Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-04 / 27. szám
Thursday, July 4, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 HOGY NEVELIK Ä GYERMEKEINKET Kórház hibás beszédiiek számára A napokban két ujságcikkecske került szemem elé, melyek bár látszólag két különálló tárgyról szólnak, mégis én mélyebb és nagyon közvetlen összefüggést látok köztük. Az egyik a World- Telegram-ban jelent meg junius 14-én. Ebben Miss Inez Robb, az újság egyik ismert rovatirója beszámol egy kutatásról, amelyet a Purdue-egye- tem 1941 óta folytatott a -középiskolai (High School) diákok nézeteiről. A legutolsó jelentése ennek a közvéleménykutató csoportnak azt mutatja, hogy a mai középiskolai diákok, akik közül a jövő vezérei fognak kikerülni, nem bíznak a demokratikus módszerekben, megvetik a politikát, nem biznak a népek önkormányzó képességében és ellenségesek azok iránt a szabadságjogok iránt, amelyekért apáink küzdöttek és életüket adták. A tanulmány azt mutatja, hogy a középiskolai diákság több mint 50 százalékának véleménye szerint: • az emberek nagy többsége képtelen eldönteni, hogy mi van a javára; • a politika túlmegy a polgárok felfogóképességén, különben is egy piszkos dolog, t amit svihákok űznek; • a telefonlehallgatást és a “third degree’’ vallatást törvényesíteni kellene, hogy a hatóságoknak evvel segítségére legyünk az engedelmesség fenntartásában; • könyv, mozi, rádió és TV cenzúrát a rendőrség kezébe kell helyezni, hogy megtudjuk magunkat óvni helytelen gondolkodástól. Ezenfelül 41 . százalék megszüntetné a sajtó- szabadságot és másik 33 százalék megtagadná a szólásszabadságot bizonyos egyénektől (akik népszerűtlen nézeteket hirdetnek), ha ez célszerűnek mutatkozik. A “Mein Kampf” árnyai kisértenek! Hiszen ezek voltak a leglényegesebb és legalapvetőbb tanok, amelyeket Hitler gyakorolt és ezeket helyesli az amerikai középiskolai diákság többsége. Továbbá, 26 százalék helyesli a rendőrség által korlátozatlan házkutatást és lefoglalást, bírói végzés nélkül; 38 százalék ugv véli, hogy a legnagyobb veszély az amerikai demokráciát idegen csoportok és gondolatok részéről fenyegeti: 37 százalék kizárna Amerikából minden idegent. Hitler árnyéka, valóban! De ugyanakkor 56 százalék szerint a nagybirtokokat fel kellene oszlatni a szegény farmerek között; 58 az emberiség történelmében nem lát mást, mint szembenálló osztályok hatalmi küzdelmét; 62 százalék úgy látja, hogy a modern társadalomnak az anyagi haszon a mozgató ereje. Viszont a túlnyomó többség szentül hisz a szabadverseny rendszerében, az egyetlen szabadság- jog, úgy látszik, amiért hajlandók kiállni. “Ezek a fiatalok bizony meg vannak zavarodva s azt hiszem, meg vannak bolondulva. De nem hiszem, hogy egy, a nagy szabadságjogokra alapitott nemzet megengedheti magának, hogy ezt az ijesztő jelenséget figyelmen kivül hagyja.” Most mindehhez hozzáfűzöm saját megjegyzéseimet. Hogy lehetünk meglepve ilyen fejlemények felett, amikor már évek óta figyeljük a közmorál szinte tervszerű és szándékos meglazi- tását. Bár ezek az okok elemeiben már a háború előtt is jelen voltak, de a háború óta minden egyebet kiszorító intézménnyé váltak. Csak néhány dologra akarok rámutatni, amelyek ezt a végzetes demoralizálódást, véleményem szerint, előidézték. Az FBI dicsőítése. Az FBI itt, mint a Gestapo a náci világban, a mindenható államot jelképezi, amely mindent tud és mindent lát, amelynek igazságosságához és csalhatatlanságá- hoz gyanú nem férhet, amely az erkölcs és jog legmagasabb fokán áll, és amely kizárólag a nép javát szolgálja.. Mig Németországban a Gestapo egy rettegett és gyűlölt szervezet volt* addig itt sikerült a propagandának az FBI-t a népnek mint egy tiszteletreméltó és igaz ügyet szolgáló, bár félelmetes, szervét beadni. Elsőizben történt a történelem során, hogy egy “titkos rendőrség” nem a közgyülölet tárgya! Nem csoda tehát, hogy az FBI módszerei a fiatalság körében jóváhagyásra találnak. Az-országban jelenleg uralkodó propagandaködben nem látják ezek a fiatalok, hogy ez az FBI nem a nép, hanem az uralkodó osztály érdekeit védi és szolgálja, nem