét, s akire jobban ráillene a halhatatlanságnak a jövendő századokba áradó fogalma, mint az ő életére. A neve hatalmas erőket mozdít meg mind mellette, mind ellene,a társadalmi élet folyamatának jobb és balpartján egyaránt. Marx igazságát ostromolja immár száztíz esztendő, a Kommunista Kiáltvány .megjelenése óta a tőkés országok uralkodó osztályainak gyűlölet- hulláma, az álapostolok téveszméi s az opportunizmusnak az a törekvése, hogy elhomályosítsa, riíeghamisitsa a marxizmust s lefegyverezze a munkásosztályt. Éppenséggel nem véletlen, hogy a revizionizmus mindig akkor indult támadásba a marxi igazságok ellen, ajnikor a kapitalizmus a leghevesebben ostromolta a forradalmi munkás- osztály harci frontját, szervezeteit és politikai pártjait. Ez történelmileg bizonyítható. Ilyenkor mindig megjelent a színen a revizionizmus, hogy zavart idézzen elő a munkásosztály soraiban és megbontani igyekezzék a munkásosztály ideológiai, szervezeti és akaratbeli harcos egységét. És talán soha vakmerőbben és szemérmetlenebből, mint napjainkban. Holott éppen a társadalmi küzdelmeknek ezekben a feszültségekben teljes idejében szinte hegyekké halmozódnak a tudományos tények, amelyek a nagy gondolkodó igaza mellett szolgáltatnak tanúbizonyságot. De minden tudományos igazságok legfőbb próbája: a gyakorlat is vitathatatlanul és megfellebbezhetetlenül a marxizmus javára döntötte el a vitát. ★ Marx halmas szelleme, gondolatainak ereje, életének erkölcsi tártalma nem múlt el véle együtt, hanem mint legyőzhetetlen mágnesség uralkodik az emberi világ fölött. Amikor örökre lehunyta szómét, még nyoma sem volt a kapitalizmus nagy belső, strukturális válságának. Minden aranyat izzadni látszott. A tőkés termelési rend örökkévalónak mutatta magát. Gondok re- dője még nem ráncolta homlokát, de a Kapital- ban meg volt Írva a diagnózis és meg volt már Írva a végrendelet is. Megmásithatatlanul. Hatalmas szellemének halhatatlansága éppen abban rejlik, hogy uj elméleti módszert teremtett, amelynek segítségével a históriát emberi nyelvre tudjuk lefordítani. Az ő tiszta fogalmai vittek fényt a borulatos és ködös emberi erdőbe, ő vetette meg alapját a modern közgazdaságtannak és társadalomtudománynak. A dialektikus materializmust iránytűként ö adta az ember kezébe. ő tanította meg az embereket arra, hogy “ne csak körülményeik puszta termékei gyanánt fogják fel létüket, hanem értsék is meg, hogy egyben szerzői és szereplői saját drámájuknak, a történelmi színjátéknak”. ★ Hogyan folyik le ez a színjáték? Marx erre is megfelelt. Az emberi társadalomban nemcsak egymás mellett élnek az emberek, hanem egymás fölött is és egymással szemben is állanak, szükségképpen azon viszonyoknál fogva, amelyek közepette élnek és tevékenykednek. Az emberiség egész elmúlt életében, csakúgy, mint a mostaniban, a" társadalomnak különböző osztályokra való szakadozottsága tűnik a szemünkbe. Ezeket a z osztályokat nem valami erkölcsi vagy szellemi erő állítja egymással szembe, hanem éppen gazdasági érdekeik különbözősége. Az az ellentét, amely az egyes osztályok között — gazdasági érdekeik különbözősége miatt — fönnáll, szükségképpen vezet a harcra és ez a .harc tölti be szüntelenül az emberi történelmet, amíg csak el nem jutunk az osztályok nélküli társadalom világába. íme: ebben foglalható össze egészen röviden és persze csak vázlati vonalakban, Marx hatalmas gondolatrendszerének egyik alappillére, a történelmi materializmus. Müvének másik hatalmas pillére: a Kapital. Arra a kérdésre, hogy mi a töke? — Marx azzal felel, hogy a tőke társadalmi termelési viszony, mégpedig a polgári társadalom termelési viszonya. A tőke növekedésének a titka: az értéktöbblet. S ebben van egyúttal a tőkés gazdaság belső ellentmondásainak s annak az áthidalhatatlan ellentétnek a nyitja, amely a munkást a tőkével szembe állítja. Ez a szembészállás szükségképpen vezet harcra, a tőke és munka között. Hogyan vívja meg most már a munkásosztály a nálánál sokkal hatalmasabb tőkésosztállyal szemben a maga harcát? Erre is felelt Marx. Úgy, hogy osztállyá szerveződik ^megteremti osztályszervezeteit; kialakítja gazdasági és politikai küzdelmeinek sajátos osztályformáit és tudatában hordja, hogy ezeket a küzdelmeket végső döntésig kell vinnie: a munkásosztály teljes felszabadításáig, amely egyértelmű az egész emberiség felszabadításával. ★ Marx müve a valóságban lelte alapjait. Hiába hirdette volna a szervezkedés eszméjét, hiába alkotta volna meg nagy müvét, a szocializmusért való harcnak és a szocializmus győzelmének szükségszerűségéről szóló elméletét, ha a tőkés társadalom, a kapitalista gazdálkodás struktúrája és a dolgozó tömegek osztályhelyzete ezeknek a tanításoknak ellentmondott volna, ha a dolgozó tömegek ezekben a tanításokban nem ismerték volna fel azokat az irányitó eszméket, amelyek történelmi útjukat megvilágítják. Elmélet nélkül a tömegek vakok, de az elméletek is üresek és értelmetlenek tömegek nélkül. Marx nagy érdeme, hogy az elméleti szocializmust egye-_ sitette a munkásosztály gyakorlati küzdelmeivel. Éppen a munkálkodó tömegek küzdelmei és a kapitalizmus belső ellentmondásainak ma annyira szembetűnő jelenségei és legfőképpen a szocialista világrendszer léte és megakaszthatatlan fejlődése igazolják legjobban a tudományos szocializmus igazságtartalmát. Mit tehet a revizionizmus a tények ellen? Csak égyet: meghamisítja a tényeket és meghamisítja a marxizmus alaptételeit. Valósággal elméleti akrobatamutatványokat produkál. El akarja hitetni a dolgozó tömegekkel, hogy a kapitalizmus — már nem kapitalizmus. Megszelídült. Azt hirdeti, hogy az újkori kapitalizmus már kigyógyult a megismétlődő gazdasági válságok betegségéből; a burzsoá állam már nem a kapitalisták végrehajtó szerve, hanem “jóléti állam”, ámely feloldja az osztályellentéteket és szinte észrevétlenül “békésen belenő a szocializmusba”.-S mit tehet a dogmatizmus a marxizmus ellenében? A dogmatizmus természetesen ma már épp oly kevésbé akadályozhatja meg a marxizmus végső győzelmét, mint a revizionizmus. Hátráltatja azonban e végső soron szükségszerű diadalt, megfosztván az elméletet attól az erőtől, amelytől érvényesülése, előrehaladásának üteme függ: a tömegek támogatásától. A dogmatizmus amely betürágó módon értelmezi a tételeket, megfosztja a kétségtelen igazságokat valóraváltóik- tól, az emberektől, magános és tehetetlen kísértetekké silányitja az eszméket, amelyek csak az eleven emberek gyakorlatában ölthetnek testet. A dogmatizmus, szektárianizmus, amely — hordozóinak szándékától függetlenül — végső soron menlevelet ad az emberi problémákkal szembeni értetlenségnek, a meggyőződést felváltó parancsolgatásnak, a szilárd rend helyére lépő törvénytelenségnek, a kiskirályók önkényének. A dogmatizmus tehát nem “bocsánatos bűn”, amely “gyorsítja” a marxizmus tanításainak megvalósulását, hanem éppen ellenkezőleg, olyan hiba, amely megfosztja a marxizmust eleven leikétől s ezzel tevékeny szövetségeseitől is. Nyilván sokan hisznek még — a revizionizmus festőzése következtében abban, hogy a 30-as évek nagy világgazdasági válsága nem ismétlődik meg. Letagadhatatlan «tény, hogy egy hanyatló termelési és társadalmi rend felbomlásának vagyunk a tanúi, amelyben ugyan kitermelődhetnek még uj meg űj technikai sikerek, a termelőerők gyarapodásának eredményei, amelyekre a revizionisták téveszméikben támaszkodnak, mégis, mindezek ellenére, a kapitalizmus teljes és végleges lehanyatlása s a szocializmus világméretű győzelme — amint Marx tanította — a természeti szűk ségszerüség erejével elhárithatatlanul bekövetkezik. A pusztulás és az újjászületés útját egyaránt megmutatta Marx Károly és a dolgozó tömegek százmilliói mind a két utat világosan látják. KÉRÉSEK ÉS FELELETEK Laura Lafargue, Marx leánya mesélte el, hogy ő és nővére, Jenny, egyszer," társasjáték közben, egy sor kérdést adott fel Marxnak. Apjuk válaszait megőrizték. Marx “ellenszenvének” tárgya, Martin Tupper középszerű angol költő volt, lapos, fellengős versezetei hívhatták ki Marx nemtetszését. KÉRDÉS: Kedvenc erénye. FELELET: Egyszerűség. KÉRDÉS: Kedvenc erénye férfiaknál? FELELET: Erő. KÉRDÉS: Kedvenc erénye nőknél? FELELET: Gvöngeség. KÉRDÉS: Fő jellemvonása? FELELET: Állhatatosan egy célra törekedni.. KÉRDÉS: Mit tart boldogságnak? FELELET: Küzdeni. KÉRDÉS: Mit tart boldogtalanságnak? FELELET: Meghódolni. KÉRDÉS: A bűn, amelyet a leghamarabb megbocsát ? FELELET: Hiszékenység. KÉRDÉS: Bűn. amelyet legjobban utál? FELELET: Csúszás-mászás. KÉRDÉS: Ellenszenve tárgya? FELELET: Martin Tupper. KÉRDÉS: Kedvenc időtöltése? FELELET: Könyveket bújni. KÉRDÉS: Költője? FELELET: Shakespeare, Aiszchüloss, Goethe. KÉRDÉS: Prózairója? FELELET: Diderot. KÉRDÉS: Hőse? fi FELELET: Spartacus, Kepler. KÉRDÉS: Hősnője ? FELELET: Gretchen. KÉRDÉS: Virága? FELELET: Babér. KÉRDÉS: Színe? FELELET: Vörös. «KÉRDÉS.: Kedvenc neve? FELELET: Laura, Jenny,. KÉRDÉS: Kedvenc étele? FELELET: Hal. KÉRDÉS: Kedvenc életszabálya? FELELET: Nihil humani a me alienum puto (Semmi, ami emberi, nem idegen tőlem.) KÉRDÉS: Kedvenc jeligéje? FELELET: De omnibus dubitandum (Mindenben kételkedni kell.) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN olyan nagy szükség van “képzett” juhászokra, hogy a képviselőház egyik bizottsága olyan törvényjavaslaton dolgozik, amely a kivándorlásra hajlandó európai juhászoknak kvótán felüli engedélyt ad az idejövetelre. ★ A “HINDI” nyelvet nem beszélő, de az angolban járatos indiai lakosok azt akarják,>hogy Indiában a hindi nyelv mellett még egyideig az angol nyelv is hivatalos nyelv legyen, másképpen a számos különböző nyelvet beszélő lakosság között az érintkezés nagyon nehéz lesz. ★ A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN a káros rágcsálók elleni hadjáratban az’ utóbbi időkben 40 millió rágcsálót és 25 millió kártékony verebet irtottak ki, — jelenti az egészségügyi minisztérium.
