Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-06 / 10. szám
19 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 6, 1958 “DICSEKEDNI ÉS PANASZKODNI AKAROK” “Politikus paraszt”... így ismerik Baranyában, Vásárosdombón az 55 .éves Gazdag Ferencet. Se nem párttag, se nem tanácstag, de mindenről megvan a maga alkotta véleménye és a faluja ügyét a szivén viseli. Nyolc hold földön és két hold réten gazdálkodik. Van két szép lova, két jól tejelő tehene, három szerződött hízója — meg a háza, a gazdasága. Erő azonban kevés hozzá — beteges a felesége, 12 éves Mariska lánya mégy iskolás, gyenge a munkára. A munka dandárját tehát a gazda — Gazdag Ferenc végzi. Mégis szakit rá időt, hogy mesz- szebb lásson földjei határánál. Ismeretségünk is onnan adódott, hogy hosszú levelet irt a karácsonyi napokban szerkesztőségünknek: “Ha erre járnak, látogassanak meg. Dicsekedni és panaszkodni akarok” — ezzel zárta sorait. Itt ülünk a duruzsló kályha mellett, kinn hord- ja-kavarja a csípős hegyi szél a havat. Gazdag bácsi a bakancsát foltozza, felesége pedig pergeti a rokkát; gyapjút fon. Tél van, beszélgetésre való idő. — Hát először a dicsekvés — kezdi Gazdag bácsi. — A Horthy-rendszerben ez az ó-falu, ahol én is lakom, halálra volt Ítélve. Az isten sem törődött velünk. Most nézze: égnek a villanyok. Két éve vezették be. Majd a sárba fulladtunk azelőtt, most van köves utunk. Nem volt állatorvosunk, tavaly a községfejlesztési alapból százezer forint értékű lakást építettünk és már benne is lakik az állatorvos. Orvosunk sem volt, ma már az is van: dr. Kassai Zoltánt nemrég hívtuk el a szomszédos községből, mert felépítettük az orvosi rendelőt.. . — S a panaszkodás? ■ — Sajnosba nép nem tart össze, a zöm csak az egyéni érdekével törődik. Például a tanács ezt a hegyi utat, ahonnan nagyon sok ember jár hajnalban Dombóvárra a vasúthoz, Komlóra, Szászvárra a bányába dolgozni — le akarta salakoz- tatni. —- De a község népe persze itt nem szeret társadalmi munkát végezni. Pedig nem várhatunk mindent az államtól. Még egy példa: vannak a faluban olyan értetlen emberek —■ neveket nem akarok említeni — akik három év! óta egy fillér községfejlesztési adót sem fizettek. Mi ez, ha nem a falu közösségének károsodása? Pedig újságot olvasnak, rádiót hallgatnak... Éppen kopognak, hozza a postás az újságot Gazdagékhoz. — Mondd csak Pista, hány rádió van a faluban és hány újság jár? — kérdezi Gazdag bácsi. És a postás sorolja: — Kétszáz házból áll a falu és 135-ben rádió szól. Szabad Földből jár 48 rendelésre, 47 eladásra, Népszabadságból 31 rendelésre és vasárnap 17 eladásra. Dunántúli Naplóból 10 rendelésre, 12 eladásra. . . Alig van olyan ház, ahova ne vinnék valamilyen lapot. Alig köszön el a postás, újra nyílik a konyhaajtó. Gazdagék kislánya, Marika jött meg az iskolából a VI. osztályba jár. — Nem történt baj a vonaton? — kérdi az anyja. > — Hogy-hogy? itt vonattal járnak a gyerekek iskolába ? — Sajnos, igen — veszi át a szót újra Gazdag bácsi. — Ez újból panasz, a helyi tanácsnak címezve. Ugyanis a felsőbbosztályosok részére nincs iskola a> faluban. így 46 gyerek még hajnalban, sötétedéskor kénytelen vonatra ülni, hogy az 5 kilométerre levő Kaposszekcsőre járjon iskolába. S késő délután érkeznek haza. Nem tudnak rendszeresen tanulni és nem egy szerencsétlenség történt már a vonatozás miatt. A Marikát is tavaly kilökték a vonatból, 3 hónapig betegeskedett és egy évet veszített. — És mi az akadálya, hogy’itt a faluban iskola legyen? — Semmi, egyedül a tanács nemtörődömsége. Hányszor szóvá tettük már a régi körjegyzőség két nagyterme üres, illetve az egyik most párthelyiség. Költözzön vissza a pártszervezet a régi helyére, amely szintén üres és ez a két terem legyen iskola. Vagy a másik