Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-22 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 22, 1957 6 A moszkvai iíjusági találkozó hírei KERESSÜK MEG, AMIBEN EGYETÉRTÜNK... Érdekes vita az amerikai és magyar fiatalok moszkvai találkozóján MOSZKVA. — Aligha volt még találkozó, amely annyira az érdeklődés középpontjában állott, mint az amerikai és magyar fiatalok összejövetele, az egyik kiállítási kávézóban. A vendéglátók az amerikaiak voltak. Majdnem az egész, több mint százhatvan főnyi delegáció jelen volt. Még meg sem kezdődött a találkozás, már betódultak a terembe a legkülönbözőbb amerikai és inás lapok tudósitói, felszerelte mikrofonját Mr. Shorr, a Colombia-társaság munkatársa, aki annak idején az emlékezetes televíziós interjút csinálta Kruscsovval. Mindenütt fényképezők és filmfelvevőgépek... Rendezzünk “kérdés-feleletet” Ezek után képzelhető, hogy elég feszélyezett »légkörben kezdődött a találkozás. A későbbiek során is gyakran úgy éreztük — mi is és az amerikai barátaink közül is többen — hogy sok kérdés csak azért hangzik el, hogy azt az újságok feljegyezhessék, a rádió közvetíthesse. Az ilyen összejövetelek általában igen vidámak szoktak lenni. Az üdvözlések után asztalhoz ülnek és jókedvű poharazgatás, falatozás közben ismerkednek a küldöttek. Most azonban az amerikai kül- . döttség választott vezetőségének egyik tagja (ugyanis az amerikaiak valamennyien egyénenként jöttek és csupán kint választottak maguknak vezetőket) Mr. Dán O’Conel az első percekben már javasolta, hogy 30 percen át rendezzünk “kérdés-feleletet”, hogy igy a legfontosabb kérdéseket közösen megvitassuk. Megállapodtunk abban, hogy előbb az amerikaiak tesznek fel kérdéseket Komócsinnak, azután mi őnekik. Az első amerikai kérdés mindjárt a dolog közepébe talált. Szó szerint igy hangzott: “Miért és hogyan kezdődött a magyar forradalom?” Komócsin még be sem fejezhette válaszát, már ■ egy szélesvállu, körszakállas férfi kért szót. —-Howard Trustman — mondotta a nevét, történelemtanár New York Cityben, ő az elhangzott véleményei szemben az ötösbizottság jelentésére hivatkozott. Ez véleménye szerint pártatlan jelentés, hiszen olyan kiváló marxista szociáldemokraták, mint a dán Andersen is, részt vettek elkészítésében. A magyarok közül megjegyezte valaki, hogy ez a hires “marxista” annakidején Hitlerrel is kollaborált. Gondolják az amerikaiak, hogy most .elfogulatlan volt a fasisztákkal szemben? A történelemtanár kifogásol A történelemtanár kifogásolja, hogy minden kérdésre ugyanaz válaszol. Mást is akar hallani. A magyarok nevetnek, közbekiálltanak: mutassanak rá bármelyikünkre, akitől választ akarnak kérdéseikre. Komócsin Zoltán leül, az előző megállapodás helyett most igy folyik a vita. Pattognak a hol jó, hol rosszabb indulatu kérdések. Mi a párhuzam a magyar és a lengyel események között? Felbomlottak-e Magyarországon a kollektiv gazdaságok? — Van-e lehetőség, az egypártrendszerben arra, hogy valamelyik kisebbség véleménye is ér• vényre jusson az ország vezetésében? — tesz • fel egy érdekes kérdést az egyik amerikai férfi. — Ha ez a kisebbség a volt földbirtokosok, gyárosok, bankárok érdekét fejezi ki, akkor nincsen. De minden más kisebbségnek szava van az ' országban, és akár képviselőin keresztül, akár személyesen beleszólhat az ország ügyeibe —feleli egy magyar fiú. Harminc perc? Hiszen már régen másfél óránál tartunk! És még egyre csak az amerikaiak kérdeznek. Csak később kapunk mi is szót. — Miért nem engedik vissza azokat a magyarokat, akik haza szeretnének térni az Egyesült Államokból és milyen célra akarják őket felhasználni? — kérdi az egyik magyar. — Ki kíván az amerikaiak közül válaszolni? — kérdezi O’Conel. A történelemtanár jelentkezik elsőnek, ő nem tud