Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-15 / 33. szám
Thursday, August 15, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Irodalom ^Művészet A MAGYAR IBSEN 'A norvég Shakespeare-röl most derül ki igazán hogy csakugyan Shakespeare. Most, hogy életművének válogatott darabjait A Világirodalom Klasszikusai-sorozat két kötetében nyújtja át irodalmunknak az Európa Kiadó. Igen, Shakespeare. A Faust és Az Ember tragédiája óta az igazi, a nagy dráma Henrik Ibsen tollán támadt fel először shakespeare-i erővel. A 19. század nagy költészetében és nagy elbeszélő prózájához őbenne, Ibsenben nőtt hozzá végképp és teljesen a 19. századi dráma is, mely a század második felében már-már könnyű szalondarabok kasszáiba folyt szét; utána, szinte egyetlen tüz- rózsa szirmaiként, Wilde és Shaw, Csehov és Hauptmann, Gorkij és Bródy tündökölt fel az európai századvég és századforduló színpadán. Valamelyikük mögött, a világirodalmi igényű nagy dráma feltámasztójaként, Henrik Ibsen komor alakja áll. • De komor-e igazán? Két magyar Ibsen-kötet — benne a Brand, a Peer Gynt, A társadalom támaszai, a Nóra, a Kísértetek, a Rosmershohn, a Solness építőmester, s A vadmacska — annyi színben villantja fel egyszerre Henrik Ibsen alakját, hogy spektrumában mintha most épp komor színei halványulnának el. Végigolvastam újra mindent. Nórát, amelyben egykor világraszóló volt a társadalmi mondanivaló, emlékeimnél ezúttal jóval halványabbnak tapasztaltam — az asszony alakját azonban istenkézzel alkotottnak; Rosmersholmot minden emlékemnél fényesebbnek — Solness építőmestert pedig mérhetetlenebbnek, mint valaha: tán hozzá kell érni, hozzá kell szenvedni, hogy Sol- nesst ott lásd végre Faust és Ádám, Hamlet és a Karamazovok között. S ma mégsem a “komor” Ibsen bűvöl el. Brand pedig korántsem mulatságos figura, Peer Gynt meg pláne a Gomböntő kanalában végzi. De ami e két szinmiiben, Brandban és Peer Gyntben ma ugv ragyog fel, hogy egy egész életművet borit önfényébe sugaraival: Ibsennek, kora egyik legnagyobb lírikusának és művészének csodálatos költészete! Mert mindazon kívül, amit Brand és Peer Gynt jelent, példáz és színpadra állit, most tűnik ki, most ragyog elő, amit mindez benne eddig tán (legalább is előlem) elfedett: hogy világirodalmi rokonságában, stendhali. fausti és madáchi atya- fisága mellett, ott csillog a Csongor és Tünde és a Szentivánéji álom varázslata is..., hogy Észak Vörösmartyja bűvöl el, hogy a modern ember 3eg- shakespeare-ibb szentivánéji álma ez. Csak még egy megjegyzést, mely a soron következő mondanivalóhoz máris átvezet: Hogy' ez az Ibsen-kiadás már “nemcsak” a világirodalom Ibsenét adja, hanem megérezni belől a meghittebb norvég- Ibsenből is valamit. S hogy ez — az ibseni költészet iménti élményével együtt — a fordításnak köszönhető. Hajdú Henrik fordította Brandot, Áprily Lajos Peer Gynt-öt; a prózában Írott darabok fordításában Hajdú Henrik (Kísértetek, A vadmacska, Solness építőmester) Németh Lászlóval (A társadalom támaszai, Nóra. Rosmersholm) osztozik. Ambrus Zoltán, Patthy Károly, Puskás Endre, Pünkösdi Andor, Reviczky Gyula, Sebestyén Károly s még annyian: irodalmunk jeleseinek, s érdemes munkásainak Ibsen-fordítása mindig méltó becsvágya volt. Munkáik érdemét ez uj, s immár véglegesnek tekinthető magyar Ibsen korántsem törli el — az eredetiből, vagy közvetítő nyelvből való fordítás kérdését azonban felvéti; mintha el is döntené. E régibb magyar Ibsenfor- ditók • közül norvég eredetiből csak Patthy és Puskás dolgozott: feledhetetlen érdemű ^úttörők — de emléküket nem bánthatja a megállapítás, hogy művészi erejük aránytalan bírókra kelt. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy kiváló költö- forditónak s az idegen nyelv abszolút ismerőjének kezén a jelentéktelen külföldi költő is különbbé válik magyarul, mint aminő eredeti valójában odahaza — mig a gyengébb költő-forditó tollán, vagy közvetítő-nyelvből dolgozó fordítóén (bármilyen kiváló költő máskülönben) a külföldi költőóriás müve óhatatlanul vészit. Megbízható tükörképet nyerni mindenképp nehéz; attól függ, ki tartja. Áprily Lajos Peer Gynt-forditása elvben szintén nem kivétel e tapasztalati szabály alól. Az uj és véglegesnek tekinthető magyar Ibsen-kiadás három fordítója közül ő az egyetlen, aki nem eredetiből, hanem közvetítő-nyelvből dolgozott. Patthy óta azonban tudtommal ő nyúlt először a mtihöz: gyakorlatilag pedig az eredmény mutatja, s költői erejéből következik, hogy az ő Peer Gynt je a magyar Peer Gynt, amelynél nemcsak hogy különbünk nincsen, de amelyhez foghatót is csak akkor mérhetünk, ha majd egy Áprily-szabásu költőnk norvégül megtanul. Szinte fájdalmas, hogy részletes méltatására itt most kísérlet sem történhetik — éppúgy, mint a Németh László három kitűnő prózai Ibsen-forditásá- nak elemző méltatására sem. Ez utóbbinak esetében pedig stiláris ellenvetésem is akadna nem egy; ám ezúttal fontosabb ennél a magyar Ib- sen-münek (s a norvég irodalomnak) az a szerencséje, hogy egy kiváló eredeti írónk (esetleg épp Ibsen kedvéért) norvégül megtanult — ha már mi. magyarok mindmáig hiába is áltattuk magunkat azzal, hogy Arany János kedvéért a külföld valamely költője magyarul megtanul. Szándékosan hagytam a fordítói hármasból a végére Hajdú Henriket — s két társának érdemét aligha rövidíti meg, ha az olvasót arra a már-már kialakult irodalomtörténeti Ítéletre emlékeztetem, hogy Hajdú Henrik a magyar műfordítás skandináv részének klasszikusa -— hozzátéve, hogy e- minőségben gyönyörű pecsét ez a mostani magyar Ibsen, mely fele részében az övé. Fölösleges újra felidéznem — mint tavaly, a hatvanöt éves Hajdú Henrik üdvözlésekor — egy élet derekaS és ihletett férfimunkáját, mely NAGY LAJOS: iSZAKADÉK Egy úriember kiment a hegyek közé sétálni. Amint égy meredek sziklán akart átjutni, megcsúszott és a mély szakadékba zuhant. Sokáig feküdt eszméletlenül és amikor magához tértf hirtelen rémület fogta el. A szakadék mély volt. messze esett a járt úttól, már alkonyo- dott is, sehol a közelben ember. De ami minde- nekfölött szörnyű volt, az úriember nem tudott még csak fölállni sem, mert az egyik lába eltörött. Rémületében felorditott. Csak úgy, szinte állati hangon. Azután, bár semmi reménye nem lehetett arra, hogy valaki meghallja, kétségbeesetten segítségért kiáltozott. De úgy kiáltozott, magából kikelve, hogy az már nem is illik úriemberhez. És éppen ez, az illem szabályainak ez az átlépése, volt — azaz lett volna — a szerencséje. Mert az eszeveszett kiáltozást meghallotta két erdei munkás. Figyelmesek lettek a hangra és mivel az úriember többször kiáltott, tájékozódni is tudtak és hosszas keresgélés után megtalálták a szakadékot. Megálltak a szakadék peremén, letekintettek a mélybe, meglátták a szerencsétlenül járt úriembert és az egyik munkás odaszólt a másiknak: — Szaladj, komám, az erdészhez, kérjél tőle egy erős, jó hosszú kötelet. És nyomban lekiáltott a szakadékba: — Héj! Ki az? Mi baj van? — Jajjajjaj! — hangzott a mélyből siralmasan. — Összetört minden tagom, mozdulni sem tudok. Segítsenek, jóemberek. — Csak várjon türelemmel, mindjárt itt lesz a segítség. > — Jajjajjaj! — Na. most már ne abajogjon, tiz perc az egész. Különben kihez van szerencsém? Az úriember megmondta a nevét és előkelő állását. Az erdei munkás kissé meghökkent, hogy talán goromba is volt az ismeretlen úriemberhez. Még pótlólag lekiáltotta: — Tessék csak türelemmel lenni, nagyságos ur! irodalmunk birtokállományát oly maradandóan növelte meg; s csak hivatottabbaknak, Osvátnak; Schöpflinnek szavait ismételgetném, ha ez életműre méltó jelzőket keresnék. Inkább arra a tüneményre hívnám fel a figyel-,, met, mely Hajdú Henrik személyében tapasztalati szabályok sokaságát dönti meg: hogy valaki; aki eredeti költőként s Íróként nem alkotott, tán nem is célozott műfordítói munkáihoz foghatót,, e műfordítói munkásságban legkiválóbb költőinkkel vetekszik mégis. A magyar nyelv művészeté és az idegen költészet ihletése egy kijelölt emberben különleges képességgé egyesült: az Anvé- gin-forditó Bérczy Károly megismétlődött csodája ez. Prózai Ibsen-forditásairól egyelőre csak any- nyit, hogy keménykötésíi mondataiból mintha az az Ibsen szólna hozzánk, akit csak honfitársai ismernek: az a nemzeti remekíró, akinek prózájában az ősnorvég mondáknak, a Sagaknak patakzása indulna meg roppant erővel újra. S — helyesen-e, vagy nem? — ugyanezt vélem a Brand Hajdú Henrik-féle verseiből is kihallani; Ötven évvel ezelőtt fogott hozzá Hajdú Henrik Brand rímeihez — se végleges alakjában irodalmunk végleges, nevariteur Ibsen-mühöz jutott. A magyar Brand Hajdú Henrik olyan ajándéka, amelyért a köszönetnek — mint fordításunk; nagy produkcióiért mindannyiszor nincs szava. Dániel Anna bevezető tanulmánya szép és alapos munka, jól szolgálja a müvet és az olvasót: Ami kivetnivaló jegyzetein akad, abból szót itt csak annyi érdemel, hogy Brandot holmi könyv- drámának állítja be, amiről szó sínesem. Végül pedig: köszönet az Európa Kiadónak a: valóban klasszikus két kötetért — de egy megjegyzést is engedjen meg a kiadó. Egy szó at égész: az ilyesmire a jövőben négyezer példánynál jóval többet kell szánnia. Rónai Mihály András Az úriember a mélyben idegesen megrándult- Az, arca megvonaglott, a szemét felülről nem lehetett látni. Szólni akart, de uj fájdalom hasított a törött lábába, és csak ennyit tudott nyögni: — Jajjaj! A másik erdei munkás megérkezett a kötéllel. Futva ment és futva jött, igen hamar megtette az utat. Ketten a kötél végére bő hurkot kötöttek és szépen leeresztették. Az úriember belebujt a hurokba, a hurok átfogta nem egészen karcsií derekát, a két erdei munkás huzni kezdte inasza- kadtával a kötelet. Igen ám, de körülbelül a rtiély szakadék közepén,- egv kiálló kis fene sziklában megakadt & súlyos test, és nem emelkedett tovább. Akárh - gyan erőlködtek az erdei munkásoké az úriember csak bele-beleütődött a fránya sziklába és se föl'; se le. A munkások látták, hogy mi a baj. Lekiáltott hát az egyik: — Nagyságos ur! Tessék magát eltolni a kezével. Az úriember, aki különben is többször nekiüt - dött a sziklának és ettől ingerültebb lett, dühösen kiáltott vissza: — Ein nem nagyságos ur vagyok, hanem méltó- ságos, ezt tudhatná! A két munkás riadtan tekintett egymásra. Ugv megijedtek attól, hogy egy ilyen előkelő úriembernek nem adták meg a kellő tiszteletet s méltó- ságos helyett tudatlanságukban csak nagyságosnak szólították, ijedtségükben elernyedt a kezük s kiszaladt belőle a kötél. Az úriember igy másodszor zuhant le a mély szakadékba. De most már olyan végzetesen, hogy a nyakát törte ki. »ISliaiBaa«a :::: :: g::::a a.a:: s: a ä :::::::: :: :: a a a : 5 A GYöNGYöS-EGERKöRNYÉKI történelmi borvidéken az elmúlt négy év alatt több mint ezer holdon telepítettek nemes szőlőfajtákat, a. kipusztultak helyére pedig több mint ötmillió* tőkét ültettek. Ezen a nyáron kétszázötven holdon először virágzik az olaszrizling, a leányka a. mézesfehér és a többi nemes szőlőfajta. A szakszerűen gondozott uj telepítésű szőlők; már az első termőévekben jó hozamot Ígérnek. ! 8 a K ; a :::: a ::;; ä a a a a a :: a a a a a a a a a\a a a a a a a a a a » a a a a :: a a a a a a a a a a a a a a a a a a :: a :: a a :
