Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-04 / 27. szám

Thursday, July 4, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ «í Kiállítás a történeti múzeumban — Magyarországi riport — ■ A Legujabbkori Történeti Múzeumban pénte­ken sajtófogadáson mutatták be “A magyaror­szági ellenforradalom 1956. október 23 — no­vember 4” cimii kiállítást. A sajtófogadáson Ge- relyes Ede, a Legujabbkori Történeti Muzeum igazgatója tájékoztatta a hazai és a külföldi saj­tó képviselőit, a múzeumi és a történész szakem­bereket. Megjelent a tájékoztatón a budapesti diplomáciai testület több tagja is. A kiállítást junius 22-én, szombaton 13 óra­kor Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyit­ja meg. ★ Vádirat! Megrázó, tragédiáktól terhes hit­vallás ez a kiállítás. Tiz terem, telve képekkel, írásokkal, fegyverekkel: a véres napok “emlékei­vel”. Hogyan és kik készítették elő az októberi ese­ményeket? Képek, írások, dokumentumok, új­ságok, vallomások sorozata bizonyítja a Nagy Imre — Losonczv-klikk sok hónapos előzetes ak­namunkáját. Az egyik tabló sarkában fénykép az emlékezetes Petőfi-köri sajtóvitáról. Felette az Irodalmi Újság egy példánya Novobáczky Sándor és Háy Gyula cikkeivel. Október 23 a következő szoba “témája”. Az egyetemisták felvonulása, jelszavak, alkalmi szó­nokok ; s még aznap este a zászlóégetés. Az ol­dalfalakon ott lóg a félig égett nemzetiszinü és vörös zászló. Külön szobában állították ki a Köz­társaság téri vérengzés bizonyítékait. Orvosok, pártalkalmazottak észrevételeit, s a rendőrségen kihallgatott huligánok vallomásait. Döbbenet és tisztelet érzései váltakoznak a felvételek láttán. Döbbenet az állati kegyetlen­ség dokumentumait nézve, s mélységes tisztelet a hősök iránt, akik igaz ügyért áldozták fiatal életüket. A következő teremben a vidéki véreng­zések áldozatairól a nyugati lapok szemelvényei számolnak be. Két teremben a forradalmi mun­kás-paraszt kormány erőfeszítéseit örökítették meg. Láthatjuk a becsületes dolgozók giganti­kus harcát az élet megindulásáért, a sztrájk le­töréséért. Külön fejezetet érdemelnek Farkas Aladár szoborkarikaturái. A fehér terror borzalmainak drámai erejű anyagbaöntése, a koncon vitatkozó irók, a “fejvadász és barátnője”, s mindazok a kis plasztikák, amelyeket, reméljük, rövid időn belül önálló kiállítás keretében is bemutatnak majd a közönségnek. (Ny. É.) Engedjék haza a magyar gyermekeket és fiatalokat! Gyűlést tartottak a külföldön tartózkodó gyermekek szülei s a külföldről hazatéri fiatalok — Magyarországi riport — A Magyar Nők Országos Tanácsa és a Haza­fias Népfront “Adják vissza gyermekeinket!” társadalmi bizottságának ülésén a külföldön tar­tózkodó gyermekek szülei előtt Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsa intéző bizott­ságának tagja javasolta az összejövetelnek, hogy bízzon meg egy szülőkből álló küldöttséget, amely utazzék ki és értesse meg az illetékesek­kel, hogy a szülők azt kívánják: gyermekeik jöj­jenek vissza. — Támaszkodjunk a szülök erejére — mon­dotta Csohány Gabriella írónő —, kiáltsuk a vi­lágba tiltakozó szavunkat. Bombázzák a szülők levelekkel a különböző kormányokat és szerve­ket. Nyugaton is vannak érző anyák, tisztaszivü emberek, akik vallják, hogy a gyermeknek szü­lei mellett van a helye. Forduljunk hozzájuk, akik szakszervezeti tagok, a maguk szakszerveze­tén keresztül. Hiszen van Szakszervezeti Világ­szövetség és eljut követelésünk mindenhová, ahol emberséges munkások vannak. Forduljunk a fiatalokhoz, hiszen van Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. ^Adjanak a szülők megbízást a VIT-re kimenő fiataloknak, hogy a világ ifjusá­ISTENVELE MIHÁLY! A munkásosztály története szakadatlan lán­colata a lolszabadulásért vivott küzdelemnek. Nyíltan, vagy hamu alatt parázslóit a szabadság utáni vágy. Mindezekből kijutott sokat szenve­dett magyar népünknek. Hiányosan jegyezték fel-a krónikások a ván­dorlással, a honfoglalással járó viszontagságo­kat. Feszty Árpád hires körképén a nomád ma­gyarok bevonulása alkalmával az állapotos asz- szony az ökrös-szekér után baktat, amikor a jól kitűzött vezérek a kocsikon virrasztanak. Szent István idején ötvenezer magyart kon- coltak fel, mert Koppány vezetésével ősi hitü­ket akarták megtartani és nem kívántak csat­lakozni az egyetlen üdvözítő valláshoz. Tovább lehetne felsorakoztatni a tragédiákat, mint a Dózsa lázadást, Rákóczi forradalmát, 1848—49-es szabadságharcot, az első világhábo­rút és az azt követő szabadságharcot, borzalmas megtorlást és irtóhadjáratot. Mindezeket azok az óhazai hirek juttatták eszembe, amelyek Magyarországról Francia Kiss Mihály elfogatásáról számolnak be. Mielőtt a most kézrekerült tömeggyilkos, Horthy legjobb tisztjének viselt dolgairól szól­nánk, tekintsünk be az előzményekbe. Minden józan lélek, aki aggódott hazája sorsáért, a mozgósítás pillanatától érezte a reánkváró sor­sot. Ne beszéljünk az osztálytudatos munkás­ságról és az aktiv polgári pacifistákról, akik a mozgósítást megelőző napokban Bázelben hábo­rú-ellenes tiltakozásra jöttek össze. Itt Jaures, a francia munkásvezér azt mondta, hogy “hal­lottuk a harangok szavát, elvtársaim, méltósá- gosan szólnak, mint Schiller költeményében: hivom az élőket, siratom a holtakat, megtöröm a villámokat. Én is hivom az élőket a háború ál­tal fenyegetett emberéletek védelmére”. Nem lehet azokat a világtragédia felé rohanó napokat eléggé ismertetni. A Habsburgok, a Tiszák, a generálisok akarata győzött. Jaures-t a bázeli békeszónokot egy fanatikus megölte. Utána jött a vérözön. majd a bukás, a hadsereg hazaözönlésével járó kétségbeesett napok. A há­ború-ellenes munkásság fegyvert ragadva vo­nult az ország határára menteni, ami még ment­hető volt. Utána a nemzetközi aknamunka, majd a román hadak megnyitották az utat az uralmu­kat visszavárok ellenforradalma előtt. Jött a szörnyű megtorlás, amiért a háború-ellenes mun­kásság, az érdemes polgárság oda mert állni nemcsak fölépíteni a hazát, hanem testével vé­deni a határokat. Azután jött Horthy, Héjjas és a most elcsípett F. Kiss Mihály. Tudnivalóé hogy a Szegeden gyülekező úri rabtartók Horthy vezetésével, a román hadak árnyékában és aktiv segítségével osontak Sió­fokra. Itt kezdődtek sokat szenvedett népünk rémnapjai. A román hadak kivonulása után Horthyék különböző terror-különitményei végig- pusztitották a Dunántúlt. A lovas tengerész be­vonult a fővárosba, a terror-különitmények meg­szállták a főbb üzemeket. így jutottunk közvet­len kapcsolatba Héjjas, illetve F. Kiss Mihállyal;' az Államvasutak főműhelyében. A bejárat fölé gépfegyvereket állítottak, utá­na megkezdték a kínzást. Az őrszobából rémes jajkiáltás volt hallható. Bizonyos idő múlva a különítmények felváltották egymást. F. Kiss Mi­hály nem elégedett meg az özemben folytatott terrorral, hanem végigjárta a lakásokat ellop­va az értékesebb tárgyakat. A tortúra anarchiá­ra vezetett, ez a fontos .vasúti üzem alig produ­kált ; kirobbant a sztrájk és a kormány kényte­len volt a zsiványokat elrendelni az üzemből. A betyárbecsület megköveteli, hogy az alvezé- rek időközben megjelenjenek a haramia vezér­nél, Horthy Miklósnál, hogy beszámoljanak, uj utasításokat kapjanak. Egy ilyen látogatás után, amikor Miklós bizonyára nagyon elégedett volt a végzett munkával, igy búcsúzott el legjobb tisztjétől: Istenvele Mihály! Héjjas és F. Kiss Mihály fő működési területe Kecskemét és Orgovány volt. Végzetes sorsra jutottak azok a szegény parasztok, akik “Mi- hályék” kezébe kerültek. Mindazokat, akik a lakosság bizalmát élvezték és vezetést vállaltak különböző helyeken, össze­gyűjtötték Orgoványon és onnan vitték mezít­láb, ruhátlanul, téliidőben a közeli erdőbe, ahol saját sírjukat megásva lőtték le őket F. Kiss Mihály és társai. Az ilyen kivégzésre vitt csoportokból néhá- nyan mindig megszöktek. Világvándorlásaim kö­zepette alkalmam volt beszélgetni két zsellérrel, akik a következőket mondták menekülésükről: A háború alatt zsarnokoskodó községi vezetők, mint a jegyző és társai elszöktek a faluból, va­gyis nem a lakosság zavarta el őket, hanem bü­ga előtt mondják el a magyar apák, anyák fáj­dalmát s kérjék a fiatalok segítségét. Miklós Józsefné hétgyermekes családanya el­mondta, hogy 18 éves fia Nyugat-Németország- ba ment és már több 'Ízben letartóztatták, mert haza akart jönni. Hellenbart Ádámné arról be­szélt, hogy Kanadában elkobozták azokat a leve­leit, amelyekben 15 éves kisleányát hazahívta. Viskovics János egyetlen gyermeke Ausztriából azt irta édesanyjának, hogy még levélpapírt sem kapnak a lágerben, ezért az utcán kéregetnek, hogy legyen pénzük levelet irni. A gyűlés részvevői küldöttséget választottak, hogy a szülők meghatalmazottjaként járjon el az illetékes osztrák szerveknél az ott-tartókodó magyar gyermekek hazahozatala érdekében. A Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Házá­ban Trencsényi Waldapfel Imre professzor mag- nyitó beszéde után Gerlei Oszkár Amerikából hazatért fiatal beszélt arról a sanyarú, földön­futó életről, amelybe sok száz honfitársa került a különböző lágerekben. Hamarosan világossá vált előttük, hogy otthon a helyük. Az amerikai hatóságok azonban a legkülönbözőbb akadályo­kat gördítik a hazatérni akaró fiatalok elé. Til­takozó szavukat emelik fel az idegenből hazatért fiatalok, akik valamennyien nehéz és keserves utat jártak meg. Kérik és követelik a nyugati országok kormányaitól, engedjék haza, küld.iék haza azokat, akik vissza akarnak térni orszá­gunkba. Szüntessék meg az ellenséges és telje­sen alaptalan propaganda-hadjáratot, tartsák tiszteletben a legelemibb emberi szabadságjogo­kat. _________________________SL Min dolgoznak a magyar irók? • SÁNDOR KÁLMÁN Barna mennyország ci­nül regényét iria. Ez á regény tulajdonképpen a Tolvajok kertjének az eleje. Egy németországi koncentrációs tábor felszabaditás előtti utolsó napjairól szól. És‘ az utolsó müncheni légiriadó­ról, amelyet mind a mai napig nem fújtak le, mert erre már nem volt idejük a németeknek. neik miatt oldottak kereket. Hazatérve, benn in- ket kubikusokat, akik már némi gyakorlatot szereztünk a szervezetben, a község élére állí­tottak. Természetesen minden elkövettünk a si­ralmas helyzet rendezésére. Ilyen “szörnyű” bűnért temettek el elevenen Orgoványon olyan sok embert. A szökésünk pedig igy történt. A lefogottakat egy hatalmas deszka épületbe te­relték. Agyonkinozva, levetkőztetve vitték ki őket a havas erdőbe F. Kiss Mihályék. A mi cso­portunk elhatározta, hogy megkockáztatjuk ' a szökést. Amikor a sirgödörhöz értünk, a gödör­ben láttuk a már előzőleg lelőtteket amint tes­tükkel emelgették a rájuk szórt földet’. Mi né­gyen kiugrottunk a fegyveresek közül és a :'ák védelme alatt kettőnknek sikerült megmenekül­ni. A másik kettőt lelőtték. Azután a lakosság segítségével sikerült elbujdosnunk. Hosszú volna leírni azokat a borzalmakat a kinzott zsidókat, megcsufitott embereket, a lü­ket F. Kissék elkövettek. Az ő elfogatása vilá­gos tükre az 1956 októberi eseményeknek. Amint tudjuk, félegyházi rejtekéből előbujt az események hatása alatt. Természetesen terror csapatokat szervezett mint gyakorlott gonosz­tevő. Ki tudna megfelelő választ adni arra, hogy kinek az érdekében folyt az a “szabadságharc”, melyben F. Kiss Mihály és társai ismét szerepet játszhattak. Ha sikerült volna külföldre jutnia, biztosan kényelmes lakásban pihenné ki most a “forradalmat”. De álliunk meg egy szóra! Vannak események a világhelyzet forgatagában, melyek — habár elszigeteltek — mégis világjelentőségre emel­kednek. Ilyen esemény volt az, amikor Horthy a világ közönye mellett, sőt támogatásával vé­gezte vérengzéseit és mérhetetlen magasságra emelte a faji gyűlöletet. Fennen hirdette társai­val együtt, hogy példát kell mutatni, megtorolni a dolgozók élniakarását és előkészíteni a zsidó­ság útját a gázkamrákhoz. Visszarémlik a m rlt, amikor itt Amerikában olyan egyéneket látunk szerepelni, akik még F. Kiss Mihályékat is meg­előzve mint “ébredő magyarok” működtek és a Dunához közel ütötték fel tanyájukat, hogy az agyonvert zsidókat ne kelljen messzire cipelni. Sok ezer magyar dolgozó élete-halála fűződik a Horthv-Héjjas-F. Kiss Mihály korszaki oz. Ugyanezt a golgotajárást szánta 1956. októbere a magyar nép számára. Vs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom