Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-15 / 33. szám
Thursday, August 15, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 OLVASÓINK ÍRJÁK Kerecsendi Kiss Márton volt tanító ur és a magyar tragédia 40 éve Julius 21-én hallgattam a kanadai Niagara Falls-i rádió magyar programját, ahol Kerecsendi K. Márton, a kanadai “Magyar Élet” c. lap szerkesztője tartott rövid előadást. Gondoltam, hogy talán az emberiséget annyira érdeklő atom-, és hidrogénbomba káros hatásáról fog beszélni, vágj7 a drágaságról, vagy a “szabadságharcosok” becsapásáról. De a legnagyobb ámulatomra ezekről egy szót sem szólt, hanem felhívta hallgatói figyelmét, hogy nézzenek Prága felé ahol most a keleti veszedelemnek bckolnak a csehek, akik miatt mi magyarok, tótok 40 éve sóhajtoz- zuk, hogy “nem, nem soha!” De akkor a vak njru- gat nekik hitt, nem nekünk, pedig Benes megmondta, hogy a cseheknek keletről jön a szabadság. A nyugat urai azonban ezt nem hitték el. Most azután láthatják kinek bókolnak a csehek, hűtlenek lettek a nyugathoz. De ők — már mint a volt kegyelmesek és azok talpnyalói — rendületlenül kitartanak a nyugat mellett! Majd azt mondta, hogy igen büszke a templom- épitő magyarokra. Hát ez mind nagyon szép, Kerecsendi uram! Higjrje el, hogy fájó érzéssel gondolok azokra a “magj7ar” grófokra, bárókra, méltó- és nagyságosokra, akik a hálátlan nyugat miatt nem nyúzhatták tovább a román, a szerb, a magyar, a székelj7, a tót népét. Akiknek meg kellett elégedni 13 vármegyével ßs annak 3 és félmillió koldusán “hegedülték” el azt a nótát, amit a román bojárokon kellett volna elhegedülniök. Dehát ez ig\’ könnyebb volt. Akkor jobb volt urainknak egy picike veréb a lovas tengerésszel, mint nagy Magyarországért kardot rántani. Ezt a dicsőséget ráhagyták Kun Bélára és a magj’ar proletárokra, de gondoskodtak, nehogy azok győzzenek. Csak azért, mert a nj7ugatnak kedveskedni akartak. Igaz, hogy a hálátlan nyugat hűtlen lett a csehszlovák pánokhoz is. Amikor az a bizon\ros Hitler nevű “pamacsos” országokat mázolt be, a történelem igazolta Benest. hogy a csehszlovák pro- letáröknak keletről virrad. Ezzel kerecsendi uram nem mondott semmi újat. De még a temp- lomépitő magyarokról sem! Gondoljon csak arra, hogj7 mi lett volna azzal a sok volt képviselővel, ügyvéddel, vagy többi úrral, akik a német lágerekben arra a “nemes” munkára szánták magukat, hogy “lelki gondozók” lesznek, ha nem lettek volna áldozatos öreg magyarok, akik csak arra vártak, hogy a fejüket újból az asztal alá dugják ? Igaz, hogy ma már lázadoznak, mint Geréb József mesebeli birkái és még merik kérdezni a lelki gondozóiktól, hogy hová lesz a dollár? Az egyik ilyen lelki gondozó a lázadókra mutatva kijelentette: akik ezen az oldalon ülnek, mind kommunisták. De ez nem használt, mégis menni kellett neki. Most Mr. Kerecsendi is azt gondolja, hogy ezzel a 40 éves mákonnyal el fogja altatni a hazájukat még mindig szerető öreg és uj magyarokat és csak úgy fogják a dollárokat lapátolni a “haza nevében”. Merem állítani, hogy nem sokáig lesz igy, mert ezen a szitán is át fog látni a becsületes magyarság és oda fogja juttatni őt is, fajtánkat gyalázó lapjával együtt, ahová való. Egy hallgató A katonai kiképzés eredménye Tisztelt Szerkesztőség! Az amerikai katonáról olvasva, aki a japán nőt agyonlőtte, eszembe jutott osztrák-magyar szolgálatom ideje. A Gubacsi határban a katonai felszerelések raktárainak kulcsait őriztem. A magyar területen állomásozó különböző katonai szervek közkatonái végezték a raktárakban a munkát. Minden csoportnak volt egy szertüzér altiszt vezetője. A parancsnok csillag helyett rozet- tával díszített galléru számtiszt volt és a gyakorlatok idején szigorúan