Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-20 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 20, 1958 LÁTOGATÁS A NÉMET OEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG ATOMREAKTORÁNÁL Január elején a Berlinben dolgozó külföldi laptudósi toknak lehetőséget nyújtottak arra, hogy megnézhessék a Német Demokratikus Köztársaság első atomreaktorát. Alkalmunk volt végigjárni a hatalmas tudományos intézet minden zugát és közvetlen közelről szemügyre venni a félelmetes méretű technikai apparátus minden részét. A reaktor Rosendorf mellett, Drezdától tiz kilométerre található és része az ottani központi magfizikai kutatóintézetnek. A rosendorfi erdős vidék — mint mondják —, nagyon alkalmas ilyen kutatóintézet létesítésére, mert.elég távol van sűrűn lakott településektől, ami nemzetközi követelmény az atomkutatás számára, és még sincs túlságosan messze a hires drezdai műegyetemtől. Ez Utóbbi körülmény azért fontos, mert a kutatóintézetnek nem utolsósorban uj szakemberek kiképzése a célja. Az intézet munkatársai túlnyomórészt, meglepően. fiatal emberek, többséglükben a Szovjetunióban szerezték meg a képesítést ehhez a tudományos munkához. De nemcsak az intézet munkatársai, hanem igen sok berendezés cirilb betűs felirata is a Szovjetunió által nyújtott segáiégi öl beszél. Kétségtelen, hogy a szovjet segiflég révén a Német Demokratikus Köztársaság atomkutatása az előkészítő munka hosszú esztendeit takarította meg, és alkalmat nyert arra, hogy nagy tapasztalatu német tudósok számára megfelelő kutatási lehetőséget nyuj thasson, Barwich professzor, az intézet vezetője ismertette a reaktor szerkezetét. A reaktor hasadó- anyága, dúsított uránteljesitménye 2000 kilowatt./ Hűtésére és láncreakció szabályozására desztillált vizet használnak* Az atomreaktor 50 centiméter hosszú, 10 milliméter átmérőjű uránradakkal dolgozik. A fényképről is jól látható, hogy az 50 centiméteres rudacskáknak meglehetősen nagy szállást kellett építeni. A reaktor viszonylag csekély kiterjedésű aktiv zónája köré több mint 3 méter vastag faíalt vontak. Ez a fal (kívülről befelé haladva) vastag betonréteggel kezdődik, majd viz következik, utána egy aluminiumhenger, amelyben desztillált viz cirkulál, hogy a láncreakciónál keletkezett hőt elvezesse. Itt következnek az urániumrudacskák, ez a tulajdonképpeni “forró” vagy aktiv zóna. A mintegy 7 méter magas reaktor tetején el- helyzett távcsövön keresztül bármikor meg lehet nézni az aktiv zónát. ICikus számára nincs itt túl sok látnivaló. A távcsövön látható kép, amely a vizben elhelyezett rudacskákat mutatja tartóikkal együtt, a mikroszkopikus metszeteket ábrázoló képekhez hasonlít. A távcsőnek azonban nem is az a feladata, hogy a látogatókat szórakoztassa'. Ennek a berendezésnek a segítségével cserélik ki veszélytelenül az urániumrudakat. A reaktor óriási méreteire tehát elsősorban a káros sugárzások elleni védelem céljából ,van szükség, s az intézet egész berendezése is elsősorban arra szolgál, hogy lehetőséget nyújtson a tudományos kutatóknak a maximális biztonságú munkára. Láttuk azokat a hatalmas légelszivó berendezéseket, amelyek állandóan cserélik a kritikus helyiségekben a levegőt. Ha az alapos és sokirányú óvóintézkedések ellenére valahol mégis rádióaktivvá válik ai levegő, azonnal figyelmeztető vörös lámpák gyulnak ki és riasztócsengők szólalnak meg. Az intézet egyik munkatársa megmutatta nekünk, mennyire érzékenyek ezek a riasztóberendezések. Egy kicsiny, és mint mondottam, teljesen veszélytelen mértékben sugárzó kobaltdarabot tartalmazó ólomedényt közelitett az egyik ilyen riasztó berendezéshez és a vendégek egy részének nem csekély nyugtalanságára azonnal kigyulladtak a vörös fények és megszólaltak a vészcsengők. Az intézet minden munkatársánál kis töltőtollhoz hasonló műszerek vannak, amelyek segítségével állandóan ellenőrizhetik