Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-14 / 46. szám
?3<U mH HAYOAM iAXbJ&MA Thursday, Nov. 14, 1957 __________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ_____________________________________________________g UIMEMT A TOLLÁRÓL - EMBERT BARÁTJÁRÓL Harriman, New York állam kormányzója a minap ünnepi ebédet rendezett George Meany, az American Federation of Labor és CIO elnök tiszteletére. „ Érdemes megemlíteni, hogy kik voltak jelen e diszebéden. Voltak ott acélmunkások, bányászok, szabók, festők, cipészek, épitőmunkások ? Nem! Nem volt ott egyetlen egy munkás sem. Voltak ott munkásképviselők, szakszervezeti vezetők ? Nem! Nem volt ott egy szakszervezeti tisztviselő sem. Hát kik voltak ott? Kik tisztelték és dicsőítették Meany-t? Ott volt többek között John J. McCloy, a Chase Manhattan Bank elnöke, Philip D. Reed, a General Electric Company elnöke. Szóval a bankárok és a trösztök jól voltak képviselve. Kik voltak még ott? Orville E. Dryfoos a N. Y. Times napilap elnöke, \\ illiam Randolph, Hearst Jr. a Hearst lapok főszerkesztője Roy W. Howard, a Howard újság- tröszt feje. Kik voltak még ott? Rev. Laurence MaGinley, a Fordham-egyetem elnöke, Dr. Reinhold Niebuhr tiszteletes (clergyman). Hát még kik? Alan Kirk admirális — és mások. Bankái'ok, tröszt-fejedelmek, ujságkirályok, hadvezérek és papok. Ezek méltatták az ország szervezett munkásainak elnökét. Ez nem véletlen. Meany jobban képviseli a fenti urak érdekeit, mint a munkások érdekeit. Igen, igen, de ott van Walter Reuther, aki a “bal” oldalt képviseli. Valóban. Reuther jelen volt az angol királynő fogadási bizottságában s ő volt az, aki pár nap előtt kijelentette, hogy “az amerikai munkásság kész minden áldozatot meghozni ahhoz, hogy az Egyesült Államok vissza- * 15 WASHINGTON. — Most, amikor az acélipar vezetősége kormányunkkal együtt az inflációért a felelősséget a szervezett munkásság nyakába szeretné varrni, érdemes volna megvizsgálni az acélüzemek vezetőinek a fizetését és bonuszait is. Olyan nagy fizetéseket kapnak, hogy még Estes Kefauver demokrata képviselő is kifakadt ellene. Kefauver mint a szenátusi bizottság elnöke azt vizsgálja, hogy miért kellett felemelni az acél árát? Kitűnt például az, hogy a Bethlehem Steel 15 vezetőjének mindegyike több mint félmillió dollár évi fizetést húzott. A. B. Homer, az acéltársaság elnöke nem találja soknak ezeket a fizetéseket és úgy látja, hogy semmi közük a szakszervezeteknek az ő fizetésükhöz. Hogy jön a csizma az asztalra, a munkások fizetéséről való tárgyalásnak sincs semmi köze ahhoz, hogy mi a vezérek jövedelme. Még Kefauver szenátor sem egyezett meg ebben Mr. Homerral. “Ilyen fizetések rossz hatással vannak a munkásokra, vörös zászló az unióknak, a munkások is úgy érzik, hogy miért ne követeljenek annyit, amennyit csak lehet”, mondta a tennessei szénától. Mr. Homer megjegyezte, hogy az a pár millió dollár, ami a vezetők zsebébe jut semmi ahhoz képest, amit munkásaiknak fizetnek, se nem oszt, sem szoroz az infláció elleni küzdelemben, de a munkások fizetése az más. Kefauver is haragszik Kefauver szenátor erre azzal válaszolt, hogy a kihallgatott tanuk egész serege az acélmünkások fizetésemelését teszi felelőssé az acélárak emelkedéséért. Mikor a munkások látják a munkaadók fizetését és tudják, hogy nekik mennyit kell alkudozni néhány centért, hogy a hét végén valamivel többet vihessenek haza, akkor az eredmény nem lehet más mint “kihívás és vörös zászló”, arra hogy az elérhető legtöbbet követeljék. Megkérdezte Homertól, hogy hogyan várhatja a munkásoktól azt, hogy elégedjenek meg azzal ami van, amikor az ö fizetése olyan magas ösz- szeget tesz ki? Homer azt válaszolta, hogy nem találja soknak a félmillió dolláros fizetést a vezetők részére, nem lát semmi rendkívülit abban, hogy 18 egyén olyan sokat kap, mig a többi censzerezze a vezető állását a tudományos kutatás terén.” Ezt mondotta az amerikai szakszervezeti mozgalom “baloldali” képviselője, amikor a munkássok tízezrei vesztik el munkájukat a gazdasági válság kialakulása miatt, amikor a dolgozó munkások napról-napra kénytelenek magasabb árakat fizetni mindenért, amire szükségük van, hogy megélhessenek, amikor az amerikai kongresszus demokrata és republikánus szenátorokkal az élén újabb munkásellenes törvények hozatalára készül, amikor a “Sputnik” kering a föld körül, ami bizonyítja, hogy a Szovjetunió rendelkezik az ICBM-el (az interkontinentális lövedékkel), amikor Szíria külügyminisztere leleplezte az amerikai kormány törökországi fölbujtásét Szíria ellen, — szóval amikor Amerika dolgozó népe ilyen mélyen szántó problémákkal áll szemben Meaney, Reuther és társai újabb áldozatokra buzdítják a szakszervezetek tagjait. Mindez azt jelenti, hogy az amerikai szakszervezetek jelen vezetőik alatt nem képviselik a tagság igazi érdekeit és alapvető változásnak kell létrejönnie a szakszervezeti mozgalomban, hogy e helyzetben is lényeges változás álljon elő. Ez a progreszivek első és legfontosabb feladata. Ha majd az amerikai szakszervezeti vezetők nem egy tálból fognak cseresznyézni a bankárokkal és a sztrájktörő ujságkirályokkal, a kapitalista érdeket szolgáló hadvezérekkel és papokkal, hanem idejüket és tudásukat a munkások problémáinak megoldására fogják fordítani, akkor az amerikai munkásmozgalom egészségesebb lesz. Lesz idejük arra, hogy a már eddig elért eredményeket a munkabérek emelése és a jóléti kedvezmények terén a szükségleteknek megfelelően megjavíthassák és behozzák a 16 millió szervezett dolgozók soraiba azt a sokmillió meg nem szervezett munkást is, kiknek szükségük van a szak- szervezetek által nyújtott védelemre. tekért dolgozik. A szenátusi kihallgatások folyamán kiderült, hogy a Bethlehem Steel vezetői élükön Eugene G. Grace úrral $809,011 fizetést húztak az elmúlt évben. Mi ehhez képest az acélmunkások átlagos fizetése ? üj monopólium van kifejlődőben Múlt héten a Pennsylvania s a New York Central vasúttársaságok kijelentették, hogy egyesítési tárgyalásokat folytatnak. 'E két társaság egyesítése egy olyan monopóliumot hozna létre a vasúti közlekedés és teherszállítás terén, mely több mint 5 és félbillió dollár befektetéssel az* ország teherszállításának 15 százalékát és személyszállításának 30 százalékát kontrollálná. Az egyesítést “a nemzeti védelem érdeke” kifogással, de valójában azért tervezik, mert mindkét társaság elégtelennek tartja profitrátáját, mely nem éri el a General Motors, az olaj bárók és DuPontok profitját. Kisebb vasúttársaságokat is hajlandók az egyesítésbe bevonni. Versenytársaikat igy kiszorítva, amellett, hogy a leszűkített társaság kontrollálni fogja a szállítási dijakat, a vasutmunkások számát és fizetését is le fogja szállítani, amit a takarékosság jelszavával akarnak létrehozni. A vasúttársaságok egyesítése egy újabb lépése annak a folyamatnak, amely az ország gazdasági erejét állandóan szükebb keretbe, kevesek kezébe összpontosítja. A kis üzletek és vállalatok ezreit tüntetik igy el és az egész ország gazdasági életét néhány óriási vállalat uralja. Vannak politikai és közéleti vezetők, akik ezt ellenzik. A szakszervezetek is rámutattak a folyamat veszélyére. A kongresszus tagjai közül Ke fauver és O’Mahoney szenátorok foglalkoztak e kérdéssel. De a közhangulat még mindig nincs eléggé felsorakoztatva arra, hogy e folyamatnak elejét vegye. Az uralkodó politikai pártoktól nem lehet sokat elvárni e téren. Eddigi működésűk bizonyítja, hogy a nagyérdekeltségek szolgálatában állanak. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Konferencia az idősebb munkások helyzetéről SAN FRANCISCO. — Az idősebb munkások jövedelmi, lakás és egyészségügyi problémái egyre nagyobb méreteket öltenek. Ez az AFL- CIO egy napos “Community Service Institute”- ján került tárgyalásra. Frank E. White, a konferencia elnöke megjegyezte, hogy 1970-ben 16 millió amerikai polgár éri el a 65-ik életévét és az ipari üzemek 70 százaléka nem alkalmaz idősebb munkást. “Ez a mi problémánk és gondolkoznunk kell, hogy a szervezett munkásság a városi érdekeltségekkel együtt, hogyan tudna jobb életet teremteni idősödő nyugdíjba vonuló munkásai részére”, mondta. “A munkásság már tett valamit ez iránybari; mert a munkásság nyomására hozták a társadalmi biztosítási törvényeket, az aggkori biztó- sitást,” mondta Charles H. Shreve a Social Security adminisztráció kerületi igazgatója. Shreve szerint a következő lépés az volna, hogy harcoljanak az ellen, hogy ne kössék életkorhoz a munkaképtelenek biztosítását. (Ma 50 éves korában kaphat a beteg munkaképtelen munkás biztosítást.) Shreve megjegyezte, hogy sok munkáltató, elbocsájtja az idősebb női munkást is. Mások nem adják meg az Ígért nyugdijakat. San Francisco majdnem minden szakszervezete részt vett' a konferencián, ahol a fenti kérdés minden részletét megtárgyalták. KÉTEZER MUNKÁST ELBOCSÁTANAK November 5-én Connecticut államban 600 munkást bocsátottak el állásából, mert a hadsereg redukálta repülőgép rendeléseit. Ez év végéig. még 1400 munkást bocsátanak el a repülőgép, gyárakból. William P. Gvinn, a United Aircraft Corporation elnöke úgy nyilatkozott, hogy három lök- hajtásos repülőgép gyárból hatszáz munkást elbocsátottak. Január 1-ig elküldik a többi 1400. . mnkást, bár remélik, hogy sokan maguktól is, elmennek. A részvénytársaság -Jhárom telepe, a Pratt Whitney Aircraft, az East Hartfordi üzem és a North Haveni üzem 40 ezer munkást alkalmaz. 5 százalék veszítette el munkáját. Bridgeporton és Stratfordon még két telepe van a részvénytársaságnak, ahol 10,500 munkást, alkalmaznak. Ezeknél egyelőre nincsenek elbocsátások. Érdekes, hogy a részvénytársaság szószólója szerint az 1958-ra tervezett termelés nem less kisebb, mint az ezévi, tehát kevesebb munkással és meggyorsított munkatempóval érik el ugyan-' azt az eredményt. Már az idén is rekord termelést értek el, amely több mint egybillió dollár értékű volt, azaz 150 millióval nagyobb, mint 1956-ban. Példa a T-H törvény sztrájktörésérői WASHINGTON. — Az AFL-CIO elnöke George Meany bizonyítékkal szolgált Eisenhower elnöknek a Taft-Hartley törvény sztrájktöre- séről. Meany levélben részletesen leírta, hogy mi történik az O’Sullivan gumisarkot gyártó üzemben Winchester, Pennsylvaniában. Ez a példa megmutatta, hogy a Taft-Hartley törvény a valóságban megtagadja azt a jogot, amit elméletben elismer: a szervezkedés és a kollektiv egyezkedés (collective bargaining) jogát. A National Labor Relations Board legutóbb úgy határozott, hogy csupán a sztrájktörők szavazhattak a szak- szervezethez való csatlakozás kérdésében, mig a szakszervezeti tagoktól megvonták ezt a jogo1:. A unió folytatja a sztrájkot és bojkottot az O’Sullivan üzem ellen. Hiábavaló a “munkához való jog” törvénye EVANSVILLE, Ind. — Indiana állam keres:- :> tül vitte a “right to work” (munkához való jog) törvényt. Ez nem akadályozta meg a Chrysler gyárat abban, hogy üzemét ne vigye el Missouri-, államba, ahol nincsen semmiféle munkatörvén^. Az evansvillei munkások tehát saját kárukéi1 tanulják meg, hogy még sincsen joguk a munkához, hiába a törvény. t J. L. mim mim nem is fizetés
