Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-10 / 41. szám
Thursday, October 10, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 HALOTT HOZGALOI HEI SZORUL TISZTOGATÁSRA Lassankint úgy kezd a dolog kinézni, hogy Meanyék addig akarják “tisztogatni” az arperi- kai szakszervezeti mozgalmat, amíg nem lesz mit tisztogatni. Halott mozgalom nem szorul tisztogatásra. Az AFL-CIO végrehajtó bizottsága a múlt 'héten kijelentette, hogy 30 napot ad a szövőipari és még két más szakszervezetnek a “megtisztu- lás”-ra és ha addig nem tisztulnak meg annyira, mint egy ma született csecsemő, akkor kidobják őket az AFL-CIO-ból. Félreértés ne essék] Senki nálunk nem ellenzi határozottabban a korrupciót, a szakszervezeti demokrácia elnyomását. Köztudomású az is, hogy az úgynevezett “baloldali” szakszervezetekben soha nem volt korrupció. Persze azért mégis kidobták őket az AFL-CIO-ból. De mi a mostani nagy “tisztogatási” mánia mögött nem jóakaratot hanem a szakszervezeti mozgalom megsemmisítésének burkolt szándékát látjuk. Amikor a finánctőke által eltartott sajtók harsonáznak legjobban a “tiszta” szakszervezetért, akkor mi úgy érezzük, hogy a munkásságnak jó lesz óvatosnak lenni. “Timeo Danaos et dona ferentes”. “Félek a görögöktől, még ha ajándékot is hoznak”. Ez a bölcs mondás soha nem volt jobban alkalmazSiató, mint ebben az esetben. Figyeljük meg. hogyan kezeli ezt a kérdést az amerikai nagyüzlet egyik legszemérmetienebben s nyíltabban reakciós terméke, a valamikor-haj- danában komolyan liberálisnak tekinthető N. Y. World-Telegram. Minden sorából, de még inkább minden sora között kiolvasható a leplezetlen sóvárgás a szakszervezeti mozgalom pusztulásáért, íít-ott összevegyülve rosszul burkolt fenyegetéssel: “A régi AFL 25 esztendei félénk vezetése után, az egyesült szakszervezetek gyeplőjét most erősen tartja George Meany a kezében”, — Írja a lap szept. 27-iki vezércikkében. (A nagytőke urai nyilván meg vannak elégedve Meanyvel, no,, de ez nem újság!) “A közvélemény, melyet felháboritottak a Berkek és Hoffáék furfangjai és kihágásai, idővel kétségtelenül kényszeríteni fogja a tisztogatást. És a felelős unióvezérek ezt jól tudják. A közharag, ha eléggé felkorbácsolják, az egész szakszervezeti mozgalmat megbüntetheti.” (Itt van a kutya elásva. A Wall Street tintakulija, aki e sorokat irta, azt a látszatot akarja kelteni, mintha ő és lapja “pártatlan” volna e kérdésben, de a “közharag” — melyet természetesen ők korbácsolnak fel elsősorban — az egész szakszervezeti mozgalmat fogja sújtani egyesek vétkei miatt. A tény az, hogy ami a tőkéseket illeti, ők ép annyira gyűlölik a becsületes szakszervezeti tagot vagy mozgalmat, mint a nem-becsületest. Ha ők valóban hívei volnának a becsületes szak- szervezeti mozgalomnak, akkor nem lett volna szükség 60 esztendőre, hogy az amerikai munkásság egy-harmadát meg lehessen szervezni és akkor nem gördítenének oly roppant akadályt a hátralévő két’-harmad megszervezése elé. — Szerk.) No, de folytassuk a vezércikket. Itt már alig tudja megelégedését palástolni a tőkéá; tintakuli: “Négy évvel ezelőtt, az AFL kirúgta az International Longshoreman Association! korrupció miatt. . . Most. az AFL-CIO ugyanazt az eljárást követi, a szállitóiuari (teamsters) a sütőipari s textilipari szakszervezetekkel szemben.” George Meany és klikkje, akikkel a tőkéssajtó annyira meg van elégedve, ime nyakra-főre vagdalja szét a nemrég egyesitett szakszervezeti mozgalmat. A rakparti munkások szakszervezete, a szálli- tómunkások, textilipari, sütőipari munkások szakszervezete... És ezt megelőzőleg a szőrmeipari, távirdászi. villanyipari munkások szak- szervezete a “kommunista beszivárgás” miatt... ime az AFL-CIO központi vezetősége, amely éjjel-nappal az egységes szakszervezeti mozgalom szétfaragásán dolgozik — a World Telegram és az egész Wall Street harsány üdvrivalgásai és vállveregetése mellett 1 “Persze ezeknek az unióknak kidobása még nem jelenti azt, hogy meg is fognak reformálódni. De ez csak fokozni fogja a nyomást, a közvélemény nyomását a reformok érdekében” — fejezi be elmélkedését s fenyegetését Wall Street szócsöve. Másszóval, a nagytőke először természetesen darabokra akarja vagdalni a 17 milliós szakszervezeti mozgalmat, mert egy darabban még sem tudják elnyelni azt. De miután a felarabolás megtörtént, sejtteti a World Telegram, az egyes uniókon belül tovább fogja a “közvélemény” (értsd a tőkéssajtó) a tisztogatást követelni. Az amerikai szakszervezeti mozgalomnak természetesen meg kell tisztítani önmagát a rake- teerektől, a romlott szakszervezeti vezérektől. (S nem érdekes, hogy ezek a korrupt vezérek egytől- egyig harsány vörösfalók voltak?) De ha már a korrupció kérdése napirendre került, ne kerüljön le onnan, amig ép oly könyörtelenül elő nem veszik a nagytőke mérhetetlen szennyesét is, a hadiszállítók billiós nyerészkedését, a megvesztegetéseket, az adótörvények kijátszását, a nagytőke kapcsolatait az alvilággal. És illene abba is belenézni, hogy milyen kapcsolatai vannak a munkásellenes nagyipari érdekeltségekkel azoknak a törvényhozóknak — szenátoroknak és képviselőknek — akik ma legharsányabban követelik a szakszervezeti mozgalom “reformálását”. ■SDS3EBiAiSHBHBSBBIiaV!«9EIE>P"I**!'*EaiEKhHHB Képes-e a nagytőke az árakat csökkenteni? Az autómunkások szakszervezete a következő ajánlatokat tette az autóipar vezetőinek: 1. Szállítsák le az autógyárosok 1958-as modelljeik árát 100 dollárral az 1957-es árakhoz viszonyítva. 2. Ha az árleszállítást életbe léptetik, akkor a szakszervezet a maga részéről az 1958-as munka- szerződések kitervezésénél tekintetbe fogja venni ennek a társaság pénzügyi helyzetére vonatkozó hatását. Ha a munkaszerződés tárgyalásai folyamán felmerül az a kérdés, hogy követeléseink teljesítése szükségessé teszi a leszállított 100 dollár vagy egy részének visszaállítását, akkor készek vagyunk a kérdést figyelembe venni. Miért fogadhatják és kell, hogy elfogadják, a gyárosok az unió ajánlatát? A General Motorsnál 1947—1957 között 72 százalékkal einelkedtek a fizetések, a profit viszont 259.9 százalékkal emelkedett ugyancsak az idő alatt, A tiszta érték 3 billió dollárral emelkedett, 87 százalékos profittöbblet volt. A Fordnál 1948—1957 között 70 százalékkal emelkedett a munkások fizetése, de a profit 326.8 százalékkal emelkedett. A tiszta érték 1.24 billióval emelkedett, ebből 98 százalék profittöbblet. A Chryslernál 1947—1957 között 72 százalékkal emelkedtek a fizetések. A profit 221.8 százalékkal emelkedett ugyanakkor a tiszta érték 321 millióval emelkedett, ebből 98 százalék volt a profittöbblet. Az autómunkások szakszervezetének ajánlatát a General Motors, Ford Motor és Chrysler Corporation kereken visszautasította, azzal, hogy az autók árának megállapítása nem tartozik a szak- szervezet kötelékébe. Ez magában is ellenséges magatartásnak magyarázható a gyárosok részéről, mert munkaszerződések megkötésénél igen is nagy szerepet játszik a termelés és a termelt áru forgalomba hozatalának minden fázisa, néha nyílt, néha burkolt formában. Ezt az American Motor, ha kerülő utón is de elismerte, amikor Milwaukeeban, 10,000 autómunkás előtt tartott beszédében a korporáció elnöke kijelentette, hogy hajlandók az autók árát 100 dollárral levágni, ha. . . itt jön a profitéhség diktálta vakmerőség éles példája: 1. Ha a társaság 1958-ban 180,000 autót fog eladni.—Ez 30,000 kocsival több mint amit a társaság eredetileg tervezett 1958-ban eladni. 80.000 kocsival több, mint amennyit az 1957-es évben a társaság termelt. 2. Ha a társaság munkásai hajlandók kisegíteni ezt a tervet azzal, hogy közreműködnek az előállítási költségek- leszállításával. Amennyiben a munkások hajlandók erre, hozzák ezt a szakszervezeten keresztül a társaság tudomására. Van még kétség ezután, hogy a munkáltató minden terhet a munkás vállára kíván rakni? Ne csak szállítsa le bérkövetelését az autómunkás, hanem vállalja azt, hogy majdnem kétszer annyit fog ezentúl termelni. És akkor milyen szerep jut majd az automata gépeknek ? OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! EZT MÁR JOBB VOLNA ELHALLGATNI A N. Y. Times igen rövid cikkben tesz jelentést arról, hogy Budapesten Szabó Miklós, a Kisgazda Párt volt képviselője sajtókihallgatást rendezett, ahol 5 külföldi újságíró is jelen volt, és beszámolt az ellenforradalommal kapcsolatos külföldi tapasztalatairól. A sajtókonferencia televízión lett továbbítva. Szabó Miklós 1953-ban Magyarországon börtönbe került és 1955-ben kiszabadulása után. Ausztriába disszidált. A Strassbourgban felállított “Magyar Nemzeti Forradalmi Tanácsnak” ő volt az ausztriai képviselője. Három héttel ezelőtt Becsben barátaihoz irt levelében bejelentette, hogy visszamegy Magyarországra, meri úgy érzi, hogy a nyugati hatalmak őt félrevezették és többet nem lehet bennük bízni. Távozása az ottani disszidens körökben nagy nyug-, talanságot okozott, mert Szabó Miklós sok okmány birtokában van. A N. Y. Times szűkszavú jelentésében csak annyit mond. hogy Szabó Miklós külföldi élményeivel alátámasztja a magyar kormány azon. vádjait, hogy az októberi eseményekért a nyugatról jövő beavatkozások felelősek. És bosszúsan hozzáteszi, hogy a magyar hatóságok alaposan kihasználják ezt a propaganda alkalmat. Mi megértjük a Times bosszúságát. Szerintük: ez nem olyan alkalom, amit ők használhatnának propaganda célokra. Ha megtehetnék, talán meg sem említenék többé. . . — Mert Szabó Miklós nem kommunista, sőt börtönt szenvedett. disszidált, ellenforradalmi összeesküvésben aktivan működött és végre az imperialista rombolástól és hazugságoktól megundorodott. Most pedig mint “szemtanú” ország-világ előtt hiteles adatokkal bizonyltja, hogy amit a N. Y., Times egy hosszú esztendőn át oldalakon és hasábokon keresztül, egv napot el nem mulasztva,, szenzációt keltőén propagált, az nem igaz. Amit a U. N. ötös bizottsága névtelen tanukkal 250 ezer szavas jelentésével akart a világgal elhitetni, az sem igaz. Szabó Miklós dokumentumokkal támasztja alá azt, hogy az októberi eseményeket külföldi hatalmak idézték elő. A sajtókonferencia részleteit a jövő heti számunkban közöljük. TERJED AZ INFLUENZA Az influenza betegség egyre nagyobb arányokat ölt országszerte és egyes területekea járvány szerűen lép fel. Ez különösen a nagy városokra érvényes. New Yorkban elérte a 200 ezres számot. Ugyancsak magas számú megbetegedések történtek Louisiana, Mississippi, Texas és Utah, államokban és egyre terjed Alabama, Illinois,. Michigan. Oregon és California államokban. Az Egészségügyi Hivatal a következő felvilágosítással szolgál a betegségről: “Az influenza a hüléshez hasonló eny.h§ betegség. Két-három napig tartó magas lázt okn/? és általános testi fájdalmat. Könnyebben kezelhető otthon, mint a kórházban. Ha a szimptc- mák jelentkeznek, akkor a beteg feküdjön ágyba,, egyen könnyű ételt és annyi folyadékot, ameny- nyit csak kíván. Aszpirin csökkenti a lázt és a fájdalmakat is. Alkoholos lemosás is nagyon sokat segít. Tüsszentésnél, köhögésnél takarja eí száját papír zsebkendővel, amit egy kéznél álló papírzacskóba tehet és később eldobhat. Ha két napnál tovább tart a láz, hívjon orvost.” A francia külkereskedelmi deficit 1957 első nyolc hónapjában a francia külkereskedelmi hiány “rekordot” ért el: 410.7 milliárd frankra rúgott, vagyis 65 százalékkal haladta meg 1956 hasonló időszakának deficitjét. A mérleg (millió frankban) ezt a képet mutatja: 1957 1956 első hónapja Import 1.202,214 974,807 Export 791,479 725,766 410,735 249,041 A francia külkereskedelmi kivitel tehát egy év alatt 9 százalékkal, de a behozatal 23 százalékkal, nőtt. Különösen megnövekedett az energiaimport (225 milliárdról 306 milliárdra), a nyersanyagbe- hozatal (265-ről 339 milliárdra), az ipari felszerelés (110-ről 153 milliárdra) és a félkészgyártnvl- nyok (166-ról 196 milliárdra) importja. ,
