Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-19 / 38. szám
* 1 P?Pf °r ínaf? /sbsujfíT ŐYB flAYOAW í/vílíU? Thursday, Sept. 19, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ MIRE VAN A MUNKÁSSÁGNAK SZÜKSÉGE? Azok, akiknek alkalmuk volt a szakszervezeti közlönyök Labor Day alkalmával kiadott számát átnézni, nem csekély megdöbbenéssel állapíthatták meg azt a tényt, hogy a szakszervezeti sajtó főtémája ezekben az időkben a VÉDEKEZÉS a korrupció vádja ellen, vagy az Ígéret arranézve, hogy megtisztítják az uniót a korrupciótól. Nem kell az embernek szakértőnek lenni annak megállapításához, hogy ilyen magatartással nem lehet a szakszervezeti mozgalmat építeni. Hiszen mit gondolhat az a szervezetlen munkás, akit ilyen érvekkel akarna valaki megnyerni szakszervezeti tagnak: “Gyere, csatlakozz a szakszervezetünkhöz. ígérjük, hogy NINCS BENNE korrupció!” Ha egy munkás csatlakozni akar a szakszervezethez, akkor nem azt nézi, hogy mi NINCS benne, hanem azt, hogy mi van. Ha 20—22 évvel ezelőtt azok az önzetlen, harcos munkásszervezők azzal mentek volna ki az ameiikai acél- és autóipari munkásokat megszervezni a CIO-ba, hogy gyertek munkástársak a CIO-ba, garantáljuk, hogy nincs benne korrupció, akkor bizony sohasem jutottak volna zöldágra. Persze ilyen garanciákra akkor nem is volt szükség. Az autóipari és acélipari, meg a többi alapipari munkások, amikor a szervezők megjelentek, megértették és megérezték, hogy ezek az emberek az ő javukat akarják, hogy ezek önzetlenül működnek érdekükben. Nem érdektelen annak megfontolása sem, hogy a korrupció éppenséggel a baloldaliaktól legjobban “meg- tisztitott” uniókban öltött legnagyobb arányokat! Miután ennyit megállapítottunk, rá kell mutatnunk arra a tényre is, hogy az amerikai szakszervezeti mozgalomban azért még nem hg.lt ki teljesen a régi harcos munkásszellem. Még mindig vannak szakszervezeti vezetők, akik tudatában vannak annak, hogy mire van az amerikai munkásságnak szüksége. Ezek közé számítható például többek között Max Steinbock, a “Record” c. szakszervezeti közlöny szerkesztője (a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetének hivatalos lapja) aki “Uj harcos szellemre van szükség” cimü Labor Day-i vezércikkében rámutat arra, hogy miközben az AFL-CIO működése főleg szépenhangzó konven- ciós javaslatokban merül ki, addig a reakció a korrupció hangoztatásával megkezdte az egész munkásmozgalom aláásását. A BAJOK OKAI Mi okozza ezeRet az állapotokat, veti fel a kérdést Steinbock. A munkásság közönye, hogy úgy mondjuk jóllakottsága 15 évi csaknem szakadatlan munkaalkalom után, a sok évi testvérharc az AFL-CIO között, a finánctőke további erősödése, a monopóliumok növekedése, melyekkel szemben a munkásság nem tudott megfelelő ellenerőt megszervezni és az általános korszellem az anyagiasság, hogy mindenki törődjön magával, ha nekem és családomnak megvan a megélhetésem, az Őrdög törődjön másokkal. “Ezek azok a dolgok — hangsúlyozza Steinbock mélyenszántó cikkében — amelyek átváltoztatták a munkásmozgalom uralkodó szellemét a harciasságról a nemtörődömségre és amelyek lehetővé tették az ál-szakszervezetek felburjánzását”. “Mit tehet a munkásság ebben a helyzetben? “Nekünk úgy tűnik fel, hogy annak a harcos szellemnek újjászületésére van szükségünk, amely felépítette a munkásmozgalmat és amely nemcsak a mindennapi kenyérre összpontosítja figyelmét, hanem az emberiség nagyobb problémáira is.” És rámutat Steinbock arra az elvitathatatlan tényre, hogy az általánosan hangoztatott “prosperitás” ellenére 30 millió amerikai él még mindig az átlagos amerikai életszínvonal alatt, hogy a legtöbb amerikai még mindig képtelen megfelelő orvosi gondozásban részesülni, hogy a nép többségének még mindig nincs megfelelő lakása. E kérdések és más hasonló fontosságú ügyek kérdésében egyesülhet az amerikai munkásmozgalom. Mi több, határozati javaslatok formájában a legtöbb szakszervezet magáévá tette azokat. Most azonban már nem javaslatokra van szükség, hanem elszántságra, hogy a javaslatokból valóság váljon. — “És amikor újból feléled az a szellem, amely- lyel e célokat el lehet érni, akkor a munkásmozgalom meg fog szabadulni azoktól az élősködőktől, vérszivóktól, amelyek miatt most az egész munkásság szenved.” Csaknem teljesen hasonló húrokat penget Mike Quill a TWU Express-ben: “Véleményem szerint az AFL-CIO vezetősége azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy fejét- vesztve menekül a reakció támadása elől és mindent eldobál megától, csak hogy RESPEKTÁBE- LISNAK tüntesse fel magát a nagytőke szemében. Már pedig addig, amig mi szervezni fogjuk: a munkásokat, addig, amig harcolni fogunk társadalmi biztosításért, addig, amig követelni fogjuk, hogy a munkásság kapjon egy részt az általa termelt javakból, addig amig követelni fogjuk a haszon egy részét a munkaadóktól, addig nem leszünk RESPEKTIBILISEK az ő szemükben. De nem is szabad, hogy azzá váljunk!” És végül befejezésül álljon itt Patrick Gorman, a mészárosunió titkárának írása: “A munkásmozgalom régimódi harcosszelleme újjászületésére van szükség. És még ha egyeseknek nem is tetszik annak hangoztatása, mi kereken kijelentjük, igenis van osztály harc. Szüntelenül folyamatban van ez és azok a munkásmozgalmi emberek, akik nem akarják ezt tudomásul venni, struccként a homokba temetik fejüket, míg a hátukat védtelenül hagyják, melyre időnkint alaposan rá is ver egyet-egyet a reakció!” Sztrájk a WGKY-rádióállomás ellen CINICINNATI, Ohio. — Augusztus 28. óta sztrájk van az itteni WCKY rádióállomás ellen. A körzetben közismert 8 bemondót és program- vezetőt elbocsátották állásából, minden ok nélkül. A sztrájkolok a televízió és rádiómüvészek szak- szervezetének (AFL) tagjai. Tavaly májusban kötöttek szerződést az állomással. A szakszervezet ügyvédje szerint a munkáltató megszegte a Taft-Hartley törvényt, mert a National Labor Relations Board annak idején a munkások javára döntött. Vezető alkalmazottak továbbra is munkában maradtak a rádióállomáson. NYAKKENDŐ: Óriási fontosságú férfi ruhadarab. Főleg arra szolgál, hogy inggombhiányos- ságokat és az ingmellen levő heti menüt eltakarja. (1. étlap.) AZ ANGOL SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA Blackpool, Angliában most folyik az országos szakszervezetek, Trade Union Congress, évi konferenciája. Az amerikai szakszervezetek képviseletében Walter Reuther üdvözölte az angol munkásosztályt és beszédében ismertette az amerikai munkásmozgalom harcát egyrészt a szakszervezetekbe befurakodott gangszter elemek ellen, másrészt a munkásmozgalmat veszélyeztető munkás- ellenes törvényhozási kísérletekkel szemben. " Szakszervezeti demokráciához nem illő módon, egyes delegátusok lehurrogták a Fafeldolgozó Munkások megbízottját, mikor felszólalásában ellenezte a vezetőség jelentésében a magyar eseményekre vonatkozó kitételt, mely elismerőleg nyilatkozott a felkelésről és elitélőleg a szovjet beavatkozásról. Mindjárt ezt követően a konvenció elfogadott egy határozati javaslatot, mely tartalmában a szovjet külpolitika vonalát látszott követni, amennyiben követelte Németország egyesítését és a NATO (Észak Atlanti Szövetség) feloszlatását. A Congress egyes vezetői tagadták, hogy a javaslat a szovjetet támogató irányzatú. A határozati javaslatot a villamossági munkások szervezete adta be és a Congress aggodalmát fejezte ki a jelenlegi európai helyzet felett, A fennálló sürgős problémák sikeres megoldásának feltételeként szükségesnek tartja Németország egyesítését, a külföldi katonaság kivonását Európából és egy olyan kollektiv biztonsági rendszer létesítését, melynek minden európai ország tagja lesz, úgyszintén az Egyesült Államok és a Szovjetunió is. Az angol munkásság érdeme, hogy az európai helyzetet helyesen méri fel és a megoldáskeresés utján arra az ösvényre került, ahol felfedezte, hogy saját érdekei és békeszükségletei azonosak minden más nép, beleértve az orosz nép érdekeivel és háboruellenes álláspontjával. Előbbi háborús tapasztalatai megtanították, hogy a helyes megoldás alól nem lehet kibújni, még akkor sem, ha az oroszok is ugyanazokat a követeléseket látják célravezetőnek. Ezt az elkerülhetetlen álláspontot a béke ellenségeivel szembeh a Congress vezetői enyhíteni akarták valamivel nehogy a szovjetek iránti hajlamossággal vádolják őket és csak ezzel magyarázható szélsőséges álláspontjuk a magyar kérdésben, amellyel az események szerint a szervezett angol munkásság egy része nem egyezik meg a vezetőséggel. Nem kerülne nagy fáradságába senkinek kiszámítani azt, hogy egy győzelmes magyar ellenforradalom esetén az európai helyzetváltozás menynyire eltolta volna időben és térben a béke megteremtésének a lehetőségét, ha ugyan nem teremtett volna meg azonnal háborús helyzetet. Ez utóbbi lehetőség számtalan olyan szakértő véleménye, akik történelmi tárgyilagossággal ítélik meg a tavaly őszi eseményeket. Az angol szak- szervezetek központi vezetősége abban bűnös, hogy nem engedi szóhoz jutni az ellenvéleményen levő tagság szószólóját, de abban is hogy nem veti alá magát a tagság akaratának és legégetőbb érdekeinek, hanem evvel ellentétben, a külpolitikában még mindig az angol és nemzetközi imperializmus szekerét tolja. Támadás a kormány gazdaságpolitikája ellen London, szeptember 2. — Az angol szakszervezetek kongresszusán Sir Thomas Williamson elnök megnyitó beszédében utalt arra, hogy az angol ipari termelés sztrájkok következtében ért veszteség miatt idén nagyobbak lesznek, mint bármikor 1926, az általános sztrájk éve óta. Williamson a hivatalos sztrájkokról szólva védte a sztrájkjogot, de hangoztatta, hogy munkásokat csak a szakszervezetek alkotmányszerü felhatalmazása alapján szabad sztrájkba szólítani és csak akkor, ha kimerítették a tárgyalás ösz- szes lehetőségét. De mi van a munkáltatók felelősségével? — tette fel a kérdést. — Idén elég sok tapasztalatot szereztünk, hogy hogyan nem szabad értelmezni az ipari helyzetet. A komoly gépipari és hajóipari sztrájkokat a munkaadók robbantották ki a rendes demokratikus , eljárás szándékos-és megvető mellőzésével. Ami az inflációt illeti, a kormányt terhelő számos vád közül az egyik legsúlyosabb az, hogy tudatos tervszerű politikájával előmozdította a termelési költségek emelését, olyan időben, amikor az importárak esése következtében módunkban lett volna az árszínvonalat rögzíteni. Az élelmiszersegélyek csökkentésével, az árellenőrzések megszüntetésével és a kamatláb felemelésével a kormány sutba dobta a gazdasági helyzet biztosításának és megszilárdításának minden komoly lehetőségét. A nyugdíjasok helyzete Frank Cousins, a Szállitóipari és Általános Szakszervezet elnöke a kongresszuson mondott első beszédében javaslatot terjesztett elő, amely nemzeti botránynak minősiti az aggkori nyugdíjasok szenvedéseit. Felhívja a kongresszust, nyilvánítsa ki azt a meggyőződését, hogy minden munkásnak joga van olyan aggkori nyugdíjhoz, amely legalább a létszükségletek fedezését és észszerű mértékű kényelmet biztosítson és hívja fel a kormányt, növelje azonnal jelentékenyen a nyugdíj tételeket, azokat koronként vizsgáltassa felül, hogy igazi értékük mindig lépést tartson a megélhetési költségekkel. H. Collinson, az Angol Mezőgazdasági Dolgozók Országos Szövetsége nevében a javaslatot támogatva sürgette, hogy a kongresszus ragaszkodjék ahhoz az elvhez, hogy az alapnyugdijnak a megélhetési indexhez kell igazodnia. A kongresszus a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a gyakorló orvosok szövetségének javaslatát, amely utasítja a kongresszust, hívja fel a kormányt, teremtse elő a közegészségügyi szolgálat fenntartásához szükséges pénzt, szüntesse meg az orvosi rendelvényekért és más közegészségügyi szolgáltatásokért a betegek által fizetendő dijakat és szüntesse meg a kórházak kiadásainak szigorú korlátozását, amelyek lehetetlenné tesznek minden tervszerű fejlesztést. Parker, az Egyesült Gépipari Szakszervezet nevében a javaslatot támogatva sürgette a főtanácsot, gyakoroljon a kormányra nyomást. Utalt arra, hogy az elmúlt hat évben csak egyetlen kórházat építettek Angliában és 600 kórházi ágyat szereltek le, ápolószemélyzet hiánya következtében, a rossz fizetés miatt, miközben negyedmillió személy várakozik kórházi ágyakra. _______5J
