Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-14 / 46. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 14, 19-57 UJ ÉLET AZ EGYIPTOMI FALVAKBAN M Mohammed Ali. Olyan bűvös szó ez az egyip­tomi falvakban, mint a-hires ‘^Szézárn, nyílj ki” varázsige a mesék világában. Ha kiejti az ember ezt a szót, a legkülönbözőbb a hatása. Van olyan fellah (egyiptomi pai’aszt), aki összerezzen és ijedten körülnéz, ha ezt a két szót meghallja. Mások arcán széles mosoly bontakozik ki, s le­gyintenek: “Handuillah (hála istennek!), Mo­hammed Alitól ma már nem kell félni, effendi.” De akárkivel is beszélsz, legyen szegényes viskók lakója, vagy tetszetős agyagház gazdája, e név hallatára valósággal megnyílnak benne a beszéd zsilipjei, s szinte kifogyhatatlan a mondanivaló­ból. Borzalmas történeteket hallhat az ember Mohammed Aliról és utódairól, akik a fellahok nemzedékeit sanyargatták, szipolyozták ki a legkegyetlenebb módon. Apáról fiúra szállt az egyiptomi falvakban a gyűlölet e hatalmas földbirtokos család ellen. S a robotban megrokkant, kiégett fellah bizonyára azzal a re­ménnyel csukta le örökre szemeit, hogy fiát vala­milyen Allah által létrehozott csoda miatt, ka- vésbé fogja sanyargatni, kínozni ez a hírhedt földbirtokoscsalád. Hogyan szerzett Mohammed Ali és családja teljhatalmat az egyiptomi fellahok felett, ezt ma már nehezen lehet kihámozni a parasztok köré­ben szájról szájra szálló legendákból. Az egyip­tomi történetírók elbeszélése szerint úgy történt a dolog, hogy' Mohammed Ali a legravaszabb cse­lekkel és erőszakkal jobbágyaivá változtatta a parasztokat. Adókat vetett ki rájuk, s ha nem tudtak fizetni, ő lett a földek tulajdonosa. Vagy egyszerűen, erőszakos utón elkobozta a parasztok földjeit, s attól kezdve a fellahoknak tőle kellett a földet bérelniük, óriási uzsoraáron. Ahogy tel­tek, múltak az esztendők, mind nagyobb földte­rületek váltak Mohammed Ali utódainak birodal­mává. Valóságos Mohammed Ali dinasztia ala­kult ki Egyiptomban, majd később a gyarmatosí­tókkal együtt sanyargatta a parasztokat. Ször­nyűséges eseteket jegyeznek fel az egykori kró­nikások. Aki megszegte a Mohammed Ali által teremtett külön törvényeket, annak szörnyű ha­lállal kellett lakolnia. Élve eltemetett, elevenen elégetett parasztok, ezek fémjelzik a Mohammed Ali di­nasztia uralmának sötét napjait. S a fellahok év­századokon át folytatták néma küzdelmüket, de ebben a harcban mindig csak ők maradtak a vesz­tesek. Ha néha megpróbáltak lázadozni, a bünte­tés rettenetes volt. S a csoda, amiről ábrándokat szőttek, csak nem akart bekövetkezni. . . 1952-ben forradalom tört ki Egyiptomban. Lé­nyegében polgári forradalom volt ez, amely elűz­te Farukot, a gyarmatosítás és a feudalizmus egyiptomi főtámaszát. S 1952 szeptember 9-én •kiadták az uj rendszer első törvényét, a földre­form-törvényt, s ez véget vetett Mohammed Ali és a hozzá hasonló földbirtokos dinasztiák rém­uralmának. A törvény elrendelte, hogy a földtu­lajdon nem haladhatja meg a 200 feddant (1 fed- dan: 0,42 hektár). A földtulajdonosok 200 fed- danon felüli földjét államilag megállapított ár el­lenében elkobozták. A földbirtokosoktól és a ki­rályi családtól elkobozott földeket nincstelen pa­rasztok között osztják szét. A családtagok szá­mától függően a fellahok 2—5 feddan földet kapnak. A kiosztott föld a fellahok tulajdona lesz, s a föld árát 30 esztendő alatt kell kifizet­niük. A földreform végrehajtása nem kis ellenállás­ba ütközött. 