Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-15 / 33. szám
PIROS SZEKFÜ PETRÁS PÁL RAVATALÁRA Utolsó útjába ment el a fáradhatatlan utas, az uj, boldogabb világot kutató felfedező, a népéért, munkástestvéreiért minden áldozatra kész keresztes lovag, apostol, szónok, tanító, emberbarát: Petrás Pál. Lincoln Ábrahámrcl azt tartják, hogy személyében megtestesült az amerikai nép minden nagyszerű tulajdonsága. Mi, akik ismertük Petrás Pált, azt mondjuk róla, hogy őbenne láttuk és látjuk az Amerikába szakadt csaknem két milliónyi magyarnak legtökéletesebb képviselőjét, legszebb erényeinek megtestesítőjét. Óh, tudjuk, nagyon is jól tudjuk voltak és vannak az Amerikába vándorolt magyarok között nagy atomtudósok, H-bombakészitők, hollywoodi filmmogulok, festők, írók, egyetemi tanárok, zeneszerzők és — sajnos voltak és vannak közöttük magyar testvéreiken élősködő, em- berkereskedck, judások, farizeusok is. E két véglet között az egyszerű dolgos magyar munkások millióinak becsületessége, áldozatkészsége, ember és hazaszeretete a magyar nép minden erénye — és tegyük hozzá nyíltan és őszintén — nem csekélyszámu fogyatékossága, Petrás Pálban jutott legtökéletesebben kifejezésre. Legalább is a mi szemünkben. Négy ország, Magyarország, Ausztria, Németország és Anglia munkásmozgalmának veteránjaként érkezett a 27 éves sudártermetű, ragvogószemü, a dolgozók ügyéért lángoló lelkű, aranyszáju fiatal Petrás Pál az Egyesült Államokba. Azokban az években minden esztendőben 10!)—200.000 fiatal magyar paraszt és munkás érkezett “Európa nyüzsgő partjairól" a rohamos imperialista fejlődés korszakába lépett ifjú nemzetóriás, az Egyesült Államok területére. Ezek a magyarok, nem egyetemi diákok, nem vegyész- és villanymérnökök voltak. Ezeknek nem azért kellett elhagyniok atyáik földjét, mert fegyvert emeltek azok ellen, akik nekik egyetemi műveltséget, ingyenes oktatást, fizetett vakációt, biztosított jövőt adtak. Ezek nem akasztották magyar testvéreiket lábaiknál fogva Budapest és a vidéki városok utcáin. Ezek nem fecskendeztek gazolint magyar testvérek ereibe. Ezek azért jöttek, mert nem jutott nekik föld művelésre. Az iparban nem tudtak elhelyezkedni, mert a magyar ipar nem volt elég ahhoz, hogy alkalmazni tudja őket. Az értelmiségi pályán elhelyezkedni pedig mint parasztok és munkások gyermekeinek teljes lehetetlenség volt számukra. Túlnyomó többségüknek 2—3 elemi iskolai képzettsége volt. Amerika nagy ipari gócpontjai, bányaközségei a szá- zadeleji években magyar beszédtől visszhangzottak. Az amerikai ipar, a bánya tizezerszámra szívta fel — és nyelte el — az angolul beszélni nem tudó, szervezetlen és sok tekintetben védtelen fiatal magyarokat. Betegsegéiyzők, igaz, voltak már közöttük a múlt század 90-es évpi óta. Meg volt már akkor, amikor Petrás Pál ideérkezett, a Verhovay, meg a Rákóczi is. De ezek a szervezetek a magyar munkásoknak csak a legminimálisabb gazdasági szükségleteit pótolták élet- és betegsegélybiztosHás formájában. A magyar munkások éppúgy, mint az amerikai munkások milliói akkoriban kezdtek a szervezkedés szükségességének tudatára ébredni. Az amerikai nép ma leírhatatlan nyomorra volna Ítélve, ha csupán csak a biztositó társaságokra és betegsegélyző intézményekre támaszkodhatnának megélhetésük biztosítása, életszínvonaluk fenntartása érdekében. A nagy történelmi feladat, az amerikai magyar dolgozók társadalmi szervezeteinek munkásmozgalmi és politikai tartalmat adni és azokat az amerikai nép történelmi fejlődése folyamatába bekapcsolni azoknak a fiatal magy ar úttörőknek, szervezőknek