Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-15 / 33. szám
AMEKIKAl MAG YAK SZŐ Thursday, August 15, 1957 b ; Magyarország A MÁK VÖLGYÉBEN — Magyarországi riport — Ernye bán lovasai a császtai és'•horváti hegyek kaptatóin zúdultak le a völgybe szorult falvakat égető tatárokra. A Mák völgyében — ahol az ember úgy érzi, hogy megállt az idő — még. most is zsupfedeleiket mélyen szemükre húzva lapulnak a vályogból vert házak. A múlt századokból ittfelejtett emberi hajlékok szinte riadtan sunyitanak ki zsupfedél-kalapjaik alól az országúton vendégmarasztaló sárban zötyögő, téglát szállító teherautókra. Mert itt most nagy dolgokra készülnek. Az ígért tízezer bányász családi házból csaknem százat ezen a környéken hoznak tető alá. A mákvölgyiek halkszavu, nehéz indulatu emberek. Egyetlen szerelmük — a bánya. Szerte a környéken Szuhakállótól Ormospusztáig, Ku- rittyántól Felsőnyárádig a súlyos léptű legények vagy táncos leánylábak gumicsizmában tapossák a sarat, vagy rúgják az ut porát. Gyanakvó szemmel nézik a világot. A világ sokszor megcsalta, becsapta őket. A csákánynyéltől elkérge- sedett tenyerek nehezen nyílnak baráti kézfogásra. Ezek a tenyerek akár a csákány nyelét markolják vagy asszonyt simogatnak, egyformán igazak, őszinték. Nem! Ezek a kezek nem fogtak fegyvert a nép államára, nem hanyatlottak le tunya semmittevésre, amikor az izgatás paprikát szórt a látni vágyó szemekbe. A rusnyákat tegyük a csillag helyére . . . — Valahonnan Miskolc környékéről következett ide az a két csendőr a fegyveres legényeivel, akik a fejsze fokával leütötték a legényszállás fejiről a csillagot — morzsolja a szót Papp Gábor, a Rudolf telepi vájár. Nehezen löki ki magából a szavakat ez a csontos arcú, fekete pillantásul bányász. Nagy csend telepszik közénk, várom a folytatást. Egy' idő múlva ismét megszólal. A Székelyföldről jött ide valamikor réges-régen és amint mondja, ilyen csúnya világot, mint amilyen errefelé volt októberben, még soha nem látott. Nem esett itt emberhalál, csak az emberek közt úgy bukkant fel a gyűlölködés, a gonoszság, mint a fortyogó lápból a lidércfény. Amikor a csendőrök leverték a legényszállás homlokáról az ötágú csillagot, Tamás Elemér, a szállás gondnoka könnyes szemmel emelte fel a földről az összezúzott jelképet. Nem igy Sütő Istvánná. A pergő nyelvű asszony, olyan szitokáradatot zúdított a csendőrökre, hogy azok fegyveres legényeikkel együtt jobbnak látták, ha kereket oldanak. Nem várták meg, amig a riadalomra összesereglő bányászok megfogadják Sütőné javaslatát: • — A rusnyákat akasszuk oda a csillag helyére. .. Ahogy tapasztaltam a Rudolf telepi bányászoknál, a becsületen nem esett csorba. Itt mindössze, ha két napig konokoskodtak a bányászok. A tárnák biztonságára akkor is vigyáztak. A szenet; adják ma is, többet, mint amennyit kérnek tőlük. De senki ne gondolja, hogy itt, a Mák völgyében — aminek földrajzi helyzetét úgy lehetne meghatározni, 'hogy közvetlenül az isten háta megett fekszik —, mondom, ne gondolja senki, hogy ezek az emberek nem foglalkoznak az ország sorsával. Emberem — Papp Gábor — nagyon is világosan taglalja a kérdéseket. Szavait röviden igy foglalhatnám össze: Volt itt hiba és eredmény bőven. Ami szép és jó. azt mutogatni kell. mint a szép lányt, ami hiba volt. azt engesztelő szóval és tettekkel lehet csak javítani. s Az ember valahogy ugv lett összegyúrva, hogv á hibát, a bajt, a gondokat jobban látja, mint a jót. Papp Gábor is ilyesmire tereli a szót. A szégyentelenek, ezek a beruházók — igy mondja — annyit loptak itt, hogy degeszre tömhették a zsebüket.. Mert adott az állam nekünk fürdőt, 400 ezer forintért rakták le a csöveket, emelték az épületet. A viz most csörgedez mindenütt, csak a fürdőben nem. Vagy a Szu- hakálló — Rudolf telep — Józsefakna-i ut. Erről meg azt beszéli a Székelyföldről ideszármazott bányász, hogy § kétmillió forint költséggel épített utat még hivatalosan át sem adták az épitők, de már nem lehet használni. (No, ezt módomban volt tapasztalni, úgy ugrált az “uj utón” a kocsink, mint a vadszamár.) Nem ártana a körmire nézni az ilyen útépítőknek! Útiköltség az ENSZ-hez, 20,000 forint Néhány kilométerrel odébb — Ormosbányán — már másfajta emberekkel találkoztam. Itt a bányák mélyén kolonizált bányászok dolgoznak, a napszinten szorgos kezű matyók tevékenykednek. — Olyan isten még nem született — mondja Tarján Kálmán főmérnök —, aki matyót le tudott volna csalni a bányába. Külső feladatokra azonban nálunknál jobb mukaerőt keresve sem lehetne találni. Mi volt itt októberben? A kérdésre az igazgató, főmérnök, főkönyvelő csak vállrándítással felel: — Nem tudjuk, mi akkor még nem itt dolgoztunk. Svidró majd megmondja. . . Svidró József főaknász egy jegyzőkönyvet tesz elém. Volt mit olvasnom! Ezt a kulcsüzemet jelentő bányát októberben a világ minden tájáról idesomfordált bűnözők úgy ellepték, mint a rosszul kezelt szőlőt a filokszera. Itt van mindjárt Titi László és Burkus László esete. Ez a két úriember a bánya kasszájából azzal a felkiáltással, hogy mennek az ENSZ-be tárgyalni, kimarkolt fejenként 20,000 forintot. A becsapott bányászok azóta sem látták, a “szabadságnak” ezt a két felkent bajnokát. Nagy Lajos, a Borsodi Szénbányászati Tröszt Munkástanácsának akkori elnöke meg egyenesen Münchhausen báró és Háry János hírnevét akarta elhomályosítani. Az ormosbányai gyűlésen kijelentette: “Zsukov marsall 20,000 partizán élén átállt a felkelőkhöz, a győzelem biztosítva van”. Ehhez nem kell kommentár. Egyszerű emberek élnek itt — mondja Svidró János —, olyanok, akik az igent igennek, a nemet nemnek értik. A felelőtlen uszítok annyi hazugságot zúdítottak rájuk, hogy nem is tudom, mi történt velük. Az ellenforradalmárokat puszta kézzel ütötték le, a pártszervezésről pedig még februárban sem akartak hallani. Maguk felé, ott Pesten ezt hőzöngének mondják, no hát itt hőzöngtek. Vagy talán mégsem — mondja Svidró néhány pillanatnyi szünet után —, aki hőzöng, az nem is dolgozik. Itt pedig dolgoztak. Keményen dolgoztak. Áprilisban ez a bánya 10 százalékkal több szenet adott, mint amennyit kértek tőle. De ez mind semmi, április 30-án a “hőzöngőink” azt írták a csillékre: “Május 1-ért”. Olyasmi történt, ami ebben a bányában még soha. Ezen a napon 156 vagon szénnel többet küldtek a külszínre, mint amennyi tervezve volt. 156 vagon szénnel többet... “A gyerekek nem mennek sehová..” Reménytelenül zuhog az eső, amikor a motorcsónakká nemesedett gépkocsink áthabuckolva vizen és latyakon, merész manőverek után kiköt az iskolaépület mellett. Itt Nyerges István, fiatal igazgató irányításával 380 ormospusztai gyermeket oktatnak. A fiatal igazgató sok mindenre joggal büszke. Arról beszél, hogy “fiai és leányai” 3.6-os tanulmányi átlagot értek el. Mélységes szeretettel beszél apjáról, az izsófalvi öreg tanitóról, akitől megtanulta az igazi hivatás- és hazaszeretetet. — Az apám, akinél jobban ezt az országot talán senki sem