arról, hogy bárkit is megakadályoznának abban, hogy hazatérjen. Ami a helyzetüket illeti, ö jól ismer Manhattan környékén négy családot, azok állást és munkát kaptak és igen elégedettek. Szomszédom, egy igen barátságos egyetemi hallgató, Harry Bloksberg erről mást mond: — Nálunk New Jerseyben nagy a felháborodás, mert az oda érkezett magyaroknak azon az áron adtak állást, hogy amerikai munkásokat kitettek a helyükről. Az embereknek az a véleményük, hogy az amerikai kormány először a saját munkásainak próbáljon munkát adni. Cáfol egy szemtanú Az asztalok mellett élénk mozgás. Egy magyar fiú, Balázs Zoltán jelentkezik. — Hogy milyen céllal tartanak vissza sok fiatalt? Amiért engem és néhány velem együtt disszidált fiút Strasbourgban, a Rue de La Me- laine-i “Szabad Európa”-iskolában tiltott határ- átlépésre és kémtevékenységre képeztek ki... Az újságírók sebesen jegyeznek. . . — Amerikában sok szó esik a demokráciáról — áll fel az egyik magyar fiú. Most is azt kérdezték tőlünk, van-e módja nálunk a kisebbségnek is befolyásolni a kormányt. Szeretném megkérdezni, hogy hány munkás-diák van az egyetemeken ? Megint a történelemtanár akar válaszolni. A magyarok tiltakoznak: — Mi se csak egy ember véleményére vagyunk kiváncsiak... Egy New York-i diák felel: — Az igazat megvallva, nem hiszem, hogy sok munkás-diák lenne az egyetemeinken. A diákok többsége középosztályokból való. — És a kormányban vannak munkások?, — Nem tudok róla. Talán Eisenhower?... Ezen még maguk az amerikaiak is kacagnak. A vita — kár volna tagadni — egyre élesebb. Moszkvában a fesztiválon kicsit szokatlan hangon folyik. Sajnos, elég kevés amerikai vesz részt benne. Egy kaliforniai történelemtanárnő meg is jegyzi róluk: — Nem tetszenek ezek nekem, ezek nem adnak őszinte választ. A mieink néhányszor mégis sarokba szorítják a “speaker”-eket. — Sok színes bőrű van az Egyesült Államokban? — Igen, a lakosság 10 százaléka. — Miért csak egyetlen néger kislánnyal találkozhatunk itt? — Nincsen válasz. — A néger kisebbség milyen számban van képviselve az amerikai kormányban? Fiatal lány felel: Nincsenek. A háború után volt három néger a szenátusban, de most egy sincs. Tényleg, ezért szégyellem magam. Dörgő tapsot kap és meg kell mondani, nemcsak magyar részről. Azért a szakállas történelemtanár megint megszólal, de különös módon mindig a terem más-más sarkából beszél. —- Igaz, a négerkérdés még nincsen megoldva. De a legfelsőbb bíróság már kimondotta, hogy minden megkülönböztetés törvénytelen. — Akkor miért engednek működni faji szervezeteket ? — Mert nálunk nem lehet börtönbe csukni valakit, csak azért, mert szervezkedik. .. — És a kommunista vezetőket lehet? Éljünk egymással békében, barátságban A magyarok közül valaki feláll. — Ne értsenek félre bennünket amerikai barátaink. — Mi nem akartuk szóbahozni ezeket a kérdéseket. Semmi szükség nincs arra, hogy a két ország belső berendezkedéséről folytassunk vitát.. . Néhány újságíró összecsukja a tollát és zsebre teszi noteszét. — Mi tiszteletben tartjuk az önök belső berendezkedését, kérjük az amerikaiakat, hogy ők is tartsák tiszteletben a miénket. És keressük meg, ami közös, amiben egyetértünk. Abban, hogy Amerika és Magyarország békében és barátságban éljen. — Én azt hiszem — felelt egy Rita nevű diáklány —, hogy bár mindketten más szemmel és más információk alapján Ítéljük meg a dolgokat, hasznos volt, hogy kicseréltük a véleményünket. Sok kérdésben jobban megismertük egymás álláspontját. És ez feltétlenül a békét és barátságot szolgálta közöttünk. ; Ebben valóban egyetértettünk. A nemzetek ifjú képviselői az atomfegyver eltiltásáért Moszkva, aug. 6. — A fesztiválnak még a dekorációja is arról beszél, hogy ez a világ ifjúságának vallási, faji és világnézeti különbségek