Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-27 / 13. szám
AMERIKAI MAGVft1t-SZ6~ Thursday, March 27, 1958 EGY FALU HÁROM NEMZETISÉGE — Magyarországi riport — A Viharsarok legalsó csücskében van Battonya, ez a takaros, három nemzetiségű falu. Magyarok, délszlávok és románok lakják, csaknem 14 ezren. A községnek közel egy negyede nemzeti kisebbség. A múltban a nem magyar nemzetiségűek életét a teljes befelé fordulás jellemezte. Ha például valamelyik szórakozóhelyen a szerbek vagy románok voltak többen, oda magyarnak nem volt tanácsos betenni a lábát s megfordítva. Szomorú, de a valóság volt a múltban: a fasizmus fékte. len, soviniszta uszítását nem fújta el a szél, hanem megkapaszkodott a faluban. A hivatalos gyű lölet a megalázott kisembereket is gyakran meg- széditette és gúnyolta a románt vagy délszlávot. A nemzeti kisebbség persze úgy védekezett, ahogy tudott. Dacból nem beszélte a magyart, csak a saját “fajtája” között házasodott és ha úgy hozta a sor, doronggal is bizonyította a saját nemzeti öntudatát. Nem lennénk hűek a valósághoz, ha mindehhez nem tennénk hozzá, hogy a.,.gyűlölködés rákfenéje mindenekelőtt a falu módosabb rétegeibe fészkelte be magát. A szegények megérezték, hogy a közös sors révén, közös táborba tartoznak. Ez a megérzés lett az erkölcsi alapja, egészséges gyökere annak, ami ma már mindenki előtt kézzelfogható valóság: a különböző nemzetiségek testvéri összefogásának. A változás a kulturális élet tükrében pontosan lemérhető. Nézzük a köz- Uktátást. Ugyan a múltban is saját iskolában tanultak a románok és a délszlávok, de ez inkább dác volt, mint szabadság. Mindkét iskola — egy- tantermes. egytanerős — a román, illetve a déltáv egyház kezén volt, az állam semmi támogatást nem adott. Az oktatás a legprimitívebb színvonalon folyt. A román gyerekek ma három tanteremben (a nemzeti kisebbséget gyűlölő, volt főszolgabiró házában) öt pedagógus keze alatt tanulnak. Az ugyancsak háromtantermes délszláv iskolában hét pedagógus van. Ezek a tanitók a magyar állam költségén nevelődtek — mint például Sztanojev Mária bácsbokodi kislány — hogy saját anyanyelvükön taníthassák testvéreiket, A magyar és a nemzetiségi iskolák felszerelésében, a pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésében nincs semmi különbség. Nem is lehet, mert ilyen kérdés, hogy ki román, ki délszláv és ki magyar, ma már nem bir jelentőséggel. Itt, ennél a pontnál döntő átalakulásra tapintunk rá. Az eltelt tizenhárom esztendő szinte nyom nélkül elseperte az évszázadokon át épített és mesterségesen erősített korlátokat. A múltban közigazgatási gyakorlat és társadalmi szokás volt éles határokat vonni a nemzetiségek között. Minden embert szigorúan bekategorizáltak, tehát a lakosságot erőszakkal kényszeri- tettékm befelé fordulásra. Ha valakiről megkérdezték, hogy kicsoda, azonnal rávágták, hogy milyen nemzetiséghez tartozik. Ma aligha tudnának ilyen kérdésié felelni az emberek. Főképp a mi rendszerünkben felnövekvő generációkra vonatkozik ez. Amig régen egy életre szóló megvetés járt annak, aki nem a saját fajtájából házasodott, ma mindennapi eset a keveredés, sőt az a ritka, ha a fiatal a maga nemzetiségéből választ élettársat. Ez az oka, hogy a nemzetiségeket nem lehet külön választani. A szülők, bármilyen nemzetiséghez tartoznak, abba az iskolába Íratják gyermeküket, ahová •akarják. Ennek köszönhető, hogy magyar gyere-, kék magyar vagy délszláv iskolában tanulnak. A szülők örülnek annak, ha gyermekeik mind a három nyelvet beszélik. A különböző nemzetiségek közti korlátok elmosódását — ami az iskolákban nagyszerűen megfigyelhető — az élet hozta magával. Bizonyítékért nem kell menni sehová, megtaláljuk ezt Bat- tonyán is. A kulturális életről lévén szó, maradjunk ezen a területen. A művelődési ház — amely a megye községei közül itt a legszebb és a legnagyobb — a három nemzetiség mindenkori hajléka. A felszabadulástól 1952-ig külön-külön próbálkoztak kultureso- portokkal. Bár az idő meghozott minden lehetőséget az együttműködésre, az ösztönökben mégis megmaradt valahol az a régi tudat, hogy a kulturális életben mindenki a maga tradícióit követi. A próbálkozás ugyan külön utakon is hozott eredményt, de az igazi összemelegedés és az átütő sikerek kora akkor kezdődött, amikor a művelődési ház fedele alatt egyesültek a nemzetiségek kulturcsoportjai. 1952-től országos hire van a battonyái nemzetiségi népi együttesnek, s azóta nincs olyan megyei verseny, hogy ne térnének haza első helyezéssel. Román, magyar és délszláv fiatalok együtt táncolják a ficsureszkut, a mikapércsi csárdást, a logovácot és a kólót. Gondok, méghozzá elég kellemetlen gondok persze, itt is vannak a kulturális élet terén, csakhogy ezek általánosak az egész országban, semmi közük ahhoz, hogy Battonya több nemzetiségű község. Ami a legfontosabb, az a helyi népi kultúra jövője. Táncokban, dalokban elég gyér a választék. Nem azért, mert nincs, hanem azért, mert nem kutatják fel. Közönségszervezés és a plasztikus kultúra terjesztése terén, mindhárom nemzetiség pedagógusait dicséret illeti, de arra már nem törekednek, hogy összegyüjtsék az öregek kincsét, a régi táncokat és dalokat. A bat- tonyai kulturotthonban nincs például egy olyan lelkes öreg, mint a sárpilisi Bóli Kovács János, pedig itt is lehetne, csak fel kellene kutatni. Ezzel, sajnos, nem törődik Dénes elvtárs, az otthon — Magyarországi riport — A Gazdasági Bizottság határozatai Az ipari, épitőipari és belkereskedelmi vállalatoknál, valamint a mezőgazdaságban az 1957. évtől bevezetésre került nyereségrészesedési rendszer azt a célt tűzte a vállalatok elé, hogy gazdálkodásuk eredményei elérjék, illetve túlhaladják az ellenforradalmat megelőző időszak színvonalát. A tapasztalatok bizonyítják, hogy a rendszer bevezetése helyes volt, hozzájárult ahhoz, hogy a legtöbb vállalatnál a múlt év folyamán jelentősen javult a termelés gazdaságossága. A jó munka eredményeként, a vállalati mérlegek jóváhagyása után, március végén, április elején sor kerül a nyereségrészesedés kifizetésére. A Gazdasági Bizottság most határozatban szabályozza a nyereségrészesedés elérésének 1958. évi feltételeit. Hol fizetnek nyereségrészesedést? A határozat szerint 1958-ban a nyereségrészesedés rendszere az iparban, az építőiparban és az állami mezőgazdasági üzemekben, tehát azokon a területeken maradt fenn, ahol megbízhatóan ellenőrizhető", hogy az árbevételek mögött tényleges teljesítmények állnak. Az iparnak és az építőiparnak azokon a területein, ahol uj terméket nem hoznak létre, és ahol nem ellenőrizhető megnyugtatóan a teljesítmény (javitóipar, tatarozó vállalatok, stb.) az általánostól eltérő szabályokkal kell biztosítani, hogy a vállalatok csak a jó munkájuk eredményeként jelentkező többletnyereségből részesülhessenek. A nyereségrészesedés rendszerében gazdálkodó ipari és épitőipari vállalatok körét és az egyes területekre vonatkozó különleges szabályokat, az illetékes miniszterrel egyetértésben a pénzügyminiszter állapítja meg. , A belkereskedelemben tekintve, hogy nem tartozik a termelő ágazatok közé és forgalmának elsősorban a vásárlóerő, illetve a termelés nagysága szab határt, nyereségrészesedés nem lesz. Ehelyett a belkereskedelemben olyan érdekeltségi rendszert vezetnek be, amely a takarékos gazdálkodásra, továbbá a fogyasztók és a népgazdaság szempontjából káros tevékenység (minőségrontás, árdrágítás) megakadályozására igazgatója. De ez a probléma a helyi értelmiség lelkesebb irr.iinkájával könnyen megoldható. A lényeg éppen az, hogy ilyen gondok egyáltalán felmerülhetnek. A faiuvégi bunkózások és a fiatalok mai közös tánca között akkora a szintkülönbség, hogy azt csak a történelem mércéjével lehet lemérni. Ez a mérce Battonya három nemzetiségét egyforma rangra emelte. Illlllllllllllllllll!llllllllllllll!lllllllllllllllllllltlll!l!l!l!lllllll!l!l RÖVID HÍREK !lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllll!!lll A MEGFOGYATKOZOTT fácánállomány szaporítására Mezőhegyesen és Mosonmagyaróvár közelében jó eredménnyel működik egy-egy fá- cántenvésztelep. Az eddigi tapasztalatok alapján az idén két újabbat rendeznek be az állami gazdaságok Balatonnagybereken és Derekegyházán ★ TÖBB MINT félmillió hibabejelentés érkezett 1957-ben az újjászervezett fővárosi házkezelő- ségek'hez. A hibák nagy részét kijavították a házkezelőségi igazgatóság 100.9 százalékra teljesítette tavalyi tervét s javítóműhelyeiben csupán a múlt év utolsó negyedében több mint 36 millió forint értékű építési, szerelési munkát végeztek. ★ KEVESEBB KENYERET, több péksüteményt fogyasztott tavaly a főváros lakossága, mint az előző esztendőkben. A tanácsi vállalatok tervtelj esitéséről beszámoló jelentés adatai szerint 3500 vagonnal csökkent az eladott kenyér meny- nyisége, a forgalombahozott péksütemények száma viszont hatmillió darabbal emelkedett két esztendő alatt. ösztönöz. A nyereségrészesedés elérésének feltételei Az ipari és épitőipari vállalatok akkor fizethetnek nyereségrészesedést, ha 1958-ban tovább növelik jövedelmezőségüket. A nyereségrészesedés kifizetésének alapja ez évben, az 1957-es év gazdaságilag normalizáltnak tekinthető időszakában (az iparban általában az 1957. második félévben) elért jövedelmezőség, illetve annak t ültéljesitéséből származó többleteredmény. A felosztható nyereségrészesedés mértékét — a népgazdasági tervben elfogadott költségcsökkentési feladatok és tulteljesitési lehetőségek figyelembevételével — minisztériumonként kell megállapítani oly módon, hogy azonos mértékű nyereségrészesedés elérése a különböző területeken megközelítően azonos feladatot jelentsen. A nyereségrészesedés felső határa ez évben is a vállalat által az év folyamán kifizetett bér egyhavi átlaga. Az igazgatói és a vállalatfejlesztési alapok felhasználása A vállalatok igazgatói alapját a különböző vállalati szociális és kulturális intézmények fenntartásához való hozzájárulás miatt jelentős ki adások terhelik. Ezért a vállalatok a múlt évi 30 százalékkal szemben ez évben az igazgatói alap 50 százalékára jogosultak előzetes feltételek teljesítése nélkül is. Amennyiben az előirt alapjövedelmezőséget teljesitik, igénybe vehetik a másik ötven százalékot is. A vállalatok a többletnyereségből vállalatfejlesztési alap, illetőleg tartalékolási célokra őket megillető összegek 50 százalékát vállalatfejlesztési célokra használhatják fel, 50 százalékát azonban tartalékolniok kell. Az illetékes miniszter — a részére megállapított keretben — kivételesen indokolt esetben egyes vállalatoknál a vállalatfejlesztési célokra szolgáló részt 50 százalék fölé is emelheti. A vállalatfejlesztési alap üzemi célokat közvetlenül nem szolgáló jóléti intézmények létesítésére nem használható fel. Az üzemi célokat szolgáló egészségügyi és munka- védelmi jellegű beruházásokra, valamint a jóléti intézmények felújítási költségeinek fedezésére a vállalatfejlesztési alap továbbra is felhasználható. A NYERESÉGRÉSZESEDÉS 1958. ÉVI RENDSZERÉRŐL ÉS AZ IGAZGATÓI ÉS VÁLLALATFEJI ESZTÉSf ALAPOK FELHASZNÁLÁSÁRÓL-.1 j ■■■!............................................... = Magyarország