környezetük rádióaktivitását. Mikor az intézet munkatársai hazamennek, egy különleges készülék előtt kell el- haladniok, amely minden alkalommal ellenőrzi, nem tapadnak-e ruhájukhoz, cipőjükhöz vagy testükhöz rádióaktiv részecskék. Az egyik legérdekesebb óvatossági rendszabály az úgynevezett labirintus. Ez az, inézet szuterénjében van, ahol vastag védőfolok mögött folytatnak kísérletet aktiv anyagokkal. Az itteni helyiségeket, ahol aktiv anyagokkal kísérleteznek, “forrókamráknak” nevezik. (Egy-egy ilyen forró-kamra öntöttvas ajtaja jó másfél arasz vastagságú, mégis könnyen fordul golyóscsapágyakon.) A labirintus elnevezés úgy jött létre, hogy az itt dolgozóknak egy bonyolult folyosó- és gátrendszeren kell keresztülhaladniok, mig munkahelyükre érnek, illetve onnan távoznak. Amikor munkahelyükre mennek,- védőruhát kapnak (fehérneműt is) és hazafelé menet csak a labirintus másik felén távozhatnak, többszörös fürdő, ruhaváltás és különböző ellenőrzések után. — Romániai riport — A bejárat kőoszlopán tábla: “Institutul de Geriatrie”. Nagy, széles köépület, a kertben a két- háromágyas szobákban öregek. így, első pillantásra valamilyen kulturáltan berendezéett aggok- házában érzi magát az^ ember, talán csak az a feltűnő, hogy az öregek jókedvüek. Később azután arra is rájön, hogy mindenki jó néhány évvel idősebb, mint amennyinek lászik Ez az az intézet, mely tudományos viták és hő vágyakozások központjában áll. Suciu Petre — 75 éve nem beszéltem magyarul. Kicsit elfelejtettem. Hej, ha mennék Kolozsvárra, még jönnék bele. Énekelném: “Viselem a gazdász nevet, mert a rózsám most is szeret”. Bennem van az a vigság. Akkor jól éltem, jól ittam, képzelheti milyen voltam. — Üljön már le bácsi! — de nem ül. — Akkor kérdeztem tőle, magyarul van-e az: holda verde. Mondja: zöld mező, zöld vetés. Hát nem. Nézzük a szótárt: zöld labonca. A fiával iskoláztam együtt. .. — Üljön le, elfárad. — Én?! Én adja a kezet! — megszorítja. Erőteljesen. — 1954-ben álig tudtam járni a rheumatiz- mustól. Alig volt kedvem diskurálni. Apatikus voltam. Nem volt haj a fejemen. De most hajam van! — Mutatja büszkén: ritkásan ősz és fekete szálak borítják koponyáját. — Bennem van az a vigság! — Mivel tölti az idejét, bácsi? —Dolgozok, hat óra egy nap. Olvasom a hírlapokat naponta, és a Lenint. No persze szemüveggel. Ha lenne pénzem, szabadságra mennék az intézetből Kolozsvárra. Bennem van az a vigság: Ha egy szép lány lenne, szemüveg nélkül látnám a szivit. így beszél Suciu Petre 97 esztendős román nemzetiségű volt matematika professzor, aki három esztendeje még roncs ember volt, fogyó életerővel. — Aslannak köszönhetem — mondja és kezet szőrit, elmegy. Egész idő alatt nem ült le. — Ez a célunk, az elviselhető öregség! — jegyzi meg dr. Winter, kisérőm. Egy tudományos felfedezés születése Akkor már láttunk fényképeket: egy lábról, amelyet amputálni akartak, mert nem táplálta már a vér és ugyanarról a lábról egy év múlva, amikor jártak rajta; egy 113 éves aggastyánról, akit kisértetnek néztek volna, és ugyancsak őróla 114 éves korában, értelmes tekintettel és feketére szineződő hajjal; egy 42 éves öregemberről és egy 43 éves fiatalról, aki vele azonos volt: egy tarfejü,apatikus nőről, akit a következő kép néhány évvel későbben, tehát fiatalon, dús hajjal ábrázol. Akkor sem érte el még a 30-ik életévét. (De erről az esetről ne írjak, kérik az orvosok, mert igy is tulsokan jelentkeznek, korán megkopaszodottak Én mégis indiszkrét vagyok, de ide iktatom: az intézet egyelőre csak öregekkel és betegekkel képes foglalkozni. Majd talán néhány év múlva igenis sor kerülhet a kozmetikai felhasználásra is — ha a módszer világszerte elterjed.) Beszéltem is az öregekkel, köztük egy nénivel, “82 éves”, aki szintén hat: óra házimunkát végez, este két-három órát olvas az'ágyban és vidáman újságolja, hogy angina pectorisa — Egyebek között védelmi célokat szolgál a reaktorintézet központi irányitó berendezése is. Ez a reaktor agya, itt fut össze valamennyi mérési eredmény. Két mérnök a hatalmas kapcsolóasztal mellől állandóaQ áttekint és regisztrálja a munkafolyamatot és ha valami baj van, a műszerek azonnal jelzik, s a mérnököknek módjuk van arra, hogy azonnal be is avatkozhassanak. Bizonyos, hogy ebben az intézetben mindent elkövetnek azért, hogy a kutatókat minden káros behatástól megóvják, és bizonyos az is, hogy ezek a kutatók, a Német Demokratikus Köztársaság tudósai, az első tudományos kutató munkára alkalmas német reaktor irányitói, teljes erejükkel azon fáradoznak, hogy újabb területeket hódítsanak meg az atomenergia békés fel- használása számára. volt. Tamáskodva nézek dr. Winterre, aki megerősíti: igen, a gyógymód rendszerint az angina pectorisra is hatásos. Dekát mi is ez a gyógymód? ... dr. Ana Aslan 1949-ben a temesvári belgyógyászati klinikán dolgozott. Ott foglalkozott többek között a gyógyszerek hatástanával is. Alkalmazta az asztma ellen Dos Gahli módszerét is, aki a novocaint nem bőr alá fecskendezve, ér- zéstelenitőként alkalmazta, hanem intravénásán, az érbe adva. Azután egyszer behoztak egy beteget arteri- tissel (érelhalás a végtagokon). Az orvosok amputálást ajánlottak, de Aslan doktornő, aki felfigyelt Leriche francia tudós eljárására, az ütőérbe adott novocain injekcióval gyógyulást ért el. Ez az eset afféle átmenet volt a valóban uj u-t felé, amelynek kezdetét egy fiatal orvostanhallgató esete jelezte. Súlyos rheumával, bepakolva, mozdulatlanságra kárhoztatva került a kórházba. Az orvosnő, támaszkodva a novocain értágitó hatására — rheumatikus betegnél először — intraartériásan adagolta — és másnap a fiatalember az udvaron sétált. 1949 végén Aslan doktor Bukarestbe került, Parhon akadémikus munkatársaként, geriátriái (az öregségi betegségeket gyógyító) munkára Az öregek között sok a rhejmás és ő alkalmazta náluk saját novocain gyógymódját. És ime: szemmel látható volt, hogy az eljárás nemcsak a rheumára hat, hanem a közérzet általános javulása figyelhető meg, növekszik az életkedv, a pesszimizmus helyébe optimizmus lép, az öregkori reszketés csökken, az emlékezőtehetség javul ! A tények arra utalnak tehát, hogy a novocain kúra az öregségnek legtöbb beteges tünetét, tehát élettanilag értve, magát az öregséget, bizonyos mértékig visszafejleszti! 1951-ben Aslan eljárása már tudományos program, amelyet felkarol, támogat, kidolgozásában segít Parhon akadémikus, a román tudomány egyik világnagysága. A program része egy átfogó programnak, amelynek cime: “Az életkorok biológiája” és amelynek keretében a kor haladásával járó élettani változásokat vizsgálják a gyerekkortól kezdve. Ami a novocain alkalmazását illeti, a menhelyen az öregeket csoportokba osztják be, 20 százalékukat ezzel az eljárással kezelik, a többit E vitaminnal, B komplex vitaminnal, mirigyhormonokkal, lépkivonat- tal, pajzsmirigy kivonattal, szódabikarbóna- fürdővel, stb. A legjobb eredményeket a novocain kúra adja. Ma a geriátriái kórházban csak ezt az eljárást alkalmazzák, a menhelyen is az öregek felénél. (Miért csak a felénél? — kérdezem. — Mert a tudományos vizsgálat megköveteli a többi eljárások ellenőrzését is. — És ebbe belenyugszanak a kezeltek? Nem követelik a novocain adagolását? — A különben tudományosan kimért orvosok egyike nem tud visszafojtani némi maliciát és igy felel: “Többnyire nincsenek azon az értelmi fokon, hogy átlássák helyzetüket. (Különösen nem azok, kiket nem kezeltünk novocainnal”.) Egyébként is az intézet, amelynek álláspontja szerint még csak kísérleti stádiumban van a tudományos munka, az öregek ostromát állja ki — 13 ezren jelentkeztek kezelésre, és előzetes vizsgálat után hatezernél folyik is a kúra. Gombó Pál. Kertész György. AZ ÖREGSÉG ELLENI HARC KÖZPONTJÁBAN _iá_
