Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-04 / 27. szám

Sl AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 4, 1957 Külpolitikai Szemle Küzdelem a békéért Délkeletről és Északnyugatról, Coloinbóból és a londoni Lancaster House-ból azonos témájú hírek jönnek. S kiegészülnek más hírekkel is: egyiküket Nevadából röpítette az éterbe a rádió, a másikat valamelyik angol repülőgép-anyahajó adóállomása közölte. Közös a tárgy: a bombaki- sérletekröl beszél mindegyik. A colombói jelentés a Béke-Világtanács felhívásait közli: a kormá­nyokhoz szóló szózat azonnali megegyezést kö­vetel, a világközvéleményt ébresztő pedig akció- egységre hiv a kisérleti robbantások elleni küz­delemben. A londoni palotában a leszerelési al­bizottság tanácskozik — most éppen a néhányna- pos szovjet javaslat fölött, amely esztendőkre kí­vánja megszüntetni a kisérleti robbantásokat, hogy az esztendők alatt legyen idő megállapodni a tömegpusztító fegyverk végleges betiltásában. A nevadai sivatagból uj robbantás hire jött is­mét, a Karácsony-szigetekről pedig egy kurta jelentés, éppen “értékelik” az angol hidrogén­bomba robbanásának hatásait. . . Elég sokoldalú 3:ép: bizonyítja, hogy a világnak aligha lehet égetőbb dolga, mint hogy döntsön: vállalja-e a “kisérlet” már világos következményeit — a pusztulást, a betegséget, fertőzést, utódaink éle­tének fenyegetését. Nagy és komoly szavak áll­nak a colombói felhívásokban. A kormányokhoz szójó igv fejeződik be: “Mindazért, ami szent az embernek, felhívjuk a kormányokat, járjanák el, hogy haladéktalanul betiltsák az ilyen kísérlete­ket’*. HÁT LONDON? A Lancaster House asztalá­nál tárgyalók vajon érzik-e, hogy a “történelmi felelősség” többé nem diplomáciai szóvirág, hogy á “világ szeme”, amelyet hosszú időn át csak ve­zércikkek emlegettek. valóban figyelik őket? •Úgy látszik, az a küzdelem, amelyet a béke hí­vei vívtak szinte azóta, hogy Hiroshima fölött először jelent meg a bombafelleg, nem volt ered­ménytelen. Már az angol külügyminiszter is üdvözölte a szovjet javaslatot, Stassen amerikai kiküldöttv kijelentette, hogy US hajlandó jelentékenyen kö­zeledni a szovjet állásponthoz. S a kezdeti he­lyeslés hátteréről sokat elárul a párizsi Monde rnult heti cikke, amely Washingtonból kapott értesüléséhez (“...az uj szovjet javaslat kis za­vart okozott.. . . A ‘Zorin-bomba’ ismét az oro­szoknak adja a kezdeményezést...”) hozzáte­szi, hogy * “a Nyugat hátrányosabb helyzetben van, mert közvéleményében széleskörű kampány indult a rádióaktiv veszély ellen”. ÁLLJUNK MEG ITT egy pillanatra. Feledjük el a hírlapírói ötletet, amely, korunk stílusává avatva a reklámszakemberek szlengjét, még egy békejavaslatról is csak mint bombáról tud meg­emlékezni. (Kezdetben csak “sajtbomba” volt, valamelyik tejipari konszern uj gyártmánya, aztán jött a “Sex-bomb No. 1.”, azaz az első szá­mú szerelmi bomba, Marylin Monroe, most pe­dig a kisérleti robbantások eltiltását ajánló in­dítvány is bombaként szerepel az ujsághasábo- kon. . .) Milyen ellenérvekkel lehet hadakozni a szovjet javaslat ellen, amely, akárcsak az em­berek százmilliói a világon mindenütt egyszerű­en azt mondja: a kísérletek veszélyesek, szüntes­sük hát meg őket? Azt, hogy a rádióaktiv su­gárzás veszélytelen, nem állíthatja már senki — a mi tudósaink megállapításai is vannak a súlyos tényeket tartalmazó jelentésekben. Marad tehát a politikai játék: az oly jól ismert halogató tak­tika. Lám, máris felröppentek hírek, hogy Dulles külügyminiszter megfeddte Stassent, amiért túl sókat tárgyalt négyszemközt Zorinnal. A Times már taktikai tévedéssel vádolja Stassent: miért beszélt előbb a szovjet küldöttel, mint a nyuga­tiakkal. Már vannak ötletek, hogy milyen telje­síthetetlen feltétellel kell megtoldani a javasla­tét; hadd feküdjön, elődeihez hasonlóan, eszten- döhosszat a tárgyalóasztalon... Ha a Szovjet­unió • 2-^-3 évet javasol, ajánljon kisérleti szü­netként Amerika csak tiz hónapot —*• erre az időre