Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-18 / 29. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 18, 1957 A MUNKÁSOK PANASZAI FIGYELMEZTETNEK — Riport Magyarországból — Hogy sztrájk volt-e vagy sem, ami a Bányászati Lakásépítő Vállalat sajószentpéteri munkahelyén történt, arról lehet éppen vitatkozni. Tény az, ihogy junius 5-én, reggel hatkor a sajószentpéteri építkezésen dolgozó négy szállitóbrigád nem vette fel a munkát. Előző nap közölték velük a májusi nyersbéreket, de a szállítók nem ismerték ki magukat az elszámoláson és magyarázatot kértek Székely főépitésvezetőtől. ő meg is Ígérte, hogy másnap reggel fél hatra kimegy hozzájuk és megmagyarázza, hogyan számolták a teljesítményt. Ebbe mindenki belenyugodott, annál nagyobb volt másnap az izgalom, amikor a főépitésvezető nem jelent meg az Ígért időben. Nem jött még hatkor sem az emberek pedig vitatkoztak, ácsorogtak és nem kezdtek munkához. Nem csupán bérügyi kérdés volt Egyetlen építésvezető sem tartózkodott akkor a helyszínen. Háromnegyed hétkor végre megérkezett László rayonvezető. A jócskán felpaprikázott embereket nem tudta lecsillapítani. Elvesztette a fejét, rendőri segítséget is kért a sztrájk — aminek ő akkor megítélte — leszerelésére. A munkások egyre követelték, hogy adjanak magyarázatot a bérekről, s amikor sikerült megállapodni, hogy délben a brigádvezetők leülnek tárgyalni a vezetőséggel — minden külső beavatkozás nélkül felvették a munkát. Ez a sajószentpéteri ügy rövid összegezhető története. Azóta a kedélyek lecsillapodtak, a félreértések többé-kevésbé tisztázódtak, rendben megy a munka. Mégis érdemes alaposabban utána nézni, mik voltak a julius 5-iki zavarok előidéző okai, mozgató rugói, mert akárhogyan Ítéljük is meg a dolgot, semmi esetre sem vehetjük természetesnek, hogy a munkások pusztán egy bérdifferencia miatt ennyire kijöjjenek a sodrukból. A vállalat budapesti központjában meglehetősen egyoldalúan értékelik a dolgot. — Meg akartuk fogni a béreket, s erre úgy válaszoltak a munkások, hogy leálltak. Csak elitélni lehet az ilyen magatartást — ez Kőműves Istvánnak, a munkaügyi osztály vezetőjének a véleménye. Az igazgató, Martin György is felelőtlen emberek provokációjának tulajdonítja a történteket. Elmondja, hogy a vállalatnál az utóbbi hónapokban igen sok lazaság, bércsalás volt. 'Április hónapban például egymillió forint bért vettek fel jogtalanul. Ennek az összegnek jelentős része a sajószentpéteri munkahelyet terheli. Több munkásnak havi 360—380 órát számoltak el. — De én rendet teremtek — csattan föl az igazgató —, én tudom, hogy mit követel a párt politikája, mi a kötelességem. Megmondtam a miniszternek, hogy ha julius 30-ig nem fogom meg a bércsalást, akkor lemondok. Nincs okuk elégedetlenségre — És a munkásoknak semmi okuk az elégedetlenségre? kockáztattuk meg a kérdést. — Már hogy lenne? Az összes épitőipari vállalatok közül mi fizetjük a legjobb béreket. A sajószentpéteri szállítók 1880 forintos nyersbér miatt elégedetlenkedtek. Nálunk az átlagbér magasabb, mint a többi épitőipari vállalatnál. Az egész országban mi biztosítunk legjobb szociális-kulturális ellátottságot a dolgozóknak. 17.30 forintot fordítunk a napi étkezésre. Ez a bányásznorma, 70 százalékkal több, mint az épitővállalatoknál. Munkaruhát, bakancsot adunk mindenkinek, sakkot, futball-labdát küldtünk a munkahelyekre. Lehet itt valakinek panasza az életszínvonalra? Hát lehet. — Erről győződtünk meg a sajtó- szentpéteri munkahelyen. Csupán egyetlen nap tapasztalatait mondjuk el. A Gabai és a íomkó szállitóbrigádoktól érdeklődtünk a junius 5-i leállásról. Székely Béla, a brigád egyik tagja indulatosan válaszol: “Eszünk ágában sem volt sztrájkolni, de ne csodálkozzanak, ha ilyen bánásmód mellett kijön az ember a béketürésből. Itt a papír a kezünkben, hogy £60—380 órát dolgoztunk, jóval többet, mint a múlt hónapban, mégis kevesebbet kerestünk. Hogyan lehetséges ez?” Az irodán a munkaügyi csoporttól kértünk erre választ. Megmagyarázták, hogy a központ felülvizsgálta a béreket és megállapította, hogy az elszámolt órák mögött nincs meg a teljesítmény, tehát nem lehet kifizetni. Az intézkedés indokolt, mert nincs szükség annyi túlórára és nem is lehet elhinni, hogy az emberek rendszeresen, naponta 18—20, sőt 22—24 órát dolgoztak. A hiba azonban ott van, hogy erről nem beszéltek a munkásokkal őszintén. Engedélyezik és minden ellenőrzés nélkül jóváírják a túlórákat, s az az ember, akinek kezében van az elszámolás, hogy ennyi meg ennyi órát dolgozott, úgy érzi, jogosan követeli az érte járó bért. Ez történt junius 5-én. Reklamációk válasz nélkül I Látogatásunkkor az irodán egyébként is feszült volt a hangulat. Péntek volt ugyanis, a bérfizetés napja. Csütörtök délután kapták meg az elszámolást és a pénzt a központtól, egész éjjel borítékoltak, számoltak-, gépirónő, technikus, ak- kordánsok, aki csak található volt a munkahelyen (tulóradij nélkül). Mindenki idegeskedett, mert a központban megint levonásokat eszközöltek az időbéreseknél, de nem indokolták, hogy miért. Találomra megnéztük Czakó Mihály kőműves lapját. Harminchat órára eredetileg 234 forintot számoltak el neki, majd pirossal áthúzták és 144 forintot írtak a helyébe. Lehet, hogy ez az elszámolás a helyes — mondta Kornis munkaügyi csoportvezető — de ha reklamáció lesz, nem vitatkozhatom, mert nem tudom megmondani, miért vonták le. Reklamáció pedig Van bőven. Nemcsak a bérek, hanem a családi pótlék, a táppénz, a külön- élési dij miatt. Nagy Béla kovács például napokat töltött azzal, hogy a családi pótlékját kijárja. Ebben az évben még egyszer sem kapta meg. H. Szabó Bélát januárban baleset érte. A táppénzt még most sem küldték el a központból. Nyolc levelet írtak már az ügyben, de mind válasz nélkül maradt. A konyhának is rossz napja volt ezen a pénteken, az ott étkező munkásokról nem is beszélve. A reggelihez kiadott kolbász nem volt elég friss, nem lehetett megenni. Éhes gyomorral pedig nehéz dolgozni*. Volt fél tiz is, mire Miskolcról megérkezett a reggeli pótlására küldött szalonna. De csak a jegy, vagy a már kiadott kolbász ellenében osztották ki. Aki a romlott ételt nem őrizgette, az hoppon, illetve éhkoppon maradt. Ami fokozta az elégedetlenséget Élénk színekkel ecsetelhetnénk a déli étkezés látványát. Ez persze ott mindennapos, megszokott jelenség, csak az idegen retten el tőle. Százhúsz főt befogadó étterem 600—700 ember részére. Déli 12 óra előtt a legélelmesebbek rohanva elfoglalták a helyeket, a többiek pedig egy-másfél óra hosszat tülekedtek a bejáratnál. Senki sem akar várni, mert az utoljára érkezőknek többször nem maradt étel. Nem akarjuk tovább részletezni a szállásról, a tisztálkodási lehetőségekről, a munkások szállításáról, a munkaszervezésről hallott panaszokat. Ennyi is bőven elég, hogy megállapíthassuk: szembetűnő, milyen nagy a különbség a munkások és a vezetők véleménye között, mennyire nem ismerik és nem értik meg egymás gondjait. Igaza van Martin igazgatónak, amikor a fegyelem helyreállítására, a bérezés lazaságainak megszüntetésére törekszik, amikor fellép a jogtalan bérek kifizetése ellen. A munkáshatalom, a dolgozók érdekében cselekszik igy, hogy elkerülhessük az inflációt, sőt emeljük az életszínvonalat. Elimerjük, hogy el is ért eredményeket e kérdésekben. De a helyes célkitűzés, ha csak adminisztratív eszközökkel hajtják végre, visszájára fordul, ellenszenvessé, sőt elfogadhatatlanná válik a munkások számára. Nem lehet elvitatni Martin igazgatótól azt sem, hogy ennél a vállalatnál anyagiakban többet fordítanak a munkások ellátására, mint másutt. (Vitatható, hogy helyes-e ez.) De az is igaz, hogy ezt a nagy összeget nem a célnak, a munkások érdekeinek megfelelően használják fel. Hibás az a szemlélet, amely csupán az anyagi ráfordításokon méri le az életszínvonalat, amely csupán forintokkal és nem az emberi panaszokkal, igényekkel számol. Ezért fordulhat elő, hogy a munkások itt is csak a fonákját láthatják a dolognak és nem veszik észre a hatalmas anyagi áldozatot. Végezetül még egy kérdés: Martin igazgató felelőtlen elemek provokációjának tulajdonítja a történteket. Nyilván ennek is része volt a munkások felfokozott elégedetlenségében, türelmetlenségében. Amikor sok a sérelem, nagyon nehéz a jogos panaszt elválasztani a demagóg uszitás- tól. Annyi azonban tény, hogy a sajószentpéteri munkahelyen sok a volt bűnöző, a népi demokrácia ellensége. Különösképpen a vezetők között. A munkások hangulatát ez is erősen befolyásolja. A tanulság rendkívül egyszerű: az emberekkel szót kell és szót lehet érteni. A legutóbbi napokban tett intézkedések (a nem megfelelő vezetők leváltása, a bérelszámolás egyszerűsítése, uj étkező létesítése) azt bizonyítják: a vállalat vezetői megértették a figyelmeztetést. Sőtér Edit A barátság megnyilvánulása — Magyarországi riport — Már több mint egy hónapja, hogy a moson- szentjánosi Előre Tsz-ben meglepően könnyű lett az állattenyésztők munkája. Etetéskor azelőtt egy embernek hatszor kellett fordulni és cipekedni, hogy a gondjaira bízott teheneket egyszer ellássa takarmánnyal. Most egyszer fordul és nem cipekedik. Hogy miért? Mert a tehénistállóban, a növendékmarhák istállójában és a sertésfiaztatóban is középen karcsú, piros vasszerkezet, fiiggővasut nyúlik végig a takarmányraktártól az udvarig. A megrakott takar- mányos vagy trágyás csillék olyan könnyen gurulnak rajta, hogy akár egy gyerek is tolhatja azokat. Dehát ez még nem minden. Az Előre Tsz tehenészeinek az itatásra sincs gondjuk. A jászlak mellett minden tehénnek van egy kis beton- vályucskája, s amikor bedugja az orrát, abban a pillanatban egy önműködő szelep segítségével bugyogni kezd a friss viz egészen addig, amig a tehén orra benne van a vályúban. (Ezt úgy hálálják meg a tehenek, hogy egy hónap alatt 9.8 literről 10.8 literre emelkedett az istállóátlag.) Hogy honnan van mindez? Annak története van. Februárban csehszlovák vendégek jártak az Előrében: a sztupavai gépállomás vezetői és az ottani járási pártbizottság egyik munkatársa. Márciusban a februári vendégek közül hárman ismét megjelentek a tsz-ben. Azután elbúcsúztak, de — nem Ígértek semmit. Május 14-én azután üzenetet kapott az Előre Tsz vezetősége: jármüveikkel segítsenek a határtól hazaszállítani egy kész istállóberendezést. A Belusai Istállóberendezéseket Gyártó Gépgyár munkásai és a sztupavai gépállomás dolgozói megtakarított anyagból, munkaidő után készítették és jószivvel küldik ajándékba a moson- szentjánosi Előre Termelőszövetkezetnek. JAPÁNBAN a selyemfogyasztás fokozására a propagandának egészen különleges formáját alkalmazták. A japán postaigazgatóság egyes magas névértéket képviselő bélyegeit selyemszövetre nyomtatja, és a bélyegek ábrái a selyemgyártás egyes fázisait örökítik meg. Vegye meg a “Truth About Hungary”-t Töltse ki az alanti szelvényt: New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. Mellékelve küldök $............................ Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü müvének ........... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név: ............................................................................ Cim: ............................................................................. Magyarország
