Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-11 / 28. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, July 11, 19.17

Amerikai Magyar Szó

Előfizetési árak: New York városában, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $7, félévre $4. Minden más külföldi országban egy évre $«., félévre $5. — Egyes szám ára 15 cent.

Szerkesztőség és kiadóhivata1: 130 East 16th Street New York 3, N. Y. — Telefon: AL 4-0397

_______________<^^84__________________

Elemi csapás áldozatai

Még mindig folyik a kutatás a Hurricane Audrey halálos áldozatai után. Junius 27-ike óta, amikor az orkán végigdulta Louisiana partjait, egyedül Cameronban, ahol a legnagyobb puszti- . tást végezte, 305 holttestet találtak és'számítanak arra, hogy a halottak száma felmegy legalább 41 Orra. A lapos vidék' nagyon megnehezíti .a ma.lkát. ügy katonai, mint polgári szervek . igye '"^ek a vidéket uira lakhatóvá tenni. Az ivóvíz hiánya és kb. 60,000 álltai hulla veszélyezteti a közegészséget. Hogy mixor reg az egesz sújtott terület uira lábra állni, arról még hivatalé kézegek sem mernek nyilatkozni.

Ka róni 5 pusztító orkán 1356-ban, több mint 100 évvel ezelőtt, látogatta meg ugyanezt a_ vi- ’ déken Akkor S20 élet veszett el és egy sziget vált teljesen lakhatatlanná.

Az -idei szélvihar és árvíz a kongresszus tagjainak lelkiismeretit is meglegyintette kissé, de nem eléggé ahhoz, hogy tettre is késztesse őket. A m'nden évben megismétlődő természeti csapások k ényszerüségei végre létrehoztak legy szövetségi biztosítási törvényt, melvet a tavalyi Komresszifs elfogadott, de életbeléptetését a Ház megakadályozta azáltal, hogy nem volt hajlandó e célra pénzt kiutalni. Ez a törvény feljogosítja a kormányt arra, hogy három billió doll r erejéjig kibocsáthasson vagy fedezhessen árvíz és más elemi csapás elleni biztosítási kötvényt, továbbá ha a helyzet sürgőssége megkívánja, akkor az elnöknek jogában van az összeget még 2 billió dollárral felemelni. Ezenkívül egy másik terv is ki van dolgozva, mely szerint a kormány 2 billió dollár erejéig kölcsönt adhat feldúlt területek, tönkretett házak, üzletek és középületek felépítésére. E programot magán- intézmények kezelnék kormánybizottságok ellenőrzése alatt.

A fenti tervek közel sem jönnek olyan társadalmi szükségletek megvalósításához, melyek hivatva volnának elsősorban meggátolni vagy csökkenteni a természeti csapások által okozott pusztítást. Ellenkezőleg, ez csak a már megtörtént kárt igyekezne némileg orvosolni. Igazi kapitalista szempont és felfogás alapján, csupán a magántulajdonban okozott veszteséget kárpótolná és nem törődik a legnagyobb társadalmi érték —- az emberélet — megmentésével.

De a Kongresszusnak — habár bőkezű volt a fegyverkezésre szánt, billiókra menő összeg megszavazásában — az árvízkárosultak megse- gélyezésére szánf pénzt nem volt szive megszavazni. A Fehér Ház 50 millió dollárt kért arra, hogy a biztosítási tervet ez évben működésbe hozhassák. A képviselőház megtagadta a kérelmet még akkor is, amikor a szenátus nagy kegyesen 14 millió dollárt megszavazott. A képviselőhöz makacsságán a szenátus jóakarata is megtört. Tény az, hogy 10 millió dollár már régebbi törvényhozás alapján rendelkezésére áll a Fehér Háznak erre a célra, azonkívül a Vörös Kereszt az ország lakossága között folytatott gyűjtési kampányából szerzett pénzen folytat segély aktivitásokat a tragédiákkal sújtott területeken. A képviselcház továbbra is arra az álláspontra helyezkedett, hogy csak támogassa a mindent megértő nép ezt a társadalmi szükségletet is, mint a többit, melyek financirozására országos pénzgyüjtési kampányok folynak állandóan.

AUDREY megjelenése felébresztett olyan kívánságokat Washingtonban, hogy bár lehetne valamit csinálni az ügyben, de távozása újra lecsillapította a kedélyeket. A kongresszus nem tehet semmit a követkző ülésszakig. És egyesek véleménye szerint, akkor sem lehet tőle többet elvárni, hacsak nem lesz addig még egynéhány AUDREY-hez hasonló tragikus látogatás.

Mini a manna az égből, úgy kelleti a UN jelentés Dulleséknak

Az Egyesült Nemzetek rendkívüli bizottsága M^gvarorszáeról szóló jelentését semmi sem jellemzi tisztábban, mint ahogyan a mi külügyminisztériumunk azt fogadta. Az ömlengés áradatával üdvözölte és azonnal azt az ajánlatot tette, hogy — időt nem mulasztva —, a nyár közepére hívják össze az Egyesült Nemzetek nagygyűlését, hogy újból dáridózhassanak a magyar kérdés felett.

A szabadság nagy szószólója, Csang Kai-sek követe azonnal másodiknak támogatta USA indítványát. Az Egyiptom elleni brutális támadás szervezői, Anglia és Franciaország szintén pártol: a a jelentést. \

Ez a jelentés úgy jött Jolin Foster Dulles- hak, miint manna az égből. Újraélesztheti vele a hidegháború tiizét és megállíthatja a lefegy- verkezési tárgyalásokat Londonban. Az Egyesült' Nemietek jelentése tehát a valóságban a béke ellen tör; igy akarja megállítani az egész világ nyomását az irányban, hogy békésen oldják meg a nemzetközi ellentéteket, hogy megállítsák a íi-bomba-kisérletezéseket és a lefegyver- kezésre vonatkozóan valamilyen megegyezésre juthassanak.

A." Fgvesiilt Nemzetek albizottsága 150,000 szóbél álló jelentésében meg sem emlifi a reakciósok részvételét a magyar eseményekben. Seismeri, hogy "lincseltek, és összevertek embereket”, de azt mondja, hogy ezek majdnem minden esetben csak a titkos államrendőrség tagjait érintették, annak ellenére, hogy nem baloldali forrásból is jelentették, hogy kivégeztek egy csomó kommunistát, (nem vezetőt), szakszervezeti tagokat, sőt a volt miniszterelnök •Nagy Imre pártolói közül is sokat.

Az antiszemita kilengéseket (bár azt is jelentették a közép utón haladó források,) figyelemre sem méltatták, mintha semmi hasonló nem történt volna.

Tény az, hogy nem is adhattak más jelentést, ha figyelembe vesszük, hogy a jelentés a 111 kihallgatott menekült bizonyára nem tárgyilagos vallomása alapján készült. Maga a bizottság bevallja, hogy USA, Anglia, Franciaország, Belgium, Kanada, Olaszország, Dánia kormányai, tehát csuna NATO-hoz tartozó kormányok ajánlatára választották ki tanúikat.

Az Egyesült Nemzetek jelentése ma politikai vihar, amely nemcsak nemzeti jólétünket veszélyezteti az által, hogy kiélesiti a nemzetközi feszültséget, hanem útjában áll a világ békének. Bárhogyan analizáljuk a magyarországi eseményeket, minden békét óhajtó amerikai polgárnak ellenezni kell külügyminisztériumunk ama politikáját, hogy most az Egyesült Nemzetek jelentését használja fel ürügyül arra, hogy újra kezdje a hidegháborút.

Az első néger kalauz a Long Island Rallroad-on

Robert Seymour 28 éves néger amikor megtudta, hogy a Long Island Railroad-on kalauzzá léptették elő, sirva fakadt, ő az első néger kalauz ennél a vasútnál a társaság 123 éves fennállásának történetében.

1953-ban kezdett dolgozni a pályaudvaron a k'v’sik tolatásánál, de ahogy ő mondta, nem volt célja ezen a munkán maradni. A társai mond- r,o!'; nagvou kevés kilátás van arra,

hogy egy néger munkás kalauz lehessen.

i.iinWgTuuxam, hogy elfogadnak, hiába mond akárki akármit” — mondta, de azért amikor kinevezését meghallotta:

“Egész testemben reszkettem és sirtam, oly boldog cs büszke voltam”. Ha annyira biztos volt a dolgában, akkor miért van az, hogy még a sirás is kitört belőle.

Seymour talán nem tudja, hogy hosszas harcok előzték meg azt, hogy New York államban van egy törvény, amely tiltja büntetés terhe alatt a munkákon és uniókban a faji megkülönböztetést. Ennek köszönheti, hogy kalauz lehet.

Alig van az Egyesült Államokban 2—3 állam, amelynek van ilyen törvénye és ezeket kivéve, a többi államban csak mint pályaudvari munkások, szakácsok, pincérek és hordárok lehetnek négerek, de kalauzok vagy kocsi vezetők nem lehetnek. A vasúti szakszervezeteknek olyan klauzulájuk van, mely szerint csak kaukázusi fajtát vesznek be tagnak.

Seymour ifjúságában és felvilágosulatlansáA boston-i polgármester botrányos viselkedése Rómában

Róma politikai és társadalmi rétegeiben felháborodással foglalkoztak John B. Hynes, Boston polgármestere ottani látogatásával, melynek folyamán ismert fasisztákkal barátkozott és mulatott.

A római városi tanács viharos gyűlésén tárgyalta a helyi lapok cikkeit és fényképeit, melyek a bostoni polgármestert és a 60 tagú bostoni városi vezetőkből álló vendégcsoport tagjait mutatták be fasiszta vezetők társaságában. Azt is közölték az újságok, hogy a volt fasiszta himnuszt huzattá el a zenekarral és hogy végignézett egy dokumentálás filmet, mely Mussolini utolsó ellenállását mutatta be a második világháború utolsó napjaiban.

Különböző politikai nézetű lapok Ítélték el Hynes polgármester magaviseletét. Az egyik kifogásolta, hogy miért nyilvánította olyan őszintén politikai álláspontját és szimpátiáját. A másik azzal hasonlította össze az eseményt, mintha idegen látogatók az Egyesült Államokban Washington és Lincoln emlékműveit gyalázták volna meg.

A “barátság hét” tűzijátékkal végződött a, Via Appia-án. Éjjel két órakor a rendőrség és ujságíhivatalok. kétségbeesett telefenhivásokat kaptak a máskor oly csendes környék lakóitól, kiket a rakéták ropogásai álmukból ébresztettek fel.

A SZABAD UTAZÁSÉRT

Az Amerikai Hírlapkiadók Szövetkezete felhívta Washingtont, hogy engedélyezzenek szabad utazást az újságíróknak az egész világra, feltéve, hogy az Egyesült Államok nem folytat háborút az illető ország ellen.

Ugv a Szövetkezet, mint az American Civil Liberties Union tiltakozott William Worthy, Mrs. Roosevelt és mások Kinába szóló útlevél kérelme visszautasítása ellen.

Az Albany, N. Y.-ban megjelenő Knickerbocker News úgy adta tudomásul tiltakozását, hogy az első oldalon tátongó üres helyen csak annyit közölt: “Ma Nem-Közltink-Hong-Kongból Jött-Kináról-Szóló-Hireket-nap van. Tegnap közöltünk, talán holnap is közlünk. De ma olvasóink figyelmébe akarjuk ajánlani, hogy amíg Dulles államtitkár gondolkozik a Kinába utazni kivánó hírlapírók kérelme felett, addig mi ‘kénytelenek vagyunk másodkézből kapott híreket közölni”.

Oulles legeslegújabb doktrínája

(Folytatás az 1-ső oldalról)

bánik az amerikai foglyokkal. Ellenzi ezért bebocsátásukat az Egyesült Nemzetek szövetségébe is.

1950-ben irt könyvében igy irt e kérdésről, ugyanez a Mr. Dulles:

“Ha a kínai kommunista kormány ténylegesen bebizonyítja abbeli képességét, hogy komoly belső ellenállás nélkül kormányozni tudja Kínát, akkor be kell bocsátani az Egyesült Nemzetekbe. Kommunista kormányok ma a világ lakosságának 30 százalékát uralják. Lehet, hogy ez nem tetszik nekünk, sőt, kereken kijelenthetjük, hogy nem tetszik. De ha azt akarjuk, hogy legyen egy világszervezet, akkor annak ugv kell képviselni a világot, ahogy az ma létezik.”

Azóta persze Mr. Dulles néhányszor megváltoztatta nézetét. Ehhez persze mindenkiuek joga van. De ahhoz nincs joga senkinek, hogy nézetének a világra való erőszakolása érdekében az emberiséget az atom-háború meredekén tartsa, akár nyíltan hangoztatott “meredekpolitiká- val”, akár “békés felszabadítás” jelszavába burkolt hidegháborus politikával.

Érdekes véletlen folyamán ugyanazon a napon, melyen a sajtókonferenciáját tartotta Dulles, Hays, ohioi demokrata képviselő külügyminiszterünkről beszélve kijelentette, hogy külpolitikánk olyan helyzetbe jutott, hogy sem barátaink, sem ellenfeleink nem hisznek többé Mr. Dulles nyilatkozataiban.

Hinni nem hisznek, de félni, sajnos még mindig eléggé félhetnek.

gában el sem tudja képzelni, hogy a LIRR 123 éves életében más is akadhatott, aki annyira tudott akarni valamit, mint ő, de az akkori áramlat ellen nem volt elég az akarat. Előbb sokat kellett harcolni.