Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-10 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 10, 1957 10 Miami, Fia.-ban szeptember 30-án kezdődött a Teamsters Union konvenciója, melyen Dave Beck benyújtotta elnöki jelentését nyomtatott formában, amely 35 oldalas, illusztrált füzetben jelent meg. Dave Beck, aki megtestesítője az AFL-ben évtizedek óta uralkodó “business unionism” szellemének, jelentésében büszkén hivatkozik azokra a dollárokban felsorolt üzleti eredményekre, melyek az ő tehetséges meglátásával történt befektetésekből származtak és gazdagították az unió pénztárát. De nem említi azokat az üzleti kirándulásait, melyeket szakszervezeti vezetői minőségében a szakszervezet pénztárából “kamatmentesen” kölcsönzött hatalmas összegekkel eszközölt, tisztára azon célból, hogy saját egyéni vagyonát gyarapítsa. E csekély, említésre sem méltó visz- szaélésből kifolyólag ugyan elvesztette elnöki állását és evvel az olcsó pénzforrását is, de ez már nem is súlyos veszteség a számára, eddigi befektetései már elég puha fészket képeznek gondtalan jövőjének biztosítására. Miről számol be a jelentés? T aglétszámemelkedés Az U52-es konvenció óta 296,998 uj tagot nyert a szervezet. Az emelkedés 27 százalék és az össztagság számát 1,399,938-ra emelte ezt főképpen a szervezetlenek megszervezésére koncentrált munkával érték el. Erre a célra a kerületi kiadásokon kívül 5 millió dollárt költöttek a központi pénztárból az utolsó öt esztendőben. Vagyonnövekedés A szervezet netto értéke 1952-ben 27,085,039.21 dollár volt. 1957-ben felment 38,047,748.47 dollárra. Az értékemelkedés 10,962,709.27 dollár, azaz 40 százalékos. Ezenkívül a nyugdíjalap is emelkedett 1,512,116 dollárral 3,473,690 dollárra. Ezt Beck szerénytelenül saját üzleti képességének javára Írja, amennyiben az azelőtt semmit sem jövedelmező készpénztartalékot és a csak 2 és fél százalékos kamatot hozó kormánykötvényekbe fektetett pénzt sokkal jobban jövedelmező (4.02 százalékot) befektetésekbe helyezte. És amióta Beck elfoglalta hivatalát, a szervezet vagyonát 4,706,371.92 dollárral gyarapította. Összkiad ások A központi iroda az 1952-őt megelőző öt évben 13,782,348.18 dollárt költött. 1952—57 években a kiadás 27,571,659.51 dollárra, azaz az előző öt év több mint kétszeresére emelkedett. E hatalmas összeg 44.5 százaléka a fejadóra, szervezkedési és sztrájkolási költségekre, 55 százaléka pedig más (?) kiadásokra lett költve. Tagok életszínvonala Az utóbbi öt év bér javításai az átlagos órabért $2.20-ra emelték, mely 30 centtel több mint az-átlagos gyáripari munkások órabére. A közölt táblázat szerint 1952-ben a legmagasabb órabér San Franciscóban $2, a legalacsonyabb Floridában $1.07 volt. Most a legmagasabb New York államban $2.87 és fél, North Dakotában $1.85. A munkaszerződésekbe foglalt feltételek a mun- kaíhely biztosítása, az elbocsátások, ujrafelvéte- lek, panaszok elintézése, fizetett ünnepnapok és fizetett szabadságokra vonatkozólag jobbak, mint nz előző években. A tagok jólét- és nyugdíj biztosítása is javult, habár ezeket nem a központ, hanem a kerületi vezetőség intézi. Üzleti befektetések Beck jelentésének olvasása közben önkény teledül is arra gondol az ember, hogy mennyi életerő és milyen fejlődési lehetőség van a munkásmozgalomban, hogy visszaélések, munkáltatókkal való együttműködések, belső viszályok és a tagság demokratikus jogainak eltiprása mellett is nő és erősödik a szakszervezet. A jelentés a felszínen a legszebb képet mutatja; nő a tagság, nő a vagyon, mi kell még? De az sem titok, hogy egy ilyen általános jelentésben számokat úgy lehet keverni és beállítani, hogy csak a legkedvezőbb képet adják. Itt ván mindjárt John F. English, a központi pénzügyi titkár, aki maga