úgysem terveztek sem nevadai, sem csen­des-óceáni kísérletet, mert ahogy a lapok Ívják, most már a “közvéleményben kialakult hangu­latok^ sokkal erősebben szorítják a kormányo­kat, mint eddig valaha is. Amit Colombo szava, a Béke-Világtanács felhívása kimondott, “mind­ezért, ami szent az embernek” — eréllyel és ha­Rfegkezdték munkájukat a népgazdasági tanácsok a USSR-ban MOSZKVA, junius 21. — Alig néhány napja léptek működésbe a szovjet ipari vezetés legfia- talabbik intézményei, a népgazdasági tanácsok, és máris igen kedvező hírek érkeznek tevékeny­ségükről. A cseljabinszki kerületben egy hete létrehozott népgazdasági tanács első intézkedé­seivel milliós megtakarítást adott az országnak. A kerülethez tartozó “Urál” autógyár eddig Gorkijból kapott öntvényeket, viszont a mind­össze 300 kilométerre fekvő Magnyitogorszk a távoli Jaroszlávba küldte öntvényeit. Az egymást keresztező, felesleges szállítások költségei milliókat emésztettek fel. Most, a nép- gazdasági tanács saját hatáskörében egyetlen tollvonással megoldotta ezt a kérdést. Az uj megegyezés értelmében Magnyitogorszk a szomszédait látja majd el, a gorkijiak pedig Jaroszlávot. Megkezdte működését az Észt Köztársaság népgazdasági tanácsa is, amely 50 iparághoz tartozó 420 iparvállalat vezetését vette át. Tallinban megszűntek az összes köztársasági minisztériumok és iparígazgatóságok. A népgaz­dasági tanács egyetlen volt minisztérium épüle­tében kényelmesen elfér. Rengeteg lakótér szabadult fel a feleslegessé vált hivatalok megszűntével. Kis átalakítás után több száz lakást adnak át rövidesen Tallinban a dolgozóknak. Az Észtországból érkező jelentések kiemelik azt a fontos körülményt, hogy az átszervezés ideje alatt valamennyi üzem fennakadás nélkül eleget tesz szállítási kötelezettségeinek. Fenna­kadás csupán az “Umarine” ellenőrző műszerek gyárában fenyegetett a fűtőanyag alacsony ka­lóriaértéke miatt. Az alig egy napja hivatalba lépett népgazdasági tanács elnöke, Weimer azon­nal utasítást adott a közeli palabrikett-gyárnak elsőrendű fűtőanyag szállítására. A tüzelő rö­A népet nem tudják megnyugtatni Dr. Albert Schweitzer áprilisi figyelmeztetése a nukleáris kísérletek veszélyéről, kétségkívül nagy hatást gyakorolt az egész emberiségre. Dr. Willard F. Libby, az Atomenergia Bizottság feje hiába sietett válaszában a veszély lekicsiny­lésére, mert ugylátszik annak hatása meddő maradt. Az angol nép ellenszenve kormányának nuk­leáris kísérleteivel szemben oly nyilvánvaló, hogy az angol kormány kénytelen volt kijelenteni, hogy a múlt heti Karácsony-szigeti harmadik nukleáris robbantás az utolsó és a kísérletek véget értek. Reuters jun. 19-i dátummal jelenti: A jugosz­láv parlament egyhangúlag elfogadta a nukleáris kísérletek beszüntetésének követelését. Kihang­súlyozza, hogy a hatalmak, melyek nukleáris kí­sérleteket hajtanak végre, nagy felelősséget vál­lalnak az emberiséggel és történelemmel szemben, mert lehetséges, hogy a jövőben katasztrofális következményeket vonnak maguk után. A magyarországi tudósok is tiltakoznak a nukleáris robbantások ellen. A nyilatkozatot a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Rusz- nyák Isván és titkára, Erdei-Grúz Tibor, vala­mint a tudományos élet másik 17 tagja irta alá és részben igy hangzik: “Tiltakozunk a tudomá­nyos eredmények olyan kihasználása ellen, amely — ellentétben a tudomány céljaival — a pusztu­lás és rombolás útjára, az emberiség és minden földi érték kipusztulásához vezet”. Itt, az Egyesült Államokban a mi nukleáris kisérleteinkkel kapcsolatban más a helyzet. A New York Times jun. 24-iki számában , ezt ol­vassuk: “A most folyamatban lévő nevadai atomsorozat következő robbantása katonai szem­pontból egyike a legfontosabbaknak, számbavé- ve minden kísérletet, melyet hét esztendő lefor­gása alatt ott megtartottak.” * “Mi voltunk az elsők az atomfegyver használa­tással küzd már sok-sok millió. Amit Colombo kimondott, Londonnak meg kell hallania. G. M. videsen megérkezett és az “Umarine” fennaka­dás nélkül folytathatta munkáját. Azelőtt egy ilyen kis operáció lebonyolításához hetekre volt szükség, mert a pala-brikettgyái és az ellenőr-* zö műszerek gyára különböző minisztériumok­hoz tartozott. A fiatal népgazdasági tanácsok első lépései a szovjet közvélemény figyelmének k özéppontjá­ban állnak. Mindenütt érezhető, hogy i gazdasá­gi vezetés uj rendszere megnövekei tt aktivi­tást vált ki az emberekből. Csupán hány nap tapasztalatai is arra mutatnak, hogy zek az uj intézmények valóra váltják a hozz; k fűzött reményeket és uj fejezetet nyitnak szovjet gazdaság fejlődésében. A jugoszláv nemzetgyűlés nyilatkozata a nukleáris kísérletek beszüntetéséről A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés külügyi bizottsága nyilatkozattervezetet készített a nuk­leáris kisérleti robbantások beszüntetéséről, amelyet a szövetségi nemzetgyűlés mindkét há­zának junius 18-án megtartott együttes ülésén egyhangúlag elfogadott. A nyilatkozat a többi között hangsúlyozza: A mai nemzetközi helyzet parancsolólag megköve­teli az olyan kezdeti leszerelési egyezmények megkötését, amelyek — tartalmuknál fogva bár­mennyire is részlegesek és korlátozottak lenné­nek — mégis lehetővé tennék a folytatólagos le­szerelési folyamat megindítását, fokoznák a bi­zalmat a világban és átmenetként szolgálnának az átfogó és teljes leszerelési egyezmények felé. A nyilatkozat a továbbiakban hangoztatja: ki­indulva abból a pozitív fejlődésből, amely az ENSZ leszerelési albizottságában az utóbbi idő­ben kialakult, felhívja az albizottság tagállama­it," haladéktalanul hozzák tető alá a nukleáris fegyverekkel való kisérleti robbantások meg­szüntetésére vonatkozó egyezményt. Hasznos lenne — mondja a nyilatkozat —, ha a nukleáris kisérleti robbantásodat végző hatal­mak ezt a nyilatkozatot a kisérleti robbantások megszüntetéséről szóló egyezmények megkötése előtt tennék meg, mert ezáltal jelentősen meg- könnyitenék az említett egyezmények valóravál- tását. tában, most legyünk mi az elsők annak beszün­tetésében !”. Azonban Amerika népe is nyugtalan. Egész­ségét és a jövő nemzedék épségét félti-, s a le­vegő, a viz, a föld mérgezésének a megállítását kívánja. Valószínű, hogy erre -reagál a múlt he­ti hir, hogy négy atomtudós olyan nukleáris­bomba készítésén dolgozik, amely a kisugárzású hulladéknak “jóformán híján van”. A négy tu­dós egyike Edward Teller, akit a H-bomba ap­jának neveznek, s aki a múltban a kisugárzás veszélyét mindig lebecsülte. Az egyházak is szólaljanak fel A Rev. Dr. Ralph W. Sockman, a Park Ave.-i Methodist Christ Church szószékéről követeli az atomrobbantás beszüntetését, s azt mondja, hogy drámai gesztusra van szükség, hogy a hi­degháború holt versenyének végetvessünk. Fel­szólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse be a nukleáris fegyverek próbarobbantásait. Döntő lépésre van szükség, amely meggyőzné a világot Amerika békés jóindulatáról és kiemel­né lefegyverzési konferenciánkat Oroszországgal a politikai fontolgatás hínárjából. Jelentse ki Amerika az egész világ előtt, hogy készen állunk már most feladni a nukleáris fegy­verek kipróbálását. Ez kihívás lenne, melyet Oroszország vagy elfogadna, vagy bűnének sú­lyával lenne terhelt a világ előtt. A lelkész azzal vádolta Amerika szószékeit, hogy sajnálatosan elhallgatják időnk legdöntőbb kérdését. Továbbá az egyház a kényelem kedvé­ért, elkerüli az Isten parancsolatait, Nézete szerint az Egyesült Államoknak mód­jában van, hogy észrevegyék az oroszok nuk­leáris robbantását és igy Amerika nem enged­heti meg magának, hogy ezt az alkalmat elsza- lassza. Dr. Lynus Pauling európai utjának előesté­jén azt mondta, hogy a nukleáris kísérletek folytatása ellen a kérvényét azért fogalmazta meg, s íratta alá 2000 tudóssal, mert Dr. Libby kijelentései a nukleáris kísérletek veszélyeinek lekicsinylésével kapcsolatban nem felelnek meg a valóságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom