Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-26 / 52. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 26, 1957 Jjamerikások panaszai, kifogásaik lapunk ellen is Szerkesztőségünk válasza a megértés érdekében! Leveleket hozott a posta, amelyek közül négyet a szembenlévö oldalon közlünk. Egy másikat, amely fenyegetést tartalmaz, nem tartjuk közlésre érdemesnek. Két levél magáért beszél, a másik kettőhöz az alábbi megjegyzést füzzük a kérdések tisztázása érdekében: A Magyar Szó az amerikai öntudatos munká­ik lapja. Véleményünk nem szükségszerűen azo- os azokkal a levelekkel, vagy rovatokkal, ame- ek megjelennek lapunk hasábjain a “Levelek a zerkeszfőhcz” rovatban; vagy külmunkatár- ónk tollából. Az utóbbi időkben sok olyan levél érkezett ózzánk melyekben olvasóink elég élesen biraia- >t monadank és általánosan “szabadságharcos.” menekült”, vagy “disszidens” jelzővel illetnek inden újonnan jöttét. Szerintünk az uj emigrációban mindazok az temek leien vannak, aki részt vettek az óhaza irsadalmi életében. Minden egyént, mint egyént ell elbírálni. Lapunk célja nem az, hogy elidege- ftse a becsületes uj amerikai munkásokat a ha- tdás gondolatától, bármilyen politikai felfogásuk elégvén, hanem ellenkezőleg, megnyerni őket az merikai munkás és szakszervezeti mozgalmunk­at Hibát követtünk el, amikor nem alkalmaztuk kék ceruzát és nem huztuk át azokat a mon- atokat, amelyek — mivel általánosítottak — éi lőek voltak egyik, vagy másik uj amerikásra. íz vonatkozik azoknak az írásaira is, akik -sze­dnék rapunk hasábjait kihasználni szülőföld­ük gvalázására. A levelek körül az egvik névtelenül érké­nt! hazánk. Szabály az, hogy újságok névtelen eveteket nem közölnek. Ez egyszer kivételt te­szünk. Leszögezzük azonban azt, hogy a Magvar Szó ráiadószellemü lap és olvasótáborunk ellenzésé­vel találkoznánk, ha szabad irat engednénk la­punk hasábjain a magyar munkás és paraszt haza gyalázásának, csupán azért, mert vannak, akik ezzel akarják magukat igazolni a szocializ­mus elleni fellépésükért. Van éppen elég, úgy magyarnyelvű, mint angol uiság, mely ebben éli ki magát. Szívesen adunk helyet azonban tár­gyilagos, jóakaratu bírálatnak, amely abból az igazságból indul ki. hogy a szocialista rend­szer minden elismert hibáia és bűne mellett is, a munkás és a naraszt mégis csak annak kere- fé'-rn (udia jövőjét feléniteni és nem a kaoitn- ílsta rendszerben. Régi olvasóink nem felejtették el azt a kilátásfalanságc't mely a nagybirtok és gváropok rendszerében Dldtelen és hazátlan föl- döuOjfókká tette őket. Érdekes, hogy a levelek egvi'-e sem tett összehasonlítást a szocialista és Horthy rendszer között. , R«v. Bognár érthetően vallással kapcsolatos vádakat sorol fel. De nem említi azt az anyagi, áldozatéi amit a magvar szocialista kormány a Horthy-Szálas'ék hazaárulásából kifolyólag rom- haön’t templomok felépitésére fordított. Meg- javittatía többek kc'zöít a Bazilikát és Mátyás templomot a fővárosban és sok vidéki templomot , amelyekben azután tovább folytak az isteníisz- te'etek. és fotvnak ma is. Panok vezetésével és “rongálásával”. EIhis=zük neki. hogy börtönben ült és hógv más nanok is jutottak ilyen sorsra. A nam-Hágra került hibákból és hivatalos vissza­élésekből