sem mentes a gyanútól, aki mindjárt megtámadta Beck jelentését a konvención azzal, hogy amig üzletekbe fektette be a szervezet pénzét, addig szervezkedési kiadásokra máshonnan kellett kölcsönvenni és a kölcsnckért fizetett kamatláb sokkal magasabb volt, mint az üzleti nyereség százaléka. De nem várhatjuk, hogy egyik varjú a másiknak kivágja a szemét és igy nem csodálkozhatunk, hogy a korrupciók nem lettek a konvenció előtt szellőztetve. Ezekkel már úgyis túlsókat foglalkozott a McClellan bizottság, melynek a monopóliumokat kiszolgáló és uniók megsemmisítésére törekvő szándékát jól szolgálták az egyes uniókban elharapódzott visszaélések. Ezek napfényre hozatalával a szakszervezeteket mint intézményt szándékoznak megtámadni. Erre a célra nem is találhattak volna jobb médiumot, mint Dave Becket, az egyik legnagyobb országos szak- szervezet elnökét, aki 50,000 dolláros évi fizetése mellett egy 163,000 dolláros kastély ingyenes haszonélvezője, melynek még fenntartási költségeit is — az adót beleértve — az unió saját pénztárából fedezte. A felsorolt vádak közé tartozik három rendbeli jövedelmi adó letagadás Washington államban folytatott ingatlan üzleteivel kapcsolatban, továbbá egy elhalt unió-vezér özvegye javára a tagság körében folytatott gyűjtésből befolyt összeg önkényes felhasználása a saját üzleti manipulációi részére. Amire a fösulyt kellett volna fektetni A korrupciók ilyen formájú feltárása veszély- ivei fenyegeti a szakszervezeti mozgalmat, amire most nem térhetünk ki, csak leszögezzük, hogy a tagság erélyes beavatkozása szükséges annak elhárítására. De ha megvizsgáljuk Beck öndicsérő jelentésének a tagság életszínvonalára vonatkozó részét és szembeállítjuk a nehéz és nagyon sokszor élet- veszélyes munkát végző fuvarozó munkások keresetét mondjuk az építőipari munkások keresetével, kitűnik, hogy ott még a segédmunkás (laborer) keresete is eléri a $2,75—2.90-es órabért, mig egy festő $3.60-at, egy kőműves $4-t keres óránként a szállítómunkás $2.87-es keresete mellett. Inkább ennek emelésére fektette volna Beck a fősulvt, mint üzleti nyereségekre. A feltárt visszaélések miatt az AFL-CIO kizárta Becket a központi vezetőségből. Ezt igen zokon vette és panaszkodik, hogy őt mennyire félreértették. De legjobban jellemző Dave Beck szakszervezeti vezetői érdemeire az az elmaradhatatlan önleleplezés, amiben hivatkozik a munkáltatók és a munkások érdekközösségére. Csalásait, visszaéléseit, munkásellenes magatartását a vele egyszin- ten mozgó munkásvezér-politikusokhoz hasonlóan ő is azzal akarja szépíteni, eltakarni, hogy rátereli a figyelmet a nemzetközi kommunista ve- szélvre és a Szovjetunió elleni hadjáratra nróbál- ja felsorakoztatni a szakszervezeteket. Vörösfa- lássa! elérheti a monopóliumok elismerését, de nem a munkásmozgalomét, mely végre kirúgta soraiból. BÁB IGAZ BENNE. — Dr. Winston Price baltimorei kutatóorvos bejelentette, hogv megtalálta a nátha ellen védő vaccinát. Mint közölte, sikerült felfedeznie azt az eddig h’ába keresett vírust, mely a náthás megbetegedések legtöbb esetében a baj okozója. Price doktor az uj vacciná- val végzett kísérleteket s oltóanyaga az esetek 80 százalékában eredményes preventív eszköznek bizonyult. Price két oltást alkalmaz, négyhetes időr- közökben. EISENHOWER ELNÖK ÉS AZ “UNIÓ-RAQKETEERING” WASHINGTON. — Eisenhower elnök rendeletet adott, hogy az igazságügy és a munkaügyi minisztérium tisztviselői szoros figyelemmel kisérjék a szenátusi kihallgatásokat, a szak- szervezeti vezetők és munkáltatók közötti szélhámosságokkal kapcsolatosan, hogy esetleg törvényt hozzanak a visszaélések kiküszöbölésére. Az igazságügy minisztérium munkája a dolgok kivizsgálása és az elnök sajtókonferenciáján úgy nyilatkozott, hogy még eddig nem kapott jelentést. Eisenhower elnök a kongresszus múlt téli intézkedéseire célzott, mely felhatalmazta a munkaügyi minisztériumot, hogy nyilvánosságra hozza a szakszervezetek jóléti és nyugdíj alapjának működését. Az igazságügyi minisztérium két irányban halad. Egyrészt kivizsgálja, hogv a szakszervezetek megszegték-e a fennálló törvényeket, másrészt pedig uj törvényeket terveznek, amelyeket legközelebb a kongresszus elé terjeszttetnek a munkaügyi minisztériummal. Mitchell és McClellan ajánlatai Úgy a munkaügyi miniszter, James P. Mitchell, mint John L. McClellan, arkansasi szenátor, aki február óta a kihallgatásokat vezeti, már ajánlatot tett bizonyos uj törvényhozásra, és a szenátusi bizottság a kongresszus legközelebbi ülésén tervezi azok előterjesztését. A fent említettek olyan törvényt óhajtanak, mely szövetségi felülvizsgálás alá helyezne mindenféle szakszervezeti jövedelmet, nem csupán a nyugdíj és jóléti alapokat. Ugyanakkor szövetségi kihágásnak minősítenék a szakszervezet pénzével való visszaéléseket. Megbüntetnének minden választási visszaélést, hogy biztosítsák a demokratikus szavazást, sőt megvonnák az adómentességet olyan szakszervezettől, mely megszegné ezt a törvényt. A munkaügyi miniszter és McClellan szenátor abban is megegyeztek, hogy eltit- sák a szervezeti piketelést. Ellene vagyunk mindennemű visszaélésnek, genszíerizmusnak a uniókban. Azt sem bánnánk, ha a törvényhozással szüntetnék meg a csalásokat, vagv biztosítanák a demokratikus választásokat. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy kecskére nem lehet bízni a káposztát. Cadillac kormányunk az ország legnagyobb, leghatalmasabb munkáltatóit képviseli. Emlékezhetünk arra, hogy Wilson hadügyminiszter nemrégen azt mondta, hogy “ami jó General Motorsnak, az jó az országnak.” Már pedig Fordnak, General Motorsnak, meg a többi hatalmas ipari kolosszusoknak az jó, hogy minél hosszabb ideig, minél kevesebb munkabérért dolgozzanak munkásaik. A munkások érdekei viszont éppen az ellenkezőt kívánják. Azért kellett szervezkedniök, mert csupán egyesült erővel képesek engedményeket kivívni munkáltatóiktól, akiket saját törvényhozóik olyan nagyszerű törvényekkel védelmeznek. Jó lesz, ha a munkásság ezúttal is résen lesz, mert a “unió-raclcet” ürügye alatt igen könnyen behozhatják a fasizmus alatt jól bevált “munkás-frontot”, mely teljesen leszerelte a uniót és az uralkodó osztály érdekeit szolgálta. “Braifí-washfog” sztrájktörők által A Cincinnatti-i Rotary Club előtt Stephen C. Noland, az indianai “Right-to-work-Committee” elnöke arról beszélt, hogy csoportja milyen sikeres munkát végez a sztrájktörő törvény érdekében Indiana államban. Noland, az Indianapolis News szerkesztője és a Marion County Mail nevű újság kiadója. Elmondta, hogy a sztrájktörő úgynevezett “munkához való jog” törvény propagandistái .Mattomban csatlakoztak a szakszervezetekhez és a “föld alatt” összeesktivésszerüen agitálnak az uniók ellen. A nép “barátainak” állítják be magukat, s tisztára véletlen, hogy a munkáltatók érdekében is cselekszenek, fődolog szerinte a nép harca a munkásgengszterek ellen. Noland azt állítja, hogy szakszervezeti tagok is csatlakoztak csoportjához. Carl A. Mullen, az Indiana állami “Federation of Labor” elnöke szerint Indiánéban nincs olyan munkásvezér, aki csatlakozna Noland csoportjához. ' Mullen a kereskedelmi sajtót okozza a törvény miatt és azt állítja, hogy az újságok “agymosást” (brain-washing) végeztek a közönségen. Munkásmozgalom SZMS2HKZETI VEZETÉS ÜZLET! ALARM Dave Beck rámutat arra, hogy hogyan ne vezessenek szakszervezeteket a etmunkás vezérek”. — Nem a tagok, hanem az üzlet érdekli őket. — A tagok helyzete nem oly arányban javult, mint hozzá hasonló ipari ágakban.
