Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-09-12 / 37. szám

Thursday, Sept. 12, 1957

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

9*

A kisújszállási ünnepségek tő beszédei

RÉSZLETEK

(Befejező közlemény)

A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — népköztársaság; a Magyar Népköztársaság a munkások és a parasztok állama, s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Ez a dolog lényege. Amig ez az alkotmány érvényben van, addig a népnek van jelene és jövője. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, akkor veszélybe kerül a nép élete és jövője is.

A mi rendszerünket persze támadják. De miért támadják? A nyugati imperialisták rádióikat, újságjaikat telekiabálják azzal, hogy a Kádárkormány kegyetlen. (Derültség.) Amikor mi találkozunk az elvtársakkal, mint például most is, amikor a vonattal jöttünk — beszélgettünk a munkásküldöttségekkel, akkor a mi munkásaink és parasztjaink azt mondják, hogy nem elég kegyetlen. (Felkiáltások: így is van.)

Emlékeztette Kádár a hallgatóságot az 1919-es úri megtorlásra, amikor Horthvék ezerszámra gyilkolták le a nép legjobbjait és tizezerszámra elűzték őket. Akkor az imperialisták nem tiltakoztak. Most pedig panaszkodnak, hogy mi kegyetlenek vagyunk.

MI NEM VAGYUNK KEGYETLENEK, DE

ENGEDJÉK MEG NEKÜNK, BIRKÁK SEM

VAGYUNK. NEM TŰRJÜK TÖBBÉ, HOGY

KÉST FENEGESSENEK A NÉP ELLEN,

HOGY A KÉST A NÉPI HATALOM HÁTÁBA DÖFJÉK! (Helyeslés, nagy taps.)

Októberben, mint ismeretes, meg akarták semmisíteni a pártot, mint ennek a rendszernek politikai vezető erejét, likvidálni akarták az Elnöki Tanácsot, az országgyűlést, a helyi tanácsokat, egyszóval a népi hatalom minden szervét, és helyettük, be akarták vinni a hatalomba a burzsoá pártokat, s valamiféle burzsoá rendszert kiépíteni: visszaadni az uraknak azt, ami régen az övék volt.

Az ellenforradalom Magyarországon nem győzött, de októberben, helyenkint néhány napig szabadon garázdálkodott. Ezalatt megmutatta igazi arcát, s azok az emberek, akik ezekben a napokban a parlamentben oly javaslattal jelentkeztek, hogy a száz munkást foglalkoztató gyárakat vissza kellene adni a régi tulajdonosoknak, vagy az útban levő Nagy Ferenc, aki az ötszázholdas birtoktipusnak a hive, még csak az első fecskék voltak. Mindszenty már azt mondotta, hogy az egyháznak haladéktalanul mindent vissza kel! kapnia. Persze, ha az ember mindenre gondol, akkor arra a több mint 900 ezer hold földre is gondol, amelyen már tizenkét esztendeje nyugodt lelkiismerettel szántanak magyar parasztemberek, köztük hivő katolikusok is. És nem érzik, hogy ebben lelkiismereti hiba volna, mert úgy gondolják, hogy a föld az övék. (Nagy helyeslés és taps.)

Ez a Mindszenty, aki nagyon sokat ártott a magyar népnek, s szeretett volna még többet ártani. olyan ügyetlenségeket követett el, hogy akarata ellenére is segített nekünk. (Derültség.)

Az ellenforradalom napjaiban — folytatta beszédét Kádár — a közvéleményben nagy volt a zavar. A városokban nehezebb volt felismerni a népi demokratikus rend ellenségeit, és azok céljait. Falun egyszerűbb volt a helyzet. Feltűntek a régi főjegyzők, szolgabirók, csendőrök, sok helyen átvették a hatalmat. Ha ezekre a paraszt- ember ránézett, rögtön megértette, hogy itt nem valami szocialista ujitásról van szó, hogy a csendőr nem a szocializmus hibáit akarja kijavítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy a magyar parasztság józan, politikus, helyes és a népi hatalom melletti magatartást tanúsított, amivel megkönnyítette az ellenforradalom leverését. Ezért a parasztságot elismerés illeti.

Kádár a Nagykunságból több példát említett, melyek azt bizonyítják, hogy sok termelőszövetkezetben és községben helytállt az ellenforradalom idején is a dolgozók legjava. Arról lehet vitatkozni — mondotta —, hogy a régi tsz-fejlesz- tésében mennyi volt a meggyőző munka eredménye és mennyi volt a nyomásra született eredmény. Viszont a termelőszövetkezetek jó része az ellenforradalmi nyomás idején kitartott. Ez mutatja, hogy a szocializmus gyökeret vert a magyar faluban és hogy többé senki sem tudja

kipusztitani. (Nagy taps.)

Hazánk törvényes alkotmányos rendjét helyreállítottuk és — ezt nyugodtan mondhatjuk — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköz- társaságot ünnepeljük, ez a Népköztársaság erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt. (Úgy van! Éljenzés, taps.)

Ezután a gazdasági élet területén elért eredményekről tett említést Kádár. Júniusban az ipari termelés 95 százaléka, a termelékenység ■ 98 százaléka volt az egy évvel ezelőttinek. A mező- gazdasági terméshozamok jók. A helyzet rendeződésének más, fontos jele is van. Az idén második negyedévi adófizetési kötelezettségüket 109 százalékra teljesítették az adófizető polgárok. Pénzünk szilárd. Az októberi zavaros napokban és novemberben 520 millió forintot vettek ki a bankokból azok az emberek, akiknek takarékbetétjük volt. Azóta a takarékbetétekre 534 millió forintot fizettek be újból, és most a takarékbetétállomány 14 millió forinttal nagyobb az országban, mint a múlt év októbere előtt volt.

A kereskedelmi forgalom, a mezőgazdasági termékek felvásárlása normálisan folyik. Az elmúlt héten 16,000 vagon kenyérgabonát Vásároltak fel a felvásárlószervek.

A kulturális élet és általában a társadalmi élet gyógyulásának a jele az a mintegy 40 dij, amelyet a felejthetetlen moszkvai fesztiválon a fiatal művészemberek nyertek. És az a 40 dij — köztük 19 első dij —, amelyet a fiatal magyar sportolók egy nagyon erős nemzetközi versengésben kiérdemeltek.

Az élet fontos kérdéseihez tartozik az — állapította meg Kádár —, hogy a munkás és paraszt tömegek keresete és jövedelme is komolyan növekszik. Az elmúlt hónapokban a különböző kormányintézkedések következtében ez meg is történt. A munkások és a parasztok most általában elégedettek az életszínvonallal, de a kishitüeknek most az a gondjuk, hogy nem fog-e a kormány ebből a megnövekedett jövedelemből visszavenni.

Azt mindenki érti, hogy az adott viszonyok között a dolgozók a maximumát kapták annak, amit kaphattak. De valamit ebből vissza kellett venni. Nekünk felelősségünk van s vigyáznunk kell a pénz értékére, mert ha ezzel baj van, akkor annak megint a munkás meg a paraszt issza meg a levét.

A mi véleményünk az, hogy a szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával. És ebből mi semmit sem fogunk visszacsinálni. Sem a begyűjtést, sem mást. Ez igy fog maradni, ahogy most van! (Taps.)

De azt is tudni kell, hogy az előrehaladásért dolgozni kell. Nekünk most már a gondunk egy- részét arra kell fordítani, hogyan tudnánk a munkát termelékenyebbé, hatékonyabbá, eredményesebbé tenni, hogy többet termeljünk a gyárakban is és a földeken is és hogy több jusson népünknek.

De ugyanakkor természetesen folyik a politikai harc is. Az Egyesült Államok imperialista köreinek a mesterkedésére például elhatározták, hogy szeptember 10-re összehívják az Egyesült Nemzetek közgyűlését, az úgynevezett magyar kérdés tárgyalását, az ötös bizottság jelentése alapján. (Pfuj, le vele!)

Mi ezzel kapcsolatban azt mondjuk: lehet, hogy az imperialisták kimanőverezték ezt az ötös bizottságot (a UN-be), de ennek semmiféle törvényes alapja nincs, mert az Egyesült Nemzetek alapokmányában benne van, hogy az egyes tagállamok belső életébe még az Egyesült Nemzeteknek sincs joga beavatkozni.

Az ötös bizottság azt mondja, hogy a magyar kormány nem elég törvényes, meg hogy erőszakoskodik, bejelentik, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyarország belügveibe, holott nagyon jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincsen.

Viszont azt is tudják, hogy milyen jó lett volna októberben a 13 országból legalább egyet lecsippenteni, legalább ezt a nem nagyon nagy Magyarországot, a szocialista táborból és átvinni az imperalisták táborába. Ez nem sikerült. Ez az ő kifogásaik főoka, de ezt nem Írhatják be az ötös bizottság jelentésébe, mert akkor nem tudják összehívni a rendkívüli közgyűlést. Mi azt mondjuk, hogy ha a kérdéseket reálisan akarták volna vizsgálni, arra is megvolt a mód. Már januárban járt itt az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasági bizottságának egyik főtitkárhelyettese, Philippe de Sevnes ur, körülnézett, beszélt, akivel tetszett. Az Egyesült Nemzetek főtitkárát, Hammarskjöld főtitkár urat, már hat hónappal ezelőtt meghívtuk. Ez a meghívás most is érvényben van, a jövő héten is eljöhet. Tessék, beszéljen magyar munkásokkal, vagy alkalmazottakkal, tisztviselőkkel, alkalmazottakkal vagy a kormány tagjaival, ha minket nem nagyon szeret, akkor a kormánytagokkal ne. Ha a tényeket meg akarják ismerni, van rá módjuk, mi ez elé akadályt nem gördítünk — de az ország belügyeibe beavatkozni nem engedünk. (Taps, helyes, helyes— felkiáltások.)

Azoknak az imperialistáknak, akik ezt a mesterkedést ma is folytatják velünk szemben, azt üzenjük, hogy miként Magyarországon nem sikerült az októberi támadásuk — pedig akkor azt hitték, hogy már a zsebükben van Magyarország — úgy ezután sem, a jövőben sem engedjük meg semmi szin alatt, hogy Magyarország belügyeibe beavatkozzanak. (Helyesles, taps.)

Kádár ezután kifejtette, hogy azok az imperialisták, akik a Szovjetuniót rágalmazzák beavatkozással, sorozatosan beavatkoznak más országok: belügyeibe. Megemlítette Egyiptom, Sziria példáját, hivatkozott az algériai és az omani öldöklésekre. Az imperialisták nem akarják, hogy az omani vagy a sziriai kérdéssel foglalkozzék, azért akarják odavinni a magyar kérdést, hogy ezekről eltereljék a figyelmet.

Az imperialisták sokat beszélnek arról, hogy most Magyarországon kegyetlenkednek. Arról azonban nem beszélnek, hogy az ellenforradalmi felkelés milyen kegyetlenkedéseket követett el hazánkban. Kifogásolják azt is, hogy nálunk bevezették a közbiztonsági őrizetbe vételt, hogy megint felállították az internálótábort. Mi itt a helyzet? Igaz ez? Igaz. De csak izgatókat, uszi- tókat horthysta ezredeseket, osztályidegepeket veszünk őrizetbe.

Azt gondoljuk, nekik is szolgálatot teszünk, mert ha kint hagynánk őket, holnan esetleg olyat csinálnának, amiért halálbüntetés jár. Addig legalább megnyugszanak, amig őrizetben vannak. Helyes ez? Igen, feltétlenül: helyes és szükséges. Meg kell azt is mondani, hogy mi a közbiztonsági őrizet, vagy az internálás rendszerének nem vagyunk hívei. Mi nem gondolkozunk azon, hogy ezt örökre fenntartsuk, de most szükséges, s mivel szükséges, megcsináltuk.

Az osztálvharc helyzetéről szólva, megállapította Kádár, hogy sem a pártnak, sem a munkásosztálynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az osztálvharc élesedjék. Mi. kell ahhoz, hogy ne élesedjék az osztálvharc? Az kell, hogy a kiváltságaikat elvesztett urak és az ő kiszolgálóik vegyék tudomásul, hogv Magyarországon népköztársaság van, népi hatalom van, és a szocializmust építjük.

Ha ők ezt tudomásul veszik és me°próhálnak becsületes munkából megélni, és nem áskálódnak a rendszer ellen — akkor az osztálvharc nem fog élesedni. És ellenkezőleg. Ha ők élezik, okvetlenül és feltétlenül vissza fogunk csanni, éppen a békesség érdekében. Mi azt gondoljuk, ha van tiz- huszezer ember Magvarországon, aki semmi szin alatt nem akar beletörődni abba. hogy a világ megváltozott, akkor azt a nép inkább megbünteti, és kordában tartja, hogy a népnek legyen békessége, mert az számunkra fontosabb, mint ezer vagy kétezer népellenes támadónak a békessége. (Tans. — Úgy van.)

Mi azt mondtuk — és őszintén mondiuk —, hogy tanultunk októbertől. Abban az értelemben is tanultunk, hogy nem fogunk elfeledkezni azokról a hibákról, amelyek szerepet játszottak abban, hogv megtörténhetett ilven esemény és nem fogjuk elfelejteni, amit a néo ellenségei a néppel szemben tettek. Ettől az állásponttól nem tágítunk. Mi nem akarink a régi hibákat megismételni, de nem engedjük meg azt sem, hogv a régi módon garázdálkodjanak, szervezkedjenek, uszítsanak, fegyveres felkelésre készülőd jenek a nép ellenségei. Ez a mi számunkra október tanulsága.

Ami a jövőt illeti, az első dolog, hogy azt értsék meg: aki pedig a nép és a rendszer ellen tör, az rosszul fog járni, aki megfér a rendszerrel, az békében élhet. Ez a nép dolgozni fog és előre megy. Ez a legfontosabb dolog.

A törvényes rendet és a törvényességet minden körülmények között biztosítani fogjuk. Gazdaságpolitikánk: a szocializmus építése, a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek mind jobb kielégítése. Ehhez munkára van szükség. Gazdasági életünk egyensúlya biztosítva van. Ebben a biz*.

(Folytatás a 10-ik oldalon) j