Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-22 / 34. szám
Thursday, August 22, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ OLVASÓINK ÍRJAK Hir Molinári Bertáiéi Olvasóink legnagyobb része biztosan ismerős a fenti névvel, hiszen Berta évtizedeken keresztül köztünk élt. Aktiv tagja volt a szőrmemunkások szakszervezetének és szivvel-lélekkel támogatta a magyar munkássajtót. örömmel közöljük tehát azokat a híreket, amelyeket a magyarországi lapokból hozzánk eljuttattak. Felépétik a miskolci szinházat A színházi téglajegyirodában, a Déryné u. 5. sz. alatt mozgalmas az élet. Nemcsak az üzemek és vállalatok, hanem az egyes dolgozók is megértik, milyen nagy jelentősége van a színház átépítését segítő társadalmi mozgalomnak. Gyakran keresik fel az egyéni vásárlók is a téglajegy irodát. Nemrégiben Molinári Berta selyemréti lakos járt ott, aki több évtizeden át élt Amerikában és 1951-ben tért haza. Azóta állandó látogatója a színháznak. Elmondta, hogy odakint mennyire nélkülözték a magyar szót, a magyar művészetet. A színház előadásain eltöltött kedves esték emlékeinek hatására 15 tégla jegyet vásárolt. Sok öntevékeny művészeti csoport ajánlotta fel segítségét olyan formában, hogy az év végéig több rendezvényük teljes bevételét a színház átépítésére fordítják. Egyre többen kapcsolódnak be a mozgalomba a vállalatok,' párt- és tö- megszervézetek vezetői, a tudományos élet és a kultúra munkásai. Mindent elkövetnek, hogy a Miskolci Nemzeti Színház- 1958 őszén megnyithassa kapuit. Berta levele, melyben áldoz a hősök emlékének Kedves Szerkesztőség! Az ujdiósgvőri MSZMP alapszervezet legutóbbi taggyűlésén Hajdú Rezső foglalkozott azzal a mérhetetlen anyagi és erkölcsi segítséggel, amit a testvéri Szovjetunió nyújtott és nyújt országunknak. Beszélt a szovjet hősök emlékművének helyreállításáról, s arról, mit köszönhetünk azoknak a hős szovjet harcosoknak, akik életüket áldozták hazánk felszabadulásáért. Szivem mélyéből egyetértek Hajdú Rezsővel és úgy érzem, nekem is kötelességem hozzájárulni a szovjet testvéreink, a hős szovjet katonák emlékművének újjáépítéséhez. S ezért a legnagyobb tisztelettel a hős harcosok iránt felajánlok 300 forintot az emlékművek helyreállításának költségeire, melyet a tanácshoz juttatok el. Drága szülőhazámban elesett szovjet testvéreim nyugodjatok békében, a magyar nép hálája és szeretete őrizze álmotokat. Tisztelettel: Molinári Berta ★ AZ UJDIóSGYöRI bérházak előtt ünnepélyes keretek között már el is helyezték a hősi emlékmű alapkövét. Már eddig közel 80,000 forint jött össze a szobor javára és sokan jelentkeztek, hogy munkával is segitkeznek az emlékmű felépítésénél. Férfiak, nők, gyermekek keverték a betont, kézről-kézre adták a köveket és délre már el is készült az alap. Az alapszerv további terve, hogy a szobor körüli teret parkosítja. állunk szemben és értékes az élet, ha küzdelmes is. A békéért, kenyérért nehéz küzdelmet folytatnak a szegény dolgozók. Egyik rész égi csodára vár, hogy az égből száll alá a minden életet el- seprő emberek által készített és levegőbe emelt, s onnét földreeresztett atomláng; a másik gondolkozó rész embertársainak összefogásában bízva reméli a béke megvalósítását és előfizeti, támogatja a békeharcos Magyar Szó lapunkat. A fiatal munkás, ha van jólfizetett munkája, létfenntartását megkeresi, amig a munkából ki nem esik. De a milliomosok sorába nem tud fölevezni. Ha a munkából kiesik, elveszti reményét, sem ég, sem föld nem segít, csakis embertársaira van utalva, hogy szervezetten harcoljon a létéért. Az öregek viszont munkára nem számíthatnak, mert az öreg munkás értéktelen a mai gyors Ütemű termelésben. Szerencsés az, aki némi nyugdíjban részesülhet. A fiatal munkásból többet lehet kipréselni, mint az elsorvadt, öreg csontokból. Korunk uralkodó szelleme pedig a profit és a még több profit. Mig a földteke nyugati felén profit-termelés van, amott a “vasfüggöny” mögött, a keleti tekén folyamatban van a szükségleti termelés. Természetes, hogy ott sem lehet mézzel folyó Kánaán, amig a békét ki nem harcoljuk, mert a védelem biztosítására sok munkaerőt kell felhasználniok. A leszerelés pedig nehéz kérdés, mert a fegyvergyárosok elveszítenék hatalmas profitjukat, a magasrangu katonatisztek pedig a nagy fizetésüket. A katonatiszt katona akar lenni és nem termelő munkás. így a gyárosnak és a katonatisztnek lélekhajtó ereje a hidegháború, még akkor is, ha az közben lángralobban, hiszen a munkások fiait küldik a halálba, ők maguk a védett helyeken maradnak. Közben pedig fizetjük a nagy adókat, bármilyen nélkülözésben sorvadunk is. Nyugat-Kanadában, Mistatim körzetben szegény farmerek élnek. Helyzetük itt tövises a rózsák nélkül, munkájuk rózsáit a kompániák szedik le levelestől. Az iparcikkek ára folyton felfelé emelkedik, a mi termékeinknek nincs arányos vásárló ereje. Csak a kompániának tudunk eladni mindent, amit termelünk, úgy a gabona, mint az állati termékeket és azt adnak érte, amit akarnak. Az iparcikkeket pedig úgy adják el, ahogy akarják, mert ők szabják meg mindennek az árát. Ez a valóságos kizsákmányoló szabadság, s ezt akarják a másik oldalra is rákényszeríteni, még az atombombákkal is. De a történelem szekere halad, habár minden eszközzel fékezik, mindennemű gátat emelnek neki, de megállítani még sem lehet. Ahogy a múlt történelmi korok temették egymást, úgy a jelenlegi elavult korszakot is temeti a szociális korszak. S nem égi csodákkal, hanem itt a földön élő dolgozó emberek szervezett összefogásával valósul meg a béke, a világkereskedelem és az emberi jólét. De hogy ez meg legyen, ezért szervezkedni kell és igazságban munkálkodni érte. Kanadai farmer A történelem szekere Tisztelt Szerkesztőség! Olvasom lapunkban, hogy munkáslevél-hiány van. Levelezőink bizonyára nagyon elfoglaltak, egy része munkával, más része nyaralással. Pedig fontosak a munkáslevelek, mert azokból tanulunk szerzünk áldomást egymás küzdelmeiről, mert történelmi korunkban a küzdelmek sorozatával A fizetésem harminc krajcár volt Tisztelt Szerkesztőség! Kérem változtassák meg címemet, mert öreg feleségemmel együtt nyugdíjba mentünk. Én 72. évemben hagytam fel a robotolással. Tizenegy éves voltam, amikor a Rimamurányi Kőszéntársaságnál kezdtem dolgozni 12 órát naponta. Egyik héten pappal, másik héten éjjel, minden héten siftát kellett változtatni. A fizetésem 30 krajcár volt. Tessék kiszámítani, hogy mit kaptam óránként. A mai fiatalok talán még el sem hiszik ezeket a dolgokat, holott nagyon sokat tudnék írni a régi úri “jóvilágról”, de elég ebből ennyi. Most pedig kitartást kívánok munkájukhoz. öreg nyugdíjas Legyőztük őket Az alábbi levelet egyik Indiana-i olvasónk küldte be, aki ezt magyarországi rokonaitól kapta. Kedves bátyám! ! Levelének nagyon megörültünk és értesítem, hogy én nem disszidáltam, mert én a kis családomat itt nem hagyom. Magyarnak születtem és az is maradok, mert azt tartom, hogy ha itt nem élek meg munkám után, akkor nem élek meg sehol sem. Kérdezi, hogy mi volt a forradalom idején? Mi a miskolci esetet láttuk, borzalmas vérengzés volt itt, igaz, hogy az épületekben nem volt kár, de bizony, Pesten sok épület romba dőlt, s a halottak is megszámlálhatatla- nok voltak. Még el sem lehetett takarítani őket, annyira megvoltak vadulva a Mindszenty barátok, akik kiszabadították a haszonleső Mind- szentyt, aki a birtokait szerette volna vissza. Do mi harcolunk a demokráciáért. Hadd legyen már nekünk is szabadságunk, necsak ezeknek az uraknak. Nem engedjük jogainkat a Mindszenty bíborosoknak! Elég lesz Pestet felépíteni, legalább 5 esztendőbe telik, annyira romban van. A múzeumot, a nagy állami üzleteket is felgyújtották. Itt a falun is kezdett a birtokosság éledni, de nem sikerült nekik, mert legyőztük őket. 'Beültek a tanácsházba, de mi kizavartuk őket. Mind fel volt hevülve, de most lekonyult orruk, fülük. Annyi minden történt, hogy nem is emlékszem, lassanként megírok majd mindent. János i t ★ Kedves néném! Ne haragudjanak, hogy sok mindent még nem tudtam megírni. A termelőszövetkezeti csoport meg van továbbra is, nem oszlott fel, a tagok meg vannak elégedve, mert elég jól keresnek. Bizony a reakciósoknak nem sikerült a tervük, pedig milyen felvonulást rendeztek a gazdák, de nem úgy történt, ahogy ők akarták. Egyenesen azt akarták, hogy a. szegény nép nyolcadán kapáljon náluk. Itt rombolás nem volt, minden a helyén van, mert itt okosabbak az emberek, tudják, hogy az csapás az országra, ha összetörnek mindent. A szomszéd községekben több mindenféle történt, de már elég jól felépítették. A kedvenc faluja is elég jól halad, sokat építenek, sok szép házat, de nem ám olyan kis szalmatetőset, hanem szép épületeket. Az életszínvonal igy emelkedik nálunk. Erzsiké * . í------------------------------------------------L. A kommunizmus terjesztői Az alábbi levél a Miami Héráidban jelent meg és azt egy floridai olvasónk juttatta hozzánk. “A Herald Szerkesztőjéhez: Azok a rovatirck, akik állandóan azt hangoztatják, hogy az oroszok uralni akarják a világot, egyáltalán nenyismerik az orosz nép lelkületét. Ha az utazó egyik országból a másikba megy, mindjárt észreveszi, hogy7 az oroszok feltűnően hiányoznak. Az angolok és amerikaiak azok, akiknek ugvlátszik vágyuk van szülőföldjüket elhagyni. Igv tehát, ha a kommunizmust emberek terjesztik és nem könyvek, akkor a terjesztést nem az oroszok végzik. Nem tudom, hogy azok az angolok, vagv amerikaiak, akik minden ország ügyeibe beledugják orrukat, kommunisták-e, vagy sem, mert annyira fennhéjázok, hogy sohasem volt alkalmam beszédbe elegyedni velük. Ha azonban a kommunizmust személyek terjesztik, úgy azt ezek kell, hogy tegyék, mert csak ilyen utazókat lehet látni idegen országokban. Ami pedig a világ feletti uralmat illeti, feltűnik az utazónak, hogy “Uncle Sam” maidnem azon a ponton van, hogv a világot uralja. A “Monroe Doktrínával” már több. mint egy évszázada uralja a nyugati félgömböt, atombombájával pedig a keletet és most, az “Eiseoho-wer Doktrína” által kikiáltotta magát a középkelet urának. Oroszellenes rovatiróink körtil egv sem említi ezeket a tényeket, sem azt a lélektani ténvt, hogy kevés orosz hagyja el az orosz anvaföldei. L'gy- látszik azt sem tudják, hogv a kultur nőnek úgy, tekintenek kedvenc fegyverünkre, az atombombára, mint amely iszonyúbban embertelen a mérges gáznál, a baktérium-háborunál és más, törvényen kívül helyezett barbár háborús m'd -•’ereknél. J. C. Moray.”