ítélve, azt is elhisszük, hogy voltak, akik ártatlanul kerültek a börtönbe. De utalunk lanunk más oldaán megjelent Grősz érsekről szóló közleményünkre. Minthogy a papok több­sége bánta'lanul működött tovább, arra kell kö­vetkeztet nlünk, hogy amely pao a lélekmentésen kívül politikai aktivitásra is rászánja magát, az Jegven készen a következményekkel számolni és azoknak magát alávetni. Ez minden országban igv van. A tenjolomokkal kapcsolatban szeretnénk fi­gyelmét felhívni arra, hogv az Egvesiilt Álla­mokban számos olyan templomról tudunk, melyet lelkiüdvözitéstől mentes használatra rendeztek he. Bevonult az üzleti szellem falaik közzé. Áru­ház. sör ««, étkezés még hagvián. Ezek “volt” templomokban van. A működő templomok hazárd játékok szinhelve (bingó. stb.). amit jótékonyság takarója .alatt űznek. De a politika és a társadal­mi de-omás is bevonult a szentelt falak közzé. Dr. Mellsh, brook ívni episcooális plébános már ht éve harcol plébániája segítségével körzetének hierarchiája ellen, mely el akarja távolítani ál­lásából, mert közügyekből kifolyólag liberális vé­leményét merte nyilvánítani. Nagyon sok temp­lom faji megkülönzöztetést gyakorol, Krisztus egyenlőségi tanait gyalázza meg. Egy egyház- községhez kinevezett néger papot a fehér egy­háztagok a temploml>ól való távolmaradásukkal űztek el. Rév. Bognárnak már volt és még lesz sok alkalma megfigyelni, hogy itt a vallássza­badságért is, akárcsak a polgárjogi szabadságért állandóan küzdeni kell. De úgy látjuk, hogy Rév. Bognár áldozatul esett az amerikai sovinizmus­nak, mert máris ismétli az idegenszületésüek el­len oly gyakran hangoztatott jelszavukat: “Why Romokból építették fel a templomot . . . don’t you vgo back where you came from?” A bevándoroltak igen nehéz munkával járultak hozzá országunk gazdaggá és széppé tételéhez és jogosan nevezhetik hazájuknak, polgárjogai­kat pedig alkotmányunk biztosítja. Azok haza- fiatíanok, akik ezt a jogot támadják. VÁLASZ A NÉVTELEN LEVÉLRE Ebben a levélben sok az ellentmondó«. Hogv van az, hogy mint szenvedélyes József Attila imádó, versei olvasása közben nem hasonlította össze József sorsát a magáéval? Megláthatta volna a különbséget, hogy mig József egész éle­tén át, úgyszintén a korabeli nemzedék tanulni- vágyó fiatalsága és munkássága, nyomorral küz­dött, addig a szocialista kormány megnyitotta a tanulmányok kapuit a munkásosztály gyermekei előtt, még az ipari tanulóknak is alkalmat nyúj­tott a tanulásra és ismeretek Szerzésére. Ezt a tényt levelében is igazolja. Kérdezzük tőle, melyik munkás rendelkezett Horthy alatt négy öltözet ruhával, könyvekkel, rádióval, vagy mehetett minden vasárnap mo­'*■ n ni i v ziba. színházba? Azt is megkérdezhetnénk, hogy itt van-e neki mindez, de mi nagy rosszakarat­nak tartjuk azt, ha valaki az amerikai életnívóit ; igy állítja szembe a magyarországival, egy ve­zető iparóriásét egy romjaiból másodszor fel- ■ vergődő mezőgazdasági—iparát építő—ország I fejlődő színvonalával. Becsületsebb az, ha a ma­gyar munkás és paraszt 12 év, meg azelőtti élet­színvonalát hasonlítjuk össze a maiéval. Mi még nem találkoztunk egy ujamerikás magyarral sem, aki nem azt mondta, hogy “nekem sokkal jobb dolgom volt odahaza.” Nem mondjuk, hogy nincsenek kivételek. Mint­hogy az amerikai munkásosztály életszínvona­lában is vannak kivételek. Igen, itt sok munkás­nak, megvan a rádiója, gépkocsija, televíziója és még több mechanikai felszerelése is. Miért ne lenne, hiszen milliószámra termeljük. De nagyon sokan vannak, akik nem tudják mindezt megvá­sárolni itt sem és még négy öltözet ruhájuk sincs. A New Yorkban sztrájkoló földalatti vo­natvezetőkről megjelent ismertetések kirívó pél­dákat hoztak a nagy világváros munkásai egv- részének küzködéséről és nyomoráról. Könyvtá­ruk sincs. Moziba még eljárnak, de milliókra megy azoknak a száma, akik színháznak még a belsejét sem ismerik. Kultur lehetőségük nagyon alacsony niveju. Frissen főzött meleg ebédet sem kapnak munkahelyeiken, hanem magukkal viszik a száraz szendvicset és kávét, amit az asszony hajnalban bepakol nekik. Az egészség- ügyi ellátás óriási megterheltetést jelent min­den amerikai családnak. “Én nem szeretem azt sem, ami itt van”, mondja a levél. Mi nagvon sajnáljuk, hogy a csere nem sikerült. Hátha még rájön a levélíró, hogy itt is vannak deportálások és a szólássza­badság sem sok. De azért szeretnénk egy kis re­ményt önteni beléje, hogv még nincs minden veszve. Az AMERIKAI NÉP NAGYRÉSZE SEM SZERET SOK MINDENT. AMI ITT VAN ÉS UTAT-MÓDOT KERÜS ARRA, HOGY A ROSZ- SZAT JÓRA VÁLTOZTASSA. Miután már meg­tanulta a magyar “munkásmozgalom hőskorát”, amin*t iria. most itt tanulmányozhatja az ame­rikai munkásosztály hősi tradícióit. Alis' 180 éve annak, hogy a gyarmati sorból forradalommal függetleni'ette magát az Egye­sült Államok. 90 évvel ezelőtt véres polgárhá­ború szabadította fel néger Polgártársainkat a «ötét rabszn’gasorsból. DE SOHA EGY PERCIG NEM SZŰNT MEG A KÜZDELEM ÉS A HARC A KAPITALIZMUS ELNYOMÓ TENDENCIÁI ELLEN. AZ ALKOTMÁNYBAN FOGLALT JO­GAINK GYAKORLATBA VALÓ VITELÉÉRT. A munkásmozgalom különösen nagy ellentál- lásra talált ÉS MINDEN ELŐNYT, MINDEN CSÖPP életszínvonal emelkedést vé­res ÁLDOZATOK ÁRÁN ÉRT EL. Sztrájkok sorozata volt szükséges ahhaz, hogy a szervez­kedés jogát és szakszervezetei törvényességét veguyerje. 150 évvel ezelőtt egyszerű béremelés követelést “összeesküvés”-nek minősítettek és : büntettek. 1886-ban a nyolc órás munkanapért : folytatott harcban négy chikagoi munkásvezért- akasztottak fel, többeket börtönbe zártak. A munkásmártirok tucatjainak nevét a haladó munkásmozgalom szivébe zárja, meg kell tanulni őket. JOE HILL, svéd származású munkásvezért, ki dalaival járta be az erdőirtó és fafeldolgozó munkások tanyáit, titokban akasztották fel. i TOM MOONEY és WARREN BILLINGS 20 évet i töltött a börtönben, mielőtt ártatlanságuk kide- i rült. FRANK LITTLE, IWW bányászvezért elra­bolták otthonából, kihurcolták a városból és a vasúti hid kőállványára akasztották. SACCO és VANZETTI ártatlanul kivégzett olasz munká- i sok 7 évig tartó védelme világméretű arányokat i öltött, akárcsak a néhány évvel ezelőtt kivégzett Rosenberg házasöár kémoere. A BÁNYA és t IPARBÁRÓKNAK ÉVTIZEDEKEN ÁT SAJÁT IPARI KÉMJEIK és JÓLFELSZERELT REND- t ŐRSÉGÜK VOLT. AKIK Jó FIZETÉSÉRT ÖL- , TEK, EMBERT RABOLTAK és “FRAME UP”- . OLTÁK A MUNKÁSOK EZREIT A SZER­\ 2____£______

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom