Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-19 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 19, 1957 4 Nem kanpak fizetésemelést a postások Munkásmozgalom AZ INFLÁCIÓ OKAI 1956 augusztus és 1957 julius között az acél tonnánkénti ára $15.50-el emelkedett. Az acélipar munkásainak fizetése egy tonna termelésénél $5.99-el emelkedett. i Harc a sztrájktörő törvény ellen LOS ANGELES. — A kaliforniai CIO és AFL harcra készül a munkásellenes tőkések ellen, akik állami népszavazással szeretnék a “sztrájktörési” törvényt megszavaztatni. John Despol, a kaliforniai CIO titkára, gyűlést hivott össze, hogy a “munkához való jog” törvénybe iktatása elleni teendőket megbeszéljék. Az AFL állami bizottság ismertetőt adott ki szónokok részére, a kaliforniai “Munkáltatók Szövetsége” elleni akcióban való felhasználásra. A Szövetség az uj törvényjavaslatot támogatja. A szükséges adatok, bizonyítékok, beszédváz- iatok, melyek segítenek a munkáltatók propagandáját ellensúlyozni, mind megtalálhatók ebben az ismertető könyvecskében. A munkáltatók az egyes uniókban előforduló gengszterizmust felhasználják arra, hogy eredeti tervüket keresztül vigyék és a munkásokkal megszavaztassák a saját érdekeik elleni törvényt. A szakszervezetek kötelessége megértetni a munkásokkal, hogy ez a kampány nem egyéb, mint ut a bérlevágások felé. A munkáltatók szeretnének véget vetni a . munkások által kiharcolt népjóléti, egészségügyi és nyugdíj-alapoknak. Ez könnyű szerrel sikerülne is, ha alááshatnák a szakszervezetek törvényes létjogosultságát. Az almatermelők bűnössége WASHINGTON. — Két évvel azután, hogy a kaliforniai Sebastopolban történtek nyilvánosságra kerültek, a National Labor Relations Board bűnösnek találta az ottani almatermelőket abban, hogy igazságtalanul bántak munkásaikkal. A munkáltatók egyesült csoportja körömszakadtáig harcolt a munkások szervezkedése ellen. Mindent elkövettek, hogy visszatartsák őket a szállító munkások 980-as lokáljához való csatlakozástól. Miután ez megállapítást nyert, kötelezik a munkáltatókat, hogy visszamenőleg megfizessék a szervezkedés miatt elbocsátott munkások bérét. 1954-ben kezdtek szervezkedni a munkások és egy évvel később a szakszervezet sztrájkot hivott és bojkottot rendelt el az almatermelők ellen. Ez olyan sikeres volt, hogy a termelők 1955- ben szerződést kötöttek a szakszervezettel. A kaliforniai gyárosok szövetsége teljes erejével segítette a munkáltatókat attól való félelmükben, hogy a szakszervezet terjeszkedni fog a rosszul fizetett gyümölcsszedő munkások között. Az egyik szervezőt a szti’ájk ideje alatt három támadó csúnyán összeverte. A National Labor Relations Board egy fél évvel az eset után hozta döntését a nyilvánosság elé. Sztrájkolnak a iádakészitők COOS BAY, Oregon. — Az “Evans Product” társaság közel 500 munkása sztrájkban áll. A sztrájkot a Plywood, Veneer and Box Workers 2621-es lokálja vezeti. Dorta Voeller, a szakszervezet elnöke úgy nyilatkozott, hogy kénytelenek voltak sztrájkot hívni, mert “a társaság nem volt hajlandó felgyülemlett panaszaikat megtárgyalni.” A másfélmillió állami alkalmazott fizetésemelésére vonatkozó törvényjavaslatot, amit a kongresszus mindkét háza elfogadott, Eisenhower elnök megvétózta (visszautasította.) Ez nagy elkeseredést okozott a postások között, akik 1949 óta csak egyszer kaptak fizetésemelést, akiknek megélhetését az állandóan emelkedő árak nagyon megnehezítik. Eisenhower azért van ellene az állami alkalmazottak fizetésemelésének, mert ezzel akarja megakadályozni a fenyegető inflációt. Ugyanezt tette 1955-ben egy hasonló törvényjavaslattal. Ez esetben 508,000 póstaalkalmazott évi 546 dolláros fizetésemeléséről volt szó és közel egymillió más állami fehérgalléros munkás 11 százalékos javításáról, ami átlagos 518 dollárt tett volna ki személyenként. George Meany, az AFL- CIO elnöke is felkérte az elnököt a törvényjavaslat jóváhagyására, valamint arra, hogy ha mindenáron vétőzni akarja, tegye azt idejében, hogy a kongresszusnak elnapolása előtt legyen ideje mégegyszer megszavazni és ezzel törvényerőre emelni. Az elnök ennek sem tett eleget. A íevélhordók elnöke, Doherty, kijelentette, hogy januárban uj kéréssel fordulnak a kongresszus elé, még magasabb fizetésemelésért. SAN JUAN, Porto Rico. — A sziget postásai túlterheltek. Ez a most elsőizben megtartott postás-napon derült ki, melyen a levélhordókat ünnepelték. James H. Radamacher, a detroiti levélhordók szervezetének elnöke is jelen volt az ünneplésen, s a Karibbiai Hilton Hotelben tartott beszédében kimutatta, hogy Detroit 2500 levélhordót alkalmaz kétmillió lakosához, mig San Juan félmillió lakosának 52 levélhordó viszi ki a postát. “Nálunk ezer lakosra esik egy postás, itt pedig 10 ezer lakásra esik egy,” — mondta Radamacher. Az El Mondo napilap másnap szerkesztői rovatban foglalkozott a postások megterhelésének kérdésével. Radamacher meglepetéssel vette tudomásul, hogy a porto-rikói postások milyen rossz körülmények között dolgoznak. A SZAKSZERVEZETI VILÁGKONGRESSZUS FELHÍVÁSA AIV. KONGRESSZUS ÖSSZEHÍVÁSÁRÓL Szaktársak! 1. Különböző országokban éltek és különböző fajuak vagytok. Különböző pártállástok, vallás- tok, szakszervezeti hovatartozástok. A fő dolog azonban az, hogy valamennyien dolgozók vagytok és ezért létfontosságú érdekeitek azonosak. 2. Valamennyien munkátokból kívántok élni. A munka nem alázza meg emberi méltóságotokat. Valamennyien meg akarjátok óvni családotokat a háború borzalmaitól. Valamennyien ki akarjátok vívni, vagy meg akarjátok szilárdítani dolgozói és állampolgári jogaitokat, hazátok szuverenitása és függetlensége közepette. 3. Mindenütt, ahol imperialista monopóliumok vannak, valamennyien napról napra harcoltok ugyanazon ellenség ellen, amely szemben áll törekvéseitekkel. Ez az ellenség: a nagy ipari és pénzmágnások. 4. Ez utóbbiakat űzi a csillapíthatatlan profitvágy, elviselhetetlen élet- és munkakörülményeket teremtenek. Állandóan csökkentik a munkabérek vásárlóerejét. Sorsotok az embertelen munkatempó és a hosszú munkaidő. A szakmai megbetegedések és a kimerültség idő előtt öreggé tesznek benneteket. Az üzemi balesetekben megrokkantok. Egyre-másra elbocsátás és munka- nélküliség a sorsotok. 5. A monopóliumok fokozzák a fegyverkezési hajszát is, mert ez hatalmas profitot juttat nekik. Ez a fegyverkezési hajszát szolgáló politika éppen úgy, mint a gyarmati agresszió örökössé tételét szolgáló háború, világkonfliktusra vezethet. 6. A monopóliumok felhasználják a fasiszta bandákat, amelyet a második világháború óta sohasem voltak oly aktivak, mint most és amelyek igyekeznek megsemmisíteni minden demokratikus és szakszervezeti életet. 7. A béke, a népek függetlensége, a szabadság és a társadalmi haladás érdekében meg kell hiúsítani a monopóliumok vészteljes akcióit. Meg van a teljes lehetősége annak, hogy biztosítsuk a dolgozó tömegek életkörülményeinek javulását, eltorlaszoljuk a háború útját, megsemmisítsük a gyarmati rendszert és a fasizmust, megszilárdítsuk jogainkat. Szaktársak! 8. Sok millióan vagytok. Létszámotok és jelentőségtek szakadatlanul növekszik. Ti termelitek a javakat. A háború óta szakszervezeteitek minden eddiginél jobban fellendültek. Hatalmas erő vagytok ma, sokkal jelentékenyebb, mint a monopóliumok ereje, győzelmet tudtok aratni a monopóliumokon. 9. Ehhez szükség van szövetségiekre. Közös érdekeitek védelmében egyesítsétek erőiteket az országos és a nemzetközi harcban. A siker csak igy lehetséges. 10. Szocialista országokban élő szaktársak! Nagy történelmi jelentőségű szociális akcióitok elősegítették az egész emberiség haladását. Alkotó munkátok a béke és a társadalmi haladás erőinek állandó szilárdulását szolgálják világszerte. 11. Összes országokban élő szaktársak! Egyre érzitek, hogy szükség van testvéri tapasztalat- csere végett a különböző társadalmi rendszerű országokból érkező szakszervezeti küldöttségek találkozóira. 12. Az SZVSZ az egység céljából létesült. Egész múltbeli tevékenységében azt tűzte ki feladatául, hogy szolgálja a világ dolgozóinak egységét, mert enélkül az egység nélkül a dolgozók nem érhetnek el semmiféle nagy és döntő eredményt. 13. Az egységnek ebben a szellemében hívja össze az SZVSZ a IV. Szakszervezeti Világkongresszust, amelyre 1957 október 4. és 15-e között kerül sor Lipcsében. 14. Dolgozó férfiak és nők, a világ szakszervezetei ! Bármilyen is a pártállástok és szakszervezeti hovatartozástok, ez a kongresszus a ti kongresz- szustok lesz. Képviselve lehettek és képviselve kell lennetek rajta. Ez a kongresszus megvitatja a benneteket ma foglalkoztató követelések teljesítésének módozatait: — Biztosított bérminimum megállapítása és béremelés, — a munkaidő megrövidítése bércsökkentés nélkül, a 40 órás munkahét bevezetése elsősorban a fejlett országokban, ahol a munkanélküliség terjedése fenyeget, — harc az automatizálás vészes következményei ellen, — a bérezés terén mindenféle kor, nem vagy faj szerinti hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, — munkáslakások építése, — társadalombiztosítási rendszer teremtése, vagy ha már létezik, annak megjavítása, — a szakszervezeti jogok és demokratikus szabadságjogok védelme, — leszerelés, — a nemzeti függetlenség megszilárdítása vagy kivívása, — a nemzetgazdaság fejlesztése az iparilag elmaradott országokban. 15. A IV. kongresszus választ ad e követelések sikei'e biztosításának alapvető kérdésére; hogyan kell megvalósítani mindenütt az egységet; hogyan kell előrehaladni a nemzetközi szakszervezeti mozgalom utján. 16. Mindazok, akik a világ dolgozóinak képviselői között a nemzetközi munkásszolidaritás szellemében folytatandó testvéri vitára törekedtek, vegyetek részt a IV. Szakszervezeti Világ- kongresszuson megjelenő képviselőitek kijelölésében. 17. A kongresszusi vita szabad és nyílt lesz, a szónoki emelvény mindenki számára nyitva áll. Járuljatok hozzá a világ dolgozói és szakszervezeti egységének nagy müvéhez. Ez minden győzelem kulcsa. 18. Felhívjuk minden ország szakszervezeteit, hogy csatlakozzanak a IV. Szakszervezeti Világ- kongresszushoz. Röplapok, napilapok segítségével, gyűléseken, helyi, területi, országos értekezleteken ismertessétek a kongresszus céljait! Alakítsátok ki demokratikusan küldöttségeiteket. Válasszátok be küldöttségeitekbe legjobbjaitokat, függetlenül pártállástól, szakszervezeti hovatartozásuktól, fajtól és vallástól. 19. Éljen a IV. Szakszervezeti Világkongresz- szus, az egész világ dolgozóinak kongresszusa! Éljen valamennyi ország dolgozóinak és szak- szervezeteinek akcióegysége! Éljen a nemzetközi szakszervezeti egység ujjá- teremtése! Éljen a nemzetközi munkásszolidaritás!,