1942 október 25-án reggel kelt útra 22 kormánymegbízott, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. Száztizenkét levelet vittek magukkal A levelek mindegyike egy-egy földbirtokosnak szólt. A levelek • udvarias, de határozott módon közölték a földbirtokosokkal felesleges földjeik elkobzását. Éppen a vetés ideje volt akkor. A nagybirtoko­sok szabotázzsal próbálták keresztezni a földre­form végrehajtását. Leállították a szivattyútele­peket, amelyek az életetadó vizet juttatják a föl­dekre. A föld megrepedezett a forróságtól. Mű­trágyára is szükség lett volna, de a földbirtoko­sok egy grammot sem adtak belőle, inkább rak­táraikban őriztették. Éjszakánként pedig hol itt, hol ott garázdálkodott a tűzvész vörös kakasa vt elkobzott földesúri földeken. Sok földbirtokos inkább felgyujtatta a magtárakat, istállókat, semhogy a fellahok kezébe jussanak. Hamis föld­birtok-bevallásokat adtak a kormánynak. Keve­sebb földet tüntettek fel, hogy birtokaik egy ré­szét megmentsék az elkobzástól. így azután a kormánynak fel kellett méretnie a földeket. S a nagy munkát éjszakánként nemegyszer fegyve­rek ropogása is kisérte. A földbirtokosok által felbérelt emberek rálőttek a kormány megbizot- taira. S amikor pedig minden nehézség felett sike­rült diadalmaskodni, s letörték a földbirtokosok ellenállását, uj bajok keletkeztek. A kisparcellás parasztoknak segítség kellett. Nem volt sem igás- állatuk, sem felszerelésük, sem vetőmagjuk. A földbirtokosok, akik 200 feddan földet továbbra is megtartottak, a markukba nevettek, s azt jó­solgatták, hogy a kisparasztok előbb vagy utóbb rájuk lesznek utalva, s nem bírják majd a ver­senyt az ő nagybirtokaikkal. Hivalkodva mondo­gatták, hogy a kisparasztok hamarosan kényte­lenek lesznek eladni földjeiket, s újra bérlőként kell majd élniök. A parasztoknak ekkor a kormányzat azt aján­lotta, hogy társuljanak, alakítsanak termelői közösségeket, faluközösségeket. A felosztott földeken eddig 172 ilyen közösség alakult. Alkalmam volt egy Ízben megtekinteni egy ilyen termelői' közösséget. A közösség ügyeit az “öregek tanácsa”, a falu 10 legidősebb parasztjából álló testület vezeti. Min­den, hónapban más közülük a tanács titkára. Más- helyütt viszont azt tapasztaltam, hogy a terme­lői közösség közgyűlésen választja meg vezető­ségét. A vezetőség felelősséggel tartozik az állam­nak a kiutalt hitelért és köteles elszámolni az ál­lamtól kapott felszereléssel és vetőmaggal. A vezetőség foglalkozik a lakóház-építéssel és más jóléti kérdésekkel is. A mezőgazdasági miniszté­rium és a földreform bizottság ,— mint elmon­dották — jóminőségü vetőmaggal támogatja a közösségeket és igyekszik elterjeszteni a legjobb termelési tapasztalatokat. A termelői közösség­ben — ahol látogatást tettem — a határ több nagy táblára oszlik. A táblákon minden fellah karókkal jelöli ki a földjét. Közösen szántanak, de egyénileg vetnek és egyénileg takarítják be a termést is. Általában gyapotot, rizst és búzát termelnek. Az egyéni betakarítás után például a gyapotot minden fellah zsákokban a közös rak­tárba viszi.- A gyapotot ugyanis a közösség veze­tősége nagy tételekben értékesíti. A földreform végrehajtása hamarosan befeje­ződik Egyiptomban. Csaknem kétszázezer pa­rasztcsalád kap egy-egy kisparcellányi földet. Mindez azonban nem oldja meg a földéhséget, hiszen Egyiptomnak alig van művelésre alkalmas földje. Területe ugyan több mint tízszer akkora, mint Magyarországé (egymillió négyzetkilomé­ter), de 96 százaléka sivatagos terület. Honnan teremtsenek akkor földet a földnélküli parasztok milliós tömegeinek? Az egyiptomi kormányzat­nak gigantikus tervei vannak erre. Erről számo­lunk majd be a következő Írásban. Árkus István Di Vittorio olasz misnkásvezér meghalt Giuseppe di Vittorio, olasz kommunista mun­kásvezér, a Szakszervezetek Világszövetsége el­nöke 65 éves korában szívroham következtében meghalt. Az Olasz Munkásszövetség uj székháza megnyitóján vett részt Lecco-ban, amikor a ha­lál utolérte. Di Vittorio napszámos család gyer­meke volt. 16 éves kora óta részt vett a mun­kásmozgalmakban. 1921-ben börtönben ült, ami­kor nagy többséggel az olasz parlament tagjává választották és kiszabadult. 