különben, mint XVI. Lajos titkos rendőrsége. Egy másik az atombomba dicsőités& N^Lci- Németországban a Wehrmacht volt a rettenthetetlen és ellenállhatatlan erő (Sztalingrád-ig). Éppenugy, az atombomba, (a Pentagon véleménye szerint) minket a világ leghatalmasabb katonai hatalmává tett. Mintha csak egy megkótya- gosodott generális azt mondaná: “Mi vagyunk ezen a világon a leghatalmasabbak, azt tehetjük, amit akarunk, ki tudna nekünk ellenállni; persze mi mindent csak egy jó és igazságos célért teszünk”. Itt egy kis kisiklás történt, mert más is rájött az atombomba “titkaira” (még pedig “árulók” segisége nélkül) , és igy már nem vagyunk többé a leghatalmasabb katonai hatalom. Akárcsak a Wehrmacht! Még egy másik közhit, amely teljesen figyelmen kivül hagyva a történelmi, földrajzi és természeti adottságokat, úgy véli, hogy Amerika mai rendkívül magas gazdasági színvonalát kizárólag az amerikai nemzet és nép különleges képességei folytán érte el. Valahogy Amerika az Isten választott népe. Ami abban is megnyilvánul, hogy az a demokrácia ami itt van, az az egyetlen lehetséges igazi demokrácia és ha csak más népek is lekopiroznák ezt a mi demokráciánkat, hát ők is egyszerre éppen olyan gazdagok ■ lennének, mint mi. A sajnos nagyon is elterjedt idegenellenes érzés valószínűleg abból a soha ki nem mondott, de mélyen fekvő érzésből ered, hogy minket, amerikaiakat a jó Isten úgy teremtett, hogy mi rosszat tenni nem tudunk, tehát amit teszünk az csak jó lehet és ezt azok a buta “farmerek” nem tudják megérteni. Vagy gondolkozó, vagy kommunista Most már aztán felmerül az a kérdés, hogy juthatott ide az az Amerika, amelyik generációkon keresztül a szabad gondolkodás, a szólásszabadság és szabadelvtiség otthona volt. Erre talán megadja a választ a másik kis újsághír, amelyik a N. Y. Timesben jelent meg, szintén junius 14-én. Ez beszámol a Hunter-egyetem évzáró ünnepélyéről, amelyen az ünnepi szónok dr. Robert M. Hutchins, a közismert pedagógus, a Fund for the Republic elnöke, a chicagói egyetem volt rektora. Beszédéből,, illetve az újsághírből a következőket említem: Kijelentette, hogy ma ebben az országban a gondolkozási képesség “határozott hátrány lehet”. Bár nagyon sok gondolkodásra volt szükség, hogy valaki végigjárja a Hunter- egyetemet, de “semennyire sincs szükség ahhoz, hogy az életet is végig lehessen járni”. “Definíció szerint morán olyan személy, aki nem tud gondolkozni és az ipari forradalom egyik hagyatéka az, hogy lehetővé tette “moránoknak”, hogy az életben sikert érjenek el. Gondolkozás —-mondotta dr. Hutchins —, kritikára vezet, kritika pedig vitatkozást von maga után. “Ennek következményei megnyilvánulnak annak a detroiti iparmágnásnak egy barátomhoz intézett megjegyzésében: ön vágj7 kommunista, vagy gondolkodó.” A gondolkodás népszerűtlensége okozta az oktatási célok megváltozását működésének 35 éve alatt. Amerikaiak ma húzódoznak, ha intellektuális oktatásról és intellektuális tevékenységről van szó, amit magától értetődőnek tekintettek az ő fiatalkorában. Szinte nyilvánvaló, hogy dr. Hutchins fején találta a szöget, mert mi más mint a gondolkozástól való vonakodás, a gondolkodási képesség hiánya az, ami lehetővé tette, hogy az oktatásban részesült ifjúság ennyi helytelen, rossz és ellentmondó nézetet tud vallani anélkül, hogy a végzetes következmények felől bármi aggodalma is lenne? Erre meg aztán jön a végső kérdés: Hát ha ez mind igy van, és ha erre ez a két személy meg sok magunkfajta egyszerű halandó rájött, hogy van az, hogy a sok arra hivatott egyén akinek ez lenne a feladata, nem látja ezeket a hibákat? Erre, az én szerény véleményem szerint, az a válasz, hogy addig, amig a Truman-Churchill-féle hidegháborús politika, amelj7 ugv a demokrata mint a republikánus pártnak vezér elve, amig ez a politika adja meg az amerikai közélet iránj7át, addig ehhez a politikai iránj7zathoz olj7an nép kell, amelyik nem tud átlátni a sok ármánvságon és a sok elkiirtölt hazugságon, amelynek nincs meg az intellektuális bátorsága és képessége az igazságért kiállni, amelyiket az FBI meg tud féleml.iteni, nehogy tiltakozni merészeljenek a kormány rendelkezései ellen, mint például a rettenetesen költséges hadikészülödések ellen, meg az egyre veszedelmesebb atom- és hidrogénbomba kísérletek ellen, és a béke biztosítása érdekében. Ezért van Érdekes cikket olvastunk egy kis helyi jellegű újságban egy olyan kórházról, amely a beszédhibák kikorrigálását vagy gyógykezelését tűzte ki céljául. A kórház egy régi hétemeletes épület és szerkesztőségünk közelében van a 18. utca és Irving Place sarkán. A neve: National Hospital for Speech Disorders, 40 éve áll fenn, haszonmentes és nem szektáriánus intézmény, amey beszéd, hang és ezzel kapcsolatos problémák diagnózisának és gyógyításának céljára alakult. Az ország minden részéből vannak páciensei, sőt még a tengeren túlról is jönnek különleges módszerük igénybevételére. Több mint 2000 ember látogatja az intézetet évente, akiket több mint 40 orvos és más egyén fogad — kezdve az orvos specialistától, lélekgyógyásztól az irodai és tisztogató személyzetig. Körülbelül egyforma számmal vannak a gyermek páciensek a felnőttekével és a legnagyobb részük a dadogok. Dr. Lynwood Heaver szerint, aki az intézet igazgatója 1953. óta, a gyermek páciensek egyharmadának szókiejtési problémája van, vagy késedelmes beszéd nehézségei. Egyik speciális módszerük a gégefő eltávolitá-, sa, ha azt rák támadta meg. Ez azt jelenti, hogy a beteget teljesen újra kell tanítani a beszédre, más szervük használatának igénybevételét a hiányzó hangszalag pótlására. A páciensek legnagyobb csoportjának, a dado- góknák különböző módszereket használnak. A gyermekosztály egyrészében a dadogó gyermekek számára tornaterem van, a Hekscher Foundation ajándéka, amelyben a gyermekek izgalmas feszültsége lecsillapul, amikor résztvesznek az aktivitásokban. A többi beszédhibák kezelésétől eltérően, a dadogást csoportosan kezelik és nem egyénileg. Felnőtt dadogok számára kérdés-felelet programot csinálnak, hogy a nyilvános beszédet gyakorolják. Ez csak egyik metódus a felnőtt dadogok lelki kiegyensúlyozásához. Egy másik mód az olvasási gyakorlat, mert beszédhibák gyakran együttjárnak azzal, hogy a hibás egyén képtelen az olvasásra. Egyik újabb kezelés, hogy a beteg máshova nézzen, mint ahonnan a hang jön, amelyet detektív tipusu módszernek hívnak. Igen gyakran lelki oka van 'a beszédhibának. Dr. Hea.ver szerint a hang hibákat képzett gégespeciaíista, beszéd és hangtanitó és lélekgyógyász együttese tudja hatásosan megszüntetni. Tekintettel arra, hogy a kórház önkéntes, nem üzleti alapon álló, veszteséggel zárja a2 évet, amelyet adományokból hoz össze. Nincsen alapítványuk. Igazgatósági listáján előkelő nevek szerepelnek. Az elmúlt év folyamán a televízión a “Medical Horizons” programon bemutatták a “kórház munkáját. Érdekes a munkája ennek a kórháznak ás áldásos is. Amerikának van sokféle kitűnő intézménye, de sajnos, egyikből -sincsen elég. Ha az egészségügy társadalmi alapon lenne, akkor létesíthetnének több ilyen kórházat, elérhető lenne azok számára is, akik az ország távolabbi részében laknak s nem jelentene olyan költséget, hogy azt csak a módosabb emberek engedhetik meg maguknak. az, hogy bármely ilyen arányú mozgalom alig képes résztvevőket találni, mert részben félnek az FBI-tól, részben meg, mert nem tudják átlátni, hogy ha a nép egységesen kiáll saját érdekei mellett, nincs az a hatalom, amely őket abban meg tudná akadályozni. Tehát az ilyen háborús politikát csak egy birkatürelmű és tiltakozásra képtelen néppel lehet egy kormányzatnak végrehajtani, akárcsak Hitler Németországában. Ezért van az, hogy az utolsó 12 év folyamán a gondolkozás egyre gyanusabb és fenyegetőbb tevékenykedéssé vált. Mindenki gyanús, aki önállóan gondolkodik. Ezt már több “Amerika-ellenes” képviselő és más vezérférfi szinte ezekkel a szavakkal gyakran megmondta. Ki vihart vet, szelet arat, A feladat most tehát szellemi vezetőink: előtt az. hogy lehet ezt az irányzatot megállítani, megfordítani és a meglevő bajokat kireparálni és aztán visszatérni a régi amerikai magasztos szabadságelvekhez: a sajtó-, szólás-, gondolat- és gyülekezési szabadsághoz. - V. ,,