feladatává vált, akik a század elején az első magyar munkásbetegse- gélyzőket, az első magyar munkássajtót megalapozták. És ezek között vált a hősök hősévé, a legfáradhatatlanabb szervezővé, az egész életét magyar és amerikai munkástársai sorsa javítására szentelő Petrás Pál. Petrás Pál életét leírni egyértelmű volna az amerikai magyar munkásmozgalom és nem kis részben az egyetemes amerikai munkásmozgalom történelmének megírásával. Le kellene Írnunk hogyan segített megalapítani sajtónkat, hogyan szerkesztette első szerkesztőként az Előre hetilapot. El kellene mondanunk, hogyan támogatta a magyar nép választójogi küzdelmét innen Amerikából. Be kellene számolnunk szerepéről az amerikai szocialista mozgalom építésében, Debs választási harcaiban való aktiv részvételéről. A küzdelemről, melyet az első világháború elkerüléséért folytatott. Ecsetelnünk kellene mérhetetlen munkáját a magyar mun- kásbetegsegélyző építésében, a horthvizmus amerikai ügynökei ellen vívott küzdelemben, a társadalmi és .munkanélküli segélyért vívott mozgalom támogatásá- ..ban. (Folytatás a 2-ik oldalon) KÖVETELJÜK A NUKLEÁRIS FEGYVEREK ® FELFÜGGESZTÉSÉT Mikor Dulles Londonban termett, hogy a leszerelési konferencián átvegye az amerikai képviselet vezetését, a sajtó azt hangoztatta, hogy azért ment, hogy a fennakadt tárgyalásokba uj életet öntsön. Akik azonban a múltban már megfigyelték Dulles politikai ténykedését, rosszat •ejtő kétkedéssel várták ott- étének következményeit. Sajnos a kétkedések valóban jogosultnak bizonyultak. Ha cl meggondoljuk, ezen alig csodálkozhatunk, mert Dulles már nem egyszer kockáztatta 'étünket a háború szakadékénak peremén. Most, amikor az egész világ követeli, hogy a lég, a viz, í a föld megfertőzését hagyják abba, már azután, hogy olyan nagynevű emberek, mint Dr. Schweitzer, Bertrand Russell és az amerikai a német, az angol, a japán tudomány embereinek ezrei, a világ művészet és irodalom legkiválóbbj ai figyelmeztettek az emberiség egészségéi fenyegető veszélyekre és a jövő nemzedék épségét fenye- I gető elkorcsosulásra, mindezek után megfoghatatlan Dulles érzéketlen közömbössége az egész világ közvéleményével szemben. j Nehéz megértenünk, hogy a londoni tárgyalásokon az atomrobbantások felfüggesztését meg sem említette, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert Zorin, aki a Szovjetet képviseli, azt javasolta, hogy a robbantásokat függesszék fel legalább két- három évre. Dulles ahelyett a “nyílt ég’' százoldalu problémáját vete;- te fel, ami a tárgyalások nehézségeit még súlyosabbá térté. Mi is fontosnak tartjuk a “nyílt ég” elvének alkalm ■- zását a leszerelés betartáséra. De nem most; amikor a legégetőbb szükség a továb'e- fertőzéseknek a betiltása. Aa előbbrevaló. Legelőször is a'- ban kell megegyeznünk s csak azután jöhet a problémák részletkérdéseinek ;me - tárgyalása, a “nyílt ég” es a többi részletkérdésnek a kidolgozása. Követeljük, hogy az ators.- 1 bomba-kisérletek kiküszöbölésében a mi kormányunk v - laljon vezetőszerepet.' Csakúgy adhatjuk jelét felelősség- érzetüknek a kárért, melyet mi atombomáinkkal már tettünk. CSAK A NÉP BIZTOSÍTHATJA VÉGLEGESEN A SZABADSÁGJOGOKAT A törvényszéki döntések gyakorlati jelentősége A Watkins- és a Sweezy- igyben hozott döntéseiben a Legfelsőbb Törvényszék su lyos csapást mért az A meri kai Inkvizícióra, amely az elmúlt évtized folyamán illúzióvá tette az Amerikai S a badság eszméit, állami intézménnyé tette a Gondolatellenőrzés hitleri és japán császári módszereit. " A Legfelsőbb Törvényszék e két, történelmi mérföldkőnek bizonyuló . döntésében meghirdette, hogy az amerikai inkvizitorok, a TorqueA Szovjet leszerelésre törekszik A Tribune cimü hetilap közli r.d Russe! ismert angol filozófus cikkét, amelyben a tudós az atomfegyver-kísérletek megbüntetését követeli. Russel 'rveket sorakoztat fel amellett, hogy a nagyhatalmak egyezzenek meg a kísérletek megszüntetésében! Véleménye szerint ez a megegyezés megfelel az egész emberiség érdekeinek, s ezenkívül nagy “lépés lenne a békés egymás mellett élés irányába.” Russel a továbbiakban vizsgálja a leszerelésről tárgyaló felek álláspontját s kijelenti: a Szovjetunió egyezmény megkötésére törekszik. A nyugati hatalmak azonban helytelenül járnak el, amikor nem járultak hozzá ehhez az egyezményhez, s ürügyül felhozzák, hogy nincsenek meggyőződve a Szovjetunió törekvéseinek őszinteségéről. Russel élesen bírálja az angol kormányt, mert nem volt hajlandó lemondani az atomfegyver-kísérletről. A DÉLI NÉGER NÉP SZAVAZATI JOGAI Mig a képviselők és szenátorok a polgári jogok megcsonkított javaslatát tovább tárgyalják, hogy annak végleges formáját meghatározzák, addig talán érdemes volna megvizsgálni, hogy tulajdonképpen milyen is a néger polgárok szavazati joga a déli államokban. A Déli Körzetek Tanácsa, amely szervezet fehér és néger képviseletü, kimutatást tett közzé a déli államok szavazóinak lajstromáról. A szer vezet bevallja, hogy a szavazólisták hiányossága miatt a kimutatás fogyatékos. Mivel azonban más nincs, s mivel az Associated Press a helyszíni vizsgálatok után nem hozott fel komolyabb ellenvéleményt, igy a kimutatást el kell fogadnunk. A 12 déli államban a bejegyzett néger szavazatok száma 1,238,D38, ami 25 százaléka a 4,890,000 szavazó kom néger lakosságnak. Ha ezt a fehér lakosság bejegyzett szavazóival hasonlítjuk össze, amely a fehér szavazók 60 százaléka, akkor láthatjuk, hogy a néger szavazatok aránya igen silány. A kimutatás megállapítja, hogy a négerek szavazati bejegyzéseit különböző módszerek alkalmazásával még mindig korlátozzák. De ahogy a fajgyűlölet mozgalma á Kü- Klux-Klan fehér lepedőjét a fehér polgárok szervezetének fehérgallérja váltotta fel. úgy az utóbbi évek négergyiTöle- tének különböző eszközei is megváltoztak. Ez a változás seholsem olyan nyilvánvai >, mint a négerek bejegyzése és szavazása körül, ahol a nyílt ei’öszak helyét a körmönfont ravaszság foglalta el. A múlthoz viszonyítva a gyilkosság, a tettlegesség, az elhurcolás most már ritkábban történik. A nyílt erőszak a fajgyűlölet szolgálatában inkább kivételt képez. Az erőszakkal való fenyegetés azonban gyakorlatban van. A néger vezetőket telefonon, hívják fel, keresztet égetnek házuk előtt; a négerek munkaalkalma csak hajsza1 >n függ. Néha-néha a fajgyűlölők otthonukba lőnek, vavv. bombát dobnak. De általában véve már a “finomabb” eszközöket használják. A nége(Folytatás a 14-ik oldalon), . Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y. Vol. VI. No. 33. Thursday, August 15, 1957 NEW YORK, N. Y.- ■ — ---------- —:----- ------a j martak televízióval szereplő, I de még mindig a kétezer év 'előtti .iudásokkal működő utó- j dai törvényellenes, mivel alkotmányellenes cselekménye- | két hajtottak végre. És félreérthetetlenül rávilágítottak e döntések arra a tényre is, bár ezt nem fejezték ki pon- i tosan körülirt megállapításokban, hogy e politikai v'es-, gálatok egész elképzeli o, célja, megcsúfolása és megsértése a polgárok alkotni > nyos jogainak, melyek alapköveit és létjogosultságát alkotják az amerikai állami' Lerendezésnek, az amerikai eszmének. (Folytatás a 14-ik oldalon)
