Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-18 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 18, 1957 OROSZ MEZŐGAZDASÁGI REMÉNYEK Irta: Eörsi Béla Negyven évvel ezelőtt az orosz forradalom átvette a volt cári orosz birodalmat, és leállított gyárakat, írástudatlanok nagy tömegét, faekével szántó mezőgazdaságot örökölt. Az első tíz esztendő arra kellett, hogy a háború- és forradalomelőtti idők szegényes eredményeit újból elérjék. Mikor a rosszul gazdálkodó kis és törpe birtokokat szövetkezetekbe akarták tömöríteni, a gazdag parasztság által elbutitott muzsiktömeg lemészárolta állatait, hogy ne kelljen Leadni a szövetkezetbe. Közeli vagy valóságos éhínség lett az eredmény. Ennek kb. 25 éve már és azóta minden erőfeszítést megtettek, hogy a mezőgazdaság gazdálkodási módszerét fejlesszék. Sajnos ez úgy Oroszországban, mint Magyarországon sem sikerült / olyannyira mint erre szükség lett volna. Az utóbbi harminc évben az orosz ipar utolérte, sötétül is haladta az angol, francia és német ipart, és ma már második ipari állam az Egyesült Államok után. Azóta 50 millió uj fogyasztó jelentkezett az orosz piacon és azokat kellett ellátni. Az orosz nép nem evett húst, és nem látott tejet sok száz éven át (ahogyan a magyar zsellér sem igen volt husfögyasztó.) Azonban az ' utolsó harminc esztendőben az orosz városi lakosság száma jóval erősebben emelkedett, mint "a falusi. A városi ember kevesebb kenyeret eszik és több tejet, húst, tojást és főzeléket fogyaszt. Diétája változott' a megváltozott élet- körülményeivel. Orosz reménység most az, hogy 1958-ban a tej, és vajtermelásben fejenként számítva, utol fogja éi;ni az Egyesült Államokat. Hústermelésben ily gyors iram nem lehetséges. Az orosz reménye^ (vagy tervezés) irányzata, hogy 1961-ben elérjék az US hústermelését. Ahogyan US-bén bírálják a szovjetet Az US. News and Worlds Report, amerikai heti folyóirat, mely a Nemzeti Kereskedelmi Karmára: véleményét tükrözi, gúnyos hangon irt a.z orosz reményekről és azokat “teljesen nevetségesnek” minősítette. Természetesen nem várunk jóakaratu bírálatot a US. News-tól, de érdemes foglalkozni ezekkel a tervekkel, vagy mondjuk reményekkel abból a szempontból, hogy vajon lehetségesek-e? Az US. News bírálat három alapon nyugszik: Először az orosz újságokban megjelent mező- gazdasági szövetkezetek önbirálatának benyomása alatt. — Tény az, hogy az orosz lapok tele vannak szövetkezeti tagok kritikáival, ami a tejtermelést, takarmány hiányt és a szövetkezeti vezetők bürokratikus eljárását szellőzteti. Elfelejtik azt, hogy az Egyesült Államokban is vannak rossz farmerek, sőt egy hires szakértő (Louis Bromfield) szerint a farmerek felét nem is illeti meg a farmer név, oly gyalázatosán gazdálkodik. Talaját tönkreteszi, aztán otthagyja és elmegy más földet tönkretenni, vagy a városba menekül. Ezt az amerikai lapok nem szellőztetik, pedig jó lenne ha megírnák, mert talán megakadályozná, hogy gyermekeiknek a szülők kapzsisága és tudatlansága ilyen átkos örökséget hagyjon. De az Egysült Államok oly gazdag, hogy a jól gazdálkodók 20 százaléka és a közepes gazdálkodású farmok 30 százaléka, majdnem teljesen el tudja látni a piacot. Minden önbirálat egészséges, és azt az oroszok tudják. Főként nem félnek, hogy ellenségeik ezt ellenük kihasználhatnák.' A második bírálati alap: hogy 25 esztendő előtt a gazdag parasztok hatása alatt igen nagy mennyiségű állatot lemészároltak és a második Világháború nemcsak országrészeket égetett fel, hanem a németek az állatállományt is elvitték. Ez mind igaz. De a háború óta 12 év telt el és az orosz parasztság akarása és szorgalma ezeket ;a károkat már helyrehozta. Ne felejtsük el, hogy azóta igen sokban fejlődött az állattenyésztés módszere. Oroszország hisz a megfelelő tenyészállatokban. Minthogy messzefekvő kis helyeken egy tenyészbika vagy telivér mén tartása nem lenne gazdaságos, mesterséges termékenyítést alkalmaznak. (Ezt különben az arabok találták ki a telivér arab lovak színvonalának emelésére.) Azonkívül az állatokat beoltják betegség ellen (Antrax, sertéspestis) úgyhogy ma fel lehet nevelni 12 süldőt egy ellésből, azelőtt örültünk, ha