vigyázott, hogy a (raktárak kulcsa ne kerüljön az ellenség kezébe. Figyelemmel kisérte a nyitást és zárást és minden zárás előtt számontartotta, hogj7 nem hiánvzik-e egy kulcs. Azután a kulcsokat egy duplazárral felszerelt szekrénybe kellett tenni. Az ekrazit- raktár kulcsa külön jelzővel volt ellátva, mert ott volt a katonai titkos robbanó anyag. Ez az épület egy régi rendszerű, jól szellőztetett dupla árnyekszékszerü épitmény volt, melyet mégegvszer olyan magas földtöltés vett körül. Ennek a tetején két óránként felváltott katonai őr járkált fegyveresen. Az őrséget a közeli vártüzérek szolgáltatták. Köztudomású volt előttük, hogy a szertüzér parancsnok a raktár melletti gvaloguton megy a lakására, aki többször kipróbálta az' őrt, vajon tudatában van-e katonai kötelességének. Az őr, aki személyesen is ismerte az arra menő urat, odakiáltott és kérte a jelszót, arpit az ur nem tudott és igy válaszolt: “szertíizérparancsnok vagyok!” Az őr lövésre készen kiáltotta: Ha Jézus Krisztus közelit jelszó nélkül, azt is lelövöm! — mire az ur gyorsan eliszkolt. Az amerikai katona Japánban hasonló őrizetben tartotta a vashulladékot, amiért a japán asz- szonyt agyonlőtték. Ez is felsőbb parancsra történt és a katonai kiképzés eredménye. D. E. Már megint sok a felesleges munkás Tisztelt Szerkesztőség! A Ford üveggyárban elbocsátások vannak. A vezetőség és a munkaügyi bizottság biztatja a munkásokat, hogy vegyenek hosszabb szabadságot, önkéntes szabadságot. A baj ott van, ha szót fogadna valaki, hát se munkanélküli segélyt nem kaphat, se jóléti alapra igényt nem tarthat. Ha kimaradna 35 napot, akkor ezt a vakációja ellen számítanák fel részére és elveszítene egy heti fizetett vakációt. Mindenféle trükköt felhasználnak a munkás ellen. Máskor viszont, ha valamelj'ik vakációt kér, azt mondják, hogy ve- gj'e le csak a felét most, a másik felét meg majd később. Az ünnepek alatt azt hiresztelték, hogy egj7es szakok pénteken, szombaton és vasárnap is dolgozni fognak. Mikor a munkások megjelentek zsebükben a munkacédulákkal, a vezetőség hirtelen megváltoztatta tervét és hazaküldte a munkásokat. Három napra elmehettek volna látogatóba, vágj7 égj7 kisebb körútra családjaikkal, vagy felhasználhatták volna az időt házuk nagj7obbfajta tatarozására, amire máskor nem igen van idő, de arra számítván, hogy dolgozni fognak, nem tettek semmiféle előkészületeket és igy csak ellógták az idejüket. Most meg sok a felesleges munkás. A 30—35 év közöttiek még dolgoznak. Hiába a szolgálati idő által járó jogosultság, küldik el az öregebbeket. A szakszervezet harcol is ez ellen, de sokba kerülő, állandó harc ez, mert a foreman együitt dolgozik legtöbbször a munkaügyi bizottságok döntőbíróival, a munkások ellen. Azt követelik, hogy a 30—35 éve dolgozók vegyék előbb a vakációjukat, hogj7 igy 3 heti munkanélküli segélytől is megfosszák a munkásokat. Volt is nagy felháborodás emiatt ugj7, hogy kénytelenek voltak gj7ülést összehívni. A Ford üzem úgy akarta kihúzni magát, hogy azt mondta, hogy ha az öreg munkások akarnak dolgozni a fiatalok helyett, mig azok vakáción vannak, rendben van, de előbb alá kell, hogy vessék magukat a legszigorúbb orvosi vizsgálatnak. Hasonló eljárás miatt 200 panasz volt a szak- szervezet előtt. Értesítették is a Ford üzemet, hogy eljárásuk megszegi a fennálló szerződést. Miért nem hoznak olyan törvényt, hogy az 50—55 éves munkásnak adjanak nyugdijat, ha már öregnek találják őket arra, hogj7 az iparban dolgozzanak. R. p. AZOK KEZÉBE ADNI... Irta: DATTLER LAJOS A televízió nagy szolgálatot tesz a modern civilizációnak, mert amellett, hogy az üzletvilágot szolgálja, szórakoztató és kulturális programot is ad. Csodálatos végignézni pl. a Billy Graham programot, melyet a legnagyobb technikai felkészültséggel készítenek elő, óriási propagandával hirdetnek, hogy minél nagyobb tömeg hallgassa meg. Billy Graham az apostolok szerénységétől eltérően a vándorbot helj7ett a vándor “hullámokat” választotta, hogy Jézus tanainak hirdeti, sére induljon. Érdekes hallgatni, amint a megjelent gj’üleke- zetet szavaival ostorozza, hogy nincs szivükben Jézus és nem az ő elgondolása szerint követik az Istent. Nagyszerű szónok (legalább is annak, aki szereti az agresszív szónokokat), jól tudja eladni “árucikkét” és az egyszerű nép hallgatja, szánja- bánja a szemére vetett bűnöket és szeretne egv jobb világban élni, ami tényleg valóra válhatna, ha minden ember Jézus tanitása szerint élne, nem ölne, nem rabolna és ugv szeretné felebarátját, mint önmagát. Mi, amerikai magyar munkások sokat tanulhatunk az ilyen jól összeállított, behirdetett és megszervezett előadásból. Igaz, hogy 2 millió dollár áll mögötte a jó szervezés elősegítésére. Sajnos a munkásság mögött sohasem álltak millió dollárok. Az öntudatos magyar munkásság egy emberöltőn át fenntartotta lapját, igazgatta, segítette, korholta, de mert szerette, áldozott is érte. Az idők viszontagságaitól megtépázott lap a legsötétebb mccarthysta időkben súlyos veszteségeket szenvedett, mert habár az üldözések hősöket szülnek, de nem lesz mindenki hőssé. A Magyar Szó sok olvasóját elveszítette ezekben az. időkben részben családi okokból, részben másért. Érdekes volna felsorolni azokat az okokat, amelyek egyes olvasókat lemondásra kényszeritettek. Sok esetben érthető is volt az számunkra. Billy Graham előadása késztet arra, hogy a lap hasábjain keresztül szóljak az olvasótáborhoz. Nem kell-e nekünk is hirdetni a mi igazságunkat? Nekünk is jogunk van Isten és világ előtt a szabad sajtóhoz, hogy azt olvashassuk, amit szeretünk, ami a legjobban megfelel igényeinknek. Ma Amerika földjén, hála a Legfelsőbb Bíróság döntésének, újra fujdogálni kezd az egj'éni szabadság szellője. A tömegek szabadság utáni vágya és a mccarthysta megbéklvózássa! szembeni utálat megnyilvánult olyan mértékben, hogj7 a szabadság őrei (a Legfelsőbb Bíróság) jónak látták az elnyomatást korlátok közé szorítani. Az amerikai munkásság nem engedheti szabadságát gúzsba kötni. A magjrar munkásság öntudatos csoportjára is nagy felelősség hárul, hogy együtt haladhasson a jeffersoni, lincolni honatyák által lefektetett jogok megőrzőivel. Ebben az értelemben elsőrendű feladatnak látom, hogy lapunkat ismét azoknak á kezébe adjuk, akik ma a megváltozott körülmények között újra megengedhetik maguknak, hogy a Magyar Szót olvassák. Fel kell keresni ismerőseinket és türelemmel megértetni velük, hogy a szabad Amerikát, a szabad sajtót, az első ijesztgetésre nem szabad veszni hagyni. Ki kell tartani mellette, ha biztosítani akarjuk gyermekeink, unokáink részére is a szabadságot. Ezért érdemes a Billy Graham által sutba do bott apostoli vándorbotot kezünkbe véve végigjárni az ország minden magyarlakta vidékét és a munkásság, a nép érdekeiért harcoló Magyar Szót ismét azok kezébe adni, akiknek kezéből az a sötét reakció idején kihullott. Akárcsak az urak ... CHICAGO. — Joseph Denny a könyvkötők szak- szervezetének pénzügyi titkára beszédet tartott a könyvkötők 20-as lokálja előtt és azt ígérte részükre, hogy eljön az idő, mikor 3 heti vakációt kapnak nyáron is, meg télen is éppen ugv, mint mulkáltató uraik. Denny megjósolta, hogy a termelés fokozása lehetővé teszi a hosszabb vakációkat. Denny ugv látszik elfelejtette azt, hogy a termelés ezt máris lehetővé teszi több iparágban, mint pl. az automobil iparban, de hat hetesvakáció helyett kidobják állásából a felesleges munkást. ,