felett álló baráti találkozója. Sem az utcákon, sem a rendezvényeken nem láttunk egyetlen vörös zászlót vagy politikai jelmondatot sem. “Mir i druzsba” — Béke és barátság — ezt kiáltják a szavalókórusok, ez a két orosz szó lett az üdvözlés elfogadott “nemzetközi” formája itt a VI. VIT-en. De van egy kérdés — s ez nagy világpolitikai kérdés, — amelyben a küldöttek minden politikai, felekezeti és egyéb különbségre való tekintet nélkül megegyeznek: — Tiltsák el az atom- és hidrogénfegyverek felhasználását! — Szüntessék meg a tömegpusztitó fegyverek létrehozásának további kísérleteit! — Legyen béke 'a világon, engedjék az ifjúságot tanulni, békében fejlődni és boldogulni! Ennek a követelésnek adott kifejezést kedden 70 nemzet ifjúsága nevében a 30,000 külföldi delegátus, s a szovjet ifjúság százezrei. Együttesen, kibontott zászlók alatt vonultak fel este 9 óra után a Kreml falához a reflektoroktól nappali fénybe borult Manyeznaja térre. A nagy moszkvai május elsejékre emlékeztet ez az impozáns tömegdemonstráció. Ma 12-ik évfordulója, hogy atombombákat dobtak Hirosima és NagaszaKi japán városokra. Az ártatlanul elpusztult tizezerek, a nyomorékká vált gyerekek, férfiak, asszonyok rokonai most eljöttén Moszkvába. A fesztivál fehér zászlóival és lobogó fáklyákkal kezükben vonultak az emelvény elé — együtt a többi nemzet ifjú képviselőivel — a japán fiatalok. A menetből tiltakozó plakátok villannak a reflektor fényében. A hiro- simai anya tartja ölében megcsonkított gyermekét. A felirat csak ennyi: “Tiltsák el!” Egy fehérruhás kisleány az emelvényen meg- gyujtja a béke fáklyáját. A tér fölé óriási mozi vászon emelkedik. A vásznon képek jelennek meg a Hirosima gyermekei cimü filmből. Azután kigyulladnak a reflektorok és egy fiatal japán leány jelenik meg a mikroron előtt. Nagaszakiból jött, tizenkét évvel ezelőtt szemtanúja volt az atombombázásnak. a Minden hozzátartozóját elvesztette. Halkan, felindultan beszél. Csak néhány szót veszteget arra, milyen volt a bomba borzalma. A jövőről többet szól: — Élni akarunk, követeljük az életet, a békét. Nem lehet, hogy az emberek összefogott akarata ne foghassa le a bomba őrültjeinek kezét! Az egész tér hullámzik a tapsok, kiáltások orkánjában. Az emelvényre néger leány rohan fel, megöleli, megcsókolja a kis japánt. Nyomában egy szőke svéd, oroszok, angolok és mások, nem lehet számontartani, kik. Egy ősz öregasszony is'megöleli melegen, anyaian. Zoja Kozmogyem- janszkaja édesanyja. Azután egy nyugatnémet kórus lép fel, majd angol ifjú tolmácsolja Coventry fiatalságának tiltakozását az atomháborus tervek ellen. Ismét külföldi kórusok énekelnek az emelvényen, azután dörgő taps közepette Alekszej Ma- reszjev, a Szovjetunió Hőse megy a mikrofonhoz. A szovjet ifjúság nevében kijelenti, hogy a világon minden becsületes ember számíthat a szovjet fiatalok és leányok harcos támogatására, amikor a béke ügyéről van szó. Azután a világ ifjúsága egységének lebirhatatlan erejéről beszél, arról, hogy a népek közös akarata megálljt tud parancsolni az atom- és a hidrogénfegyverekkel fenyegetőző háborús gyujtogatóknak... A teret reflektorok pásztázzák, a fénynyalábok visszaverődnek a Kreml bástyáin s a zászlóerdők fehér selymén. Csodálatos ez a nagy ünnepélyes demonstráció. Miközben átvergődöm a tömegen, hogy telefonhoz jussak, újabb és újabb szónokok mennek az emelvényre, újra és újra felzendül a taps, a hurrá, -a “béke és barátság” kiáltás. DALLAS, TEXAS lakatosai tiltakoztak, hogy a rendőrség belekontárkodik a mesterségükbe. Az autójukból kizárt kulcsnélküli tulajdonosok segítségére sietnek és kinyitják a.zárt, ahelyett, hogy a lakatoshoz küldenék őket. A rendőrség utasítva lett, hogy csak a legsürgősebb esetben nyújtsanak hasonló segítséget ezentúl.
