Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-20 / 12. szám
Thursday, Mareh 20, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Külpolitikai Szemle ANGLIA NEM AKAR H-BOMRA BÁZIS LENNI A glasgowi egyetem hallgatói záptojásokkal, rothadt zöldséggel és büzbombákkal dobálták meg Butiért, az alsóház elnökét, mikor éppen rektori székfoglalóját olvasta fel. Ugyanilyen fogadtatásban volt része Henry Brooke lakásügyi miniszternek is. A Holborni Hallban megrendezett gyűlésen a rendőrségnek kellett kimentenie őt a felháborodott hallgatóság kezei közül. Február közepén, egy hétfői napon, éjjel 11 órakor vonult fel néhány ezer londoni polgár a Downing Street 10. elé, s tüntetett Macmillan és kormánya ellen. SZENVEDÉLYEK Éjszakai tüntetés! Hol van a hagyományos szenvtelen- ség, a sokat emlegetett hidegvér. A hűvös, ködös szigetországban is az indulatok, a szenvedélyek kerítik hatalmukba az embereket. Ennek az óriási változásnak alighanem két fő oka van. Az egyik rohamosan drágul az élet Angliában, a másik: közfelháborodást korbácsol a kormány kül- ^ politikája. E kettő szorosan összefügg, Anglia kapcsolata az Angol- feltételezi egvmást. Amerika. Szövetséghez A kapcsolatot Thorneycroft annak idején világosan felismerte. S éppen azért volt kénytelen tavaly ősszel lemondani a pénzügyminiszterségről, mert az inflációt, a gazdasági helyzet romlását csak a hadikiadások megnyirbálása utján lehetett volna meggátolni, viszont a kormány nem volt hajlandó ezt az utat választani. A kormány “védelmi politikája” tulajdonképpen most hozta meg termését: a Fehér Könyvet és az Egyesült államokkal megkötött rakétaegyezményt. Az első Anglia nemzetvédelmének elveit fogalmazza meg, az utóbbi jelenti a gyakorlatot. A Fehér Könyv úgynevezett “stratégiai elriasztást” helyezi előtérbe. Legfőbb elvként leszögezi, hogy a stratégiai elriasztáshoz, magyarán nukleáris fegyverekhez kell folyamodni, nemcsak akkor, ha a Nyugatot ilyen fegyverekkel támadnák meg, hanem hagyományos fegyverekkel végrehajtott nagyabbszabásu támadás esetén is. A döntő kérdés itt az, hogy 1. melyik országokat számítják bele a Nyugat fogalmába; 2. mi legyen a mérce a támadás nagyságának megítélésekor. Például Irán is és Dél-Vietnam is tagja olyan katonai paktumnak, amelyben részt vesz Anglia. S tegyük fel, hogy Irán vagy Dél- Vietnam fegyveres konfliktusba keverednék. Angliának automatikusan meg kellene kezdeni a nukleáris háborút világméretekben ? Emrys Hughes munkáspárti képviselő is, az öngyilkosság kifejezéssel illette az alsóházban Sandys hadügyminiszter koncepcióját. Ennek ellenére az alsóház 217 szavazattal 261 ellenében jóváhagyta a Fehér Könyvben körvonalazott, s a “megsemmisülés logikája” által sugalmazott jjolitikát, beleértve a rakétatámaszpontok építését is. Kidobott pénz állapotba hozható, ennyi idő viszont untig elegendő ahhoz, hogy a szovjet interkontinentális rakéta elérje Angliát. Tehát a Thort csak preventív, megelőző háború esetén lehet alkalmazni. De a Fehér Könyv kifejezetten “atom-megtorlásról” beszél, kizárva a preventív csapás lehetőségét. “Minek akkor a pénzt pocsékolni egy hatástalan, kétes katonai értékű fegyverre, amelynek puszta léte is provokáció” — teszi fel a kissé szónokias kérdést a New Statesman. Nyilvánvaló, hogy a rakétakilövő állomások építése — a 10 millió fontra rugó költségekről nem is beszélve — Angliát első számú hadicélponttá lépteti elő, s egyáltalán nem a tárgyalási és megegyezési készséget bizonyítja. A nyomában kitört vad vihar a Labour-pártot kényelmetlen helyzetbe sodorta. A hivatalos pártvezetés nem akart tengelyt akasztani a kormánnyal, viszont a közhangulatra való tekintettel nem adhatta áldását sem a rakétatámaszpontokra. “Egyre többen válnak bizalmatlanná a kormány szándékait illetően, s félek, hogy az ellenzék is bűntársa lesz a kormánynak, ha nem mondja ki, hogy rossz utón járunk” — jelentette ki az alsóházban Bevan. Az árnyékkabinet igy közbülső formulát dolgozott ki: elvben beleegyezik a rakétatámaszpontok létesítésébe, de ellenzi, hogy megépítésükhöz a csúcstalálkozó előtt kezdjenek hozzá. A párt hivatalos szónokai ezt az álláspontot képviselték az alsóházi vitában. De ez a felemás állás- foglalás sok sok munkáspárti képviselőt nem elégített ki. Lázadás a Munkáspártban Az alsóházi vita napjaiban valóságos lázadás tört ki a pártban. Mintegy 70 képviselő memorandumban követelte, hogy a párt szálljon síkra a rakétabázisok ellen. Ilyen értelemben nyilatkozott a hivatalos pártlap, a Daily Herald is. Sőt a Labour-párt soraiban megalakult a Szocializmus Győzelméért-csoport, Zilliaeus, Nikardo és “Ne hogy eláruld a szomszédoknak” Swingler vezetésével. A frakció kettős célt tűzött maga elé: egyrészt megindítani az agitációt a szocializmus alapelveinek alkalmazásáért, másrészt harcolni a nukleáris fegyverek betiltásáért, a rakétatámaszpontok megszüntetéséért és a nemzetközi leszerelésért. A párt végrehajtó bizottsága haladéktalanul levélben figyelmeztette mind a 630 helyi szervezetet, ne tűrje az egységbontást. A Munkáspárthoz közelálló New Statesman ci- mii hetilap március 1. száma egy közismert anekdotát idéz fel. Egy alkalommal zöldfülű üzletember utazott az Egyesült Államokba. Nagy üzletre fájt a foga, de egy minden hájjal megkent amerikai kereskedővel hozta össze a balsors. S ez az amerikai eladta neki a brooklyni hidat. Jóllehet Macmillan miniszterelnök ereiben amerikai vér csorog, most mégis vele ismétlődött meg az eset, s az amerikaiak az ő nyakába sózták, Thor nevű, teljesen hasznavehetetlen rakétájukat. A lap két apróságot ismertet á Thor magánéletéből. Tízszer kísérelték meg kilőni, ötször sikerült. De még ebben az öt esetben is bizonytalanul im- bo’vgott, rakoncátlankodott, el-eltért a kitűzött iramtól. Vajon növeli-e egy ilyen bizonytalan feg az angolok biztonságérzetét? De más baj is ele. Huszonöt percig tart, mig tíizkész Lysistrata-mozgalom A Munkáspárton belül mozgolódás és a roch- dale-i választás végeredménye egyaránt a közhangulat változását tükrözi. Angliában a legutóbbi hetekben hatalmas, elsöprő erejű tömegmozgalom bontakozott ki. Február 17-én London öt pontján rendeztek több ezer fő részvételével tö- meggyüléseket. A Central Hallban több, mint 3,000 fő szorongott, hogy tanúja legyen “A nukleáris leszerelésért” elnevezésű mozgalom zászló- bontásának. Priestley, az iró, Michael Foot képviselő, a Tribune főszerkesztője, Taylor történész és Colins lelkész irányítják ezt a mozgalmat, amelyhez foghatót aligha találunk a modern Anglia történetében. Több, mint 100-ra rúg már a vidéki szervezetek száma, s jóformán nincs olyan nap, amikor ne lenne valamelyik angol varosban tomeggyules, vagy tüntető felvonulás. Oxfordban modern Ly- sistraták támadtak. A görög Lysistrata annak idején rábeszélte az asszonyokat, hogy amig férjeik nem hagyják abba a háborús uszítást vonják meg bájaikat tőlük. Az oxfordi diáklányok levélben értesitették partnereiket, hogy csak akkor oldják fel az önként vállalt csóktilalmat, ha a kollégák mind csatlakoztak már a H-bomba betiltásáért folyó kampányhoz. A tiltakozás bár elemi erővel robbant ki, mégiscsak első rezdülése a közelitő földrengésnek. De Megemészthetetlen már ez is megrázta a pártokat, s hatással van állásfoglalásukra. A News of World a szigetországba telepitett amerikai rakétákat “politikai dinamitnak” mondja — nagyon találóan. Robbanásuk leolvasztja a közömbösség jégpáncélját, felrázza az otthonülő polgárokat, az utcára sodorja őket tüntetni, tiltakozni, követelni. Macmillanre rásózták a “brooklyni hidat”, de a hidavatás botrányba fulladt. S ez a botrány, a kezdődő földindulás elsöpörheti a “nemzeti ön- gyilkosság” kitervelőit és prófétáit egyaránt. Munkásasszony nyert az angol választáson Glasgow kerületben, Skóciában, a hagyományosan konzervatív választást ez esetben a Munkáspárt jelöltje Mrs. Mary McAlister 54 éves háziasszony nyerte meg. Ez a negyedik választás, ahol az angol munkáspárt nyert a konzervatív éa liberális jelöltekkel szemben. 20 ezer háborús áldozatot találtak Lengyelországban a második világháború előtt: Németországhoz tartozó területen, egy volt koncentrációs táborban, 20 ezer elásott holttestre bukkanták. A halottak között angolok, franciák, olaszok, oroszok, jugoszlávok, belgák és lengyelek voltak, akiket az 1944-es varsói náciellenes felkelés alatt fogtak el és öltek meg. Párisban a rendőrség tiltakozó tüntetést rendezett Páris rendőrsége hatalmas tüntetéssel vonult a város Boulevardjain keresztül a Place de la Concordon levő parlament elé, megbénítva aa amúgy is bonyodalmas közlekedést. A hírszolgálat szerint a párisi, rendőrség aa ott élő algériai hazafiak részéről sulyos bántal- maknak van kitéve és a kockázat vállalásáért fizetésemelést követel. A kormány katonaságot rendelt a parlament elé a tüntetés feltartóztatására, de összeütközésre nem került sor. A szocialisták az országgyűlésen követelték a belügyminiszter, Maurice Bourges-Maurioury lemondását, A belügyminiszter bejelentette, hogy a kabinet már 1,200,000.000 frankot engedélyezett a veszélyes területeken- működő rendőrök fizetésének kibővítésére, mely három hónapra óránként 50 frank (12 cent) emelést jelent. A rendőrök ezzel nincsenek megelégedve. Longfdta postobélyeg a Szovjetunióban Henry Wadsworth Longfellow, mult századbeli amerikai költő emlékére arcképével ellátott postabélyeget bocsátott ki a Szovjetunió. Nyugati költők és Írók gyakran részesülnek . hasonló megtiszteltetésben ott. 't