megoldás: a régi nagyistállót is rendbe lehetne hozatni. Igaz, az költséges. De mi, akik féltjük gyerekeinket, nem sajnálnánk az áldozatot. A tanári kar is ki- tellene a község tanult fiaiból és leányaiból. Kovács Erzsi és Hetesi Laci is tanár, Kiss Béla Sztálinvárosban, Kovács Lászlóné Szekcsőn tanít. Szívesen hazajönnének, lakásuk sem gond: otthon lakhatnának a szüleiknél. . . íme. Gazdag Ferenc véleménye. Fény és árnyék. Közös érdek, hogy okuljon belőle a vásá- rosdombói nép, de a vásárosdombói pártszervezet és a tanács is. Major Lajos. mm A SZáNTÓFftUET PERJÉSPUSZTáN — “Nagy fába vágta fejszéjét a Perjéspusztai Állami Gazdaság”. Ezt hajtogatták a környékbeliek, mikor hire futott, hogy a gazdaság primőráruk termesztésére konyhakertészetet létesít, s az üvegházak és melegágyak fűtésére az almásfüzitői timföldgyár meleg vizét akarja felhasználni. Azt meg egyenesen képtelenségnek tartották, amit Váradi Ferenc főkertésztől hallottak: hogy nemcsak az üvegházakat és melegágyakat* hanem a szabad ég alatt fekvő mintegy 2500 négyzetméter területű szántóföldet is füt- sék. — A kutatók, s a szakemberek előtt nincs lehetetlen — világosit fel a főkertész. — Néhány hónap alatt megoldottuk, amit különben már jónéhány országban bevált módszerként emlegetnek. A talajba süllyesztett csőveze- tékekbe^theteg vizet vezetünk, s igy a föld hőmérsékletét már kora tavasszal 20—22 fokra melegítjük. Ezzel nemcsak a tavaszi fagy veszélyt hárítjuk el, hanem a kiültetett palánták gyors növekedéséhez szükséges hőmérsékletet is biztosítani tudjuk. Az üvegházban szinte szemlátomást nőnek a paprika, karalábé és retek palánták. A kertészek úgy számítanak, hogy február végén 50 ezer fej salátával, 20 ezer fej karalábéval és ugyanennyi csomó retekkel jönnek ki a piacra. Április 20-ra pedig már zöldpaprikát is vásárolhatnak kertészetükből a közeli üzemek dolgozói. — Mennyibe kerül a kertészet fűtése?- Átlagosan napi" 120 forintba —• hangzik a válasz. — Ha ezt a fütőértéket saját berendezéseinkkel alkalmunk megtermelni, akkor legalább háromszorosát emésztené fel a fűtési költség. Még egy kérdés: kinek az elgondolása volt a szabadföldi terület melegvízzel történő fűtése? — Somos András akadémikus irányítása mellett készült el az altalaj fütéses berendezés — válaszol Váradi Ferenc.— Ugyancsak az ő elgondolása az is, hogy ez év őszén az úgynevezett hollandi ágyakban sampion gombát termeljünk. Ezeknek a hollandi ágyaknak a területe 2500 négyzetméterre rúg, tehát egy év múlva nemcsak zöldséggel, hanem jóízű gombával is ellátjuk a környező iparvidéket. Persze már most is van bevételünk. Az elmúlt hetekben 40 ezer forintot kaptunk virágért. A perjéspusztaiak 400 ezer forintot fektettek be ebbe a kertészetbe. Terv szerint ez az összeg egy év alatt bőven megtérül. Igaz, hogy ehhez a szomszédos üzem, az almásfüzitői timföldgyár segítette hozzá őket az olcsó melegvíz biztosításával. — Pr. Sík Endre kP?^piü!$zter életrajza Dr.. Sik Endre 1891 április 2-án született Budapesten. Jogi egyetemet végzett. 1913-ban letette a jogi doktorátust. Közvetlenül az első világháború előtt, 1913—1914-ben a Népszava és a Szocializmus cimü folyóirat külső munkatársaként is tevékenykedett. Részt vett az első világháborúban és 1915-ben az orosz fronton hadifogságba esett. Az első világháború befejezése után 1945-ig a Szovjetunió különböző tudományos intézeteiben dolgozott és a moszkvai egyetemen tanított, mint a történettudományok professzora. Abban az időben több tudományos munkája jelent meg. A felszabadulás után hazatért és 1945 szeptemberétől a Külügyminisztériumban dolgozott. 1946 januárjában Magyarország washingtoni követségére került elsőosztályu tanácsosi beosztásba, majd 1948 júniustól 1949 augusztusáig washingtoni követ. 1949 augusztusától 1953-ig a Külügyminisztérium politikai főosztályának vezetője és a Külügyi Akadémia, illetve Külügyi Főiskola igazgatója, 1953-tól 1954-ig külügyminiszterhelyettes, majd 1954-től a külügyminiszter első helyettese. A Népakarat február elsejétől megváltoztatta nevét A Magyar szakszervezetek országos lapja a “Népszava”" névvel jelenik meg Budapesten. Vezércikkben foglalkozik az indokokról, hogy miért tartották szükségesnek a névváltozást. Alant közlünk egy pár kivonatot: Nagyon sokan, tizezerszámre a Népszava hasábjain ismerkedtek meg a munkásmozgalommal, a szocializmus gondolatával, az emberi szabadság és haladás fenséges eszméivel. Mindezek történelmi tények: sok tízezren élnek az országban, akik a Népszavában ügyeik szószólóját, a fasizmussal szembeszálló egyetlen legális újságot, a Hitlerrel való szakításért, a hazafias erők ösz- szefogásáért fellépő orgánumot ismertek meg. Sajnálatos, hogy a dogmatikus, szektás gondolkodása egyeduralmának éveiben ezeket a történél mi érdemeket mellékesnek tekintették, lebecsülték. Lapunk mától nevében is újra a régi munkáshagyományok örököseként, tartalmában változatlanul a munkásosztály és kommunista pártja mai céljainak, a szocializmus építésének munkásaként sorakozik fel sajtónk arcvonalában. Mint olvasóink tapasztalni fogják, nincs szándékunkban és nem is volna rá semmilyen okunk, hogy akár újságunk szerkesztési elveit, akár tartalmát, szellemét vagy külső arculatát megváltoztassuk, hacsak abban az értelemben nem, hogy még inkább a szocialista építés ügyének szenteljük lapunkat, még inkább a széles dolgozó tömegek, a bérből és fizetésből élők, vasöntők, kőművesek, szövőmunkások, mérnökök, orvosok, tisztviselők, pedagógusok és kereskedelmi alkalmazottak, minden dolgozó réteg érdekének, érdeklődési körének, becsületes és tiszta épitő szándékainak, gondjainak és örömeinek tükrévé, tehát tartalmilag jobbá és ujságszerüségében még érdekesebbé akarjuk fejleszteni. Úgy érezzük, jogunk van erre a bejelentésre. Jogot ad erre olvasóink, mindenekelőtt a szervezett dolgozók széles tömegeinek, minden barátunknak bizalma és ragaszkodása. Érdemes szövetkezeti fa pák lenni 190 tagja van a Jármű és Alkatrész Vasipari Szövetkezetnek — de majd mind a 190 ott volt az évzáró közgyűlésen. Nem csoda.: a szövetkezet jól dolgozott, forgalmi adó nélkül számolva 20 millió értékű gyermekkerékpárt, triciklit és sok más szép árut gyártottak. 1957-ben több mint 2 millió forint volt a nyereségük, s abból ezen a közgyűlésen annyit osztottak ki, hogy minden egyes tag egész évi keresetének 19 százalékát kapta. De nemcsak ezért jöttek el szép számmal. Tisztujitás is szerepelt a napirenden, s mert az elnök, Pátrovics János jól vezette ügyeiket, ismét őt választották. A szövetkezet egy évvel ezelőtt nehéz helyzetben volt. A régi elnök disszidált, elmentek tőlük a legjobb szakmunkások, összesen hatvan taggal csappantak meg. Sokan választották a magánkisipart, hogy úgy jobban boldoguljanak. Azok, akik együtt maradtak, mégis bebizonyították, hogy érdemes szövetkezeti tagnak lenni. Ma is ugyanazt gyártják, mint 1955-ben. De már kevesebben vannak, > mégis jóval többet készítenek. Egy tagra 1955-ben 91,000 forint termelési értéket számoltak — 1957-ben 120,000-et. Az 1955-ös zárszámadáson még jóval kevesebbet osztottak, mint most. Egyetlenegy évben nem zárt ilyen jól a szövetkezet. Pedig ez már a kilencedik évi közgyűlése. S hogy miért? Egy fillérrel több bért nem fizettek ki, mint' az előírás, gondoskodtak anyagról, munkáról, s már most belkereskedelmi és exportszerződésekkel biztosították egész 1958. évi termelésük elhelyezését. Ebben az évben már az eddigi megállapodások szerint csupán külföldre 6,000 gyermekkerékpárt szállítanak. Magyarország j
