Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
LEB. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 4, 1357 Politikai tükör Tisztul a levegő. Hogyan termel a töke. Ahol a munka sem termel. Adócsalásonérték őket Irta: GERÉB JÓZSEF Az Egyesült Államok legfelsőbb birósága, — a Supreme Court — végre meghozta a már régen esedékes azon döntést, hogy az amerikai bíróságok csak a háborús hisztéria hatása alatt Ítélhettek el egyes embereket azon hamis vád alapján, hogy erőszakkal akarták megdönteni az Egyesült Államok kormányát, - vagy hogy ilyen célból összeesküvést szerveztek. Mert valóban az a lényege annak a döntésnek, amelyben 8 szavazattal egy ellenében teljesen megsemmisítették a Smith-törvény kaliforniai öt áldozatára vonatkozó Ítéletet, a másik 9 vádlott számára pedig uj tárgyalást rendeltek el. A szenzációs döntés megindokolásában John Marshall Harlan társbiró többek között ezt irta: “Az öt vádlott ellen annyira elégtelenek voltak a bűnösséget bizonyító adatok, hogy a bírónak utasítani kellett volna az esküdteket a felmentő ítélet hozására”. De dacára a vádlottak ily nyilvánvaló ártatlanságának, hamis tanuk “misztikus’’ vallomásaira, az ügyész izgató beszédére és a sajtó által mesterségesen szított anti-kommunista hangulatban elítélték eket. így ment ez szerte az országban minden úgynevezett kommunistaellenes pörnél. Az alsóbbfoku bíróság Ítéletét csak egy társ-biró Tom C. Clark helyeselte, ami érthető is, hiszen éppen ő volt egyike azoknak, akik a kommunista mumussal való ijesztgetést kezdték s mint Truman igazságügyminisztere segített a háborús hisztéria kiélesitésében. .4 döntés lényege Amíg minden igazságszerető ember nagy örömmel vette a Supreme Court döntését, addig az Amerikaellenes Bizottság elnöke, Francis E. Walter (R. Pa.) képviselő hisztérikusan hangzó kijelentéseket tesz. A döntés éppen akkor érte, amikor televíziós lámpák segélyével folytatta boszorkányokat kereső “kihallgatásait” San Francisco városban. “Majd hozunk olyan törvényeket”, — rikácsolta a hírhedt McCarthy utóda, — “hogy a Supreme Court sem tudja félremagyarázni!” De beszélhetnek már amit akarnak azok, akik a kommunizmussal való ijesztgetéssel szereztek maguknak hírnevet és nagy jövedelmeket, a Supreme Court döntése véget vet ennek a csúfos üzletnek. Mert annál csúfosabb, undorítóbb “businesst” nem ismer a történelem. Először elhitették Amerika népével, hogy a kommunisták erőszakkal akarják megdönteni az amerikai kormányt, majd ujjal mutattak ezer meg ezer emberre, akik közül igen sokat bebörtönöztek, másoktól pedig a megélhetési lehetőséget vonták meg. A törvényeken ejtett furfangos csavarással a boszorkány- üldözők kiléptek a törvényhozás mezejéről; meg- leí.ék magukat vádlóknak és bíráknak is egyszerre. Az Amerikaellenes Bizottság, — mint minden más kongresszusi bizottság — egyetlen rendeltetése, hogy adatokat gyűjtsön az esetleges törvényhozáshoz. A Dies-McCarthy-Walter-East- land geng felhasználva a háborús hisztériát, kezükbe kerítették a vádló és a biró hatáskörét is, ugv, hogy ezer meg ezer ártatlan embert tudtak elitélni anélkül, hogy azoknak a védelemre el- kalmuk lett volna. Reméljük, hogy a Supreme Court ezen döntése véget vet a hatalmi őrületbe esett törvényhozók szereplésének, hogy hamarosan visszatérhetünk azon normális viszonyokhoz, amelyekben akármelyik politikai kisebbség is szabadon nyilváníthatja a véleményét és szabadon kritizálhatja a korcnányközegek működését. Az ilyen normális világban persze a türelmetlenség lovagjai, a gyülöletkereskedők és az álha- zafiság sarlatánjai az ismeretlenség homályába tűnnek. Nem csoda tehát, hogy Walter képviselő és boszorkányüldöző társai annyira üvöltenek. A Supreme Court döntése mutatja, hogy tisztul a levegő. • ★ Termel a töke A hivatalából távozni készülő George M. Humphrey pénzügyminiszter a kongresszus kérésére végre benyújtotta azon adatokat, amelyekből meg lehetett állapítani, hogy 1953-ban, amikor átvette a pénzügyminisztérium vezetését, milyen és mennyi értékű részvényekkel rendelkezett. A kongresszusi bizottság úgy találta, hogy Humphrey akkor közel 7 millió dollár értékű részvény tulajdonosa volt. Humphrey nem adta el a részvényeit, mint állítólag a kollégája, Charles E. Wilson honvédelmi miniszter tette, aki legalább is másokra Íratta azokat. A pénzügyminiszter nem látta ezt szükségesnek s ugylátszik ebben ugv a kongresszus vezetősége, mint maga Eisenhower elnök is megegyezett vele. Ugylátszik egészen biztosra vették, hogy a dúsgazdag, többszörösen milliomos uj pénzügyminiszter tisztségét nem fogja felhasználni vagyonának az emelésére. ÉS ugylátszik, mintha egészen mostanáig egészen magától érthető dolognak tartották, hogy az olyan nagy 'hazafi, mint George M. Humphrey, aki ég a vágytól, hogy honfitársait szolgálja, teljesen önzetlenül, sőt mondhatnánk igen nagy anyagi áldozatok árán vállalta azt a tisztséget, amely minden idejét igénybevette olyannyira, hogy a saját üzleti érdekeit el kellett hanyagolnia. De ime, most mégis rebesgetni kezdték, hogy a Humphrey részvényeinek értéke az öt esztendő alatt az említett 7 millióról felszöktek 12,600,000 dollárra, vagyis nem kevesebb, mint 85 százalékos emelkedést értek el. Es elérték ezt a szenzációsan nagy hasznot mutató eredményt úgy, hogy a pénzügyminiszternek sem kedve, SEM IDEJE NEM VOLT ARRA, HOGY ÉRDEKÜKBEN BÁRMIT IS TEGYEN. Semmi kétség, a részvények lelket öltöttek gyarapodni, szaporodni kezdtek, akárcsak a jóltáplált nyulak. íme, 5,600,000 dollár hasznot hoztak anélkül, hogy valaki dolgozott volna értük. Nagyon szép dolog ez és mi nem is csodálkozunk rajta. Csodálkozás helyett inkább felvetjük ezt a kérdést: Ugyan mennyit érnének ma a Humphrey részvényei, ha a pénzügyminiszter dolgozott volna értük?! Mert igy azt az öt és fél milliót csak azért kapta, — mint maga is beismeri, — mert BIRTOKOLTA a részvényeket. Amiből tanulság az, hogy jó részvények BIRTOKLÁSA ma á legjobban fizetett munka. ★ A nem-jövedelmező munka Humphrey kollégája, Ezra Benson földművelésügyi minisztert már nem mondhatjuk olyan szerencsés embernek. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a nagy farmokkal biró Benson semmi hasznát sem vette az általa kitalált, ajánlott és.bevezetett “soil-bank” agrárpolitikának, amelynek lényege az, hogy a kormány kárpótolja azon farmerokat, akik talajvédés (talajkonzerválás) céljából szántóföldjeik egy részét ugarnak hagyják. Hamarosan kitűnt, hogy ennek az intézkedésnek tisztán csak a nagyfarmerek vették a hasznát,, mert csakis ők hagyhattak ugaron elég nagy darab földet arra, hogy érdemleges segélyt kapjanak. A kisfarmer, aki csak pár acre földet hagyhatott művelés nélkül, csak pár dollárt kaphatott, ami után nem is volt érdemes futkározni. A kisfarmerek tehát országszerte zúgolódni kezdtek a “soil-bank” intézkedése ellen és joggal, vagy jogtalanul, de Bensont kezdik okolni azért, hogy hiába dolgozzák agyon magukat, mégsem bírnak annyit keresni, hogy elérjék még a legalacsonyabb fizetésű ipari munkások életszínvonalát is. Kitűnt, hogy a farm BIRTOKLÁSA még akor sem olyan hasznothajtó, mint a részvényeké, ha virradattól-vakulásig dolgoznak is vele. A túlzóan vallásos Ezra Benson végre megelégelte a sok panaszt és a napokban Tennessee államban a farmerek konferenciáján kirukkolt ezzel a jó tanáccsal: Az amerikai dollárért éppen annyi egészséget, nevelést, szórakozást és használati tárgyat lehet venni, akár a farmon keressük azt, akár pedig az iparokban tett szolgálatokért kapjuk. Ezért az a farmer, aki nem képes a farmján megélni, hagyja ott a farmot és helyezkedjen el másféle munkakörben. Ilyen átképzésre ennek az államnak (Tennessee) egyeteme is nyújt kurzust. Szóval Benson szerint a szegény farmerek részére az egyetlen ut a farm otthagyása. Ezra Benson, a nagy földbirtokos, a bankár és a mormon egyház apostola nem is képzeli, milyen szívfacsaró dolgot jelent a kis farm otthagyása. Mert hiába van remény arra, hogy a pór ülj árt kisfarmer képes lesz majd valahol az iparokban elhelyezkedni, a farm otthagyása az egész család rengeteg munkájának és az egész életen át keservesen spórolt kis tőkének az elvesztését jelenti. Olyan szomorú aktus az, mintha családunk legkedveltebb tagját vesztenénk el. De Ezra Benson, a nagy földbirtokos, ezt már igazán nem tudhatja. ★ Tet'.en érték őket A szenátus egyik albizottsága olyan nyilvánvaló adócsaláson ért 26 nagy olajtársulatot, hogyha helyettük szegény embereket csíptek volna ugv el, akkor jó pár éven át “belülről” tanulmányoznák a szövetségi börtönöket. Az olajbáróknak persze semmi bajuk sem lesz és az adóhivatal még szerencsésnek mondhatja magát, ha a közel kétmillió dollárt be fogják szedni rajtuk. Mint emlékezetes, két évvel ezelőtt nagy szenzációt keltett Francis (rase (R., S. D.) szenátor, amikor bejelentette, hogy az olaj társulatok szolgálatában álló egyik kijáró 2,500 dollár megvesztegetést ajánlott fel neki. A leleplezés következtében az elnök kénytelen volt megvétózni azt a törvényjavaslatot, amit az olajtársulatok még megvesztegetések árán is keresztül akartak hajszolni. E botrány utóhulláma gyanánt a szenátor John L. McClellan (D. Ark.) elnöklete alatt működő albizottság kivizsgálta ezt az ügyet és rájött, hogy az olaj társulatok 1,950,000 dollárt adtak össze részben megvesztegetésre, részben pedig, — mint ők állítják, — a közönség felvilágosítására, ami alatt “elhomálvositó” propagandát kell érteni. A megvesztegetést, — bármilyen erkölcstelen dolog is, — még elnézték volna nekik, de kisült, hogy azt az összeget beszámították üzleti kiadásnak és igy levonták az adóból. Másszóval: AZ OLAJRÁRÓK NEM A SAJÁT, HANEM A KÖZPÉNZEKEN AKARTÁK MEGVESZTEGETNI A TÖRVÉNYHOZÓKAT." Hát ez már mégis több, mint amit néhány érzelmesebb szenátor kibírt és azért követelték az adóhivataltól, hogy a szóbanforgó 26 nagy olajtársulat 1956-os adóbevallását vizsgálják felül és a “Natural Gas and Oil Resource Committee” részére adott támogatást, mint az adóból le nem vonhatót, fizettessék meg velük. A szövetségi adóhivatal most értesítette szenátor McClellant, hogy az átvizsgálást hat héten belül megejtik. így került ez a dolog nyilvánosságra. De azért az olajtársulatoknak még sem lesz okuk panaszra, mert Eisenhower elnök máris bejelentette, hogy ő helyesli a “Natural Gas and Oil Resource Committee” által javasolt törvényt (hogy a gáz árának szabályozását kivegyék a szövetségi hatóságok kezéből) s ha azt a kongresszus mégegyszer megszavazza, akkor ő alá fogja írni. Szóval amit az olajbárók vesztenek azzal, hogy rajtacsipték őket az adócsaláson, majd megtéríthetik egy kis áremeléssel. Ugylátszik itt is érvényes az a közmondás, hogy ha nem csordul, hát cseppen. Aluminiumporral javított műanyag Francia szakkörök már régóta kísérleteznek különféle szemnagyságu aluminiumpornak különféle műanyagokhoz való keverésével. Ezzel a műanyagoknak bizonyos mechanikai tulajdonságait, elsősorban ütőszilárdságát kívánják megjavitani. “ETALU” néven már forgalomba is hoztak ilyen műanyag és aluminium összetételű műanyagokat. Csiszolható gép- és műszer-alkatrészeket, szűrőket stb. készítenek belőlük. Az aluminium- por és a müanyag-préspor keverési aránya a műanyag alapanyagai szerint változik, s egves esetekben eléri a 40—60 százalékot is. Az uj gyártmány sokféle célra felhasználható, mert a vegyi anyagok roncsoló hatásának és a kopásnak kitünően ellenáll s jól köszörülhető.
