Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-11 / 28. szám

SELES LEfiESLEiffJABB DOKTRÍNÁJA

Hosszú, de érdeindusságát illetően erősen vitatható pályafutása folyamán Dulles külügyminiszterünk már sokfajta doktrínával állt elő.

A második világháború előtti egyik legfőbb doktrínája az volt, hogy a tengelyhatalmak, Náci-Németor- szág és imperialista Japán hóditó politikája jogos és eszük ágában sincs egy uj háború kirobbantása. Amióta Eisenhower külügyminiszterré nevezte ki, az úgynevezett “meredek-politikai” doktrínájával járult hozzá a hidegháború meghosszabbításához és a nemzetközi feszültség fenntartásához. E doktrína szerint a békét úgy tudja egy felelős államférfi legjobban biztosítani, ha bátran, még csak egy szempillát sem rezdit- ve, a háború meredekéig vezeti népét, hazáját s az egész világot, s az utolsó pillanatban — visszalép.

Ez a “doktrína” nem váltott ki túlságos lelkesedést sem Amerikában, sem a külföldön és igy Mr. Dulles időszerűnek tartotta egy uj doktrína bejelentését. Ezt a múlt heti sajtókonferenciáján tette meg.

Az uj Dulles-doktrina

Az uj “Dulles-doktrina” lényege — ahogy ezt a sajtókonferencia folyamán elhangzott kijelentéseiből meg lehet állapítani az, hogy ő hisz a szovjet és a kínai nép “békés felszabaditásá”-ban, mi több, tevékenyen dolgozik e cél elérése érdekében.

Mr. Dulles nem fejtette ki —“és érthetetlen okokból a konferencián résztvevő sok tucat újságíró sem vetette fel a kérdést —, hogy a meredekpolitika része volt-e, vagy maradt-e a “békés” felszabaditási doktrínának.

Ha igen, akkor Amerika népe továbbra is némi aggodalommal tekinthet Dulles ur külpolitikai ténykedése felé. Ha nem, akkor az Egyesült Államok külpolitikájában nagy változás fog beállni. Sajnos azonban ezt nem magyarázta meg elég világosan Mr. Dulles.

A második fontos eleme az uj Dulles-doktrinának az, hogy ő nem hisz a szocialista államok, vagy ahogy ő nevezi őket, a “nemzetközi kommunizmus” maradan- dóságában. Más államok ehhez igazíthatják politikájukat, de ő, már mint Mr. Dulles, nem hajlandó erre az álláspontra helyezkedni.

Mr. Dulles nem volt hajlandó megmondani, hogy mikor fognak a szocialista államok megszűnni, azaz mikor következik be a “békés felszabaditás”.

“Nem mondom, hogy mi fog történni egy év, öt év, tiz múlva”, mondta szokatlan szerénységgel neves külügyminiszterünk, “de meg vagyok győződve, hogy a fejlőd«« a szabadság irányába alapvető igazság: Mindenesetre ez egy olyan feltevés, amelyben hinni kell mindenkinek, aki hisz az amerikai tradícióban”.

Különben nem kap útlevelet külföldi utazásra, gondolhatta, de nem mondta ki Mr. Dulles.

Dulles Lincolnt idézi

Az amerikai hagyományok említése folvamán Mr. Dulles utalt Lincoln Ábrahámra, aki egy alkalommal kijelentette, hogy az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat nem csak az amerikai népre vonatkozik, hanem a világ minden szabadságszerető és elnyomott népére.

Mr. Dullesnek ebben igaza van. Csupán azt nem hangsúlyozta eléggé, hogy habár Lincoln valóban hitt a világ minden népének a szabadsághoz való jogában, ö a felszabadítást saját hazájában kezdte meg.

Sajnos Mr. Dulles hosszú, de érdemdusságát illetően erősen vitatható karrierje folyamán nem erőltette meg magát az amerikai nép szabadságjogai biztosításában.

A külvilág, amelyet Mr. Dulles meg akar győzni az ő szabadságpolitikája őszinteségéről, nagyon jól tudja, hogy Mr. Dulles egyetlen kijelentést nem tett az amerikai néger nép egyenjogúságáért folytatott küzdelem támogatására.

Mr. Lincoln hitt a munkásság nemzetközi szolidaritásában. “A legszorosabb kötelék, mely az embereket egymáshoz fűzi” — jelentette ki egy alkalommal a nagy Emancipátor — a családi kötelékeken kívül az, amely a különböző országok dolgozóit egymáshoz fűzi”. Mr. Dulles ezt valószínűleg nagyon radikálisnak tartja és aligha adna útlevelet Lincoln Ábrahámnak, ha az ma élne. Mint ahogy nem adott útlevelet kínai utazásra Franklin Delano Roosevelt özvegyének sem.

Kina és a UN

Kinát továbbra sem hajlandó elismerni Mr. Dulles. Szerinte Kina egyedüli jogos és törvényes kormánya Csang Kaj-sek formózai kormánya. A 600 milliós Kina nem érdemli meg az elismerést, mert megtámadta az Egyesült Nemzeteket Koreában és mert rosszul

(Folytatás a 2-ik oldalon)

A szovjet vezetők leváltása

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1957 junius 22—29-én megtartott teljes gyűlésén foglalkozott G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics és V. M. Molotov pártellenes álláspontjával és határozati javaslatot hozott e csoport működésére vonatkozóan.

Alant közöljük a határo zati javaslat pontjait:

“A csoport frakciós módszerekkel arra törekedett, hogy megváltoztassa a párt politikai irányvonalát és a Központi Bizottság által megválasztott pártvezetőség összetételét.

“Ez nem volt véletlen, ha nem következménye annal az álláspontnak, mellyel a pártunk által az elmúlt 2-f évben követett és a múlt hibáit kijavítani célzó irányvonalat, amit a 20-ik kongresszus is jóváhagyott, ez a-csoport állandóan ellenzett.

A demokratikus centralizmus lenini elvének megerősítését gátolták ezzel.

Ellenezték az átszervezést

“Az ipari vezetés átszervezésének és területi gazdasági tanácsok felállításának szükségességét, mely egész népünk jóváhagyásával találkozott, e csoport nem értette meg. A szocialista ipar hatalmas fejlődése uj vezetési módszerek létesítését tette szükségessé. Ezt népünk országszerte megvitatta és elfogadta és a Legfelsőbb Tanács gyűlése törvényerőre emelte. Ennek keresztülvitelét e csoport ellenezte és meghiúsítására törekedett.

“A mezőgazdaság terén e csoport tagjai nem ismerték fel az uj helyzet fontosságát. A parasztságnak, a termelés növelése érdekében megtett engedményeket nem tartották szükségesnek. Kifogásolták azt, hogy a terv- gazdálkodás elavult módszereit újakkal cseréljük fel, melyek alkalmat adnak a kellektiv gazdaságoknak arra, hogy saját kezdeményezési tehetségüket szabadon alkalmazhassák és amelyek máris határozott eredményeket mutattak. Annak a lehetőségét sem látták be, hogy a kollektiv gazdálkodók egyéni birtokának termés beadási kötelezettséget beszüntessük. Ezt a lépést, mely parasztságunk millióinak vált előnyére, az tette lehetővé, hogy állami kollektíváink fejlődése és szociális tulajdonban levő állat- állományunk h at a 1 ma san megnőtt. Ahelyett, hogy támogatták volna az ezirányu intézkedéseinket, szükségtelenül küzdöttek ellene. Gán- • csőinr próbálták pártunk felhívásának kivitelezését, hogy igyekezzünk a következő néhány évben utolérni az Egyesült Államok egyénen- cénti termelését a tej, vaj és hús terén.

Nem bíztak a népben

“Népünk fontos érdekeit 'ennhéjázóan kezelték. Bizalmatlanságot fejeztek ki szo- úalista népgazdaságunk képességeivel szemben a termelés növelése terén. Molo- ov elvtárs annakidején tartózkodó álláspontot foglalt rl 35 millió hektár szüz- földnek a mezőgazdasági termelésbe való bevonásával ízemben, mely intézkedés hazánk gazdaságát oly előnyösen befolyásolta.

Rossz külpolitika

“Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak akadá lyozták a személyi kultus: és annak káros következményeit megszüntetni szándékozó pártintézkedések keresztülvitelét. Nem vették figyelembe, hogy ezen intézkedések milyen felszabadító hatással voltak a né-, pünkben lakozó kezdeményezési és teremtő képességekre

melyek fejlődésünk továbbvitelét mozdítják elő.

“A külpolitika terén, különösen Molotov elvtárs, szűklátókörűén ellenezte azokat a lépéseket, melyek a nemzetközi feszültség enyhítését szolgálták. Kiilügy- minszteri minőségében, Molotov elvtárs ahelyett, hogy előmozdította volna a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti ellentétek elsimítását, ellenezte azokat a lépéseket, melyeket a Központi Bizottság e célra javasolt. Hibá3 álláspontját a Központi Bizottság, az 1955 júliusi gyűlésén, szocialista- és leninista-ellenes volta miatt elitélte.

“Ellenezte az Ausztriával kötött békeegyezményt, a Japánnal létrehozott kiegyezést, melyek pedig enyhítették a nemzetközi feszültséget. Ellenezte a párt terveit a háború mqgakadályozá- sára, elgondolását arravo- natkozólag, hogy minden ország saját körülményeinek megfelelően építheti a szocia- j lizmust, a szükségét annak, hogy megerősítsük a kan- csolatokat a Szovjet párt és

(Folytatás a 15-ik oldalon)

Nem a Legfelsőbb Bíróságot illeti a kritika

Thomas C. Hennings Jr., Missouri demokrata szenátora, a Legfelsőbb Törvényszék szapulóinak azt a tanácsot adta, hogy hagyják az igazságszolgáltatás fórumát békében és intézkedj enek azon “Alkotmány-ellenes és törvénytelen eljárások” felett, melykre a bírák rámutattak.

Hennings pártolta a törvényszék egyéni jogokra vonatkozó döntéseit, melyeket az utóbbi időkben hozott. Azt mondta: “Úgy látszik, hogy j azokat a törvény és a té- inyek alátámasztják és azok- |hoz a jogokhoz és oltalmakhoz alkalmazkodnak, melyeket az Alkotmány előirt”.

Kijelentette, hogy a leg ; utóbbi hat törvényügynek mindegyike olyasféle bizton sági eljárást borított fel amely a második világháború óta ütötte fel fejét.

Példaképpen hozta fel r Jencks-ügyet, amely bizo nyos vádlottak számára fel J nyitotta az FBI aktáit : szövetséges állami bűnügyek ! ben. Hennings emlékeztetet a főállamügyész Herber Brownell szavaira, mely sze rint a törvényszék döntése a “törvényvégrehajtás su lyos válságát idézték elő”.

“Ugylátszik — mondt., Hennings, “hogy amit a tör vény fórumának a gáncsoló nem vesznek észre, vág) lnem akarnak tudomásul ven

ni az, hogy ha a koi^nány tettei és eljárásai azon ügyekben, amlyeket az utóbbi időben a törvényszék szemügyre vett, meg feleltek volna az Alkotmány követeléseinek, akkor a birák nem semmisitették volna meg azokat és úgy, a töi-vény- végrehajtás súlyos válsága nem állna fenn.

“Másszóval, a mai körülmények között, nem a magas törvényszéket illeti a kritika. Hanem azokat az alkotmányellenes és törvénytelen eljárásokat, melyeket az elmúlt évek folyamán bur- jánzani engedtek ebben az országban — és ez az, amit kritizálni kell!”

Hennings ellenzi azokat az újabb ajánlatokat, melyek a törvényszék hatáskörének a megnyirbálását célozzák. Melyek a bírákat nem életük tartamára, hanem csak egy meghatározott időre nevezhetnék ki, vagy választás tárgyává tennék őket is.

“Az olyan rendszer a bírákat politikai fontolgatásoknak tenné ki, ami gátolná függetlenségüket.

A törvényszék hatáskörét az Alkotmány szerzői szabták meg 170 esztendővel és “azzal babrálni igazán nem szabad, akár a felindulás pillanatában, akár az ideiglenes mérgeskedé3 idején”. _ - - ,

Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y.

Vol. VI. No. 28. Thursday. July 11, 1957 NEW YORK, N. Y.---------- -