öt malac maradt életben. A US. News bírálata nem csak tudománytalan, hanem rosszakaratú is A harmadik bírálati alap pedig az, hogy egy nemzetnek sem sikerült még hústermelését 3 és félszeresre emelni négy év alatt. Nézzük mi az igazság ebben? A fejlődő kultúrájú nemzetek étrendje mutatja, hogy általában kisebb a marhahús fogyasztása, mint a sertéshúsé. (Csak az amerikai étrend örökös “steak-je mond ennek ellent). A sertéshús iránti előszeretetnek gazdasági oka van, mert a sertés nevelés köny- nyebb és olcsóbb. Amíg 8—9 font eledel kell egy font marhahús előállításához, egy font sertéshúst vagy szalonnát 5 font eledellel lehet felépíteni. Érdekes, hogy Kruscsov junius má- sodiki interjúban megjegyzi, hogy az orosz is szereti a “bacon”-t (szalonna). Ennek a megjegyzésnek komoly alapja van. Az utóbbi 20 évben Angliában és Dániában, később egész Kö- zép-Európában uj hizlalási módszert kezdtek. Ezt a hizlalást “express” (gyorsított) hizlalásnak nevezik. Azelőtt-a mangalica-sertés kb. két- három éves volt mire piacra került, és kb. 200- 300 kilóra hizlalták fel. Ennek az időnek egy része a csontképződésre kellett, és mert legelőn tartották s a házi moslékkal próbálták ezt kipótolni, hiába etették, sovány állat maradt. Ma a sertést kis süldő korától kezdve vitamin-fe- hérje-keményitővel gazdagított növényi zsiradékkal etetik és 8—9 hónapos korában már piacra küldik, mikor súlya kb. 125 kiló. Nincs sok zsírja, de igen jó “bacon”-je van és sonkája sem oly túl zsíros mint a mangalicáé. Aki már vágott sertést, tudja, hogy a hús, zsir, szalonna, kolbász és hurka amit nyer, többet nyomhat: mint az élő állat, inig marha vágásnál lényeges veszteség mutatkpzik az élő állat súlyával szemben. (Igaz, hogy a jó véreshurka stb.-nél kenyérrel és egyéb töltelékkel pótoljuk az elveszett vért és kidobandó belsőségeket). Ami a növénytermelést illeti, Szibéria és a Kirgiz földön a mélyszántás és gyorsabban beérő • magvak révén óriási területeket hódítottak meg a mezőgazdaság számára, úgyhogy kenyérmagvak termelésében még a legszigorúbb bírálók sem kételkedhetnek. Kibújik a szeg a zsákból Rájár mostanában a rúd azokra, akik az ENSZ ötös bizottságának úgynevezett magyarországi jelentését összeállították, sugalmazták. A bajok már a jelentés közzététele után elkezdődtek. Bármennyire igyekeztek is Washingtonban minél-nagyobb nyilvánoságot adni ennek az irománynak, a várt hatás csak nem akart megmutatkozni. Kellemetlen dolgok pattantak ki a bizottság elnökéről. Andersen űrről. Dániában akadtak olyanok, akik kiteregették múltjának az amerikaiak által egyáltalán nem reklámozott részleteit. Kiderült, hogy Andersen ur, aki mint a bizottság elnöke, villámokat szór az állítólagos “magyarországi agresszió” ellen, annyira pártatlan, hogy a második világháborúban még arra is hajlandó volt, hogy saját hazáját bocsássa áruba a hitleristáknak. Andersen ur akkor mint dán hadügyminiszter semmit sem tett, hogy megakadályozza a Dániát a nemzetközi jog durva megsértésével megrohanó hitleri hadsereg hadműveleteit. Sőt később a hitleristák ellen kirobbant antifasiszta sztrájkok elnyomásával ahhoz is segítséget nyújtott, hogy a hazáját megszálló hitleristák berendezkedjenek az országban. S most újabb baj van a jelentés szerzőinek állítólagos pártatlanságával. Ezúttal Gunewardene, Ceylon washingtoni nagykövete és ENSZ-képvi- selője, az ötös bizottság ceyloni tagja, került kutyaszorítóba. Antikor néhány hete visszatért hazájába, megpróbált Cézárként viselkedni. Talán bizony azt is képzelte, hogy Ceylonban diadalkapukkal és fáklyásmenettel fogadják, amiért hírnevet szerzett kis országának, s aláírta az ötös bizottság magyarországi jelentését. Az egyik szónoklatot a másik után tartotta, s igyekezett elhitetni a ceyloni közvéleménnyel mindazt a sok rémmesét, amelyet az ENSZ ötös bizottsága kötetnyi jelentésében összehordott. Gunewardene urnák azonban keservesen csalódnia kellett. Nemcsak a diadalkapu és a fáklyásmenet maradt el, hanem a ceyloni közvéleménynek már néhány nap múlva elege volt Gunewardene ur rémtörténeteiből. 'Sőt Ceylonban széles körben ki is fejezték ellenvéleményüket: nem kérnek abból a kétes dicsőségből, amelyben Gunewardene részesítette hazájukat az ötös bizottság jelentésének aláírásával. A ceyloni szocialista szakszervezeti szövetség a Times of Ceylon cimü lapban felhivást intézett a miniszterelnökhöz és követelte, hogy Gunewardenét bocsássák el a diplomáciai szolgálatból. A felhívás szerint az ENSZ-bizottság jelentése “hazugságok és rágalmak gyűjteménye”, s Gunewardene “az amerikai imperializmus legjobb propagandistája lett” Pis- ter Keuneman kommunista vezető kijelentette: Gunewardene nem annyira Ceylon nagykövete az Egyesült Államokban, mint inkább az Egyesült Államok nagykövete Ceylonban. A parlament kormánypárti képviselőinek gyűlésén pedig bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő Gunewardene ellen. Elhunyt a “Basic English” műnyelv alkotója Nagyon régi az a gondolat, hogy a történetileg kialakult, természetes, élő nyelvek helyébe vagy fölé valamiféle racionális, egyetemes — nemzetközi — segédnyelvet kellene alkotni. Az első kísérleteket a XVIII. századból ismerjük. Azóta aztán — kivált az elmúlt száz évben —■ több ilyen mesterséges nyelvet, “münyelv”-et alkottak (idő, volapük, eszperantó stb.). A műnyelvek azonban — bármennyire is van némi gyakorlati hasznuk — nem tudnak mélyebb gyökeret ereszteni, nem tudják igazán pótolni az élő nyelveket. Például a volapük “nyelv” épp akkor bukott meg, amikor a III. volapük világkongresszuson elhatározták, hogy a felszólalók volapük nyelven fognak beszélni. Az eddigi “nyelv- gyártók”-tól eltérő utón indult el a nemrég — március 22-én — elhunyt C. K. Ogden angol professzor, az úgynevezett “Basic English” nyelv alkotója, ő — ha szabad ezt a műanyag- kémiában használt kifejezést használnunk —■ “természetes alapú” műnyelvet alkotott. A tudományos világban nagy feltűnést keltett filozófiai és pszichológiai tanulmányai után 1930-ban jelentette meg “Basic English” cimü könyvét. Ebben az angol nyelv egyszerűsített változatát ajánlotta “nemzetközi nye!v”-nek. A “Basic English” név magyarul, annyit jelent, mint “alap-angol”. A Basic szó egyszersmind monogram is; az alábbi szavak kezdőbetűit rejti magában: British, American, Scientific, International, Commercial, azaz brit, amerikai, tudományos, nemzetközi, kereskedelmi. E szó tehát összefoglalja a Basic English nyelv eredetét és célját, rendeltetését is. Ogden profesz- szor ugyanis e nyelvet főleg utazóknak, kereskedőknek és tudósoknak szánta. Persze, bizonyára, az is célja volt, hogy megszilárdítsa az angolnak mint világnyelvnek a rangját a világ nyelvei között, és ezzel is segitse Anglia politikai törekvéseit. A Basic English 850 angol szóból áll. A tanulónak csak ennyi szót kell megtanulnia. Kombinálásukkal 7500 angol szónak megfelelő fogalmat tud kifejezni. A 850 szóból 600 főnév, 150 melléknév. A többi: igekötő, kötőszó, határozó- szó stb. Igéje mindössze 18 van (jön, megy, ad, kap, lát, mond, csinál stb.). Ogden 1932-ben közzétette a Basic English nyelvtanát és még ugyanabban az évben a szótárát is. Az utóbbiban a Basic English 850 szaván kívül azok a szavak is fel voltak sorolva, amelyek a Basic szavainak segítségével kifejez- hetők. A felsorolásból minden olyan szó kimaradt, amely 10-nél kevesebb Basic-szóval kifejezhető. Az Ogden alapította cambridge-i “Orth- ological Institute” számos, angolból Basic-re “lefordított” könyvet, sőt idegen nyelvből Basic- re fordított könyvet adott már ki. Az “uj nyelv” elterjedésének, pontosabban nemzetközi segédnyelvvé válásának legnagyobb akadálya éppen legfőbb erénye volt: az, hogy nagyon is kevés szóból áll, s ezeket kell kombinálni. A Basic English-nek nincs szava például a vasúti kalauz (guard) szóra. Ha róla beszélünk, például ilyesféle kifejezést használhatunk: a man in authority on train — “hatósági ember a vonaton”. A háború után meglehetősen nagy bizalom és érdeklődés mutatkozott a Basic English iránt. Az Attlee-kormány 1946-ban 23 ezer fontsterlingért megvásárolta a “nyelv” szerzői jogát Ogdentól. Egy-egy szóért 27 fontsterlinget kapott a tudós professzor... Ogden egyébként is nagyrabecsült tudós volt. Élete 68 éve alatt jelentős filozófiai és esztétikai Írásai láttak napvilágot.