Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-19 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept, 19, 1957 A támaszpontrendszer alkonya Akárhogyan is magyarázgatják most utólag a dolgot Washingtonban, tény, hogy ennek az uj, a hidrogénbombát ezer kilométer magasban, a földkerekség bármely pontjára, óránként 20—25 ezer kilométer csúcssebességei szállító rakétának a megjelenése alapjaiban rázkódtatja meg az amerikai világstratégia egész épületét. Jelenleg azon elképzelésen nyugszik, hogy a Szovjetuniót körül kell venni támaszpontokkal, s igy olyan helyzetet teremteni, hogy szovjet terület fölé viszonylag könnyebben, aránylag nagyobbszámu H-bombát lehessen juttatni. Ennek az agresszív stratégiának fő “forgalmi eszköze’’ az úgynevezett stratégiai légierő. Mi több, az amerikai légvédelem is elvileg azon alapszik még e pillanatban, hogy az agresszióra visszavágó hosszutávu bombázókat rövidebb távú, atomlövedékes rakétákkal kell támadni. A szovjet rakéta megjelenése jó néhány ponton felrobbantja ezt a stratégiai építményt. 1. A Szovjetunió körül létesített támaszpontok védhetetlen célpontokká válnak, amelyeket már közepes hatósugarú rakéta is megsemmisithet. . Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb felül kell vizsgálni az egyre értelmetlenebbé váló támaszpont- rendszert. Ezzel párhuzamosan a NATO-ban és más támadó blokkokon belül fokozódó belviszá- Jyokra kell számítani, mihelyt ezek az országok megértik, hogy az amerikai politika egy elhamarkodott döntése pusztulásukat jelentheti, 2. A támaszpontrendszerrel együtt felül kell vizsgálni a stratégiai légierő szerepét, amelynek alkonya megkezdődött. 3. Az Egyesült Államoknak tudomásul Jcell vennie, hogy konfliktus esetén egész területe hadszíntérré válik, ami szükségszerűen az ame‘ rikai történelemben eddig nem tapasztalt katonai, gazdasági és politikái következményekkel jár. Döntő érv az atomleszerelés mellett Mindez a Washington által kezdeményezett IZRAELT NYUGTALANÍTJA AZ ARAB ÁLLAMOK FELFEGYVERZÉSE Abba Eban, Izrael külügyminisztere Dulles államtitkárral tárgyalt a Közép-Keleten újra létrehozott fenyegető helyzettel kapcsolatban. Saját hazájának biztonságát látja veszélyeztetve azzal, hogy az arab államoknak múlt héten nagymeny- hyiségíi fegyvert szállítottak. Azt kérte, hogy az Egyesült Államok és más békeszeretö hatalmak tegyenek kristálytiszta nyilatkozatot arról, hogy ■ ellenzik a Közép-Kelet valamennyi állama, beleértve Izráel elleni támadást és belügyeibe való beavatkozást. Azt is szeretné Eban, ha tisztázást nyerne az Eisenhower-doktrina azon kitétele, hogy “nemzetközi kommunizmus ellenőrzése alatt”. Az elmúlt héten Dulles napról-napra változott véleményben nyilatkozott pl Szíria “ellehőrzött”-sé- géről, dacára annak, hogy azt az okot adta kifogásnak arra. hogy Jordánba repülőkön szállíttatta a fegyveres gyorssegélyt. Attól való félelmében, hogy ezeket a fegyvereket Izráel ellen fogják használni, 'Eban 75 millió dollár .amerikai segélyt kér Izráel gazdaságának megerősítésére, mely most újabb fegyverkezési kiadásokra van kényszerítve. ’ A kakásviadalt élvezik a rendezők, de mily élvezeté Van az amerikai adófizető polgárnak abban, hogy Közép-Keleten mindkét fél áz ő pénzén , ^érzett fegyverrel viaskodhat? :?'j I'-: l: i NÉZETELTÉRÉSEK US ÉS USSR ! KÜLPOLITIKÁJA KÖZÖTT A State Department erősen megtámadta Gromyko, a Szovjetunió külügyminiszterének egy . sajtóértekezleten tett nyilatkozatát, _ melyben kritizálta a nyugati államok Európában, a közel- ,valamint a távol-keleten folytatott politikáját. “hidrogénverseny” és a ráépített támadó stratégia teljes csődje. Ha ez az uj helyzet politikailag megérlelődik, szükségszerűen válságba kell sodorja a jelenlegi amerikai leszerelési politikát is, amelynek csak a hosszutávu légierőre és a támaszpontrendszerre épített katonai rendszer adott létalapot. így például végzetes csapást • szenvedett az “előbb ellenőrzés és csak azután leszerelés” elmélete, amelyet Baruch 1946-ban állított fel, s amelyet az “atomfölény” kábulatában élő washingtoni diplomácia — burkolt és módosított formában — mind a mai napig fenntartott. A rakéta és kilövőszerkezete ugyanis egyike a legtökéletesebben elrejthető gépezeteknek. Az, Eisenhower-fele légi megfigyelés jelentőségét — amelyet pedig Amerikában a leszerelési terv egyik oszlopának tartanak — a rakéta feltűnése radikálisan csökkenti. Fényesen bizonyítja viszont annak a Moszkva által 1946 óta következetesen hirdetett elvnek a helyességét, hogy a tényleges lefegyverzés, a tömegpusztító fegyverek tényleges betiltása minden leszerelési politika hatásosságának titka, s az ellenőrzés csak ennek függvénye. Az uj rakéta tehát egyben hatalmas érv az atomleszerelés mellett. Kiút a hidrogénpolitika csődtömegéből Egyelőre nem sok jel van arra, hogy ezeket a következtetéseket Washingtonban is levonták volna. A “vonal” egyelőre az, hogy lekicsinylő nyilatkozatokkal párhuzamosan, még jobban meggyorsították a saját rakétánk előállítására irányuló erőfeszítéseket. “Egyensúlyba” akarják hozni a kibillent mérleget. Pedig, ha az amerikai rakéta elkészül, a lényegen az sem változtat. Megoldás, menekülés ebből a stratégiai csődtömegből csak egy van. Leszerelés, mégpedig mindenekelőtt a tömegpusztitó fegyverek kitagadása — ami kiveszi a halálos terhet a ‘világrakéta” orrából is. Részletesen foglalkozott a különböző súrlódási pontokkal, melyekkel kapcsolatban a nyugati álláspont a megegyezés létrejöttének akadályaként szerepelt. Gromyko a lefegyverzési tárgyalásokra vonatkozóan azt mondta, hogy Londonban a négy nyugati nagyhatalom “becsapta az ajtót a lefegyverzés teljes vagy még részletes megoldása előtt is,” és ezért úgy érzi, hogy ez az ügy szélesebb- körü és még részletesebb megtárgyalást igényel. A német egyesítési kérdésben kijelentette, hogy a Szovjetunió nem hajlandó e kérdést egy négyhatalmi konferencián megtárgyalni, miután meggyőződése az, hogy ezt a problémát a németek maguk fogják egymás között megoldani. Kijelentette, hogy a Középkeleten fegyveres támadás készül Szíria ellen, azzal, hogy egyes arab államokat, u. m. Irak, Jordan és Lebanont ellene sorakoztatják fel. Külöriösen kiemelte Henderson, a State Department kiküldöttjének ténykedéseit e területen, aki Törökországot is e céllal látogatta meg. “Jelenleg török katonaságot összpontosítanak Sziria határán és minden jel .arra mutat, hogy gazdasági blokád és fegyveres beavatkozás készül ellene”. Törökország “rendőr” szerepe veszélyes fellángolást idézhet elő. A Sziria elleni “összeesküvést” a kommunizmus veszélyére alapozzák, de ezt csak kifogásnak használják azok a hatalmak, melyek már hosszú idő óta állandó feszültséget tartanak fenn a Középkeleten az olajérdekeltségeik előnyéinek szempontjából, mondotta Gromyko. Mindezekért a State Department azzal vádolta Gromykot, hogy a régi Molotov-politika követője ,és felégeti a “hidakat”, melyek a békereményeket alátámasztják; azzal is, hogy a “szovjet kommunisták meggyőződött reakciósok”, kik folytatják előbbi politikájukat. BÚCSÚ: Nagy sokadalom és lárma, ahol estére eldől, hogy ki a legény a faluban. A többit lecsukják vagy eltemetik. Szabó Miklós visszafért hazájába A N. Y. Timesben szeptemben 11-én megjelent Bécsből jött hir szerint Szabó Miklós a külföldön létesített Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, visszatért Magyarországra. Valamikor a Kisgazdapárt képviselője volt és még két évvel ezelőtt disszidált Ausztriába. Az ellenforradalom letörésé után megalakította Strassbourgban a forradalmi tanácsot. Bécsben élő disszidens vezetőkhöz irt levelében azt irta, hogy “tudom, hogy nagy csalódást okozok nektek, barátaim azzal, hogy bejelentem, hogy amikor ezt a levelet olvassátok, én útban leszek vissza Magyarországba. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a nyugati hatalmak becsaptak és eladtak bennünket.” A visszamaradt barátokat csak az nyugtalanítja, hogy Szabó okmányokat is vitt magával haza. A kérdés felmerül: Mit fognak leleplezni ezek az okmányok ? Szíria keresztben fekszik Töröm a fejemet a sziriai kérdésben. Washington szerint valószínűleg történt valami, amely veszélybe hozott valamit valahol, ami megköveteli, hogy valamit csináljunk valahol s ha nem ott, valahol másutt. A sziriai kérdésben elolvastam az újságokban minden hirt és idáig csak Max Lerner, aki a krízisben gyors akciót sürget, a N. Y. Postban ő adta a legtisztább képet, hogy mi történt ott. “.. . nem történt kommunista forradalom Szíriában” — ,irja. “Nem volt osztályharc, nem lázadtak fel a munkások az elnyomóik ellen, nem volt tulajdon kisajátítás, nem ment át egyik osztálytól a másikba. Az 'országban nincsen kilátásban a belső gazdasági erő megváltoztatása, sem más messzemenő reform. Az orosz hadsereg sem nyitott utat népi demokráciához, ahogy azt keleteurópai csatlósaival tette.” Beismerem, hogy ez a nem-történtek legnagyobb gyűjteménye, ami egy országgal történhetik. Nemcsoda ha Lerner elsápad ezeknek súlypontjától. És Lerner folytatja: “Ami valóbán történt az, hogy egy fiatal tisztekből álló szövetség magához ragadta a katonai hatalmat, akik VAGY kommunisták eszközei VAGY akiknek a kommunisták hatalmat Ígértek.” (A kihangsulyozás a sajátom. A. M.) Beismerem, ez rendkívüli elrendezése annak, mit én vagy-vagy történteknek nevezek, amelyek vagy történtek, vagy nem történtek, de láthatólag mindegy, hogy melyik. ★ Azt hiszem, hog^ a New York Times vasárnapi száma rávilágít a sziriai bajokra egy egyszerű kifejezéssel: “Sziria, Irak és a Földközi-tenger közötti csővezetéken fekszik...” Rajta feküdni a legrosszabb pozíció, amiben egy ország találhatja magát. Nem hiszem, hogy Sziria alapitói tudatában voltak annak, hogy mit csinálnak, amikor az országot alapították. Már elég rossz “közel lenni” valaki csővezetékéhez vagy valahol a “közelében lenni”, de rajta lenni, egyszerűen megbocsájthatatlan. Ha Sziria vezetőinek lenne egy kis eszük, azonnal elvinnék az országot valahová máshová. ★ És még valami más is bajba sodorja Szíriát és az, hogy politikai pártjai vannak. Ez különösen veszélyes, ha az ország rajta fekszik a csővezetéken. Ez a demokráciákra állandó fenyegetés. Ha már a sziriai vezetők nem tudják országukat máshova vinni, szabaduljanak meg a politikai pártoktól, mint Jordán nemrégiben tette a Standard Oil és hasonló demokratikus társaságok nagy megkönnyebbülésére. Azonban nemcsak politikai pártjai vannak Szíriának. De ehhez az összetett gonoszsághoz még királya sincs. Ezt egy közép-keleti országban néni lehet támogatni. Ez Szíriát egy vonalba helyezi Egyiptommal. Egy olyan országnak, amely rajta fekszik a csővezetéken legalább egy királyának kellene lenni, aki az országon rajta feküdjön, amig az olajtársaságok a királyon feküdhetnének. És a legrosszabb valamennyi közt, hogy Szíria ragaszkodik a semlegességhez. Olaj és semlegesség nem kevei'edik. Hallott már valaki Semleges Olajtársaságról? Ezzel a névvel nem lehetne eladni egyetlen gallon olajat sem! Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! Külpolitikai Szemle JB___________