szereti, hűséges katonája a pártnak — mondja az igazgató. Ez a fiatal pedagógusember sok mindenről beszél, de arról nem szól, hogy miként nézett szembe a fegyverekkel. Ezt már másoktól tudom meg. Úgy történt a dolog, hogy az ormospusztai ellenforradalmárok az állomáson lefoglaltak egy szerelvényt és elhatározták, hogy, a népet — ki tudja miért — beviszik Miskolcra. A legnagyobb hangoskodó — Tolmayer József — kijelentette, hogy a menet élén a gyerekek fognak haladni. A fiatal igazgató — szivében végtelen elszántsággal és szorongó félelemmel csak ennyit mondott: — A gyerekek pedig nem mennek sehová! — Én"felelek értük! — verte a mellét Tolmayer. — Maga csak saját magáért feleljen! — válaszolta az igazgató. (Tolmayernek egyébként ezekben a napokban a biróság módot is ad arra, hogy feleljen a tetteiért.) ★ A felhőréseken áttörő nap fénye behinti a Mák völgyét, Ormospusztát, Kurittyánt, az egész bányavidéket. A toronymagas drótkötélpályákon drága szénteherrel utaznak a csillék. A bányászok szenet és bizalmat küldenek az országnak. Cserébe — az eddiginél nagyobb — erkölcsi és anyagi megbecsülést kapnak. Elállt az eső. Tokár Péter Azért ilyesmi is előfordul! — Pesti humor — Vancák Barnabással együttjártunk a reáliskola első három osztályába. Akkor ő egy osztállyal lemaradt, mert év végén mellhártyagyulladása volt földrajzból és franciából. Nem voltunk különösebben jó barátságban. Ő árulta be ugyanis, hogy én tettem a vajaskenyeret Pólya tanár ur székére és sohasem tudta aztán megbocsátani 8 napon belül gyógyuló éles szemrehányásaimat. Harminc év után a Körúton találkoztunk. Az első pillanatban ismerősnek tüntíink egymásnak és amikor rájöttünk, hogy valóban ismerjük egymást, már késő volt. Zavartan néztünk egymásra. — Hogy vagy? — kérdeztem szellemesen. — Ne is kérdezd! — legyintett keserűen. — Szónokolhat nekem ezután akárki is a bírálat szabadságáról és hasznosságáról! Én többé nem hiszek benne. — Miért? Mi történt? — Áthelyeztek. Kisebb beosztásba. Fele fizetéssel. — Bírálat miatt? — Bírálat miatt. — Hát ilyesmi még előfordul? — csóváltam a fejemet. Gúnyosan felkacagott. — Hogy előfordul-e? Hát kérlek, nálunk már hónapok óta suttogtak-buttögtak a vállalatnál, hogy igy meg úgy, ez meg az. Tudod, hogy van az ilyen. — Tudom. És aztán? — Aztán egyik nap megjelent egy faliújság cikk az igazgatóról. Hü, abban benne volt, hogy behozta az egész családját, hogy klikkrendszert teremt, a haverjainak adja a prémiumot, viszonya van a titkárnőjével és pénzt fogad el az anyagbeszerzőktől. — És igaz volt mindez? — kérdeztem. — Persze, hogy igaz. Másnap nagy vizsgálat indult. És tudod, mi lett a vége? Engem helyeztek át. Engem, Vancák Barnabást! Elszorult a torkom. — A bírálat miatt? — Csakis! — Felháborító! — kiáltottam elvörösödve. — Azonnal fellebbezz! Az igazgatót kell kirúgni! Vancák ugv nézett rám, mint valami undorító gilisztára. — Már te is kezded? — rázta dühösen ökleit. — Te ló! Hiszen én voltam az igazgató! Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Vegye meg a “Truth About Hungary”-t Töltse ki az alanti szelvényt: New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. Mellékelve küldök $.......................... Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü müvének .......... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név:...................................................................... Cim: ...................................................................... *