1924-ben lépett be a kommunista pártba. Részt vett a spanyol sza­badságharcban, mint a Garibaldi brigád veze­tője. A második világháborúban Párisban a né­metek letartóztatták és átadták Mussolininek, aki internálta. 1943-ban szabadult ki és azonnal szeiwezni kezdte a fasiszták által szétrombolt munkásmozgalmat. Halálakor az olasz kommu­nista párt képviseletében a parlament tagja volt. 4 ZULUT MEGÖLTEK A ZAVARGÁSBAN JOHANNESBURG. — Négy zulut halálra ka­szaboltak zavargások közben Johannesburg mel­lett, a Reuter ügynökség jelentése szerint. Két afrikai törzs, a Basutok és Zuluk között tört ki a marakodás. Az egyik halott egy rendőr volt. Az összeütközés folytatása volt annak, ami ez­előtt két hónappal kezdődött, amikor támadást intéztek a zuluk ellen. Abban az időben megöl­tek vagy negyvenet és vagy hatvanat megsebe­sítettek. A harcban baltákat és lándzsákat hasz­náltak egymás ellen. A zuluk azóta tiltakoztak, mert többször megtámadták és kirabolták őket. A törzsek vezetősége úgy nyilatkozott, hogy e hónap vége felé összeülnek és megtárgyalják a dolgot és terveket dolgoznak ki arra nézve, hogy miképpen akadályozzák meg a testvérharcot a jövőben. 16111 KALAND “Jó szándék” vezérelte Ayres képviselő urat Akron. Ohióból. Egyenesen Rómába ment, mert úgy tudta, hogy minden ut oda vezet. A repülő, mely vitte, tényleg egyenesen odament, lévén ez az első New York-Róma direkt légiszolgálat. Egy hét eltelte után újra Akronban van a kép­viselő ur és zavart nevetéssel emlékszik meg ró­mai tapasztalatairól. “Jó szándékkal mentem, de kifütyültek, ami­kor Little Rockról akartam felvilágosítással szol­gálni”, mondotta Ayres. De ennél még jobban bántotta az a lelkesedés, amivel a sajtó fogadta a Spütnik sikeres utnak- inditását. Legdöbbenetesebb azonban az volt számára, hogy nagyfokú éhezést és nyomort talált Róma lakossága között és ez gondolkodóba ejtette. Hát ilyen eredménnyel járt Amerika külföldi segé­lyezési programja? Columbus napján, az akroni Sheraton Hotel­ben, az Olasz-Amerikai szervezet bankettjén je­lentett útjáról Ayres képviselő. “Egy előkelő római vendéglőben álltam fel és azzal kezdtem, hogy ‘amerikai vagyok’. Tovább nem is folytat­hattam. Zavargás, kiabálás, hogy menjek haza! Nem is vártam semmire, mentem! Most is azon csodálkozom, hogy mi lett volna a következ­ménye, ha mint amerikai képviselő mutatkoztam volna be”. Az újságok US-t vádolják, hogy meg­feledkezett hirdetett elveiről. Hipokratának ne­vezik, mert más népeket tanít demokráciára és szabadságra meg békés együttélésre, de a nége­reknek nem engedi meg a fehér gyerekekkel egy iskolába járni. Eisenhower kérésének akart Ayres képviselő eleget tenni, amikor minden al­kalmat megragadott a néger kérdés kimagyará- zására, de igyekezete nem sok eredménnyel járt. Az amerikai segélyprogram kudarca nyilván­való lett előtte, amikor Róma legelőkelőbb negye­dében egy éhes embert látott a járdán feküdni. Az emberek közömbösen nézték, még a mentőket sem hívták, mert — a portás szerint — “egy hét múlva úgy is meghal.” Nem tudja Ayres képvl^ selő ur elgondolni, hogy kiknek a kezébe kerül­tek az amerikai milliók. “Legjobb volna valakit közülünk elküldeni a segélyösszegek adminisztrá­lására” mondta. Az egyetlen, ami megelégedését kiváltotta, az a római pápa volt, mert azzal is találkozott. “Csak az a vágyam, hogy 82 éves koromban én is olyan éber lennék, mint őszentsége.” A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. KÜLDJÖN ÜDVÖZLETÉT 1958-AS NAPTÁRUNKBA! Még csak 15 nap van hátra! KÉRJÜK CSELEKEDJEN! Név: ..............................................:................... Cim: ........................................................................ Város: ................................................................. Mellékelve $.........^. ________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom